Pesti Napló, 1914. július (65. évfolyam, 153–180. szám)

1914-07-12 / 163. szám

PESTI NAPLÓ 1914. július 12. T163. szám J 3 T5u3áp©sC vasárnap ---- .... --------------- .i­^. ...................................—■■■ '■ ■ A monarkia akciója Belgrádban Bujtogat a szerb sajtó A jövő hét folyamán Bécsben újabb kö­zös minisztertanács lesz, amelyen a szerajevói vizsgálat eredményével s a Belgrádban való lépésekkel foglalkoznak. A vizsg­álat most már a víz fölé feszítette az egész halálhálót, amit az összeesküvők szőttek s a monarkiának Belgrádban nincs más tennivalója, mint garanciákat kérni a jövőre s ha kell, represszáliákat a múltakra nézve. Ez meg is történik. Nincs benne két­ség, hogy a szerb kormány készséggel telje­síti a monarkia kívánságait s a számbavetés­­ből nem felejti ki Európa hangulatát sem, amely meglehetősen ellene fordul. Épp ezért nagyon kívánatos, hogy a­ szerb kormány — ismételten és most már nemcsak úgy tessék­­lássék — büsitse a belgrádi sajtó harci lázát. Ez nem a monarchia érdekében való — mert a monarchia igazán érett volna a pusztulásra, ha néhány vörös tintába mártott, piszkos pa­­pírlöveg komolyan érintené — hanem Szerbia­­ érdekében, a szerb kormány érdekében, amely mégsem épithet sokáig a hajszálfinom disz­tinkciókra: a hivatalos és a nem hivatalos Szerbia közt. Hogy a belgrádi sajtó történet­­bölcselete szerint Ausztria-Magyarország Róma, Bizánc, Velence végnapjaira emlékez­tet, — hogy Szerbia kulturáltam és a monar­kia nem az, — hogy az ausztriai és magyar­­országi szerbeknek fegyveresen kell készen állnia, hogy a hatóságot és a kormány rablá­saival szemben megvédelmezze magát . . . Mind­ezen lehet mosolyogni és lehet boszankodni, ez temperamentum dolga; de hogy a szerb kormány mindezt tűri, az ellen tiltakozni kell, tiltakozni a béke és til­takozni Szerbia érdekében, mert a lerészege­­dett fantáziák lumpolásában Szerbia exisz­­tenciáját is nekünk kell a szívünkön viselni. Távirati tudósításaink a következők: Újabb közös minisztertanács Bécs, július 11. A jövő hét folyamán Bécsben újabb közös minisztertanács lesz, amelyen a Belgrádban való lépéseket beszélik meg. Jaira emlékeztetnek Ausztria-Magyarország mos­tani intézkedései. Európának, mely rövid idővel ezelőtt még a boszporusi beteg emberrel foglalatos­kodott, rövidesen a dunai beteg emberrel lesz dolga. A „Trgovinski Glasnik“, a kereskedővilág lapja, az osztrák-magyar politika erkölcstelensé­géről és lelkiismeretlenségéről beszél, melyet jogi tekintetben kíméletlennek, majd becstelennek mond. A boszniai és hercegovinai szerbek üldözése megmutatta az egész világnak, hogy ez a politika barbár és rablásszerű és hogy a pohárnak ki kell csordulnia. E politika az ausztria-magyarországi szerbeket felvilágosítja arról, hogy nem kulturál­­lamban él, mely gondoskodik a személy- és va­gyonbiztonságról, hanem, hogy mindenkor fegy­veresen kell készen állania, hogy a hatóságok és a kormány rablásaival szemben megvédelmezze ma­gát. A legutóbbi események után a szerb nép nem fog birkatürelemmel várni, hogy levágják, hanem oroszlánnak érzi magát, mely kész a véres vissza­­ütésre. Ugyanez a lap írja: A merényletet nyomban követte a tartománygyűlés elnökségének részvét­­nyilatkozata, mely bölcs dolog volt, de a köz­ségtanács gyásznyilvánítása az utcát hívta fel a tisztogatásra. Ezen a felhíváson Hadzsi Dam­­janovics szerb nemzetiségű alelnök névaláírása szerepel. A határszélek védelme Bécs, július 11. A „Mittfaerische Rundschau“ jelenti. Állító­lag elhatározták a bosznia-hercegovinai határszéli vadászcsapatok, valamint az ottani csendőrség át­alakítását, illetve a