Pesti Napló, 1904. december (55. évfolyam, 332-361. szám)
1904-12-01 / 332. szám
2 Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ, 1904. december 1. 332. szám Mikus formában definiálja a történteket. Ami történt: alkotmánysértés, mert az alkotmány integráns része a házszabály. A jog mindig csak roma, és aki a formát sérti, a jogot is sérti. Erőszakon nem épülhet fel jogrend, és nem keletkezhetik érvényes jogállapot. Wkissics nyíltan kimondja, hogy az új házszabály jogilag nem egyéb, mint egy erőszakos elnöki kijelentés, amely senkit sem kötelez, és amelyre érvényes határozatokat alapítani nem lehet. Az ex-lex pedig nem precedens. Mert aki az ex-lexet elköveti, az parlamenti és büntetőjogi felelősség alatt áll. Felelni tartozik azért, amit tett, és ha bírája nem menti fel, belepusztul. A házszabálysértésnek nem lehet bírája, mert aki bíró lehetne, a többség, egyúttal maga a tettes is. Ellenben igenis az precedens, ami történt, és az a tény, hogy maga Tisza is precedenst keres, hogy védje cselekedetét, mutatja a veszélyt, amely a jövőben az ilyen precedensek létesítésével fenyeget bennünket. Wlassics nem riad vissza attól sem, hogy a konvent szellemét idézze, és ezzel adjon a többség magatartásának megfelelő képet. Sajtó, de találó vonatkozás. Az a testület, amelyben a tanácskozás formái tiszteletben nem tartatnak, konvent. Ahol felerőszakolt akarat, szabályellenesen létrejött határozat az uralkodó, az igenis konvent. Egyik legkiválóbb politikusunk, a király egykori minisztere, a jog tanára hirdeti ezt, és bizonyára több hivatottsággal, több tudással, több erkölcsi és egyéni tartalommal, mint amennyivel a Tisza István gárdájában a leghangosabb katonák, a Münnichek és Saczelláryakbírnak. A közvélemény ítélő mérlegében e férfiak minősége bizonyára megszerzi a túlsúlyt, amely a döntéshez szükséges lesz, nem excellált-e ilyesmiben? Morális érzése éppen annyi, hogy ne büszkélkedjék ilyesmivel, arra azonban már hitt, hogy ügyesen járt el a közvetítésnél és úgy tudta nyélbeütni a császár szerelmes légyottjait, hogy sem az első, sem pedig a második császári hitvesnek nem volt róluk tudomásuk, s igy nem szenvedhettek a féltékenység miatt. «Amely érzés épp úgy otthonos a kunyhóban, mint a császári palotában», — teszi hozzá kenetteljesen. Szabad folyást ott enged kritizáló hajlamának, ahol Napóleon az ő segítsége nélkül ment bele szerelmi kalandokba, és szinte megbotránkozik azon, hogy bőven akadtak ilyen esetei is. Mert hiába, a császári vágygyal szemben még sok igazán előkelő hölgy is fölöslegesnek tartotta a hosszadalmas levelezést, az izgató portyázást, és roppantul megkönnyítette a diadalt a trónon ülő Don Juannak. Nem imponálnak neki cseppet sem a külföldi uralkodók, akik Párisba eljárogatnak, hogy egy darabka országot, néhány százezer lelket kikunyeráljanak az ő gazdájától. «Tanyornyalók»-nak tekinti őket, akik sajátképpen az ő vadászterületén űzik a vadat. Valósággal tombol benne ilyenkor a kenyéririgység és fájlalja, hogy az ilyen nagy uraknak kénytelen átengedni az oroszláni részt a borravalóból .... Eljött a többi között a francia fővárosba, még Napóleonnak konzulsága idején, L Lajos, toszkánai nagyherceg, akit látogatásáért azzal jutalmazott meg Napóleon, haj er megtette etruriai királynak. Vele jött a felesége, egy spanyol királyleány. Mind a kettő szörnyen köznapi alak, akiket Napóleon így jellemez: — Az európai uralkodók típusa. Nem törődik az alattvalóival és legszívesebben a vénasszonyok társaságában tölti idejét, akiknek A magyar-horvát kiegyezés. Zágrábból