Pesti Napló, 1911. november (62. évfolyam, 259–284. szám)
1911-11-01 / 259. szám
Budapest, szerda FESTI NAPLÓ 1911 november 1. 259. szán. 19 991 Mi következik? A legellentétesebb hírek szólnak a kormány legközelebbi terveiről. Még a munkapárt vezető tagjai sincsenek beavatva. A legvalószínűbbnek tartják azt a feltevést, hogy a költségvetést nem tűzik napirendre s a véderővita folytatásáról a házszabályok úgynevezett „igazságos“ alkalmazásával próbálkoznak meg. Azt is lehetségesnek tartják, hogy Héderváry hétfőn indítványozni fogja, hogy parallel üléseken tárgyalják a költségvetést és a véderőreformot. Ezeket is csak gróf Tisza István nyilatkozataiból következtethetni, aki ma délelőtt fanatizálta pártját a folyosón s a többi közt a következőket mondta: — Justh Gyula bajai beszéde, melyben kijelentette, hogy az általános, titkos és egyenlő választójog követelésétől nem áll el s Kossuth Ferenc cikke, mely szerint Justh nélkül nem képzelhető el békés megoldás, illuzóriussá tesznek minden további béketárgyalást. Elérkezett az idő, hogy a nemzeti munka pártja végre a saját útján haladjon s a házszabályok szigorú alkalmazásával ismét helyreállítsa a parlament munkaképességét. Általános szokás, hogy az elnökség olyan kisebbséggel szemben, mely lojális módon él a házszabályokkal, egészen más magatartást tanúsít, mint olyan kisebbséggel szemben, mely a házszabályok minden rejtett eszközét felhasználja arra, hogy garázdálkodhassék. Tiszának ez a fanatikus és vakon elfogult nyilatkozata hamar befutotta a Házat s Justh Gyulának ez volt rá a megjegyzése: — Legyen szerencsénk! Ebben a Házban nem lesz többet beszéd! Abból, hogy Tisza sokáig tárgyalt Kabos Ferenccel, majd Návay Lajossal s hogy később arra a kérdésre, hogy vállalkozik-e az elnökségre, kitérőleg válaszolt, egész pozitivitással került ki a hír, hogy gróf Tisza István akarja vállalni az elnökséget. S a függetlenségi párt azzal felelt erre, hogy Berzeviczy Albert lemondása esetén az elnökválasztást heteken át meghiúsítja. Gróf A ndrássy Gyula Tisza kijelentésére ezeket mondotta: — Ha ellensége lennék Tiszának, örülnék rajta, hogy ilyen képtelen dologra vállalkozik, de mert barátja vagyok, csak sajnálni fogom, ha csakugyan megteszi. És különben nem ismerem el jogforrásnak az erőszakot s nem engedelmeskednék az így módosított házszabályoknak. Inkább csendőrökkel vitetem ki magamat a parlamentből. Különben a kormánynak a nép pszichológiájával kellene számolni s nem volna szabad figyelmen kívül hagynia azt a körülményt, hogy ilyen viszonyok közt az új választások éppen a szélső függetlenségi párt lényeges megerősödésével végződhetnek. Az okos és nyugodt figyelmeztetés azonban mit sem használt. Két óra felé ezt mondta gróf Tisza István: — Van egy eset, hogy belemegyünk a költségvetés tárgyalásába. Ha délelőtt tiz órától kettőig a véderő javaslatot tárgyalja a Ház,délután négytől nyolcig a költségvetést. Ez az ultimátum. Ha nem fogadják el, ám lássák! Ezt az ultimátumot pedig szó nélkül visszautasítja a függetlenségi párt, így a legközelebbi jövő perspektívája: hétfőn bejelenti Berzeviczy Albert az elnökségről való lemondását s a Házban ezzel fenekestül felfordul a nyugalom. A függetlenségi párt lázas buzgósággal készül arra, hogy a kormány megmozdulását teljes erővel utasítsa vissza. A hétfői ülésre a függetlenségi pártok minden tagját külön levélben rendelik fel. A kormány rendet akar csinálni... Egyébként