Pesti Napló, 1911. november (62. évfolyam, 259–284. szám)

1911-11-01 / 259. szám

Budapest, szerda FESTI NAPLÓ 1911 november 1. 259. szán. 19­ 9­91 Mi következik? A legellentétesebb hírek szólnak a kormány legközelebbi terveiről. Még a munkapárt vezető tagjai sincsenek beavatva. A legvalószínűbbnek tartják azt a feltevést, hogy a költségvetést nem tűzik napirendre s a véderővita folytatá­sáról a házszabályok úgynevezett „igazságos“ alkalmazásával próbálkoznak meg. Azt is lehet­ségesnek tartják, hogy Héderváry hétfőn indít­ványozni fogja, hogy parallel üléseken tárgyal­ják a költségvetést és a véderőreformot. Eze­ket is csak gróf Tisza István nyilatkozataiból következtethetni, aki ma délelőtt fanatizálta pártját a folyosón s a többi közt a következőket mondta: — Justh Gyula bajai beszéde, melyben kijelentette, hogy az általános, titkos és egyenlő választójog követelésétől nem áll el s Kossuth Ferenc cikke, mely szerint Justh nélkül nem képzelhető el békés megol­dás, illuzóriussá tesznek minden további béketárgyalást. Elérke­zett az idő, hogy a nemzeti munka pártja végre a saját útján halad­jon s a házszabályok szigorú al­kalma­zásával ismét helyreállítsa a par­lament munkaképességét. Általános szokás, hogy az elnökség olyan kisebbséggel szem­ben, mely lojális módon él a házsza­bályokkal, egészen más magatartást tanú­sít, mint olyan kisebbséggel szemben, mely a házszabályok minden rejtett eszközét felhasználja arra, hogy garázdál­­kodhassék. Tiszának ez a fanatikus és vakon elfogult nyilatkozata hamar befutotta a Házat s Justh Gyulának ez volt rá a megjegyzése: — Legyen szerencsénk! Ebben a Ház­ban nem lesz többet beszéd! Abból, hogy Tisza sokáig tárgyalt Kabos Ferenccel, majd Návay Lajossal s hogy ké­sőbb arra a kérdésre, hogy vállalkozik-e az el­nökségre, kitérőleg válaszolt, egész pozitivitás­­sal került ki a hír, hogy gróf Tisza István akarja vállalni az elnökséget. S a függetlenségi párt azzal felelt erre, hogy Ber­­zeviczy Albert lemondása esetén az elnökválasztást heteken át meg­hiúsítja. Gróf A n­d­r­á­s­s­y Gyula Tisza kijelenté­sére ezeket mondotta: — Ha ellensége lennék Tiszának, örülnék rajta, hogy ilyen képtelen dologra vállalko­zik, de mert barátja vagyok, csak sajnálni fogom, ha csakugyan megteszi. És különben nem ismerem el jogforrásnak az erőszakot s nem engedelmeskednék az így módosított házszabályoknak. In­kább csendőrökkel vitetem ki magamat a parlamentből. Különben a kormánynak a nép pszicholó­giájával kellene számolni s nem volna szabad figyelmen kívül hagynia azt a körülményt, hogy ilyen viszonyok közt az új választások éppen a szélső függetlenségi párt lényeges megerősödésével végződhetnek. Az okos és nyugodt figyelmeztetés azonban mit sem használt. Két óra felé ezt mondta gróf Tisza István: — Van egy eset, hogy belemegyünk a költ­ségvetés tárgyalásába. Ha délelőtt tiz órától kettőig a véderő javaslatot tárgyalja a Ház,­­délután négy­től nyolcig a költs­égvetést. Ez az ul­timátum. Ha nem fogadják e­l, ám lássák! Ezt az ultimátumot pedig szó nélkül vissza­utasítja a függetlenségi párt, így a legközelebbi jövő perspektívája: hétfőn bejelenti Berze­­v­i­c­z­y Albert az elnökségről való lemondását s a Házban ezzel fenekestül felfordul a nyuga­lom. A függetlenségi párt lázas buzgósággal ké­szül arra, hogy a kormány megmozdulását tel­jes erővel utasítsa vissza. A hétfői ülésre a füg­getlenségi pártok minden tagját külön levélben rendelik fel. A kormány rendet akar csinálni... Egyébként arra a