jelentik, hogy a horvát országgyűlés ma folytatta a pénzügyi kiegyezésre vonatkozó vitát. Prverics képviselő a kiegyezés mellett szólt. Kifejti, hogy minden újabb revíziónak a célja, hogy a paritást Magyarország és Horvátország közt jobban kiemelje Vinkovich itt közbekiált: «Miért nem mondja ön ezt Budapesten?» «Mert nem tudok magyarul minden szépet és jót mond rólam, abban a reményben, hogy nekem visszamondják.... Nem mutatom szívesen az én franciáimnak, mert attól tartok, hogy megutálják benne a királyság intézményét. De mégis szükséges, hogy jól bánjak vele és lekenyerezzem, mert ha a tőlem még mindig idegenkedő főnemesség őt látja, már azt hiszi, hogy engem is érintett az Isten kegyelméből való glóriának egy sugára. Constant szerint Napóleonnak igazi gyönyörűsége telt abban, ha kiszolgáltathatta magát vérbeli fejedelmekkel. «Egyetlen félelmem az volt, — mondja naiv szemtelenséggel a komornyik úr, — hogy akadhat egy vérbeli princ, aki az én állásomra pályázik. Bármennyire kedvelt is a császár, egyetlen pillanatig sem habozott volna, hogy fölmentsen az állásomtól. És egy ilyen esetben le is győzte volna olasz eredetű fukarságát: nekem csak hatezer frankot adott évente, attól az úrtól nem sajnálta volna a hatszázezret sem!» De még ebben a szolgalélekben is jelentkezik sokszor a lovagias francia, ahol a Napoleon-család nőnembeli tagjairól van szó. Ilyenkor Bayard sem törhetne nagyobb tűzzel lándzsát érettük. Különösen Hortense, a császár mosohaleánya az, akiért rajong (Constant sir, szinte azt lehetne hinni, hogy szerelmes volt ebbe a hölgybe!) és költői lendülettel dicséri, magasztalja szépségét, báját és jóságát. Josephine császárnéról is nagyon rokonszenves képet rajzol, Mária Lujzát pedig valóságos glóriával övezi. A császár nővéreiről rendszeresen hallgat és amikor egyszer a csodaszép, de feslett erkölcsű Paulináról mégis szó esik, búbánatosan jegyzi meg, hogy neki sokat kellett elnézni, mivelhogy sokat szeretett... Akitől egy kicsit fázik, az Madame Mére, az anyacsászárné. Szemére veti túlzott fösvénységét annyi keserűséggel, hogy szinte A szabadelvű pártban ma este Tisza, Hieronymi, Plesz, Berzeviczy és Tahlián miniszterek voltak jelen. A hangulat teljesen kritikus. A nagy teremben alig hallatgyanússá válik. Az élesszemű, a pénzt keményen markoló Laetitia alighanem megzavarta egypárszor Constant us cirkulusait. Mint már mondottuk, nagy előszeretettel jegyezgeti a császárról a nyárspolgári vonásokat. El nem hanyagol egyetlenegy alkalmat sem, amikor egy ilyent becikkelyezhet. Különösen imponál neki, hogy Napoleon hálás tudott lenni. Nagyon sokan éltek vissza ezzel és hivatkoztak arra, hogy neki és a családjának bizonyos szívességet tettek, amikor még sanyarú viszonyok között éldegéltek Korzikában és Marseille városában. Jött egy öreg úr, aki hivatkozott arra, hogy a kaligráfiában oktatta Napóleont hadnagy korában. A császár, akinek förtelmes volt a keze írása, nevetve jegyezte meg: «Ezzel ugyan nincs mit dicsekednie!» de nyomban kétezer franknyi évi járadékot utalványozott neki. Jött egy másik, aki állítólag a vívásban oktatta, és Napóleon, aki hadseregének talán leggyöngébb vívója volt, megtette Saint- Cyrébe vívómesternek, azzal a kikötéssel, hogy állandóan szabadságoztassa magát. S ahányan jöttek, akik a múltra való hivatkozással kértek tőle valamit, nem sokat kutatta kérésük jogosultságát, hanem telekézzel adott nekik. Jól rajzolja meg Constant ama hangulatot, amelyben Páris volt, amikor Napóleon visszahelyezte jogaiba az egyházat. Szinte azt lehetne