arra a hangulatra, melylyel a függetlenségi párt a ma szárnyra kelt híreket nézi, érdekes világot vet Holló Lajos lapjának következő fejtegetése: Ma az ülés végén híre járt, hogy Berzeviczy elnök, a kormány határozata folytán le fog mondani. Ellenzéki körökben azt hiszik, hogy ez még mindig álhír. Semmi ok sincs arra, hogy Berzeviczy állásától megváljon. Az egész Ház osztatlan bizalommal viseltetik az ő működése iránt. Legfeljebb a Tiszákban van némi keserűség iránta. Abból, hogy most békéltetési akciója véget ért, éppen nem következik, hogy ő nem tett nagy szolgálatot a parlamentáris rend helyreállításának. Kiderült, hogy a küzdő ellenzékben igenis megvan a hajlandóság a békére és illetékes helyen annak is kifejezést adtak, hogy a függetlenségi pártok egységes álláspontot foglalnak el a kötendő béke feltételeire nézve. Aki tehát pozitív megbízatással fog jönni és hivatva lesz ajánlatokat tenni és tárgyalásokba bocsátkozni, az igenis a küzdő függetlenségi pártok részéről egységes prepozíciókra fog találni. Az ellenzéken tehát nem látnak semmi indokot Berzeviczy lemondására. Valószínűnek tartják, hogy az nem is fog bekövetkezni. De ha mégis az történik, ez esetben az ellenzék mindent el fog követni, hogy a készülő erőszak bekövetkezését minden rendelkezésére álló eszközzel megakadályozza. Akár Tisza akar házelnök lenni, akár más, az ellenzék meg fogja találni a módot arra, hogy ezen ismeretes törekvéseit meghiústsa. Berzeviczy a béke meghiúsulásáról. A Magyar Kurir című laptudósító munkatársa ma beszélgetést folytatott Berzeviczy Alberttel, a képviselőház elnökével a béketárgyalásokról és a béketárgyalások meghiúsulásáról. A beszélgetés lefolyása a következő volt: — Mi indította Excellenciádat arra, hogy béketárgyalásokat kezdjen? — Tisztán és kizárólag csak az indított erre, hogy éreztem a helyzetnek lehetetlen voltát, amennyiben a technikai obstrukció már oda fajult, hogy a parlamenti tárgyalásokat a Ház egyik oldalán sem vették komolyan. Gondolkoztam tehát azok felett a módok felett, amelyeknek segítségével etből a visszás, lehetetlen állapotból kibontakozni lehetne. Emellett számítottam arra, hogy az akciót pártkülönbség nélkül szívesen fogják fogadni és ezen feltevésemben nem csalódtam... — Volt a kormánynak előzetes tudomása arról, hogy excellenciás béketárgyalásokat fog folytatni? — A kormánynak erről előzetes tudomása annyiban volt, amennyiben én szándékomat a kormányelnökkel és a miniszterekkel előzően közöltem és ők szándékomat helyes-lőleg tudomásul vették. — Mit vélt excellenciád alkalmas alapnak a tárgyalásokra? — Én kizáróan a tárgyi alapot kerestem, és kérem, hangsúlyozza mindenki előtt, hogy akivel tárgyaltam, az előtt előre is a leghatározottabban kijelentettem, hogy semmiféle személyes momentumot a kérdésbe belekeverni nem engedek. Semmiesetre sem mentem volna bele például abba, hogy valaki a Khuen-kormány fejét követelje a béke ellenértékéül. Éppen az a különbség a mostani béketárgyalás és az 1897-iki között, hogy az akkori tárgyalásnak a mostanival ellentétben, csaknem kizáróan személyi alapja volt. *— Excellenciád békeakciója, a kiadott kommüniké szerint, meghiúsultnak tekinthető. Min hiúsult meg a békeakció? — Azon, hogy nem kaptam az ellenzéki pártoktól egyforma és egyöntetű feltételeket. Az ellenzéki pártok a kormánytól várták azt, hogy feltételeket szabjon, márpedig nem a kormányon volt a sor, hogy feltételeket adjon, hanem