Pesti Napló, 1914. július (65. évfolyam, 153–180. szám)
1914-07-18 / 168. szám
^Budapest, szombat PESTI NAPLÓ 1914. július 18. (168. szám.) ^ Az amerikai diadalut Károlyi Mihály a trónörökösről — Az amerikai út célja — Apponyi Albert az amerikai néphez Gróf Károlyi Mihályt nemcsak az Amerikába szakadt magyarság lelkes szeretete kiséri tüneményes útján: maga az amerikai közvélemény is nagy érdeklődéssel és meleg szimpátiával kíséri a függetlenségi párt elnökének diadalútját. Hiábavaló volt minden rágalom, hiába akarták diszkreditálni a mozgalmat Amerika előtt, ott megértették, hogy a magyar demokrácia most vívja a maga élethalálharcát és a reakciót támogatja, aki a mozgalmat nem támogatja. A nagy amerikai lapok, a New-York American, a World, a New-York Times interújúkat közölnek, amelyeket Károlyi Mihályival folytattak. Különösen érdekes az a nyilatkozat, amelyet Károlyi Mihály a trónörökösről és az amerikai út céljairól tett. — Ki sem mondhatom — nyilatkozott Károlyi — mennyire szomorú vagyok Ferenc Ferdinánd trónörökös tragikus halála miatt. Halálával nagy veszteséget szenvedett az egész ország és félek, hogy e szerencsétlen eset ügyünket is visszavetheti. A megölt trónörökös együtt érzett népeivel s ha trónra jut, liberálisan és demokratikusan uralkodott volna országai fölött. Személyesen is úgy ismertem a boldogult trónörököst, mint jószívű embert, aki demokratikusan gondolkozik s különösen a népoktatás terén is hajlott a magyar álláspont felé.A magyar képviselők útjáról elmondotta, hogy hat hetet óhajtanak Amerikában tölteni■ Ez idő alatt beszédekben fordulnak az Amerikában élő kétmillió magyarhoz s úgy anyagi,mint erkölcsi támogatásukat kérik a tervbe vett népjóléti reformhoz s a választói jog kiterjesztéséhez. Magyarország húszmillió lakosa közül körülbelül csak egymilliónak van szavazati joga. A kormány minden lehető és lehetetlen korlátozást alkalmazott, hogy a választók számát minél kisebbre szorítsa le. Évenként százezer magyar hagyja el szülőhazáját, honnan politikai vagy gazdasági okok kergetik ki a világba. Ez az főleg, ami ellen harcolnak. Hirdetni akarják otthon az igazi demokrácia igéit. Küzdelmük tulajdonképpeni és legfőbb célja pedig Magyarország gazdasági különválasztása Ausztriától és a nemzeti demokrácia szellemében való talpraállítása. Károlyi Mihály amerikai útja alkalmával Apponyi Albert nagyobb cikkben fordult az amerikai néphez; a cikk — amely az Amerikai Magyar Népszavában és a Szabadságban jelent meg — plasztikus méltatása az amerikai út céljának és jelentőségének, szinte aranyrámába kívánkozó korrajz. Fölényesen végez Apponyi azzal a hitvány gáncsvetéssel is, hogy Amerika nem tűrheti, hogy a területén idegen állambeli törekvések szolgálatára gyűjtsenek. A nemes lendületű cikkből a következőket közöljük: ..Barátom, gróf Károlyi Mihály, a magyarorsági függetlenségi párt több tagjával együtt üzenetet visz most az amerikai magyarság elé. Pártjuk teljhatalommal látta el őket, s részemről igazán sajnálom, hogy a hazai ügyek megakadályoztak a hozzájuk való csatlakozásban. Emberfeletti küzdelmek folynak most a mi hazánkban; lehet, hogy ez a küzdelem csak egyetlen fejezete a függetlenség és leigázottság, a jog és az erőszak, a demokrácia és a reakció általános,k örökké való harcának. Olyan kormány és egy olyan parlamenti többség nehezedik felénk, amely a legsötétebb reakció eszközeivel gyakorolja a hatalmat, bár lehetséges, hogy a legtöbbjük nem is tudja, mit követnek el.