Pesti Napló, 1914. július (65. évfolyam, 153–180. szám)

1914-07-16 / 166. szám

2 Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ 1914. julius 16 (166. szám.) hát, mint mink, akiket tönkretesznek a titkolódzásukkal, mikor életérdek volna, hogy minden erőnket össze tudjuk szedni. Mondják különben, hogy minden elszántságunk és készülődésünk dacára. Vagy talán éppen ezért, nem lesz és nem lehet háború. És pedig a legkülönfélébb okokból. Nem viselhetünk háborút először azért, mert a király nem akarja. Másodszor azért, mert nincs hozzá pénzünk és harmadszor azért, mert Oroszország még nincs felkészülve a háborúra. Várnunk kell, amíg mindez megváltozik. Az első kettő azonban egyelőre megmarad változatlanul, viszont Oroszország néhány év alatt készen lehet. Ám legalább addig hagyjanak élni és szabadítsanak meg a bizonytalanság lidércnyomásától. A mi nyárspolgári harcrakészségünknek hasznát úgyse vehetik, mert az nem egyéb a csődbejutott kereskedő öngyilkos kísérleténél. Erőszak, vagy elnapolás Bécsből, a szerdai ülés folyamán tömegesen keresték fel hívei, hogy terveket ajánljanak neki az ellenzék letörésére, mert, természetesen, megint erről van szó. Tisza meghallgatta az összes terveket, melyek különben három főcsoportra oszthatók: 1. Félbeszakítani a szerdai ülés végén a bélyegjavaslat tárgyalását, levenni a napirendről a szeszadó javaslatot és csütörtökön megkezdeni a közigazgatási javaslatok tárgyalását. 2. Két részre osztott üléseket tartani, aképpen, hogy délelőtt tíz órától délután négyig a közigazgatási javaslatokat tárgyalják, délután hat órától tíz óráig a bélyegjavaslatot s a szeszadó javaslatot. 3. Megmaradni a mostani ülések időtartama mellett, de délelőtt tíztől délután kettőig a közigazgatási javaslatokat tárgyalni, délután kettőtől hatig a bélyeg-, majd a szeszjavaslatot tárgyalni. Tisza elvben minden tervet helyeselt, de érdemben egyikről sem nyilatkozott és nem árulta el, hogyan képzeli a megoldást. A szerdai ülés folyamán nem is történt intézkedés. Feszült várakozással lesték az interpellációk előtt, hogy milyen napirendet ajánl az elnök, de nem állott elő új javaslattal s így csütörtökön még úgy, mint eddig, csak az illetékjavaslatot tárgyalják. Végleg elejtették azt a tervet, mely az este tíz óráig tartó ülésekről szólott, mert a munkapárt tagjai egyáltalában nem hajlandók több ideig robotolni, mint eddig, sőt a mostani időbeosztás szerint is azt szeretnék, ha minél előbb végezhetnének. A munkapárt kétségbeesett hangulatára vall, hogy szerdán, a délutáni ülés kezdetén, alig voltak harmincan a teremben. Annál szenvedélyesebben emlegetik, hogy valamit kell csinálni. Valamit: ez annyit jelent, hogy valami erőszakot. Mert hiába erőszakos házszabály, parlamenti őrség, hiába mondották annyiszor, hogy csak egyszer volt szükség az erőszakra. Újra, meg újra ehez folyamodnak; enélkül a parlamentáris kormányzat látszatát sem tudják fentartani. A munkapárti folyosón későn este az a hír terjedt el, hogy a képviselőház napirendjében azért nem történt változás, mert Bécsben — a magyar országgyűlés elnapolásának gondolatával foglalkoznak, nézett végig a Margit karcsú és mégis telt alakján, simogatta az apró elefántcsontszín kezeit, a karját és egészen hozzásimult a csípőihez. Az új érzés megnyitotta a lelkét és a száját, már utánozta Margitot. — Mennyire örülök drága Margitkám, mondta hangosan és teli szívvel, mennyire örülök, hogy megismerhettelek! — Csakhogy nem fogjuk ám annyiban hagyni az ismeretséget, válaszolt nevetve a pesti lány, fel fogsz jönni hozzánk Budapestre, majd megkérem a szüleidet