Pesti Napló, 1907. március (58. évfolyam, 52-78. szám)
1907-03-01 / 52. szám
Erő az alkuban. Budapest, február 28. A kiegyezésért való alkudozásban megkezdődött a „második olvasás.“ Ma már javában olvastak a magyar és az osztrák miniszterek. Megint izgatott kíváncsisággal lessük a bécsi híreket.Egyelőre alig mondanak valamit, de a közvéleménynek már megigértetett, hogy Ida idő múltán, ha majd a két ellenfél, teljesen fölvonulván, a hadállását elfoglalta, a nyilvánosságot is be fogják avatni a nevezetes második olvasás titkaiba- Egyelőre még csak a kórus hangját halljuk, az osztrákokét és a mienket. Amaz islemez is hangulatokat szít. Az osztrákok az ijesztgetéssel próbálkoznak meg. Meg akarják rémíteni a magyar közvéleményt, mert azt hiszik, hogy a magyarok is úgy félnek az osztrák fenyegetések megvalósulásától, mint maguk az osztrákok. A bécsi sajtó az általános választási jog alapján választott új reichszátot vonultatja föl. Egyikfőorgáriuma ma azt fejtegeti, hogy az, amit a miniszterek megállapítanak, ezúttal olyan parlament elé kerül, amely a népben gyökerezik, amely az erejét ebből a mélységből szívja s amely a kiegyezést el is vetheti. Noha magunk ,is, az általános választói jog alapján állunk és vágyva várjuk az általános választói jog magyar parlamentjét, még ettől az osztrák fenyegetéstől sem ijedősünk.. Mert azt tudjuk, hogy a kiegyezésben a magyar gazdasági szükségességeket érvényesítő magyar kormány ugyancsak a magyar népben gyökerezik. Az a magyar kormány, amely a kiegyezési alkuban a magyar gazdasági önállóságért helyt áll, legalább is úgy viheti hadba az egész magyar nemzet akaratát és elszántságát, mint az osztrák kormány Ausztria népeiét, amiért e népeknek parlamentje már igazi népparlament. És nem fog rajtunk a többi osztrák fenyegetés sem. Az sem, hogy az osztrákok egyszerűen beszüntetik a reciprocitást, az sem, hogy nem hosszabbikák meg a közös bank szabadalmat. Érthetetlen hogy a máskülömben furfangosan hadakozó osztrákok, hogyan is rémízgethetik a magyar ellenfelet azzal, aminek a megvalósulását a magyar nemzet epedve várja ? Azt üzenik, hogy az esetben, ha a kiegyezés nem köthető meg ,hosszúlejárattal, nem fogják megengedni, hogy a bank szabadalma 1911-en túl megnyitassék vagy meghosszabbíttassék. Pedig tudniokkellene, hogy a magyarok a közös bank megszűnésével s az önálló, magyar jegybank szervezésével beálló ideiglenes pénzdrágaságot csakis úgy fogják tekinteni, mint egy régi magyar gazdasági és államhatalmi követelés teljesítéséért fizetendő ár lerovását. Az árat megfizetjük és nem fogunk miatta kétségbeesni. A bank különválását a vámterületek elválására való üdvös előkészületnek tekintenők, máig megvoltak a kész határozatok is. Tudniillik minden ügyet a maguk akarata szerint elintéztek azok, akik a cár legalázatosabb szolgáinak vallották magukat. A cár számára nem maradt hátra csak az aláírás. És gyorsan kellett a nevét egymásután lekanyarítania, egyetlen aktába sem lehetett betekintenie, hogy aláírhassa egy óra alatt mindazt, amit elébe tettek... És ez aláírásokért nevezték őt mindenütt a világ legkegyetlenebb zsarnokának. E munkáért, amit kényszeredetten, kedvetlenül végezett el, mint új gimnazista az írásbeli feladatát... Amikor végzett az aláírásokkal, sápadt arcán valami bágyadt verőfény jelent meg, amit akár mosolynak is nevezhettek volna az udvaroncok. Felállott íróasztala mellől és szólott a hadsegédjének: — Most már mehetünk. Nemde? — Ha felséged úgy parancsolja, mehetünk. A hadsegéd fejet is hajtott hozzá, ez inkább volt kegyes beleegyezés, mint alázatos tudomásulvétel. Most útnak indultak a tükörsima parketten és ragyogó termek hosszú során haladtak el. A cár ment elől sápadtan, tétován, beesett mellel, utána haladt a hadsegéd délcegen, mint valami óriás. Vagy inkább mint valami marcona — porkoláb. Útközben a cár némi aggodalommal kérdezte: — Mit hallottál a cárevicsről ? — őfensége az éjszakát nyugodt alvás Hiszen ,a fenyegetőző osztrákok ugyancsak jól tudják, hogy két külön önálló jegybankot a közös vámterület eltűr, de közös jegybankkal a külön vámterület szinte lehetetlen. A közös jegybank szabadalmának megszűnését tehát még akkor is szívesen látnák, ha