Pesti Napló, 1905. április (56. évfolyam, 91-119. szám)
1905-04-01 / 91. szám
. Kérjük azokat a tisztelt vidéki előfizetőinket, akiknek előfizetése március végén lejárt, hogy előfizetésüket az illető postahivatalnál szíveskedjenek minél előbb megújítani, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne legyen- Engedmények, Budapest, március 31. ■ A Hullámvonalnak tudvalévőjé, az a sajátsága, hogy tetőpontjai között fordulópontok vannak. Ilyen ponthoz érkeztünk el most a válság hullámzó vonalán. Legalább úgy látszik, mintha nevezetes fordulat állott volna be azoknak a fölfogásában, akik a szükségességeket azzal intézték el, hogy a teljesítésük lehetetlen. Az ellenzéki többség, a kibonyolítást, keresvén, a lehetetlenség határainak kitolásában eljutott a szélső határig, míg ellenben a királyról Úgy látszőtt, hogy a maga részéről nem kihajlandó a lehetetlenség határain valamit is szűkíteni. És megtörtént, hogy a parlamenti többség a maga engedékenységével eljutott ahoz a határhoz, amelyen túl az erkölcsi lehetetlenség kezdődik, a király pedig megmaradt azon az álláspontján, hogy az a lehetetlen, amit nem tart célszerűnek. A tegnapi udvari ebéden maga mondotta, hogy a parlamenti többség, a mai ellenzék, kívánságai jogosak, de nem is célszerűek. A koalíció gyűlésén pedig gróf Apponyi Albert az egész ellenzék egyhangú hozzájárulásával kitűzte annak az erkölcsi lehetetlenségnek határait, amelyet az ellenzék csak becsülete árán léphet át. A bonyodalom tartalma tehát az, hogy a nemzet többsége nem akart erkölcsi lehetetlenséget elkövetni, a király pedig nem akart a maga célszerűségi szempontjából engedni. Indulatot és elfogultságot félretévén, a dolgokat valamelyest higgadtan nézvén, arra a meggyőződésre kellett jutnunk, hogy ez az ellentétesség áthidalható. S hogy a nagy állami, nemzeti szükségességeket, de még a híres nagyhatalmi érdekeket is tekintvén, a király meg is fog próbálkozni azzal az áthidalással. Csak éppen az aggodalmas, hogy a király jobb belátásának érvényesülése elé a letörtek fondorlata. S a birodalmi fölfogásnak örökletesen terheltjei minduntalan újabb és újabb akadályokat gördítenek. Ezt a mesterkedést látván, attól kell tartanunk, hogy a király, bölcsesége megint csak a kellő alkalom elmulasztásával fogja megismerni azt, hogy azok a célszerűségi szempontok nem dogmatikusok, s hogy az elkerülhetetlen szükség parancsolóbb hatalom, mint az előítéletekből megszerkesztett célszerűség. A válság boszorkánykonyhájából olyan hírek keltek világgá, hogy a király már is belátta, hogy a «nem tehetem» hangoztatásával nem gördít el az kkvetetlenül szükséges megoldás elől egyetlen akadályt sem. E királyi kijelentéstől nem lesz lehetségessé az, ami erkölcsi lehetetlenség. A királyi akarat, akármilyen erős hatalmi tényező is, az erkölcsi fogalmak világában nem tud új értékmegállapítást elrendelni. A nemzet többsége annak a nem fehető innek hallatára sem tagadhatja meg a politikai erkölcsöt. Nem tudjuk, hogy milyen információk siettették a király belátásának azt az alakulását, amelyet a legújabb hírek emlegetnek; nem tudjuk, hogy mennyi része volt benne Szögyény-Marich Lászlónak, a Berlinből iderendelt informátornak, de, úgy látszik, hogy a szabadelvű párt hírhedt deklarációja, amely a nemzeti többségtől az erkölcsi törvények respektálásának jogát megtagadta, a királyra nem volt hatással. Mert éppen a nemzeti akarat jogtalanságának szerencsétlen és bűnös deklarálása után látja be a király annak a szükségességét, hogy engedjen állásfoglalása merevségéből és közeledjék a nemzet többségéhez. Még mindig azt vallja egész sor nemzeti követelmény teljesítéséről, hogy nem tehetem, mégis alaposan szűkítette, hir szerint, a lehetetlenségnek tegnap még megmozdíthatatlan határait. !PiT 56-dik évfolyam. 91. szám. KUÖFIZETÉS írass Egén tm _ as est. — SU. t érOlfl« m, mm M . — „ Begyoöévt®«. 2gr bora_ . 3 , 40 „ Egyes «zam „ „ H » ön. Vidékén— - -____iO „NAPLÓ BgT •** * DR ér, vastagaim eetaval 8 fillic. Bbdeviaé duHtiméter szamittal| «al. 4i]szat«4» marUl. HecelenlS mlades nap, ttanafi. Is vasárnap a tin la Budapest, 1905. