Pesti Napló, 1900. június (51. évfolyam, 149-177. szám)
1900-06-01 / 149. szám
nSf " Budapest, péntek _________PESTI NAPLÓ. 1900. junius 1. 149. számi a szerajevó-spalafői vonalat, melynek is nemzetközi jelentősége nincs, de az okkupárt tartományok forgalmát teljesen belevinné az osztrák szférába. A reichsrath, ha jól tudjuk, az osztrák területen fekvő vonalrész kiépítésére (Arzanóig) már bizonyos hitelt is bocsátott a kormány rendelkezésére. Mindez hiába történt, mert a magyar kormány ridegen elutasította ezt a kombinációt. Tegnap az osztrák delegációban újral szóvá tette az ügyet Bulat képviselő. Erre Kállay miniszter kijelentette, hogy ő maga is «hőn óhajtja», hogy ez az összeköttetés «végre-valahára» létrejöjjön; egyébként elmondhatja magáról, hogy ha van valaki, aki ennek a tervnek a megvalósításáért tevékenykedett, akkor ezt az érdemet ő (a miniszter) veheti a maga számára igénybe. Nos hát ez dokumentum, és ezzel a dokumentummal szemben mit ér az, ha Kállay a magyar delegációban üres frázisokkal arra hivatkozik, mit és mennyit tett ő Magyarországért ? Hogy az osztrákok előtt ezt a vallomást elmondta, azt szívesen veszszük. Legalább felvilágosította a magyar közvéleménynek azt a részét, amely ítéletében eddig még habozott. A közös pénzügyminiszter terveitől különben csöppet sem félünk. Mert mielőtt őket valósággá válthatná, okvetetlenül a magyar képviselőházon kell átmenniök. Az pedig, hála Istennek, mégsem delegáció! Egyelőre elég, hogy ezen a helyen ezt a kis mécsest gyújtottuk a bosnyák imperializmus legújabb nyilvánulásának némi megvilágítására, egészen új intézkedése, mely büntető jogrendszerünkből eddig teljesen hiányzott, a feltételes elítélés intézménye. A fiatal, először vétkező bűnösökre vonatkozó intézménynek két formáját ismeri a modern büntetőjog; az egyikaz angol-amerikai, a másik a belga-francia rendszer; az utóbbi szerint ítéletet mondanak, a büntetést kimérik ; ez ellen jogorvoslattal is lehet élni, de a jogerős ítélet végrehajtását felfüggesztik a szabadon elsertett bűnös javulása reményében mindaddig, míg új bűncselekedetet nem követ el. Az angol-amerikai rendszer szerint pedig magát az ítélethozatalt is felfüggesztik mindaddig, míg a bűnös újabb bűnbe nem esik. A magyar büntetőnovellába a belga-francia rendszer szerint való feltételes elítélést veszik be. A másik reform az egységespolgári perrendtartás, melynek előadói tervezetét maga Plósz miniszter dolgozta ki. Alapelvei, a szóbeliség és közvetetlenség, a sommás eljárás gyakorlatában már kitűnően beváltak, úgy hogy a jogászok óhajtják az igazságszolgáltatás egész vonalán való alkalmazásukat. A törvényjavaslatot Plusz miniszter két törvényszéki bíróval most készíti el, naponkint dolgoznak a munkán, mely már befejezéséhez közel van. A magyar általános polgári törvénykönyv első előadói tervezetét még a nyár folyamán teszik közzé, nyomtatásban és az őszszel terjesztik ankét elé. Az interparlamentáris konferencia Bécsben. A Pol. Ért. jelenti: Az interparlamentáris konferencia az idén Párisban fog dönteni, hol tartsa a jövő esztendőben összejövetelét. Hír szerint valószínűleg Bécsben ressz jövőre az interparlamentáris enneresszus, mely a kontinens nagyobb városaiban már mindenütt tanácskozott. Nem lehetetlen, hogy a csehek, kik eddig nemzeti álláspontjuk érvényesítés végett minden alkalmat megragadtak, e7 alkalommal is elő fognak hozakodni azzal, hogy Prágában is tanácskozzék az interparlamentáris konferencia. Budapest, május 31. Az igazságügyi reformok. Június 12-ikén kezdődik az igazságügyminisztériumban az az ankét, melyen a még januárban kinevezett tagok vesznekrészt s amelynek célja a minisztériumban készülő igazságügyi reformok előzetes megvitatása. A reformjavaslatok közül már teljesen elkészült a büntető- törvénykönyv novellája, de a miniszter csak a kriminalistákból álló ankét bírálata után terjeszti aképviselőház elé. A novella a büntető törvénykönyv számos szakaszát módosítja; a törvénykezési gyakorlat terén