Pesti Napló, 1900. október (51. évfolyam, 269-299. szám)
1900-10-01 / 269. szám
2 Budapest, hétfő PESTI IVA17»TXL. 1900. október 269. szám. mondok ez alkalommal ez intézet nagyérdemű igazgatójának, méltóságos Konkoly-Thege Miklós mininiszteri tanács urnak, (Élénk éljenzés), a kinek nagy része van a magyar meteorologia emelésében és fejlesztésében és nagy része van abban, hogy ezen új épületet, ezen obszervatóriumot sikerült oly szerencsésen felépíteni. Mintegy példát adtunk ezen építkezéssel arra, hogy miképpen lehet célszerűen, és mégis egyszerűen és olcsón, a költségvetés keretében építkezni. De köszönetet mondok ez intézet minden tagjának, aki az intézet fejlődésén közreműködik, és aki ezen obszervatórium létesítésében is közreműködött, mindegyik vegye ki a köszönetből és elismerésből a maga részét. (Tetszés és éljenzés.) De meg kell emlékeznem ez alkalommal hivatali elődeimről is, akik az alapokat vetették meg és olykor bizony nehéz viszonyok között is tudtak a meteorológia céljaira fedezetet teremteni. Úgyszintén hálásan kell megemlékeznem a magyar törvényhozásról, amely áldozatkészen a kormány rendelkezésére bocsátotta azon költségeket, amelyek az intézmény fejlesztésére és az obszervatórium felépítetésére szükségesek voltak. De nem hallgathatom el s legmagasabbra helyezem azon határtalan kegyességet, melylyel felséges királyunk (a gyűlés tagjai felállanak) ez intézmény és általában a mezőgazdaság iránt mindenkor viseltetni méltóztatott. Én azt hiszem, hogy méltóbban nem adhatom át ez obszervatóriumot rendeltetésének, mint azzal a két óhajjal, hogy a Gondviselés ő császári és apostoli királyi felségének, legkegyelmesebb urunknak drága életét terjeszsze messze túl azon a határon, amely az embereknek osztályrészéül szokott jutni. Azért, midőn az obszervatóriumot ezennel megnyitottnak nyilvánítom és rendeltetése betöltésére az intézet igazgatójának átadom, kiáltsuk együtt: «Éljen a király !» (Hosszas, lelkes éljenzés.) Ezzel kapcsolatban közlöm önökkel, hogy ő cs. és ap. kir. felsége Konkoly-Thege Miklós miniszteri tanácsos ő méltóságának az obszervatórium létesítése körül kifejtett buzgalmáért legmagasabb elismerését nyilvánítani (Élénk éljenzés). Hana Zsigmond úrnak, az orsz. meteor, intézet aligazgatójának a Ferenc József-rend lovagkeresztjét (Éljenzés.), Marczell György úrnak, az intézet első asszisztensének pedig a koronás arany érdemkeresztet (Éljenzés.) adományozni méltóztatott. A miniszter a kitüntetetteknek mellére tűzte a rendjelet és egyútt elközölte, hogy a maga részéről indíttatva érezte magát, Farkas Ede I. oszt. asszisztensnek ezen ünnepély alkalmából az obszervatórium létesítése körüli fáradozásaiért elismerését nyilvánítani. (Éljenzés.) Konkoly-Thege Miklós min. tanácsos hosszabb beszéddel válaszolt. Az intézet megalapításának nehézségeiről szólva megemlékezett gróf Bethlen András volt és kivált Darányi, a jelenlegi földmivelésügyi miniszter elévülhetetlen érdemeiről, melyeket e sikerrel működő tudományos intézet felállítása körül szerzett. Reméljük azonban, — így végezte szavait, — hogy az intézet jövője igen is meg fog felelni azoknak a várakozásoknak, amelyeket a jelenben nagyméltóságod lelkes buzgósága méltán kelthet, és amidőn nagyméltóságodat kérem, hogy fogadja és tolmácsolja ő