“ .. ... Természetes, hogy mi számítunk ama véreink rokonszenvére, akik élvezik az amerikai intézmények nagyszerűségét, akik tudják sajnálni a mindezeket nélkülöző testvéreiket és természetes az is, hogy tőlük kérünk erkölcsi és anyagi támogatást. Na ezt a támogatást megadják egy olyan ügy részére, amelyet szentnek mond minden tiszta öntudatú amerikai polgár, úgy cselekdnek, mint igazi amerikai polgárok és úgy, mint jó véres, jó fajtabékés volt polgártársaiknak." Tehetetlenség, hogy mindez elvonna valamit is abból, amelylyel új hazájuknak tartoznak, akár érzelmeikben, akár anyagondolkodni " fogja a megiakban. Bizonyosan igy fognak amerikaiak; az amerikai nagylelkűség megérteni a magyar-amerikaiak olyan érzelmeit,lyeket szülőhazájuk szenvedései és küzdelmei váltanak ki belőlük.“ „Ezelőtt három évvel módomban volt amerikaszerte előadásokat tartani és élvezni az amerikai kitűnőségek társaságát; hiszem, hogy néhányan elolvassák ezt az írásomat is azok közül, akikkel annak idején találkoztam. Akkor a nemzetközi békéről, nemzetközi szövetségekről s a testvériességről beszéltem. A testvériesség szellemében fordulok ma is Amerikához az én küzdelmemben, véreim szenvedéseire, az igazságosságra, a méltányosságra, s az emberszeretetre hivatkozva, sőt több szeretetet kérve azoknak, akik többet nélkülöznek. Én azokról a nagyszerű princípiumokról beszélek most, amelyeken felépült az önök közjóléte s amelynek megalkotásáért folyik a mi élet-halál harcunk. Önök nem fogják sajnálni mitőlünk azok támogatását, akik az önök polgártársai, de akik a mi véreink is és önök biztosan bátorítást nyújtanak nekik, hogy mint igaz amerikai polgárok, az ő magyar véreiket segítsék“. Európai hadihajók Valona előtt Az olasz mozgósítás — Szerb segítség a fölkelőknek — A fejedelem pénzt kér a hatalmaktól Az epiróták vakmerő előnyomulása — úgy látszik — váratlan és végzetes fordulóra juttatta az albán kérdést. Míg az epiróták Valónát fenyegetik, Olaszország fellépésére a határmak Valonába vezénylik a Durazzó előtt horgonyzó hadihajók egy részét, de ezen túl az abruzzói herceg parancsnoksága alatt álló olasz flotta Spezziában teljes készenlétben vár az Albániába indulásra s ha egy milánói lap jelentése hiteles, valamennyi hadtestparancsnokság lepecsételt levelet kapott, amelyet holnap kell felbontani. Ha mind e készülődés akcióvá érik, természetesen egy csapásra változik minden Albániában, megváltozik elsősorban a fejedelem és a fölkelők erőviszonya, de megváltozik a hatalmak egyensúlya is, ami a Wied Vilmos sorsánál is jobban érdekel bennünket. Valona elfoglalás előtt Bécs, július 17. Valona elesle rövid idő múlva bekövetkezik. Van még ott egy kis védősereg, amely bizonyára hősies erőlködéssel fog küzdeni, hogy megmentse,, ami még menthető. De bizonyos, hogy hiába fog harcolni, el fogják nyomni. Valónát azonkívül sem a hajóágyúk nem védhetik, mint Durazzót, sem pedig nincs körülötte olyan mocsaras vidék, amely a hozzávezető utakat elzárja. Valona őrsége tehát nem tudja feltartani az áradatot. Mi történik azután? Annyi bizonyos, hogy a londoni megállapodásoknak, amelyek a békét körvonalazták, egy része megint szétforgácsolódik. Csak Athénből jöhet — és többé-kevésbé ez az általános meggyőződés — a mentő szó és a görög kormánynak Romániában kifejezett véleménye szerint kényszeríteni kellene az epirotákat, hogy térjenek észre és respektálják a londoni békét, valamint ama pontozatokat, amelyeket az ellenőrző bizottsággal Korfuban megállapítottak. A tribuna szerint a hatalmak már arról tárgyalnak, hogy mit csináljanak alkotások, az ifjú,Albánia fentartása céljából ez új támadás után. Izmail Kemal megérkezett Brinidisibe ,és Olaszország nem titkolja, hogy még háború árán sem fogja tűrni, hogy Valónát akár hivatalosan, akár nem hivatalosan, idegen hatalom szábja meg. Róma, július 17. A Stefani-ügynökségnek július 16-án kelt valonai jelentése szerint a városban nyugalom uralkodik. Dél felöl az epiróták, északon a fölkelők zárták körül a várost. Az