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VL, Andrássy-út 27. Szombat, április 1. Mai számunk 24 oldaL mm Az elvált asszony. Irta: Soldi Márton. (Utánnyomás tilos.) A Szerémi-házaspár válása alkalmával gazdag legendakor keletkezett s a vidéki pletyka orgiákat tilt. Méltán, mert a Szerémi-házaspár néhány évig domináló szerepet játszott a nagy vidéki város társaséletében. Szerémi Endre nagy vagyon s nagy tekintély birtokosa volt. A legkeresettebb ügyvédek közé tartozott, kitűnő szónoknak tartották s társadalmi műveltség tekintetében magasan állott kartársai fölött. Mikor a válóper megindult, akkor választották meg az ügyvédi kamara elnökének. Szép, daliás termetű férfiú volt, magas, boltos homlokkal és selymes, fekete szakállal. Legrettegettebb fegyvere a gúny volt, melyet néha kíméletlen mértékben alkalmazott ellenfeleivel szembe... Az asszony, Malvina, a gazdag tiszttartó leánya, kifogástalan szőke szépség volt. Pusziján nevelkedett s össze-vissza olvasott mindent, amit a modern regényírók a piacra ■ küldtek. Ezekből bőségesen megismerte a rafinált romlottságot, a szerelem állhatatlansá■gátsa társasági erkölcs züllését. Mindaz, amit otthon, a gazdasági lak tiszta levegőjében rálőtt és tapasztalt, oly merő ellentétet mutatott azzal, amit a könyvekben olvasott, hogy félve, tele nyugtalan izgalommal lépett a'Világba. De aztán lecsillapodott a nyugtalanság, mert csak a házasság után kezdte szeretni férjét, mű gyöngéd, udvarias férj volt s aki gúnyjával, mélyebb intelligenciájával hasonlított a szokványos francia regények hőseihez. Malvin, noha kissé elnagyott igényekkel lépett az életbe, boldognak érezte és vallotta magát. Ebben a falun nevelt, szőke asszonyban sok becsvágy gyűlt össze. Szerette volna, ha férje, kinek kvalitásait talán némileg túl is becsülte, nagyobb szereplésre szánná magát, ha országos hírre törekednék. De erre Szerémi Endrének nem volt ambíciója. Pozíciója teljesen kielégítette igényeit. Mint a legtöbb vidéki notabilitás, inkább szeretett otthon első, mint egyebütt második lenni. Nem ez választotta el őket. A válás oka, mint azt a válókereset kimerítően előadta, a férj hűtlensége volt. Olyan átmeneti hűtlenség, mely rendes körülmények között alig zavar vizet s többnyire a rejtett titkok örök zára alá kerül. De Szerémi esetében nem úgy történt. A zár kipattant. A dolog így történt: Szerémi jogi képviselője volt egy fiatal, gazdag özvegyasszonynak, ki a nagy vagyonon felül néhány bonyolult port is örökölt bankár férje után. Mansfeldnénak hitták s ügyvédje egyszer meglátogatta Marienbadban, természetesen, hogy információkat szerezzen egy nagyfontosságú perben. Az információszerzés kissé elnyúlt. Nem ez volt a baj, hanem az, hogy ott a fürdőn Szeréminek lovagiassági ügye akadt. Meg kellett verekednie a fiatal bankár özvegynek egyik dühös udvarlójával s az újságok kiírták az esetet. Nem lehetett tagadni semmit. Malvin rögtön szakított férjével, haragjában elhitette magával, hogy férje alapjában véve hitvány karakter, képmutató, kéjenc stb. Hallani sem akart a kibékülésről s ügyvédjének a legszigorúbb utasításokat adta, hogy a válóport tűzzel-vassal folytassa. Szerémi nem gördített komoly akadályokat s nyolc hónap után a felsőbíróság kimondotta a válást. Malvin a saját házába költözött s zárkózott életet élt. Azaz eljárt színházba, hangversenybe, meglátogatta néhány leánykori ismerősét, de férfiismeretség után még a válás után négy esztendővel sem gondolt. Négy év után betegeskedő apjával a déli vidékre költözött, sorra járt egy csomó fürdőhelyet s csak másfél év után, mikor az öreg tiszttartó jobblétre szenderült, került ismét haza. Az első hir, amit hallott, az volt, hogy egykori férje, Szerémi Endre komoly beteg, hogy az orvosok lemondtak életéről. Malvin tudakozódott ismerőseinél, akik megerősítették a hírt. Megtudta, hogy volt férje már két hónap óta fekszik, hogy a fővárosból is járt nála két orvosprofesszor, akik azonban éppoly kevéssé tudtak rajta segíteni, mint a helybeliek. Malvinnak férjes korában nagy bizalma volt háziorvosában, az öreg Kádár doktorban. Másnap reggel elküldött érte s az öreg doktor déltájt megjelent nála. Kordiálisan köszöntötte: — Csókolom a kezét. Terringettél, még nem volt szerencsém a nagyságos asszony pulzusát megtapogatni. Hát mi a baj? — Ideges vagyok, doktor úr. — Ideges? No, ez nem újság, én is ideges vagyok, a feleségem is ideges, még a szakácsnőm is, pedig annak nincs oka, mert olyan szimpla lelki életet él.