Pesti Napló, 1903. június (54. évfolyam, 149-176. szám)
1903-06-02 / 149. szám
7 , 54-dik évfolyam. 149. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évra _ 38 kor. — fil. Félévre , Negyedévre _ 70 — , Egy kóra_ _ 9 , 40 , Egyes szám Vidéken____ _ 8 El. — 10 .PESTI NAPLÓ Budapest, 1903. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VL, Andrássy-út 2. Kedd, junius 2. Apróhirdetések árai Egy szó 4 fillér, vatagabb betűvel . Ellet. Hirdetések nonpareille számítással, díjszabás szerint. Megjelenik minden nap, ünnep és vasárnap után is. A pünkösd eseményei. Budapest, június 1. Olyan pityergőskedvű volt az idén a pünkösd, mint a gyerek, aki nyűgösködik, mert körülötte csupa olyan játékszer hever, amire már százszor ráunt, ami nem hat rá többé az újság ingerével. A sivárság, amely a politikai pünkösdöt sem tette pirossá, belelopózkodott ünnepnapjainkba, amelyek csupa sablont, csupa szürke, ünnepietlen eseményt pergettek le a szemünk előtt. A politika egyetlen eseménye az, hogy gróf Andrássy Gyula cikket irt — egy bécsi német lapba. Természetesen az egyetlen témáról, a hadseregről, s még természetesebben a német nyelv mellett. A «nagy husvét» után a «kis pünkösd». A nagy húsvéti cikk után a kis pünkösdi cikk. Gyűlést tartottak az elmúlt pünkösd alatt a középiskolai tanárok is, meg a polgári iskolai tanárok egyesületének egyik köre is. Az előbbi gyűlésen aktuális és országos fontosságú kérdések forogtak szőnyegen, de nem hangzott el róluk semmi súlyosabb szó. A fizetésrendezés kérdése, a helyesírás kérdésének a hivatalos rendezése s a reáliskolák egyenjogúsítása mind olyan témák, amelyek nemcsak a szakköröket, hanem a nagy közt is érdeklik, de a gyűlésen mindezek a vizek oly szűk szakmederben folytak. Hogy nem öblítettek le semmi szürkeséget a pünkösd pirosnak óhajtott arculatáról. Aminek a legtöbb színt kellett volna belevinni az ünnepbe: az országos tornaünnep majdnem egészen belefult az esőbe. Megtartották, jelen volt rajta József Ágost főherceg és Auguszta főhercegnő is, de a millenáris versenypálya vigasztalan látványt nyújtott, a tornászok díszfelvonulását sem lehetett megtartani az eső miatt. A Vidéki Hírlapírók Országos Szövetsége is gyűlést tartott a pünkösdi ünnep első napján s e gyűlés annyiban fontos, mert itt terjesztette be az elnökség a hírlapírók magánjogi viszonyainak rendezéséről szóló olasz törvényjavaslatot, amelynek nyomán hasonló magyar tervezetet fognak kidolgozni, hogy egy tételes törvény védelmezze a hírlapíró anyagi érdekeit is, az eddigi megehetősen ingadozó és sokféleképpen magyarázható szokásjog helyett. Zágráb az egyetlen Hely, ahol a pünkösd csakugyan piros pünkösd volt, de vérpiros. Többnapi csend után a zavargás ujult erővel tört ki vasárnap s csak a Laibachból már odaérkezett német katonaságnak volt köszönhető, hogy a csőcselék nem rombolt össze mindent. S a pünkösd eseményeiből ijesztően bukkanik elő két újabb tény. az egyik az, hogy most már nemcsak a magyarok, hanem a magyarbarát érzelműbb horvátok ellen is irányul a tüntetés éle, a másik pedig az, hogy a horvát katonaság és a rendőrség szinte nyíltan cimborál a lázadókkal, a horvát katonák engedik garázdálkodni a tömeget, a rendőrök pedig nagy ügyességgel szaladnak, mindig oda, ahol senki sem tüntet. A külföldön szintén csendes volt a pünkösd, az egyetlen kimagaslóbb esemény az, hogy Jonnart, az új algíri kormányzó egy szemleútján majdnem póruljárt. Figuig város lakossága nem eresztette be a városba, hanem a falakról puskatűzzel fogadta, amire Jonnart katonái szintén tüzeléssel feleltek, úgy, hogy valóságos csata fejlődött ki, amelynek az lett a vége, hogy a kormányzó kényszerült visszavonulni. Ez az idei pünkösd vázlatos képé. Két barát. Irta: Octave Mirbeau, Anasztaziusz Gaudon és Izidor Fleury tanulságos történetét alig egynéhány sóban meg lehet írni. Egy és ugyanazon minisztériumban harmincöt esztendőn át dolgoztak egymás mellett s éltek szenvedélytelen, gondolat s pörlekedés nélkül való, pontos, dologtalan és álmos életüket. Ifjúságuk legutolsó maradványai is ott kallódtak el hivataluk posványaiban. Válogatás nélküli, egyforma ízlésük, egyenlő foglalkozásuk és kicsinységük érzése, mint a