Pesti Napló, 1901. március (52. évfolyam, 60-89. szám)
1901-03-01 / 60. szám
.2 Budapest, péntek JE*JEJSIA'I NAPLO, 1901. március 1. 60. szám hogy a vérengzés veszélyezteti a kultúrája hírét, de azt is tudja, hogy az érdekére hivatkozva bátran distingválhat a vérengzés és a megtorlás között. Nem mindig vérengzés az, amikor az erő vérbe fojtja a jusst. Csak akkor az, ha nem az erő érvényesülése érdekében történik. Akinek diadalra kell vinnie az önzését, az csak természettudományi álláspontra helyezkedik, amikor azt mondja, én vagyok a hatalom, én vagyok tehát a jog is. Micsoda nagy kényelemmel terpeszkednek el ezen az állásponton azok, akikben nagy a fölháborodás az angolok ellen az ő transvaali vállalkozásuk miatt! Ha nem szól bele az önzés, az érdek az érzésbe, micsoda lobogó lánggal éghet a népek lelkületében a romantika! Hogy háborog az emberiesség és a jogérzet, amiért Kitchener Transvaalban is csak olyan szirdar, amilyen a Szudánban volt! De odaát Kínába, ahol a föld nem hazája senkinek, hanem csak territórium, amely éppen jó kereskedelmi gyarmatnak, ahol a világ csak beviteli piac, oda nem kalandozik el egy percre sem, fölháborodni a kulturvilág lelkiismerete. Budapest, február 28. A képviselőház holnapi ülésében mindenekelőtt általánosságban fogadja el az igazságügyi költségvetést, azután rátér a részletes tárgyalásra, melynek kapcsán Visontai Soma indokolja az ügyvédi nyugdíjalap dolgában beadott indítványát. Ha marad idő, akkor rátér a Ház a honvédelmi költségvetés tárgyalásira is. Pártlapok az agrárszervezkedésről. Az agrárok külön szervezkedését a néppárti és a függetlenségi párti sajtó nem kevesebb ridegséggel utasítja vissza, mint tette azt a kormány és a szabadelvű párt sajtója, úgy az Alkotmány, mint az Egyetértés kemény igazságokat mondanak az agrárvezetők szemébe, — s az egész mozgalmat azőszinteség hijával vádolják mind a ketten. Az Alkotmány kereken kimondja, hogy az agrarizmust a szabadelvű párt programmjával összeegyeztetni akarni — képtelenség. Mert aki agrár, az nem lehet liberális, aki pedig «liberális», az nem lehet agrár.— Az Egyetértés pedig mai vezércikkében kijelenti, hogy az az agrarizmus, mely most akár bár a fővárosi életnek egyik tipikusan léha alakja. A gyári munkás leányával szeretkezik, ellenben eljegyzi magának a gazdag gyáros leányát. Valószínűleg azzal az utógondolattal, hogy a hozományból megfizeti majd a kis szerelmi kaland költségeit. De a gyári munkás leánya még sem aféle tucatalak, kit könnyű szerrel le lehetne rázni. Az a furcsasága, hogy azután sem vásárolható meg pénzen. Utána megy kedvesének, szemébe vágja lelketlenségét, leleplezi a menyasszonya előtt és a dolog vége az, hogy Ledényi úr kicseppen a gazdag hozományból. Ez már inkább csak színpadi igazság. Ha következetes akarna maradni a szerző, szépen el kellene egyengetnie valahogy a dolgot. "Mert amilyennek rajzolja Latzkó Hortha Kálmán urat, a gazdag gyárost, körülbelül bizonyos, hogy nem veszi nagyon tragikusan ezt a kis incidenst. Sőt tán ő maga magyarázná meg a leányának, hogy az ilyesmi mindennap előfordul az életben és kár volna érte nagy lármát csapni. De a romantika, mely harminc esztendő előtt dominálta a színpadot, mégsem halt meg egészen és néha feltámad, mint úgynevezett költői igazságszolgáltatás. Ennek adja meg az árát Ledényi Sándor, mikor a gazdag menyasszony kiadja az útját. Ennek az igazságszolgáltatásnak a modernebbik testvére alaposan intézi el aztán a többinek dolgát is. Csakhogy nem a bűnösöket sújtja, hanem az áldozatokat. Károly szépen megmagyarázza ezt édesapjának a harmadik felvonás záró jelenetében, mikor a Szőnyi-család már teljesen züllőben van. Az édesanyjuk elment cselédnek, az édesatyjuk a kolduspályára készül, és ő, ahelyett hogy megmaradna az öreg mellett, hogy végső