létszám felemelését. Úgy a hadügyminisztériumban, mint a közös pénzügymi­­nisztérumban már folynak is az erre vonatkozó tárgyalások, amelyek befejeztével egy megfelelő tartalmú elaborátumot fognak ő felsége katonai irodájához juttatni.. Ezen intézkedések a legszoro­sabb kapcsolatban állanak a legutóbbi közös mi­nisztertanácsban elhatározott szigorúbb határmeg­figyeléssel. A költségeket részben a közös hadügyi költségvetésből, részben pedig Bosznia-Hercego­vina költségvetéséből fogják fedezni. Olaszország és a belgrádi demarche Róma, július 11. Adott esetben a belgrádi olasz követnek megbízása van, hogy Ausztria-Magyarország­­nak a nagyszerb üzelmek ellen indított diplo­máciai akcióját — a német követtel egyetem­ben — barátságos és jóindulatú formában, de határozottan támogassa. Itteni mértékadó körökben meg vannak győződve róla, hogy Szerbia a hármasszövet­ség hatalmainak együttes akcióinak bevárása nélkül, Ausztria-Magyarország jogos kívánal­mainak a demarche értelmében eleget fog tenni. A szerb sajtó szitkozódásai Belgrád, július II. A „Politika" reprodukálhatatlan sértés­kkel illeti a monarchia uralkodóházának tagjait. A „Balkán“ támadja a szerajevói rendőrséget és azt mondja, hogy rendszere ugyanaz, amelyet i nyeslő államokban mindig használni szoktak. Róma, Bizánc, Vel­nce, és Törökország végnap­ A parlamenti harc Augusztusig nem lesz közigazgatási vita (Saját tudósítónktól.) Két hét elmúlt jú­liusból, s a képviselőház kedden a törvényke­zési illetékek fölemeléséről készült javaslatról folytatja a tárgyalást. Vita nincs, a munkapárt némán és dühödten hallgat, s az ország az el­lenzéki szónokok fölvilágosításaiból tapasztal­hatja, hogy milyen újabb terheket ró rá a mun­kapárti javaslat. Tizenötmillió új terhet raknak a polgárságra, s amikor az ellenzék ez ellen föl­szólal, a munkapárt már obstrukciós veszedel­mekről kiáltozik és a kormány klotűr után kapkod. Az ellenzéki pártkörökben a jövő hétre való előkészületekről folyik a szó. A küzdelmet most Andrássy Gyula irányítja, a közigazgatási reformjavaslat megszavazását az ő fáradhatlan energiája fogja megakadályozni. Az ellenzék küzdelmében ezúttal nagy számban vesznek részt a képviselők is , azok is, akik egészségi okokból távol vannak, már jelentették, hogy a jövő hetekben megérkeznek. Kedden még általánosságban folytatják a vitát, s azután térnek át a részletekre. A javas­lat kilencven szakaszánál Csermátic Ernő, Na­­rancsik József, Polónyi Dezső és Springer Fe­renc terjesztenek elő módosító indítványokat. Ebben az esetben a jövő héten aligha végeznek mással, mint az illetékreformmal. A munka­párt így már­is klotűrre gondol; Tisza házsza­bályai alapján nem paragrafusként, hanem szakaszokként engedélyezik a vitát. A kormány az ilyen jogfosztó szándékait az elnökség és a többség természetesen teljesíti. A szeszadójavaslatot szeretnék levenni a napirendről, s előbb a közigazgatási reformot tárgy­altatni, úgy, de a szeszadójavaslat na­gyon sürgős, fontos okai vannak a kormány­nak, s nagy pártérdekek parancsolják keresz­­tülhajlását. Ezekről az érdekekről az ellenzéki vita során lehull a lepel; elsősorban is a nép­párt szónokai fognak rámutatni, hogy milyen magánérdekek settenkednek itt a háttérben. Júliusban nem fogják tárgyalni a közigaz­gatási javaslatot, s augusztustól ki tudja med­dig tart a vita? Az ellenzék készen áll a küz­delemre, s mindenik javaslattal szemben a nemzeti érdekek fegyvereivel harcol. Tiszának csak két fegyvere van, az erőszak, s a min­­denre kész, lelkiismeretlen többség. Az erőszak­­­os eszközöket azonban ezúttal már alig alkal­mazhatja; nincs bécsi