Pesti Napló, 1914. július (65. évfolyam, 153–180. szám)

1914-07-24 / 173. szám

Budapest, péntek, PESTI NAPLÓ 1914. julius 24. (173. szám.) 5 leírt, hogy a munkásbizosiító pénztár is igazol­hatja az alkalmazás időtartamát. A rendelkezés nagyban megkönnyíti a munkaviszonyt s a munká­ban eltöltött idő igazolását s igy a jelentkező al­kalmazottak kevesebb utánjárással juthatnak a szavazati joghoz. Megint az erőszak jegyében A treuga dei élete és halála — Ellenzékiek a parlamenti békéről — Mi történt szerdán este? — A gárda újra dolgozik — Harc, a végkimerülésig * (Saját tudósítónktól.) A nevezetes szerda esti ülésen, mely csaknem éjfélig elhúzódott s mely alapjában külpolitikai interpellációknak volt szánva, tudvalevőleg sokkal többet be­széltek belpolitikai kérdésekről s arról, nem lehetne-e ebben a válságos helyzetben békét teremteni a parlamentben. Csupa hatvanhetes ellenzéki interpellált s mindnyájan kifejezést adtak ennek az eszmének. Mezőssy Béla még Tisza személyét jelölte meg a béke egyetlen akadályának s azt mon­dotta, hogy neki meg kellene hoznia azt az áldozatot, hogy távozzék. Gróf Andrássy Gyula úgy vélte, hogy maga se hagyná el helyét, fe­lelős állásban, hasonló helyzetben. S bármeny­nyire gyűlöli is a mostani rendszert, abban az esetben, ha a közigazgatási reform alkotmány­­sértő javaslatát is visszavonnák, hajlandó volna mindaddig beszüntetni a harcot, míg a külpolitikai helyzet nem tisztázódik. Ra­­kovszky István, bár hangban nyers és kímé­letlen volt, lényegileg még tovább ment s egye­nesen a teruya dei jelszavát vetette fel, amit szerinte a parlament elnapolásával lehetne elérni. Mindhárom beszédben bizonyos felszólí­tás volt a békére s mind a három felszólaló Tisza részéről meglehetősen cinikus visszauta­sításban részesült. Mezőssynek kijelentette a miniszterelnök, hogy nem megy el. Úgy neki, mint a másik felszólalónak, tehát háromszor ismételte meg az est folyamán a maga saját külön frivol békegondolatát, melynek lé­nyege ez: —­ Maga is gondolt arra, hogy külső vál­ság esetén belső békére van szükség. Tehát úgy tervezte, hogy majd ha baj lesz, ha itt lesz a háború, akkor kegyesen megengedi az ellen­zéknek, hogy támogassa a kormányt. De ja­vaslatok visszavonásáról szó se lehet. . . Mindezt pedig betetőzte, ami csütörtökön a képviselőházban történt. Újra kitiltottak két függetlenségi képviselőt s az egyiket, Sümegi Vilmost ismét fegyveres palotaőrök vezették ki. Világos ebből, hogy a munkapárt, mely nyári üléseket tartat, de az érdemleges munka ellen kétségbeesetten tiltakozik, ismét az erőszakos megoldás útjára tért. Nem kell nekik béke, mert az a tervük, hogy újra kidobatják az el­lenzéket. Az ellenzék pedig nem gondolhat bé­kére, mert olyan ellenfelekkel áll szemben, akik nem érdemelnek egyebet, mint kíméletlen támadást, minden tekintet nélkül arra, béke van-e vagy háború. Egyébként ma ez az egész ellenzék egy­séges felfogása. Annak, ami szerdán este a parlamentben történt, legilletékesebb kommen­tátora kétségen kívül gróf Andrássy Gyula i­s így nyilatkozott a helyzetről: — A képviselőház tegnap esti ülésén figyelmeztettem a miniszterelnököt arra a kötelességére, hogy komoly külpolitikai helyzetben ne keresse az elkerülhetetlenül keserű és szenvedélyes összeütközéseket olyan javaslatok tárgyalása által, melyeket az ellenzék közveszélyeseknek lélt, és me­lyek miatt a megkezdett harcot kénytelenek folytatni. Erre a figyelmeztetésre a