és fel fogsz jönni hozzánk legalább négy hétre, a vendégünk leszel. Majd meglátod, hogy fogunk mulatni! Ez a terv egészen elragadta őket. Hazasiettek. Margit hamarosan elintézte a dolgot. Megölelgette a bácsit, hízelkedett a néninek, majd belevitte a rohamba az anyját is és Rózsit is. A papa csak az üzlet miatt ellenkezett egy kicsit. A mamával már sokkal nehezebb volt boldogulni. Egyrészt azért, mert Rózsi távollétében neki kellett a lányt a boltban helyettesíteni, másrészt pedig, mert irigyelte a lányát és fájt neki, hogy őt nem hívták. Margit azonban nem nyugodott, míg meg nem szerezte mindkettőjük beleegyezését. Ebéd alatt a két lány folyton beszélt, kacagott örömében. Margit ismételve megcirógatta a papa szakállát és édes embernek nevezte, nem törődve most már azzal, hogy a mamát esetleg magára haragítja. Margit anyja ragyogó arccal hallgatta és nézte a lányát és mikor Margit ebéd után fölkelt és Rózsival átmentek a „tiszta szobá“-ba, odasúgta a sógornőjének: — Mit szólsz ehhez a lányhoz? Rózsi mamája berzenkedve válaszolt: Ez a terv — ezek szerint az információk szerint — kapcsolatos a külpolitikai eseményekkel. Osztrák politikai körökben azzal érvelnek, hogy miután az osztrák parlamentet nem hívhatják egybe, a magyar parlamentnek se adhatnak módot, hogy a külpolitikai kérdésekben megnyilatkozzék. A boszniai eseményekkel kapcsolatos az a félhivatalos megállapítás is, hogy semmi alapja sincs báró Burián István lemondásának s a boszniai királyi biztosságának. Az elfáradt munkapárt — Tervek az ellenzék ellen — Hírek a képviselőház elnapolásáról (Saját tudósítónktól.) A munkapárt sokkal hamarább belefáradt az erőszakos nyári tárgyalásokba, semmint akár az ellenzék is gondolta volna. Az igazságügyi illetékek felemelése elég fontos tárgy arra, hogy minden részletét megtárgyalják. A vita tulajdonképpen még csak néhány napja tart s a munkapárt idegessége máris határtalan. Leplezetlen cinizmussal nyíltan bevallják most már a nyári kampány célját: nem az idő kihasználása ez a cél, hanem a törvénygyártás. Azt remélték, hogy olyan javaslatokat, amilyen az illetékemelés, megint tucatjával intéznek el egy nap alatt s a közigazgatási reform sem fog kéthárom ülésnél többet igénybe venni. Az ellenzék kitartó küzdelme miatt ezek a tervek csődöt mondtak, keresik tehát az erőszakos megoldás módozatait. Tisza Istvánt, aki már visszaérkezett fját, látni engedte az apró kis lakkcipőjét és hintázva ment tovább az unokanővére oldalán. Mire visszafelé jöttek, Rózsi láthatta az eredményt. A szolgabíró, a segédjegyző, a tanító, mind ott sétáltak az utcán, sőt még a jegyző is kidugta a fejét a községháza ablakán a hosszúszáru pipájával együtt. Látni akarták a pesti kisasszonyt. Margit egyáltalán nem volt zavarba, se meghatva, látszott rajta, hogy előre tudta, hogy így lesz. Rózsi ellenben tele volt bámulattal új barátnője iránt. Először érezte, hogy a nőnek öröm és büszkeség, ha bámulják és érdeklődnek iránta Margit elbeszélte, hogy hogyan élnek Budapesten, hány fiatalember jár hozzájuk, hány udvarol ezek közül neki és mennyi jut a nővérére Elzára. Rózsi ámulva értesült róla, hogy jószabású costume-ot százhatvan koronán alul nem csinálnak Budapesten és szédülve hallgatta a barátnője fejtegetéseit a divatos selymekről, a szűk szoknyák szabásáról, az újfajta halcsontnélküli párisi fűzőkről, a belvárosi cipészmesterekről, akiknél ötven korona a legegyszerűbb félcipő. Margitnak csak egy ilyen cipője volt, amit nagy ravaszsággal sikerült otthon kipanamáznia, de úgy tüntette föl Rózsi előtt, hogy valamennyi ilyen művész munkája. Majd