Pesti Napló, 1907. augusztus (58. évfolyam, 182-207. szám)
1907-08-01 / 182. szám
2 Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ, 1907. augusztus 1. 1z. szán. De kifogás alá esik az okirat tartalma is. Feltűnő benne, hogy a kvóta-megállapitásnál az eddigi gyakorlathoz képest magában álló, szokatlan kivételt statuál. Eddig a korona döntő szava rendszerint egy évre szólt. Ezt a maximális határidőt engedi meg hozzá az osztrák törvény, s az uralkodó máskor mindig ehez tartotta magát. Érthető is volt, hogy miért járt el így. Tárgytalanokká akarta tenni egy év tartamára az ellentéteket, melyek a kvóta kérdésében a két állam közt hoszszú idő óta fenforognak. Nyugodt állapotot igyekezett biztosítani a két törvényhozás, rendet és biztonságot a közös intézmények számára. Most senki sem érti, mi okból kellett ez uzustól eltérni, s az évi provizóriumot hat havi intervallumra szállítani le. Mely remények fűződnek váljon e rövid lélekzetű nyugalomhoz, s mi jó származhat abból, ha félév múlva a jelen kvótaarány érvényessége lejár s évzárta előtt a két állam ez ügyben ismét civódni kénytelen. Tán nem magyarázzuk tévesen a korona intencióját, ha e döntést aképp értelmezzük, hogy semleges álláspontból egyaránt kedvezni akart a magyar s az osztrák igényeknek. Magáévá tette a kvóta dolgában a magyar küldöttség, a terminus dolgában pedig az osztrák deputáció javaslatát. Csakhogy ez a formaszerű pártatlanság a dolgok lényegében mást jelent. A magyar javaslat a statusquo fentartását, az osztrákoké pedig annak megbontását veszi célba. A magyarság nem bír és nem akar az eddiginél magasabb kvótát fizetni, az osztrákok pedig mielőbbi alkalmat keresnek, hogy azt tőlünk kicsikarni megpróbálhassák. Magyarország a közgazdasági egyezmény kérdését s a kvótakérdést elvileg szétválasztja, a segédkönyvelőnek, „kifogástalan kondícióban“ érkezett meg. Haza vitte és ezúttal kivételes gyorsasággal gyümöszölte be az ebédet, hogy annál gyorsabban neki láthasson a fagylaltnak. Ebéd után a fagylaltot szépen kirakta a tányérra, valóságos szobrászi művészettel tetszetős formába mintázta és nagyot sóhajtva bele akart kezdeni. De e pillanatban csöngetés hallatszott az előszobában. Kipillantott és rémülve vette észre, hogy a doktor jön. Dühösen dörmögte magában: — Épen most tudta hozni az ördög! No majd le fogom rázni magamról gyorsan. Az igazi gourmet nem szereti, ha társasága akad, nemcsak ama kicsinyes félelemből, hogy meg kell majd osztania a falatját mással, hanem főként azért, mert áhítatában zavarja meg idegen emberek jelenléte. Wild úr tehát fájdalmasan bár, de gyors elhatározással eldugta a fagylaltot az ebédlőszekrény fülkéjébe. Úgy, hogy más észre ne vehesse, de ő folyton szemmel tarthassa. A doktor belépett és jókedvűen kérdezte: — Hogy vagyunk, hogy vagyunk? Mint szolgál az egészség? Wild úr komoran felelte: — Nincs semmi baj ... De most megbocsáss, édes doktorkám, sok a dolgom és ... ugye nem veszed zokon ? . . . Igazán sietős privát dolgom akadt. — Ej, ej! Mire való már az a túlbuzgalom! Látod, máris észreveszem, hogy nyugtalan vagy. Igen, igen, valami izgatottság iránt. Wild úr a fagylaltra nézett és kedvtelenül tiltakozott: —Dehogy is! Ismétlem, hogy, semmi Ausztria pedig a két problémát a megoldási időpontban összetolni igyekszik. A semleges uralkodó arbitriuma ez ellentéteket most aképp egyenlíti ki, hogy Magyarország kedvéért fentartja ugyan az eddigi kvótaarányt, de Ausztria kedvéért megrövidíti annak tartamát és helyreállítja ily módon a junkuimot a