kívánság, amelyet ne teljesített volna, s minden érv, amelylyel újabb törvénytelenségeit megokolja. Tisza már min­den fegyverét alkalmazta; jól tudja, hogy a parlamenti őrséget minél hamarabb meg kell fosztania katonai jellegétől, s éppen ezért az ellenzék küzdelmével szemben az erőszak esz­közeit egykönnyen nem használhatja. Azért akarja az ellenzéket annyira provokálni, hogy ismét jogosultnak lássék az elnöki önkény­ke­dés, amelyre Beöthyék nyilvánvalóan hajlan­dók, hiszen a rendszer áldozatai között ők len­nének az elsők. A munkapárt most a választásokig élet­halál harcát vívja. Künn az országban már mindent elvesztettek, csak a parlamenti erő­szak révén megtartható hatalmi erőszakkal, a kortesgépezet megerősítésével és a korrupció­val remélhetik meghosszabbítani annak a rend­szernek életét, amely az országra csak bajt, veszedelmet és rombolást hozott. Az ellenzék kitartó munkássága nyilván el fogja hárítani ennek a kormányzatnak ártó pusztításait a nemzettől. A függetlenségi pártkörben az este fent járt képviselők megütközéssel beszéltek arról a híradásról, hogy Andrássy Gyula a tör­vénykezési illetékre vonatkozó törvényjavas­lat tárgyalása tekintetében a taktika kérdésé­ben más felfogást vallana, mint a független­ségi párt. Tudvalevő, hogy Andrássy és a függetlenségi párt, valamint általában az el­lenzéki pártok között a harmónia a legtelje­sebb és sem taktikai, sem egyéb kérdésben semmi néven nevezendő nézetel­térés nincs köztük. Az ellenzék taktikája egyébként belső kérdése a pártoknak, amit természetesen nem közölnek a nyilvánossággal. Ezen az állás­pontjukon nem változtatnak az ilyen hírekkel szemben sem és semmikép sem engedik magu­kat abba beleugratni, hogy a kormány párt­jának tudomására hozzák követendő taktiká­jukat. Budapest, július 11. Az állami tisztviselői emlékirata. Az Állami Tisztviselők Országos Egyesületének memorandu­mát az országgyűlés elé terjesztették. A főrendi­házban Benedek Sándor, a közigazgatási bíróság másodelnöke, a képviselőházban Fildes Béla, a f­e­­őtlenségi párt alelnöke ellenjegyezte az emlék­iratot. A polgári törvénykönyv. A polgári törvény­­könyv tárgyalására kiküldött munkapárti bizottság a megbízás nélküli ügyvitelnél folytatta a kötelmi jog tárgyalását. Az 1381. §. második bekezdését a bizottság úgy módosította, hogy az ügy urának akarata, sőt tilalma ellenére, helyén­való a beavat­kozás, ha anélkül az ügy urát terhelő tartási köte­lezettség teljesítése vagy más oly kötelezettség kellő teljesítése maradna el, amelynek elmulasztása a közérdekkel ellenkezik vagy ha a tilalom erkölcs­telen. Az 1393, amely a munkavállalókat, al­vállalkozókat és anyagszállítókat védi, akik nem közvetlenül a dolgoztatóval, hanem ennek vállal­kozójával szerződnek valamely mű előállítására, újra szövegezik. A jogközösségről szóló rendelke­zéseknél kifejtették, hogy olykor jelentékeny ér­dek fűződhetik valamely hosszabb időre szólóan kikötött közösségnek fenntartásához, azért esetleg indokolt lehet, hogy a közösségnek, bár nyomós okból történő idő előtti felbontás esetére valamely kárpótlás legyen kiköthető. A bizottság ezt az esz­mét a szerkesztő bizottság figyelmébe ajánlotta. Keresztényszocialista szervezkedés.­­A fővá­rosi keresztényszocialisták tudvalevőleg ismét meg­próbálják a pártszervezkedést. Az eddig megala­kult jelentéktelen fővárosi keresztényszocialista pártszervezeteken kívül kedden este fog megala­kulni a budapesti XVIII. kerületi pártszervezet, a Szent István Társulat nagytermében. Az alakuló értekezleten Ebeczky Elemér, Vermes Gyula, Ba­­ranski Gyula és Pekovits János mondanak beszé­deket.

Next