császári és királyi apostoli felsége előtt is legmélyebb hálánkat azokért a kitüntetésekért, amelyekben szerény munkásságunk épp oly meglepő, amily megbecsülhetetlen jutalmat nyert, bízvást mondhatom, hogy intézetünk egész tisztikara legnagyobb lelkesedéssel osztozik azon óhajtásomban, amelyben a tudományt tisztelő és a tudomány iránt érzékkel bíró minden ember is osztozik, hogy nagyméltóságodat az Isten tartsa meg nekünk sokáig és különösen tartsa meg intézetünk iránt való jóindulatát. (Lelkes éljenzés.) Darányi miniszter ezután közölte Szalay Lászlónak, Markovits Istvánnak, ifjabb Konkoly-Thege Miklósnak, Rziha K Károlynak és Csermó Gézának II. osztályú asszisztensekké történt kinevezését. Ezzel véget is ért a diszülés, mire következett a körüljárás az új obszervatórium helyiségeiben. A minisztert Konkoly-Thege Miklós miniszteri tanácsos igazgató, majd Róna Zsigmond aligazgató és Kövesligethy Radó egyetemi tanár kalauzolták. Megtekintette a miniszter a válság- és közoktatásügyi minisztérium fenhatósága alatt álló csillagvizsgálót is. (A lakoma.) Délután két órakor hetven terítékű ebéd egyesítette a házigazda vendégszerető asztalánál az ünnep vendégeik Az asztalfőn a háziasszony ült, ki a legszeretetreméltóbb módon felelt meg tisztének. Jobbról tőle dr. Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter, balról gróf Esterházy Ferenc foglaltak helyet. Az első köszöntőt Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter mondotta a királyra. Ezután általános figyelem kört gróf Esterházy Ferenc emekszót. Mint gazda, mindazoknak a nevében, akik, vele egy sorban, mint gazdák munkálják a föld rögeit, üdvözli a minisztert, aki a magyar gazdának minden szive lüktetését ismeri, mert tanulmányozta helyzetét, mert meghallgatta panaszait, mert fürkészte bajainak okát és mert javítani akart sorsán. Poharát emeli a magyar kormány elnöke, Széll Kálmán egészségére. (Hosszas, lelkes éljenzés.) Konkoly-Thege Miklós Darányi Ignác földmivelésügyi miniszterre, mint a tudomány fenkölt lelkű pártfogójára emelte poharát. Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter erre a következő felköszöntőt mondotta: Tisztelt uraim! Mindenekelőtt hálás köszönetet mondok gróf Esterházy Ferenc ő méltóságának ama kitüntető és szíves szavakért, melyeket hozzám intézve, a magyar királyi kormányt és elnökét éltette. Fölötte megtisztelő reám és reánk nézve, hogy oly férfiú tette ezt, aki nemcsak e megyének első birtokosa, hanem aki egyúttal példát ad abban is, hogyan kell okszerűen, azaz: mintaszerűen és mégis jövedelemre gazdálkodni, egy oly férfiú, akinek az a nemes ambíciója, hogy ahol a vagyonhoz és ahoz a nagy névhez, amelyet az elődöktől örökölt, kapcsolja Komárom vármegye közönségének osztatlan tiszteletét és osztatlan szeretetét. (Élénk tetszés és éljenzés). Kötelességet teljesítek tehát, tisztelt uraim, midőn a távollevő miniszterelnök úr ő excellenciája nevében e megemlékezésért hálás köszönetet mondok. Örömmel tapasztalom, tisztelt uraim, hogy milyen egységesen jelentek meg a mai ünnepélyen a társadalom különböző körei, különböző osztályai. Örvendetes ez, mert a magyar nemzet jövője és jövendő felvirágzása iránt csak úgy lehet reményünk, ha lesznek kérdések, amelyekben minden magyar ember egyetért, (Igaz, úgy van!) ha