tapasztalt hiányok gondos megfigyelése alapján készült és a büntetések kiméréséről, arányosításáról, az egyes büntetendő cselekedetek tüzetesebb meghatározásáról tartalmaz sok újítást. Egyik A nemesi bizonyságlevelek. A belügyminiszter az országos főlevéltáros javaslata szerint szabályrendeletet adott ki a nemességi ügyekben tett kijelentésekről kért bizonyságlevelekre vonatkozólag. Akinek nemességét, előnevét, címerét a király vagy a belügyminiszter elismerte, erről bizonyságlevelet kérhet; a kéréshez két példányban kell mellékelni a címer színes rajzát és leírását. A bizonyságlevél szövege kétféle, aszerint, amint a királytól, vagy a belügyminisztertől jön az elismerés. A kéréshez kell mellékelni a bizonyságlevél elkészítésének díját; az egyszerű, rondizásos alak dija húsz korona, a pergamenten való kodekszírozott, iniciális alak dija nyolcvan korona, a címer befestésének ára húsz korona, azonkívül az Országos Levéltár részére hat korona közbenjárási díjat kell fizetni. A belügyminiszter, ha a bizonyságlevél kiadását elhatározta, az elkészítéssel az Országos Levéltárt bízza meg, mely esetleg a fél által kijelölt festővel végezteti el a munkát; a levelet azután a belügyminiszter aláírja s a minisztérium ostyapecsétjével látja el. A beküldött két címerrajz egyik példánya az Országos Levéltárban, másik példánya a belügyminisztériumban marad. A bosnyák kérdés. A megszállott tartományok ügyei s velük kapcsolatban a Budapesten járt mohamedán küldöttség dolga a delegációban történt nyilatkozatokkal nem nyert végleges elintézést. Mint a Kel. Zrt. jelenti, a függetlenségi Kossuth-párt az ügyet magáévá teszi s a képviselőház legközelebbi üléseiben szóvá fogja tenni. — Orvos úr, — szólt aztán hirtelen, — ne menjen el innen. Olyan valamit szeretnék önnek mondani, amit még senkinek sem beszéltem el. S ugye, ön sem fogja senkinek elmondani a halálom előtt? Köszönöm. Hajoljon közelebb, halkan kell beszélnem. Csak annyi erőt adjon még a jó Isten, hogy elmondhassak mindent. A szürkület mind sűrűbben ömlött be a szobába, a fehér ágyak mint kísérteties árnyak tűntek fel a félhomályban. A haldokló beszélni kezdett: — Igen boldogan éltünk együtt Nelly leányommal, kettesben, mert szegénykének az anyja már régen meghalt .Viruló szép, örökké jókedvű leány volt, nem csoda, hogy Martin György, akit mindig becsületes embernek ismertem, beleszeretett. A kezét is megkérte, de Nelly ki nem állhatta, visszautasította s Martin elmaradt a házamtól. A leányom egy papírkereskedésben volt munkában s egyszer csak azt vettem észre, hogy esténkint későbben jár haza a szokott időnél. Mikor kérdeztem tőle, hogy mi ennek az oka, azt mondta, hogy sok a dolog, tovább kell az üzletben maradni. Nem vettem észre, hogy elsápadt, mert eszembe sem jutott, hogy megcsal. Hanem mikor egyszer délután az őrségrőlhazatértem, egy fiatal embert találtam a konyhában, egy derék, szép szál, barna legényt, aki cigarettet szitt s olyan jókedvűen, bizalmasan beszélgetett Nellyvel, mintha régi ismerőse volna. Mikor beléptem, felkelt s elfogulatlanul nyújtotta a kezét. — Ugye Nelly, az édesapja ? — kérdezte. S a lányom pirulva mondta el, hogy ismerkedtek meg. Egy este csomagokkal megrakodva ment valahova az üzletből s egy skatulyát elvesztett. Foster John — igy hívták a fiatal embert, — megtalálta s odaadta nem és e naptól fogva többször is találkoztak. Láttam rajta mindjárt, hogy nem a mi sorsunkbeli ember s azért nem szerettem, hogy a lányom körül forgolódik. Mindennapos lett nálunk s egyszer megkérdeztem tőle, hogy mivel keresi a kenyerét. Elnevette magát s azt mondta, hogy épitőpallér. S mikor azt feleltem, hogy ezt nem hiszem el, mert munkásember keze nem lehet olyan finom, meg annak nincs is annyi ráérő ideje, sem pedig pénze a sok csecsebecsére, amit a leányomnak rakásra hord, akkor megint csak nevetett. Nelly régi vidámsága lassan kint odalett. Mindig szomorkodott s ha Foster egy nap elmaradt, sírva fakadt. — Nelly, — szóltam neki egyszer. — Nem szeretem