mondani, hogy ironikus akar lenni. «Azon a napon, amikor a kultuszra vonatkozó új törvényt közzétették, az első konzul korán kelt fel és díszbe öltözött. Éppen amikor elkészült, belépett Bonaparte József és Combavéres, a második konzul. — Nos, szólította az utóbbit Napoleon — ma misére megyünk. Hogyan gondolkoznak erről a párisiak? — A túlnyomó részük elmegy az első elő. Budapest, november 30. A katonai büntetőtörvénykönyv. Bécsi tudósítónk jelenti telefonon. A közös hadügyminisztériumban legközelebb ankét lesz a katonai büntetőtörvény tárgyában. Nyíri Sándor magyar honvédelmi miniszter és Pitrech közös hadügyminiszter tegnapelőtt hosszasan tanácskoztak e tárgyról. Miniszterek utazása. Bécsből táviratozzék : Pitreich közös hadügyminiszter és Lukács pénzügyminiszter ma délután Budapestre utaztak. Búbos püspök bíborossága Félhivatalosan jelentik, hogy római beavatott körökben nem tudnak semmit arról, hogy Bubics Zsigmond kassai püspök a legközelebbi konzisztóriumban bibornokká kreáltatnak. Angolok és oroszok Afganisztánban, Londonból telegrafálják . A Reuter-ügynökség Kabulból október 23-áról jelentéseket kapott, amelyeket november 6-án továbbítottak Pesavarból. E jelentések szerint a bolaki kormányzó jelenti az emírnek, hogy egy új orosz hadsereg érkezett Hissakvangerbe. A saisabadi kormányzó szintén azt jelenti, hogy a Stoksa-folyó másik oldalán levő orosz őrséget 4000 emberre szaporították. A herati kormányzó az oroszok rendkívüli katonai tevékenységéről ad hírt. Az utóbbi kormányzó 20.000 ember erősbítést kér, aminek elküldését az emir elrendele. Egyúttal az emir felhatalmazta a sassabadi kormányzót, hogy minden határsértést, amely az oroszok részéről történik, megtoroljon. A kormpányzó a várost erődítésekkel veszi körül és védelmi állapotba helyezi. Hasonló parancsot kapott a mammai kormányzó is. Legközelebb az emírnek két testvére be fogja utazni az afgán határ veszélyeztetett részeit. — Kakuttából jelentik mai kelettel. A Kabulba küldött angol küldöttség tegnap Dakkába érkezett. Landikhanában 200 főnyi afgán lovascsapat és az afgán hatóságok fogadták. •— feleli Pliverics — de remélem, hogy fiatalságunk meg fog tanulni magyarul. Ezután elmondja a szónok, hogy a mostani kiegyezést Horvátországra kedvezőnek tartja és elfogadja. Rubetich horvát jogpárti beszéde után az ülést bezárták és a vitát holnapra halasztották. A kormány válság felé. — A politikai helyzet. — Budapest, november 30. Wlassics Gyula, a volt kultuszminiszter levelet irt, amelyben a kilépése okaival foglalkozik, és kérlelhetetlen szigorú ítéletet mond a kormány politikai erkölcseiről. Gálszécsen Andrássy Tivadar és Andrássy Gyula grófok nyilatkoznak és élet-halál harcot jelentenek be Tisza ellen. Az országból valósággal forradalmi hangulat lobog a főváros felé. A dinamit füstje, amelylyel az alkotmányt akarták felrobbantani, még el sem oszlott, de a megtorlás már itt a küszöbön. Az ítéletet kimondta az ország és az csak végrehajtásra vár. Tisza pedig parlamenti rendőrséget szervez és nekiindul hangulatot házalni az országban. A szabadelvű pártban komor hangulatban néznek a jövendő napok elé, amelyek titkát vészterhes köd fedi. Apró csoportra zsugorodott azoknak a száma, akik még mernek a sorompóba lépni Tisza mellett, mert nem kockáztatnak semmit. A többi összecsomagolta az útipadgyászát és izgatott figyelemmel lesi, mikor kell otthagyni a sülyedő hajót. Ez a helyzet. Nehéz napjai az újabbkori magyar politikának azok, amelyek most múlnak, lomha lassúsággal. Híreink itt következnek. Nincs többség.