napjaiban támogassa, előadást tart neki a szimbolizmusból. — Maga elindított minket fölfelé, megrekedtünk útközben és most sehol sincs maradásunk. Mert azok, kiket a hátunk mögött hagytunk valamikor, nem nyugszanak addig, míg most bennünket nem látnak a hátuk mögött. Fölfelé nem mehetünk, lefelé szabad az út, lefelé nincs határ. Hát megyünk lefelé! . . . Akármint vélekedik is a dologról a szerző, ez is csak afféle régi kellék, mégpedig a romantika legavultabb szertárából. A veleje frázis, a hangja üres puffogás. Károly és Irma levonhatnák a tanulságot a történtekből és ha nem szólna belőlük pusztán a csalódás szülte elkeseredés, mehetnének előre, egyenesen előre a becsületes munka útján és még vissza is szerezhetnék azt, amit elrabolt tőlük az eddigi élet. De amit általános igazság dolgában elvét a szerző, azt helyrepótolja alkalmi igazság dolgában. Az olyan jellem, minő Károlyé, Irmáé, csakugyan nem megy előre, hanem bizonyos gyönyörérzéssel bukik lefelé. Ez a vonás megvan az ő speciális felfogásukban, igy akarnak boszút állni a társadalmon, mely meg nem értette, nem méltányolta eléggé őket. Elég hangosan hirdeti ezt a szocializmus meg nem értett apostola, Szönyi Károly, mikor édesatyjának érzelgős büszkeséggel odavágja. Különös érdeklődéssel várta a Nemzeti Színház premier-közönségének egy része ezt a mai estét. Regénybe való dolgokat beszéltek a szerzőről. Hogy irodalmi hajlamainak nagyon sokat áldozott: a jólétet, a gazdagságot otthagyta, családjával meghasonlott, csak kő lehessen. Íme a romantika, mely a színpadról száműzve, az életben talál menhelyet! Azt is rebesgették, hogy a darab sikerétől függ, jóváhagyja-e a szerző családja pályaválasztását. Ha beválik igazi írónak, kibékül vele zászlót bontani, nem más, mint a nagybirtok monopolisztikus érdekeinek és befolyásának biztosítása, és pedig úgy a közgazdasági és társadalmi, mint a vámpolitika terén. Ma Mérey Lajos, Barnát István és Baross Károly, továbbá külön nyilatkozatban Bauer Antal kijelentik, hogy ők a szervező értekezleten nem önálló párt alakítása érdekében szóltak, hanem hangsúlyozták annak az agrárprogrammnak a szükségét, amely— a Bud. Levelező mai közlése szerint — minden politikai párt keretében helyet foglalhat. Két pártértekezlet. A függetlenségi Kossuthpárt ma este Thaly Kálmán elnöklésével értekezletet tartott, amelyen a honvédelmi tárca költségvetését tárgyalta. Többek hozzászólása után a párt, különösen azzal az indokolással, hogy újabban a honvédelem vezetésénél olyan tendenciák merültek fel, melyek szerint a honvédséget mint a közös hadsereg fiókintézményét tekintik, a költségvetést nem fogadta el. A párt álláspontját a képviselőházban Thaly Kálmán és Tóth János fogja, kifejteni. Az országgyűlési néppárt ma Molnár János elnöklésével szintén értekezletet tartott, melyen a honvédelmi miniszteri tárca költségvetését tárgyalta. A párt a költségvetést nem fogadja el. A marosvásárhelyi vizsgálat Marosvásárhelyről jelentik . A Sélley Sándor miniszteri tanácsos elnöklésével működő vegyes vizsgáló bizottság szombaton befejezte működését s jegyzőkönyveit a tagok hétfőn írták alá valamennyien. Ezek alapján fog a hadbíróság a jogos vagy jogtalan fegyverhasználat kérdésében dönteni. Sélley hétfő óta folytatta a külön meghatalmazás alapján azt a vizsgálatot, melylyel a belügyminiszter a hatósági és választási közegek netaláni mulasztásainak kiderítésére megbízta. Megemlékeztünk már arról a vádinditványról, amelyet gróf Lázár Miklós alügyész tett Bernády főkapitány s Csíki F. Károly választási elnök ellen. A vádinditványt az alügyész a többi közt azzal okolta meg, hogy az 1882. évi X. törvénycikk alapján a csendőrség törvényhatósági joggal felruházott városokban csupán előrelátható veszély, vagy pedig késedelem esetén rendelhető ki a