futókavirág, öntudatlanul, erősebben egymáshoz fűzte őket minden más természetű barátságnál. A körülöttük hánytorgó életből semmit sem láttak, semmit sem hallottak, és semmit sem éreztek. Nem tudtak semmi másra sem gondolni, csak önmagukra és beérték a szokásos hazafiús erkölcsökkel, előírott polgári törvényekkel, amelyeknek követése előttük az emberi lét egyedüli és örök céljának látszott. Más dolgok álma sohasem villant át agyukon, melyek a hivatalból szabályozott órák pontosságával dolgoztak. A világon csak egyetlen egy dolog tudta őket kizökkenteni ez állhatatos közönyösségükből: a miniszterválság. De maguk a bizonytalan benyomások, amelyek ilyenkor bennük fakadtak, sokkal inkább környezetük izgató lefolyásának, mint magának az esetnek tulajdonítható. Néhány napig nyugtalanok voltak, ütőereik erősebben vertek s néha odáig is eljutottak, hogy már szinte előre látták a búcsúzást, vagy épp az előléptetést. Mihelyt azonban az új miniszter elfoglalta hivatalát és az egyes hivatalokban visszatért a nyugalom, ők is újból felvették egykedvű, álomszerű báblétüket. Az ülő életmód, a nehezen emészthető vendéglői koszt, összekötve szellemi képességeik állhatatosan növekvő csökkenésével, fölmentette őket a gondolkodás veszélyétől és a testi szerelem után való vágyakozástól. Hivatalnokoskodásuk harmadik-negyedik bankettje után rosszhírű házakba cipelték őket. Elégedetlenül, leverten, kijózanulva és üres zsebekkel jöttek ki. — No . . . ezt köszönöm szépen! — mondotta Anasztaziusz Gaudon. — Ez egy kissé drága élvezet. — Igazán hülyeség ilyesmiért pénzt kiadni! — vélekedett Izidor Fleury. — Ugyan, micsoda különöset lehet ezen találni? — ismételte kicsinylő hangsúlyozással Anasztaziosz Gaudon. És Izidor Fleury el nem titkolható undorodással jelentette ki: — Ha elgondolom, hogy vannak emberek, akik mindennap megteszik ezt . . . és akik tönkre teszik magukat emiatt! . . . Nem, ez hihetetlen! Még e sajnálatos kalandot követő későbbi hónapokban is azon évődtek mind a ketten, hogy hány hasznosabb, s célszerűbb dologra fordíthatták volna ezt a pénzt és szívből sajnálták a történteket. Más derűs epizódok nem igen akadtak életükben. De a közelgő öregséggel új képek kezdtek jelentkezni agyuk mérhetetlen és sivár pusztaságán. Nyugalomról és távoli falvakról szőtt álmok kezdtek kibontakozni gondolataik közül, bár kezdetben csak elmosódva. Később mind tisztábban és tisztábban váltak ki. Anasztaziosz Gaudon ingujjban, egy kertben látta magát. Ásókat, kapákat, virágcserepeket, fehér házikót látott maga előtt és egy kis finom, karcsú agarat, amely vékony lábaival ő előtte ugrándozik. Izidor Fleury álmaiban a fehér szalmakalapban és vászonővben látta magát egy réti kunyhócskában, majd tengeri rózsák között, horogzsinórja közepe táján egész tisztán egy vörös parafát tártott úszni, míg a horog vége a mély vizbe sülyedt, ahol óriási, serpenyőalakú glóriával övezett halak nyüzsögtek. 1 , V * i * ■ i • Elsőnek Anasztaziosz Gaudon vonult nyugalomba. Bezon közelében egy kis telket szerzett magának és egy csinos házikót építtetett rajta. Izidor Fleury a szomszédos telket vette meg magának, amelyet csak a közös kút számára egy kis helyen áttört deszkakerítés választott el a Gaudon birtokától. Gyalogösvény vezetett végig a deszkakerítés mentén. Jobbról-balról, széltében-hosszában egyebet se lehetett látni, mint csupasz tallóval borított mezőket, amelyeken, mint a gyerekjátékok az az asztalon, apró házikók fehér lettek. És a távolban, a külváros nehéz, páráktól Homályos szürke égboltja alatt gyárkémények meredtek fel és okádták a bodros füstoszlopokat, amelyek szétoszlottak a háttér korommal terhes, ólomszürke felhőibe. Gaudon, akinek már megvolt az idevágó és szükséges tapasztalati tudása, ügyelt fel Fleury házának építésénél is. Fleury csak vasárnaponkint jött ki. A közös ház örök al- Mai számunk 12 oldal Budapest, Június 1. A nógrádi választás. A Scitovszky János halálával megüresedett nógrádi mandátumért szombaton volt a választás, amelylyel ez a kerület is a függetlenségi párt kezébe ment át, aminek a mai harcban kétségtelenül jelentősége van. Jelöltek voltak Prónay Mihály szabadelvű és Kákoly József függetlenségi. A választás nagy küzdelemmel