lesznek vonatkozások, amelyekben mindnyájan egyek vagyunk, ha lesznek eszmék, amelyekért mindnyájan tudunk lelkesedni. Ezek az eszmék, ezek a kérdések azok, amelyekaz egységes, tömör magyar államra vonatkoznak, ezek az eszmék azok, amelyek a haladást, a szabadelvűséget és a felvilágosodást képviselik. Így volt ez, tisztelt uraim, régen; azért nem pusztult el a magyar, és így lessz a jövőben is, ha ez egységet mindig meg tudjuk tartani és mindig képviselni tudjuk. Hogy milyen volt a régi magyar világ az ő patriarkális felfogásában, az ő nemes gondolkodásában, az ő önmegtagadásában és áldozatkészségében, arra példát nyújt az, a kis család, amelynek körében ma időzünk, az a kis család, amelyhez engem nemcsak a tisztelet, hanem régi baráti és rokoni kötelékek is csatolnak. Azután lelkes, elismerő szavakban méltatta Konkoly-Thege Miklós nagy áldozatkészségét és önzetlen fáradozását, melylyel a tudománynak ezt az uj hajlékot emelte, őt és lelkes nejét élteti. Majd Tuba, János Esterházy Ferenc grófra mondott köszöntőt, Pernter bécsi egyetemi tanár és a bécsi meteorológiai intézet igazgatója pedig hízelgő szavakban nyilatkozott arról a vívmányról, amelyet a tudomány Magyarországon a minden tekintetben modern színvonalon álló új obszervatóriummal aratott. Feszty Béla az intézet tisztikarára, Morócz Mihály református lelkész Sárközy Aurél főispánra, Sárközy főispán a sajtóra emelte poharát. E felköszöntőre a jelenlevő hírlapírók nevében Sturm Albert válaszolt. Végül Konkoly-Thege Miklós az ausztriai vendégeket éltette. Minthogy pedig a görög-katolikus magyarság köreiben csakis az Ungváron megjelenő, a Szent Bazil Társulat szócsöveként szereplő Görög Katolikus Szemle és Kelet című hírlapoknak, a magyar liturgia és a naptár-egyesítés ellen irányuló magatartása idézhette elő azt a nyugtalanságot és érzékenységet, mely a püspök úr pásztorleveléből oly messzemenő következtetéseket vélt kiolvashatni, fel-* jogosítva érezzük egyúttal magunkat annak a kijelentésére is, hogy a püspök úr teljesen távol áll az említett lapoktól és azoknak nagyrészt vele szemben is támadó állásponton levő magatartásával magát egyáltalában nem azonosítja. Mindezeknél fogva az országos bizottság egyfelől továbbra is teljes bizalommal viseltetik méltóságos püspöke személye iránt, másfelől pedig fentebbi kijelentéseit alkalmasaknak tartja arra, hogy a görög-katolikus magyarság köreiben újból helyreálljon az a nyugalom, amelyre feltétlenül szükségünk van addig is, míg a magyar liturgia törvényesítésére vonatkozó kérelmünk felett az apostoli szentszék is véglegesen határozni fog. Budapesten, 1900. szeptember 30-án. A görög szertartású katolikus magyarok országos bizottsága nevében Szabó Jenő. Beszámolók: Vesprémből táviratozzák: Szabó Imre, a veszprémi választókerület képviselője vasárnap tartotta meg beszámolóját Veszprémben. A képviselő 11 órakor érkezett Budapestről. Kíséretében voltak: dr. Hegedűs Lóránt, Óváry Ferenc, Kemény Pál és Purgly Sándor országgyűlési képviselők. Az állomáson Szegletsy György veszprémi polgármester fogadta. A vonatról bandérium és nagyszámú közönség kísérte be a városba a népszerű képviselőt. Rhédey Gyula veszprémi apátkanonok üdvözlőbeszéde után Szabó Imre képviselő elmondotta nagy tetszéssel fogadott beszédét. Délben