hangulatra, melylyel a függetlenségi párt a ma szárnyra kelt híreket nézi, érdekes világot vet Holló Lajos lapjá­nak következő fejtegetése: Ma az ü­lés végén híre járt, hogy Berzeviczy elnök, a kormány határozata folytán le fog mondani. Ellenzéki körökben azt hiszik, hogy ez még mindig ál­hír. Semmi ok sincs arra, hogy Berzeviczy állá­sától megváljon. Az egész Ház osztatlan bizalommal viseltetik az ő működése iránt. Legfeljebb a Tiszák­ban van némi keserűség iránta. Abból, hogy most bé­kéltetési akciója véget ért, éppen nem következik, hogy ő nem tett nagy szolgálatot a parlamentáris rend helyreállításának. Kiderült, hogy a küzdő ellen­zékben igenis megvan a hajlandóság a békére és ille­tékes helyen annak is kifejezést adtak, hogy a f­ü­g­­­getlenségi pártok egységes álláspon­tot foglalnak el a kötendő béke felté­teleire nézve. Aki tehát pozitív megbí­zatással fog jönni és hivatva lesz ajánlatokat tenni és tárgyalásokba bocsátkozni, az igenis a küzdő függetlenségi pártok részéről egységes prepo­zíciókra fog találni. Az ellenzéken tehát nem látnak semmi indokot Berzeviczy lemondására. Való­színűnek tartják, hogy az nem is fog bekövetkezni. De ha mégis az történik, ez esetben az ellenzék min­dent el fog követni, hogy a készülő erőszak bekövetkezését minden rendelkezésére álló eszközzel megakadályozza. Akár Tisza akar ház­elnök lenni, akár más, az ellenzék meg fogja találni a módot arra, hogy ezen ismeretes törek­véseit m­e­g­h­iú­s­­­t­s­a. Berzeviczy a béke meghiúsulásáról. A Magyar Kurir című laptudósító munka­társa ma beszélgetést folytatott Berzeviczy Al­­berttel, a képviselőház elnökével a béketárgyalások­ról és a béketárgyalások meghiúsulásáról. A beszél­getés lefolyása a következő volt: — Mi indította Excellenciádat arra, hogy béketárgyalásokat kezdjen? — Tisztán és kizárólag csak az indított erre, hogy éreztem a helyzetnek lehetetlen voltát, amennyiben a technikai obstrukció már oda fa­jult, hogy a parlamenti tárgyalásokat a Ház egyik oldalán sem vették komolyan. Gondolkoz­­tam tehát azok felett a módok felett, amelyek­nek segítségével etből a visszás, lehetetlen álla­potból kibontakozni lehetne. Emellett számítot­tam arra, hogy az akciót pártkülönbség nélkül szívesen fogják fogadni és ezen feltevésemben nem csalódtam.­.. — Volt a kormánynak előzetes tudomása arról, hogy excellenciás béketárgyalásokat fog folytatni? — A kormánynak erről előzetes tudomása annyiban volt, amennyi­ben én szándékomat a kormányel­nökkel és a miniszterekkel előzően közöltem és ők szándékomat helyes-­l­ő­l­e­g t­u­d­o­m­ás­u­l ve­tt­é­k. — Mit vélt excellenciád alkalmas alap­nak a tárgyalásokra? — Én kizáróan a tárgyi alapot keres­tem, és kérem, hangsúlyozza mindenki előtt, hogy akivel tárgyaltam, az előtt előre is a leg­határozottabban kijelentettem, hogy semmi­féle személyes momentumot a kér­désbe belekeverni nem engedek. Semm­iesetre sem mentem volna bele például abba, hogy va­laki a Khuen-kormány fejét követelje a béke ellenértékéül. Éppen az a különbség a mostani béketárgyalás és az 1897-iki között, hogy az akkori tárgyalásnak a mostanival ellentétben, csaknem kizáróan személyi alapja volt. *— Excellenciád békeakciója, a kiadott kom­müniké szerint, meghiúsultnak tekinthető. Min hiúsult meg a békeakció? — Azon, hogy nem kaptam az ellen­zéki pártoktól egyforma és egy­öntetű fe­lt­é­t­e­le­k­e­t. Az ellenzéki pártok a kormánytól várták azt, hogy feltételeket szab­jon, már­pedig nem a kormányon volt a sor, hogy feltételeket adjon, hanem kétségtelenül az ellenzéki pártoknak kellett volna egyöntetű pro­­pozícióval előállaniok. Ez hiányzott, az ellen­zéki pártok között levő különbségeket áthidalni nem sikerült — ezért hiúsult meg a béketár­gyalás.