a legelőkelőbb fővárosi éttermek címeit és a Gerbaud-t emlegette, ahol párszor ugyan megfordult, de ezt is úgy állította be, mintha állandóan oda járnának ozsonázni. Rózsi ragyogó szemekkel vonzódva hallgatta az elbeszélést és el volt hajolva az unokanővérének a kedvességétől. Először életében érzett barátságot valaki iránt, olyasvalamit, ami fiatal lányoknál egyúttal a szerelemnek a testi vonzalomnak egy neme is. Gyönyörködve A demokrácia diadalútja Károlyiék Amerikában (Saját tudósítónktól.) A héten — mint Clevelandból táviratozzék — megkezdődött az amerikai körút második része. Károlyi Mihály és társai számos előkelő amerikai magyar ember kíséretében a newyorki vayonba osztott magyar városok és telepeken körülbelül huszonöt népgyűlésen vettek részt s most Cleveland központi kerületben folyik az akció. New- York állam kormányzójának és New-York város polgármesterének a magyar mozgalmat helyeslő és az amerikaiaknak figyelmét szimpatikusan reáirányító beszédeinek hatása igen nagy. Az összes előkelő amerikai lapok a legnagyobb rokonszenv hangján emlékeznek meg Károlyiék útjáról. A magyarság mindenütt összeforrott s nagy lelkesedéssel fogadta a magyar képviselőket. A sok gyűlés közül is kimagasló volt a newyorki, bridgeporti, bethlehemi, filadelfiai, passaici és newarki. De valamennyi közül kimagaslott a második körutat megnyitó clevelandi gyűlés. A clevelandi gyűlés a Kossuth-szobor előtt folyt le. Ember ember hátán volt a tikkasztó hőség dacára. Számos előkelő amerikai notabilitás, köztük a város polgármestere is jelen volt. Homokay Géza üdvözölte gróf Károlyit és társait viharos lelkesedés mellett, mely az extázisig fokozódott, amikor gróf Károlyi Mihály mondott gyújtó hatása beszédet, kifejtvén demokratikus programmját. Jogot a népnek, kenyeret a népnek, földet a népnek. Barabás Bélának és Baza Barnának volt még óriási hatása. Megkérte a gyűlés gróf Károlyit és Hédervári Lehelt, hogy az amerikai közönségnek a magyar viszonyokról, a magyar állam helyzetéről és most uralkodó állapotairól tartsanak felolvasást angol nyelven, amire mindketten szívesen vállalkoztak. A clevelandi Új Magyarország Ligája külön irodát létesített a függetlenségi párt támogatása Mit szóljak? Wie alle solche Budapestes Mädchen! — és elfordult mérgében. De a papa nem hagyta annyiban, őszinte elragadtatással jelentette ki: — Nagyon egy kedves, finom hölgy a lányod, annyit mondhatok! Egy finom, kedves,csinos pesti hölgyecske! Odaát a másik szobában ezalatt Margit felszólította Rózsit, hogy mutassa meg neki a lábait. Rózsi egy kicsit ellenkezett, de mégis engedte és most már izgatottan várta, hogy várjon mi lesz a barátnőjének a véleménye. — Nagyon, nagyon csinos lábaid vannak, mondta Margit. Persze az ilyen lábacskákra nem ilyen harisnyák valók. Azzal térdig megmutatta a pókháló vékony, átlátszó, fekete selyemharisnyáit. Rózsi egyszerre megértette, hogy milyen szánalmasak az ő vastag, barna pamutharisnyái s finom ruhadarabok mellett Azt persze nem árulta el Margit, hogy ezekből neki is csak három pár van. Azután folytatták a szemlét. — Most állj elém, kommandirozott Margit. Most fordulj meg! . . . Most menj az ajtóhoz! . . . Jöjj vissza! Hosszan, műértőleg szemlélte barátnőjé. Öröme telt benne, hogy ámulatba ejti a másikat, hogy az szinte a kezei alatt változik át öntudatos nővé és hogy olyan szeretne lenni, mint ő maga. — Nagyon szép puha járásod van, mondotta a szemeibe nézve, csak egy kicsit szabadabban kell járnod, így! Megmutatta. Csípőit hintázva, járt körül a szobában, azután felszólította Rózsit, hogy próbálja meg ő is.