kiegyezés és a kvótakérdés közt. Vajjon oly biztosak-e a kormányok, melyek e döntést javasolták, a jövő őszszel a kiegyezés sortja felől, hogy meg merik kockáztatni annak a kvótaemelési kérdéssel komplikációját is? — vagy a jövő őszi hónapokat anynyira elasztikusaknak vélik, hogy azokba bizton belegyömöszölhetők a felhalmozott függő ügyek: az állambudget, a belreformok, az alkotmánybiztosítékok, a horvát bonyodalom, a kiegyezési harc, a kvótaháború s a parlament lappangó válsága, mely ugyanakkor készül kitörni. Hazard politika az, mit a magyar kormány most folytat, akár szándékosan, akár kénytelenségből teszi. S többé föl se hagyhat vele: a korona ily irányú döntése után, melyet ez a kormány javasolt és ellenjegyzett, nincs számára visszatérés. Ám lássa, hogy végzi, amit igy kezdett. Et videant consules, ne quid detrimepti republica capiat i ! A kvóta. A hivatalos lap mai száma a következő királyi kéziratot közli: Kedves dr. Wekerle! Minthogy a magyar korona országainak és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országoknak törvényes képviseletei közt, arra az arányra nézve, amelyhez a közös ügyek költségeihez járulni tartoznak, az 1867. évi XIX. tc. 19., 20. és 21. szakaszai (az 1867-ik évi december hónap 21-én kelt ausztriai törvény 3. szakasza R. G. Bl. 146. szám) értelmében létesítendő egyezmény nem jött létre, a közös ügyek költségeihez való hozzájárulási arányt az idézett te. 21-ik szakasza (az idézett törvény 3-ik szakasza) alapján az 1907. évi bajom sincs . . . Csak reppen ez a külön munka . . . Megbocsáss, de . . . — Megyek már na! De az orvos szemét nem lehet megcsalni. Én belelátok a lelkedbe. Téged most izgatottá tesz az a munka, amely reád várakozik. Természetesen egész délelőtt is dolgoztál, most tehát amúgy is túlfeszültek már az idegeid. Wild úr észrevette, hogy a fagylalt Csúcsai izzadni kezdenek, mint a havas hegyormok tavaszszal. E látványtól az ő homloka is kigyöngyözött és az arca egészen belepirult a dühbe. A doktor diadalmasan mondta: — Most megfigyeltem az arc színed gyors változását. Ez a tipikus szimptómája az idegességnek. Tudniillik az idegesség a szív szabálytalan működését vonja maga után, ebből pedig a kedély váratlan esései és az emelkedései következnek. Most például hirtelen minden ok nélkül valami nagy depressziót érzesz ... Mered ezt tagadni! A fagylalt lassan-lassan roskadozni, lapulni kezdett. A tányér alján pedig egyre gyűlt a higé. Wilder fojtottan lihegte: — No igen, szó sincs róla . . . Némi depresszió ... De most nagyon kérlek . . . Nem veszed talán rossz néven tőlem, de sürgős dolgom van és . . . — Dehogy veszem pajtás, dehogy veszem! Hiszen barátok között ez rendes dolog. No meg én ezenkívül orvosod is vagyok. Én még akkor se haragudnám meg, ha goromba volnál. Nekem mindez csak szimptóma . . . Én egyszerűen tudomásul veszem és megcsinálom a diagnózist. Nekem nem az a hivatásom, hogy megharagudjam, hanem hogy gyógyítsak ... Tehát, hogy visszatérjünk a tárgyra, neked az idegesség ellen csak egy Budapest julius 31. julius hónapr elsejétől, ugyanezen évi december hónap 31-ig terjedő félév tartamára való érvénynyel akképp állapítom meg, hogy a közös ügyek költségeiből — levonva azokból előzetesen az 1872. évi IV. tc. értelmében a magyar államkincstár terhére eső két százalékot — a magyar korona országai 33, százalékot, a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok pedig 66“/1 százalékot viseljenek. Utasítom önt, hogy ezt köztudomásra hozza. Kelt Ischlben, 1907. évi július