­­ — Mi következik ezután? Lemond ex­cellenciád? — Hogy mi fog történni a legközelebbi jö­vőben, azt nem tudom. Én mindenesetre, amíg elnök vagyok, azon leszek, hogy vala­mely módja et tessék a békés ki­bontakozásnak. Hogy lemondok-e vagy pedig maradok, erről nem nyilatkozom.­­ Pedig a kérdésnek ez a része igen jelen­tős, mert egy esetleges elnökválság az amúgy is zavaros helyzetet nagy mértékben súlyosbí­taná. * — Sajnálom, hogy erről nem nyilatkozhatom, de ez a kérdés ez id szerint nem aktuális. — Kétségtelen, hogy ezek után az érdek­lődés középpontjában a házszabályok alkalma­zásának módja fog kerülni. Hogyan vélekedik excellenciád a házszabályok, jelenlegi és esetleg a jövőben való alkalmazásáról? — Az ellenzéknek az a taktikája, hogy az elnöki előterjesztéseknél csinál obstrukciót, tu­lajdonképpen nincs egészen összhangban a ház­szabályok 242. szakaszával, mely a következő­ket mondja: „Az elnök által a Háznak bemuta­tott kérvény felolvasatlanul a kérvényi bizott­sághoz tétetik át.“ Ezzel a szöveggel szer­­te ennek a taktikának nyomán mégis b­a­nyos gyakorlat fejlődött ki, ah­ gyy­a­korlattól én már eltérni­­ fogok, de ahoz szó férhet, váljon ez a gyakorlat szigorúan házsza­­bályszerű-e? . A tartózkodó hang dacára, melylyel B­er­z­e­v i­c­z­y Albert a helyzetről beszélt, nyit­kozata súlyos kritikája a kormány házszab­­kezelési tervének. Ha az uj gyakorlat, melyik gróf Tisza István készül, megfelelne a ház­szabályoknak, akkor Berzeviczy Albert semmi­esetre sem állna félre a kötelességteljesítés elől. Azzal, hogy az eddigi gyakorlattól nem hajlandó eltérni, már megbélyegzi azt, amelyet most akarnak megkezdeni. A folyosóról A folyosó izgalmai ma egyfolytában tartottak az ülés végéig. Ott volt a Házban mindenki, akinek csak a legkisebb szava van a politikához. Az ellenzék ve­zérei kivétel nélkül részt vettek a mozgalmas életbe Eljött Peló­nyi Géza is, aki ezzel köszöntött be: — Erőszak? Akkor ott leszek! A béke meghiúsulásának első pozitív hírét gn Zichy Aladár hozta. A kormánypárt emberei egy csoportba bújva tárgyalták a helyzetet. Kossuth Ferenc egy pamlagon ülve hallgatta a zajt.­­— Miért zúg a tömeg? — kérdezte. — Nem tudnak megegyezni a kormánypárton a költségvetés tárgyalására nézve — hangzott a fe­lelet. — Pedig legjobban tennék. — mondta Kossuth Ferenc — ha elfogadnák az én javaslatomat és tár­gyaltatnák a költségvetést. — Esetleg parallel üléssel is? — kérdeznék most .— Azt nem — felelt határozottan Kossuth Fe­renc. — Az ellen én tiltakozom. Zlinszky István a munkapárti képvisel közé elegyedett, akik azt magyarázták neki, hogy: Kossuth vasárnapi cikke rontotta meg a Kék Zlinszky nevetséges ürügynek mondta ezt az állít de maga Kossuth Ferenc is igy reflektált rá: — Tiszta ürügy, hogy az én cikkemet akard harci lobogónak használni. Paló­nyi Géza egy sereg ellenzéki képvisel­nek ezt s mondotta: •—Itt csúnya intrika történt Azok járna egymásra, akik ugyanazt a célt szolgálták. Justh Gyula délben kétnapi tartózkodásra tor­nyai birtokára utazott. Désy Zoltán nyilatkozata. Lapunk egyik munkatársa ma este beszé Désy Zoltán volt államtitkárral, a Kossuth párt alelnökével. Désy, aki eddig a parlámén harcnak egyik legbuzgóbb vezére volt, a kö­vetkezőket volt szíves kijelenteni tudósítónk is ....... •"

Next