minisz­terelnök azt feleli, hogy igenis érdemes volna általános békét kötni az ellenzékkel, ám a Ház elnapolása frivol expediens, mely csak egy kis pihenést, kis nyugalmat adhatna, de a kérdéseket meg nem oldaná. — Furcsa felfogás és ajánlat. A minisz­terelnök a momentán külügyi veszélyt arra akarja felhasználni, hogy hátha hatása alatt az ellenzékkel olyan fátyolt lehetne borít­­tatni a múltra, melyhez az rendes körülmé­nyek közt nem nyúlna. A nagy súlyú kül­politikai helyzet a miniszterelnök úr szá­mára arra jó, hogy taktikázzék vele, a­he­lyett, hogy azt az egyszerű és elemi köteles­ségét teljesítené, hogy ne provokáljon. Tudja és tudhatja, mit különben maga is mondott, hogy semmi kilátás arra, hogy közte és az ellenzék közt normális harc állhasson helyre. S ezt a magára nézve előnyös megegye­zést most az ellenzék hazafias érzésétől akarja kisajtolni. Holott egyszerűen csak egy kötelesség teljesítése áll előtte, s az tudnillik, hogy míg a helyzet Belgrádban el nem dől, minden ellenkoncesszió, alku és elérhetetlen fátyolok lebegtetése nélkül ke­rülje mindazt, ami provokál s amit később úgy elintézhet, mint most. — Az ellenzék nem keres békét, nem is akar békét Tiszával, mert lehetetlennek tartja. De hazafias kötelességet teljesít, mi­kor azt mondja, hogy ha a jelenlegi hely­zetben nem akarják az alkotmány bástyáit éppen most aláásni, akkor maga is tartóz­kodnék, éppen e helyzetre való tekintettel, vehemensebb támadásoktól, tartózkodnék mindentől, mi kifelé a gyengeség és egye­netlenség látszatát keltheti. A szerdai est másik felszólalója, Mezőssy Béla a maga intranzigens álláspontján marad meg: — Most is azon az állásponton vagyok, amelyet kifejtettem: Tisza azzal tenné a leg­nagyobb szolgálatot, ha helyét elhagyná. Hiszen június negyedike után Tisza késznek nyilatkozott a visszavonulásra, mert belátta, hogy az, aki — hogy az ő kedvelt szavait idézzem — „csak egyszer“ is megsértette a jogrendet, nem alkalmas arra, hogy a békét megteremtse. Ha a miniszterelnök frivoli­­tásról beszél, hát igenis frivol a helyzetnek az a beállítása, mintha mi azért akarnék a normális állapotot megteremteni, mert ezen a révén mi akarnánk belekapaszkodni a ha­talomba. Erről szó sincs. Az országnak van igazi szüksége a békére, és ezt meg is tudná csinálni a munkapárt kevésbbé exponált tagja. De Tiszával az ellenzék sem most, sem a jövőben békét nem köthet. A függetlenségi párt álláspontját Bakonyi Samu röviden és kifejezően világította meg azzal, hogy a mai események elintézték ezt a kérdést. Való, hogy így van. Békéről, treuga dei-ről, szentimentális ellágyulásról egy szót­ sem szabad beszélni, midőn újra munkában van a fegyveres gárda. S midőn szómegvoná­sok röpködnek, egyenesen karrikatúra gya­nánt hal Beöthy Pálnak, a kitiltó elnöknek a vészbizottság szállítójának az a kijelentése, hogy bármely irányú komoly békekisérlet ren­delkezésére áll s hogy a maga részéről a leg­melegebben óhajtaná a parlamenti viszonyok normálissá tételét. Nagyon szép. Nagyon el­­­­hisszük. De ilyen üres frázisokról nincs mit­­ beszélni. Normális parlamenti viszonyokat akar Beöthy? Erre igazán nem lehet egyebet válaszolni, mint amit a halálbüntetés eltörlé­séről a francia szállóige mond: — Kezdjék el a gyilkos urak! Tűnjön el a parlamentarizmus minden almormitása: az erőszakban fogant házsza­bály, a gárda, az egész rendszer. Am­iig mindez jelen van, egészen értelmetlen dolog normális á­l­lapot ok­a