epiruszi menekülők a város környékén táboroznak. Trifari olasz tengernagy elrendelte, hogy a közeli Rionero helységre tűzzenek ki négy fehér lobo-: ■ gót, annak kifejezésére, hogy az semleges terület, ahová a város lakossága menekülhet. A tengernagy értesítette a felkelőket és az epirótákat, hogy támadás esetén kénytelen volna azt a semleges területet a hadihajókkal megvédetni. Trifari tengernagy intézkedései a lakosság körében igen jó benyomást tett és megnyugtatta a kedélyeket. Ilir szerint az osztrák-magyar tengernagy hasonló utasítást kapott kormányától. Külpolitika a kávéházban Évtizedeken át a pesti és vidéki kávéházakban csak belpolitika dúlt. Az emberek átpolitizáltak egyik asztaltól a másikig és amikor már jól bepolitizáltak, hazamentek aludni. Most ennek vége. A beit háttérbe szorította a kül. A balkáni háborúk idején előkerültek a térképek , a rendes vendégek a kasszában tartották a térképüket, mint némely öreg lipótvárosi kávéházban a tajtékpipát és a bojtos házi sapkát. Mennyi új nevet kellett megtanulni ! Ezért a pénzért megtanulhattak volna arabul. Betéve tudták a török pasák, a szerb, görög, bolgár, montenegrói hadvezérek, diplomaták és miniszterelnökök nevét, ugyanily biztonsággal ropogtatták török, bolgár és szerb falvak, városok és egyéb csataterek nevét is. A bukaresti béke hiábavalóvá tette a kemény magyar koponyáknak ezt a megterhelését. De Wied Vilmos bevonult Albániába és Ismael Kemal, Ghillardi, Esszad és Prenk Bib Iroda olyan közismertek lettek Pesten, mintha minden délután a Stefánia-úton kocsiznának és lefoglalt asztaluk lenne a ligeti mulatóhelyeken. És még azt merik mondani, hogy nincs érzékünk a külpolitika iránt ! A szerb események új fordulatot adtak a kávéházi diplomaták működésének. Fantáziájuk szabad röpülését maga Blériot sem tudná kormányozni. A város összes hazugjai akcióba léptek, akik eddig pletykákat koholtak, köztiszteletben álló úrihölgyeket rágalmaztak, a saját meg nem történt kalandjaik félrevert harangjait kongatták, boldogan csaptak rá a „szerb boszorkánykonyha" el nem mosogatott edényeire. Így keletkeznek a rémhírek. A rémhíreknek két válfaja van :. ártatlan rémhixek, amelyek olyan alap nélkül valók, hogy mosolyogva fogadjuk őket. 2. ártalmas rémhírek, amelyek öntudatosan vagy öntudatlanul erkölcsi, vagy anyagi kárt okoznak. Az ártalmas rémhírek terjesztői számára vissza kéne állítani a botbüntetés büntetőjogi intézményét. Éspedig az Oktogon-téren, ahol különböző szakaszhatárok kezdődnek, huszonötöt csapatnék mindazokra, akik az utolsó hetekben valótlanságokkal fertőzték meg a magyar főváros és vidék levegőjét, a romlott fantázia és a lelkiismeretlen lélek egyvelege rengeteg kárt okozott a tőzsdén és nem lehetetlen, hogy Giesl belgrádi követ meggyilkolásáról, a Szerbiában élő osztrákok és magyarok lekomtrácsizásáról, Belgrád bombázásáról és egyéb szentbertalanéjszakákról szóló híresztelések, amelyek két napon át rémítették, beszitelték és izgatták az egész monarkiát, börzei desperációk érdekében állhattak. Nyájas olvasóm azt kérdi, hogy terjesztik a rémhíreket, milyen dróthuzalokon futnak szét az országban, gyorsabban, mint a kimondott szó. Az eljárás rövid és egyszerű. A hazug lélek szakadva ront be a kávéházába. Az asztala előtt megáll, körülnéz és kiszemelve egyik ismerősét, felé kiáltja: — Hallotta? — Nem hallottam semmit. — Legyilkolták. — Kit? — A követel. — Nem hiszem.— Nem? Most hallottam a fő postán. Távirat gyűlt a miniszterelnökségre. És már rohan tovább. Az egyik ártatlan tovább adja a másiknak, kávéházból kávéházba száguld a hír, kiszélesedik, megnő, emberfölötti arányokat ölt, átbumlizza az éjszakát és reggelre, mint őszi szélben a falevelek, úgy esnek az értékpapírok, a tőzsdén, az—