a viszonyok boldogtalan alakulása folytán a vámterület közössége nem szűnne meg. De arra való tekintettel, hogy a gazdasági önállás lehetőségeit gyarapítja, kétszeres örömmel köszöntenők. Nem ezek a bécsi fenyegetések szítják az aggodalmunkat, hanem a kiegyezési alkut- környező rejtelmességtől szorul el a szívünk. A bécsi hóbortos ijesztegetésről tudjuk, hogy csak okhondi taktikázás és sajnáljuk, hogy nem valósítják meg, de a kiegyezés dolgában érvényesülő felső hatalmak akarata dolgában aggodalmas gyanakvás fogja el a magyar közvéleményt. Ez a közvélemény az alkudozó kormánynak azt a tudatot szerette volna útravalóul adni, hogy magyar kormány még sohasem volt olyan erős, mint ez a mostani, s hogy ezért ennek a kormánynak a nemzet akaratát abban az alkuban erősebben kell érvényesítenie, mint ahogy eddig a többi, kormány érvényesítette. Valamikor azt vallották a nagyon erős parlamenti helyzetű kormányokról, hogy Bécsben azt tartják róluk, hogy éppen ez erős helyzetük folytán nagyobb engedményeket adhatnak, mert hiszen a hatalmukban levő parlament azt meggül töltötte. Az orvos azt mondotta, hogy őfensége kifogástalan egészségnek örvend. A cár arcán ismét megjelent az a kis Verőfény. — Akkor jó!... Akkor minden jó... A palotának új szárnyába kanyarodtak be. Itt már a termeket nem az a hideg ünnepélyes barokk dísz borította, hanem családiasabb, melegebb. Ezek már nem uralkodói termek, hanem a kis család lakószobái voltak. Végre egy gondosan kipárnázott ajtóhoz értek. A cár rátette a kezét a kilincsre és hátraszólott: •— No most már magamra hagyhatsz. —■ Parancsára, felség! Egy óra múlva bátorkodom visszatérni. A hadsegéd visszafordult, a cár pedig belépett az ajtón. Gömbölyű szoba volt, a falak embermagasságnyira kipárnázva, a pallót vastag szőnyeg borította; tarkóra festett polcokon, egész játékszer-rákkál állott. Ez volt a cárevics szobája. Ebben a pillanatban kinyílt a szemközti ajtó is és a dada kézen bevezette a cárevicset. Aztán visszahúzódott. A szobában egyedül maradt a cár és a trónörökös, az apa és a fia. A cár fölkapta a levegőbe és odatapasztotta az ajkát a kisfiú gömbölyű arcához. A gyermek pedig belecsimpaszkodott szakállába. Az apa boldogan biztatta: — Ugy-ugy! Csak bűzd! Még erősebben, ne félj, nem fáj a papának. Lefeküdtek a földre és ott hemperegtek a szőnyegen kacagva, értelmetlen szavakat gőgiesélve, amilyen szavakkal azok szoktak A cáré vres labdája, , írta, Nagy Endre. (Utánnyomás tilos.) A cár reggel tíz órakor fogyasztotta el a „petit déjeunér“-t. Ez az első reggeli két héjjában főtt tojásból, pirított zsömleszeletekből és egy pohár tokaji aszúból állott. A tokaji aszúra minden étkezés után szüksége volt, no mert a hatalmas cár vérszegény volt. Rengeteg nagy volt a birodalma, megszámlálhatatlan volt, aranya, gyémántja csak éppen az apró vérsejtekből nem tudott beszerezni elegendő mennyiséget. Márpedig neki élnie kellett, így kívánta ezt a kormányzó rendszer, amely trónja körül csoportosul és az ő nevében igazgatta a birodalmat. Nagyobbik életföladatát elvégezte már a cár és csekély számú vérsejtjeinek egy tekintélyes részét átadta már ama poronty céljaira, aki később ,majd az új cár leszen. De hátra volt még a másik föladat: élni mindaddig, amig a kis porontyból eanderyi ember nem válik. Ezért vigyáztak ugy rá azok, akik oly kitűnően uralkodtak az ő nevében, ezért kellett minden étkezés után egy pohár tokajit meginnia és ezért kellett örökkön a nagyi aranycirádás termek rabjának lennie... Reggeli után egy órát az államügyek elintézésének szentelt. Ez pedig abból állott, hogy az elébe terjesztett aktákat aláírta. Az aktákban, amelyek a nagybirodalom kétszáz millió alattvalójának ügye-bajáról szólottak. 18-dik évfolyam. 52. szám. Apró hirdetése. Ara: Ejsy szó 4 dilér. Tester ab b betűvel 8 fillér. Hirdetések milliméter némítás l est, díjszabás szerint. ■egjeleeik hétfő kivételével naponkint, ünnep után iI. előfizetési Árak: Egész évre____28 kor. — fill. Félévre __14 . — . Negyedévre — 7 . — » Egy bér. — _ 2 . 40 , Egyes szám _ ____8 fill. Vidéken _ _______ 10 » Budapest, 1907. Szerkesztőség és kiadóhivatal, VI., Andrássy út 27. Péntek, március 1. Mai számunk 28 oldal.