banker volt a Koronában, hol a képviselőt nagy ovációkban részesítették. A beszámoló alkalmából a veszprémi szabadelvű párt Széll Kálmán miniszterelnököt táviratban üdvözölte. — Gyöngyösön Visontai Soma országgyűlési képviselő tartotta beszámolóját. Beszédében, mint távirat jelenti, Tisza Kálmán és Apponyi Albert beszédére reflektálva, kifejtette az Ugron-párt álláspontját, mely az állami, politikai és gazdasági önállóság és függetlenség kivívásában kulminál A párt jövő feladatául pedig a gazdasági tényezők harcának megszüntetését, az erők egyesítését és fokozását és a gazdasági önállóság előkészítését mondja. Majd Bartha Miklós mondott beszédet az Ausztriával való függetlenítést hangoztatva a perszonál-unió alapján.ríndanest, október 1. Firczák püspök pásztorlevele. Néhány napja Új rutén akció címmel írtunk Firczák püpöknek arról a pásztorleveléről, melyet az egyházmegyéjében való népoktatás dolgában kiadott s mely a görög-katolikus magyarság körében nagy nyugtalanságot keltett. Azt a vádat emelték Firczák Gyula munkácsi püspök ellen, hogy pásztorlevelében nemlétezőként bánik el a görög-katolikus magyarsággal, mert mindenütt csak s rutén népünkéről beszél. Erre az ügyre vonatkozólag a görög-katolikus magyarok országos bizottságától a következő nyilatkozatot kaptuk: Firczák Gyula munkácsi püspökméltóságának ez év augusztus 16-án kelt pásztorlevelében, mely a népnevelésre nézve tesz alapvető intézkedéseket, a görög-katolikus magyarságra sérelmesnek látszó «rutén» jelző lenne foglaltatik ugyan, de a méltóságos püspök által fel vagyunk hatalmazva annak a kijelentésére, hogy ez a jelző csakis az egyházmegye ruténajku hívőire alkalmaztatott s igy az egyházmegye területén lakó magyarságra az egyáltalán nem vonatkoztatható, miből önként következik, hogy a pásztorlevélben használt «rutén» nép kifejezéshez fűzött következtetések is tárgytalanok és helytelenek. Készülődés az osztrák választásokra. Az osztrák német pártok két csoportjának volt vasárnap értekezlete, melyen a választásokra kiadandó elveket állapították meg. Trautenauban volt mind a két gyűlés. A német radikális nemzeti párt gyűlésén, mint táviratban jelentik, egyhangú határozattal kimondták, hogy energikus és tekintet nélküli nemzeti politikát követelnek, és követelik, hogy a leendő népképviselők különösen odahassanak, hogy a német nyelvet államnyelvnek mondják ki, a német birodalommal való szövetséget az állami alaptörvényekbe iktassák és a német birodalommal vám- és keresdelmi szövetséget kössenek. Az ugyanakkor megtartott német haladópárti népgyűlésen hangoztatták az alkotmány, a birodalmi egység s a németség védelmét a nemzetiségekkel szemben. Végül azt az óhajtást fejezték ki, hogy az összes német pártok egységes organizációba szervezkedjenek. Mind a két párt megkoszorúzta II. József császár emlékszobrát. Az új függetlenségi párt. A fővárosi polgárság körében alakuló új függetlenségi párt, mely radikálisabb programmot tűzött maga elé, országos szervezkedésre készülve, a Kossuth-párt több tagjának fölajánlotta a pártelnökséget, de — mint a Keleti Értesítő jelenti — senki sem fogadta azt el. Az új párt szervezőit az is elkedvetlenítette, hogy Herman Ottó is határozottan kijelentette az akciótól való tartózkodását, s így az egész mozgalom abban marad.