t em­­­eget­n­i. Budapest, július 23. Hazai miniszter visszaérkezése. Báró Iiatai Samu honvédelmi miniszter ma este 7 órakor Bécsből Budapestre érkezel!. A képviselőház illése Újra megjelentek a palotaőrök — Fegyvere­sek vezették ki Sümegi Vilmost — Béke helyett erőszak (Saját tudósítónktól.) Naiv optimisták a­ szerdai éjjeli ülés végeztével már a békét emlegették s komolyan jósolgatták An-­ drássy, Rakovszky és Tisza beszédeit kom­mentálva, hogy a komor külpolitikai helyzetre való tekintettel legalább is fegyverszünet kö­vetkezik. Aki ismeri az ellenzék kitartását s aki ismeri Tisza konok ragaszkodását az erő­szak minden fegyveréhez, az egy pillanatig sem vehette komolyan e jósolgatásokat. A csütörtöki ülés legelején aztán m­ódot talált rá a munkapárt, hogy megmutassa, ho­gyan képzeli el a békét. Úgy, hogy ismét erő­szakosan, fegyveresen letöri az ellenzéket. Ezen az ülésen újra fegyveres palotaőrök vezettek ki egy képviselőt, Sümegi Vilmost, akit szerda éjjeltől csütörtök reggelig a men­telmi vészbizottság már el is ítélt tíz napi ki­lósra. Alighogy a képviselőhöz csütörtöki ülését — tíz óra után — Beöthy Pál elnök megnyitotta, már ott volt a vészbizottság előadója, Szász Pál, hogy a szerdai ülésen a bizottság elé utasított képviselők sorsáról jelentést tegyen. — Gyerünk ki! Ezt nem hallgatjuk végig —­­adták ki a jelszót az ellenzéken. Az egész baloldal feláll, kivonulnak, csak négy-öt ember marad a padokban. *. A bélyegdrágító javaslat vitáját nagy ala­possággal és szakszerűséggel folytatta az ellen­zék, a munkapárt ma sem v­ett részt a vitában és a néppel való nem törődésük egész frivolam nyilvánult, mikor nagyatádi Szabó István egy aposztrofálására valamelyikük azt kiáltotta: — Bennünket ez nem érdekel. Őket nem érdekelte a komoly vita, őket nem érdekelte a nyomorgó nép megterhelése. Bakonyi Samu rövid (mert az illeték­szakértő Beöthy Pál és Szász Károly nyomban észre­veszik, hogy mi tartozik a vitás szakaszhoz és mi nem, és az első „kitérésre“ nyomban le­csap az elnöki intelem) de hatásos felszólalá­sában találóan jellemezte ezt a magatartást. A mai ülésen különösen a hatvannyolca­dik szakasz, körül támadt beható nagyszabású v­ita, a szakasz a községi bíráskodást is illeték­kel terheli és az ellenzék rámutatott: milyen szűk látókörű, antiszociális politika az, amely rideg fiskális érdekből még a népnyomort is megvámolja. A vitában Springer Ferenc, Sághy Gyula, Bakonyi Samu, Szalay László, Csermák Ernő, Kállai/ Uhui Tüdős János, Rakovszky István, Huszár Károly, Szmre­­csányi György, Platthy György, Kovácsy Kál­mán Jaczkó Pál vettek részt. Az ülés lefolyásáról részletes tudósításunk­ a következő: (Két új kizárás) Szász Pál előbb Sümegi Vilmos ügyéről tett jelentést. A mentelmi bizottság azt javasolta, hogy tíz ülésnapra tiltsák ki a képviselőházból Sümegit." Ebben a pillanatban a terembe lépett Sümegi Vilmos és leült a szélsőbal egyik padsorában. — Házszabályaink szerint — úgymond az­ előadó a kitiltás azonnal hatályba lép, amint határozattá válik. A munkapárt természetesen megszavazta a ki­tiltást. Pernbach Károly ügyében a bizottság azt ja­­­vasolta, hogy út napra tiltsák ki a Házból. Az elnök felszólította Sümegi Vilmost és Bernbach Károlyt, hogy hagyják el a Házat, mert kénytelen lesz a házszabályok 254. paragrafusá­nak harmadik bekezdését foganatosítani. Sümegi Vilmos szótlanul ül a helyén és fel sem néz. Közben az ellenzéki képviselők ismét

Next