hónap 28-án Ferenc József s. k., Wekerle Sándor s. k. A királyi kézirat tehát a kvótát félévre állapítja meg. Nyilván visszaható ereje is van, mert julius 28-án kelt s mégis julius 1-től állapítja meg a közös költségekhez való hozzájárulási arányt. Ezzel megszűnik a harminc napos kvóta ex-lex. Bécsből jelentik, hogy az osztrák hivatalos lap is ma közli az osztrák miniszterelnökhöz intézett kéziratot,amely a kvótát az év decembervégéig az eddigi arányban állapítja meg. Közli továbbá a hivatalos lap a szentesített költségvetési provizóriumtörvényt. A miniszterelnök itthon, Wekerle Sándor miniszterelnök ma reggel visszaérkezett a fővárosba. Wekerle először a miniszterelnökségre hajtatott, ahol dolgozószobájába vonult és jelentést tétetett magának több folyó ügyről. A miniszterelnökségről átment a pénzügyminisztériumba s egészen délig ott dolgozott. A miniszterelnök augusztus 20-ig a fővárosban marad s bevárja a király születésnapját és a Szent István-napi ünnepségeket s csak ezután utazik klopodiai, temesmegyei birtokára. Augusztus három ■hetében állandóan Budapesten fog időzni, ide esténkint kimegy családjához Dánosra és reggel visszautazik a fővárosba. A miniszterelnöknek Budapesten való maradását főképp az a körülmény teszi szükségessé, hogy a miniszterek közül senki sem lesz hivatalában. Klopodiai birtokán is csak tíz napig marad a miniszterelnök, mert at szeptember 4-én újból megkezdődő kiegyezési tárgyalások munkába szólítják. Horvát ügyek. Zágrábból jelentik a Kel. Értnek. Hogy a horvát koalícióban nem legnagyobb az egyetértés, azt bizonyítja az az életripolémia is, melyet a „Pokret“, a haladók orgánuma és az „Obzor“, a rezolucionisták lapja a „Hrvatska“- val, a jogpárt lapjával folytatnak, erősen elítélve a jogpártnak külön elvi álláspontját. Egyes horvát lapok ma megelégedéssel fogadják Darányi miniszternek a horvátországi állatforgalomra vonatkozó rendeletét, mely az eddigi korlátozásokat részben megszünteti. A Kel. Ért. tudósítója ma beszélgetést folytatott a báni kormány egyik tanúorvosságod lehet: a nyugalom, barátom, a, nyugalom! Wild úr a fagylaltra nézett és az arcai elkékült. Dühösen sziszegte: — Igen, igen, nyugodt leszek. Ez a legokosabb ... De most ha nem veszed rossz néven . . .— Lám és már megint dolgozni akarsz! Az ördögbe is, az élet a legfontosabb. Ti laikusok persze nem igen hisztek abban, hogy, az idegesség komoly betegség. Ti inkább hajlandók vagytok úton-útfélen azt hirdetni, hogy az idegesség egyszerű hóbort. Elnevezitek divatnak és azt hiszitek, hogy ezzel elintéztétek. Az ám! De mikor aztán jön az álmatlanság, az örökös fejfájás, a melankólia, a folytonos szívszúrás, akkor bezzeg kétségbeesve szaladtok az orvoshoz. Pedig mindezt meg lehet előzni egy kis mérséklettel. No mert nemcsak az élvezeteknek van ökonómiája, hanem a munkának is. Voltaképpen egyenrangúak a munkával: ez is, az idegeket támadja meg . . . De mi az?... Rosszul vagy talán? ... Az ördögbe is!... Hé vizet! Wild úr arca egyszerre olyan lett, mint a posztó. Széles melléből hörgő sóhajtás tört elő és a szeme fölakadt, hogy csak a fehérje látszott. Húsos ajka még rebegett valamit értelmetlenül, de aztán az is elnyugodott. A nagy test végig vágódott a földön és oly mozdulatlanul nyújtózott ott el, mint a fatuskó. Dr. Kiss serényen fölszakította mellén a kabátot inget és dörzsölni kezdte a szíve tájékán. Aztán megdöbbenve hebegte: — Szivszélhüdést kapott! , , , Pedig Ha ideje lett volna rá, hogy végig hallgasson, semmi baja se lett volna! , , .