én, hogy te ezzel az emberrel vagy mindig. Mi a szándéka neki? Úri ember, azt. A gaz"1 "régi mustkánpénztárak A képviselőház földmivesügyi bietsága ma Eedő Albert el-nöklésével tartott ülésében tárgyalta a gazdasági munkás- és cselédpénztárról szóló törvényjavaslatot. A kormány részéről Darányi Ignác miniszter, a minisztérium részéről Kiss Pál államtitkár, Bartóky osztálytanácsos és König Gyula miniszteri tanácsos volt jelen. Szily Pongrác előadó tüzetesen ismertette a javaslatot, mely nemes céljának mindenben megfelel s azt általánosságban elfogadásra ajánlotta. Darányi Ignác miniszter utalt rá, hogy a kormány a szóban levő intézmény létesítésére a munkásokkal szemben annak idején kötelezettséget vállalt, melynek beváltására a mostani nyugalmas időpontot tartja a legalkalmasabbnak. Köszönetet mondott a bizottságnak azért, hogy még a mostani szünetek alatt összeülvén, lehetővé tette, hogy a javaslatot már a jövő hónap folyamán letárgyalják, amire a kormány különös súlyt helyez. Kiemelte azután, hogy a számítások, melyekre a törvényjavaslat fektetve van, a lehető legreálisabbak. Ha az intézmény akként fog fejlődni, amint a szóló reméli, előreláthatólag maguk a munkások fogják kívánni a belépés kötelezővé tételét, azonban mindjárt kezdetben ezzel jönni, nézete szerint nem lett volna célszerű. Az a reménysége, hogy a javaslat intézkedései úgy a munkaadóknak, mint a munkásoknak megelégedésével fognak találkozni. A javaslat bizonyos nemét az autonómiának állapítja meg, amelyynek értelmében először fognak együtt tanácskozni a munkaadók és munkások. Szociális szempontból nem lehet kicsinyelni ennek erkölcsi hatását. Az intézmény fejlődésével előreláthatólag tetemes összegek fognak összegyűlni, amelyekben a szövetkezeti intézmény eléggé meg nem becsülhető új tőkeforrást kap. Az összegyűlő pénzek ezen az úton is a szegény emberek sorsának javítására fognak szolgálni A bizottság ezek után általánosságban egyhangúlag elfogadta a törvényjavaslatot. A részletes tárgyalás során, melyben a miniszteren és a minisztérium képviselőin kívül a bizottság számos tagja szólalt föl, a 11. §-ból törölték azt, hogy a tag részegsége folytán való balesetnél a pénztár nem köteles a segélyt kiszolgáltatni, s bevették, hogy a pénztár kökötelezettsége csak tényleges katonai szolgálat közben történt balesetre nem terjed ki. A 20. §-ban 200 korona helyett 100-ra tették a temetési segítést, a 28. §-t megtoldották azzal, hogy a helyi bizottság négy tagját a törvényhatósági városokban, Budapesten és Fiuméban a tanács jelöli ki; a 31. §-t úgy módosították, hogy a befizetések és kifizetések a postatakarékpénztár útján s közvetítésével is esz-,közölhetők. A többi szakaszt változatlanul fogadták el, látja rajta mindenki s az ilyenek csak mulat:ságból udvarolgatnak a szegény leánynak. Ezt’ pedig én nem tűröm s meg fogom neki mondani, hogy itt nincs semmi keresete, hacsak... amit nem hiszek ... feleségül nem akar venni. Nelly halálsápadt lett s ríva fakadt. — Ne bántsd apám, ne küldd el! Ne légy olyan kegyetlen! Én nagyon, nagyon szeretem. Vigasztaltam, csitízgattam, de azért megmaradtam a szándékomnál s mikor Foster másnap eljött, kereken megmondtam neki, hogy hagyjon fel a látogatásaival. Nyugodtan hallgatott végig s nem tett ellenvetéseket, talán mert tudta, hogy úgyis hiábavaló. Azt hittem, hogy Nelly hamarosan el fogja felejteni s nemsokára megint a régi rossz, de egyszer reggel üresen találtam az ágyát — eltűnt egy szó, egy sor írás nélkül. Összezúzott ez a csapás, nem is éltem, csak szomorkodtam egész nap. S feledni a bánatomat csak akkor tudtam, mikor a kötelességem hitt, mikor ott dolgozhattam, ahol legnagyobb a veszedelem. Két esztendő múlhatott el igy, mikor egyszer az ördög utamba hozta Martin Györgyöt. A régi jó időkről kezdtünk beszélgetni s azt kérdeztem tőle, hogy nem hallott-e véletlenül valamit Nellyről. Egy ideig hallgatott, rám nézett, aztán lesütötte a szemét s azt mondta, hogy egyszer hideg téli estén látta a leányt