kétségtelenül az ellenzéki pártoknak kellett volna egyöntetű propozícióval előállaniok. Ez hiányzott, az ellenzéki pártok között levő különbségeket áthidalni nem sikerült — ezért hiúsult meg a béketárgyalás. — Mi következik ezután? Lemond excellenciád? — Hogy mi fog történni a legközelebbi jövőben, azt nem tudom. Én mindenesetre, amíg elnök vagyok, azon leszek, hogy valamely módja et tessék a békés kibontakozásnak. Hogy lemondok-e vagy pedig maradok, erről nem nyilatkozom. Pedig a kérdésnek ez a része igen jelentős, mert egy esetleges elnökválság az amúgy is zavaros helyzetet nagy mértékben súlyosbítaná. * — Sajnálom, hogy erről nem nyilatkozhatom, de ez a kérdés ez id szerint nem aktuális. — Kétségtelen, hogy ezek után az érdeklődés középpontjában a házszabályok alkalmazásának módja fog kerülni. Hogyan vélekedik excellenciád a házszabályok, jelenlegi és esetleg a jövőben való alkalmazásáról? — Az ellenzéknek az a taktikája, hogy az elnöki előterjesztéseknél csinál obstrukciót, tulajdonképpen nincs egészen összhangban a házszabályok 242. szakaszával, mely a következőket mondja: „Az elnök által a Háznak bemutatott kérvény felolvasatlanul a kérvényi bizottsághoz tétetik át.“ Ezzel a szöveggel szerte ennek a taktikának nyomán mégis banyos gyakorlat fejlődött ki, ah gyyakorlattól én már eltérni fogok, de ahoz szó férhet, váljon ez a gyakorlat szigorúan házszabályszerű-e? . A tartózkodó hang dacára, melylyel Berzev iczy Albert a helyzetről beszélt, nyitkozata súlyos kritikája a kormány házszabkezelési tervének. Ha az uj gyakorlat, melyik gróf Tisza István készül, megfelelne a házszabályoknak, akkor Berzeviczy Albert semmiesetre sem állna félre a kötelességteljesítés elől. Azzal, hogy az eddigi gyakorlattól nem hajlandó eltérni, már megbélyegzi azt, amelyet most akarnak megkezdeni. A folyosóról A folyosó izgalmai ma egyfolytában tartottak az ülés végéig. Ott volt a Házban mindenki, akinek csak a legkisebb szava van a politikához. Az ellenzék vezérei kivétel nélkül részt vettek a mozgalmas életbe Eljött Pelónyi Géza is, aki ezzel köszöntött be: — Erőszak? Akkor ott leszek! A béke meghiúsulásának első pozitív hírét gn Zichy Aladár hozta. A kormánypárt emberei egy csoportba bújva tárgyalták a helyzetet. Kossuth Ferenc egy pamlagon ülve hallgatta a zajt.— Miért zúg a tömeg? — kérdezte. — Nem tudnak megegyezni a kormánypárton a költségvetés tárgyalására nézve — hangzott a felelet. — Pedig legjobban tennék. — mondta Kossuth Ferenc — ha elfogadnák az én javaslatomat és tárgyaltatnák a költségvetést. — Esetleg parallel üléssel is? — kérdeznék most .— Azt nem — felelt határozottan Kossuth Ferenc. — Az ellen én tiltakozom. Zlinszky István a munkapárti képvisel közé elegyedett, akik azt magyarázták neki, hogy: Kossuth vasárnapi cikke rontotta meg a Kék Zlinszky nevetséges ürügynek mondta ezt az állít de maga Kossuth Ferenc is igy reflektált rá: — Tiszta ürügy, hogy az én cikkemet akard harci lobogónak használni. Palónyi Géza egy sereg ellenzéki képviselnek ezt s mondotta: •—Itt csúnya intrika történt Azok járna egymásra, akik ugyanazt a célt szolgálták. Justh Gyula délben kétnapi tartózkodásra tornyai birtokára utazott. Désy Zoltán nyilatkozata. Lapunk egyik munkatársa ma este beszé Désy Zoltán volt államtitkárral, a Kossuth párt alelnökével. Désy, aki eddig a parlámén harcnak egyik legbuzgóbb vezére volt, a következőket volt szíves kijelenteni tudósítónk is ....... •"