rendőrség erősítésére, már pedig a fenforgó esetben a veszély nem volt előrelátható, s így a csendőrség kirendelése az illetők törvényen nem alapuló mulasztása volt. A meghaltak hátrahagyottainak s a sebesülteknek segítésére való gyűjtés a képviselőházban ezerhatszáz koronát jövedelmezett, azonkívül másfelől is folytak be adományok; ezek kezelésére Désy Zoltán alispán elnöklésével helyi bizottságot szerveztek. ORSZÁGGYŰLÉS Budapest, február 28. Gyorsan pergett ma vége felé az igazságügyi költségvetés általános vitája, melynek jelentős eseménye lett a Plősz Sándor miniszter beszéde. Mielőtt erre sor került, két szónok gyarapította az igazságügyminiszter mondanivalóit fejtegetéseivel. Az első, Fassie Tódor a jobboldalról a bírák helyzetét és sorsát vette pártfogásába meleg szóval, azután meg a nemzetiségi gimnáziumokat védte a hazafiatlan nevelésnek a szélsőbalnál elhangzott vádja ellen. Fassieből itt a hazafias érzésű román ember szólt és gonddal készült formás beszéde méltó tetszést is aratott. Major Ferenc követte s kevés figyelem mellett sok kifogást hallatott különösen a közjegyzői intézmény ellen. Hanem jogászi fejtegetései mögül mégis kibújt az orvosdoktor, amikor a törvényszéki orvosok helyzetének javítását sürgette. Most állt szólásra Plósz Sándor miniszter, és a vita szónokainak legfontosabb fejtegetéseire is reflektálva — tartalmában és adataiban rendkívül velős és örvendetes expozét tárt figyelő, nagy hallgatósága elé. Legelsőbb az új bűnvádi eljárás életbeléptetésének eredményeit mutatta be, megcáfolva a közigazgatási hatóságok túlterheléséről szóló panaszt. Majd sorra vette a Visontai négy határozati javaslatát, és mélyreható megokolással mutatta ki, hogy azok el nem fogadhatók. Időszerűtlen a sajtóügyi eljárás revíziója, a közigazgatási kihágásügyi reformmal pedig már foglalkoznak a belügyminisztériumban, amint azt Széli miniszterelnök nyomban meg is erősítette. Behatóan szólt a katonai büntető törvénykönyvről, ennek előkészítési stádiumáról, élénk helyeslés közt hangsúlyozva, hogy létrejöttét maga is melegen óhajtja. De a részletkérdések mellett nevezetesebb részei voltak a beszédnek azok, amelyek a minisztériumban készült és készülő reformmunkákról szóltak. Bő és üdvös volt az a Programm, amit ő részben bemutatott a miniszter, s ami a Plósz Sándor nagy tudásának s hatalmas munkaerejének fáradhatatlan fölhasználása mellett tanúskodott. Mély és nagy hatást tettek az egész Házra Plusz miniszter egyszerű s keresetlen formájú, de gazdag tartalmú fejtegetései, meleg helyeslés szólt feléje beszéde befejezése után és sokan gratuláltak neki. Molnár Jenő, Kola János, Páder Rezső beszédei után Emmer Kornél előadó zárószóval élt. Élénken, elmésen s nagy hatással védte beszédét az ellenzéki szónokokkal szemben, de megvolt a záróbeszédének is egy pikáns specialitása: a sajtóügyi eljárás reviziója dolgában — Visontai pártjára állt. — Engem nem törtek meg! Amit tegnap mondtam, azt fogom mondani holnap is. Megyek majd korcsmáról korcsmára és munkástól munkáshoz. S ha minden helyet kidobnak és mindenki kinevet, mégis mindig élülről kezdem. Amig elértem egészen odáig, ahonnan élve már nem lehet mélyebbre sülyedni. . . . De maga ne kösse magát hozzánk édesapánk! Maga a tisztesség útján járt eddig, maradjon meg rajta, arra a darabra, mely még sírjáig vezet. Tegyen úgy, mint anya tett, meg se forduljon utánunk. Ne is nézze, merre megyünk . . . Csak ha valamikor szemközt kerül egy olyan leánynyal, ki elől undorral fordul el minden jóravaló ember, akkor forduljon el maga is, édes apám, de hullasson érte egy könyet és jusson eszébe : ilyen az én leányom is. S ha egy megtépett, elzüllött emberrel találkozik, forduljon el attól is, édes apám, de hullasson érte is egy könyet és jusson eszébe : ilyen az én fiam is !