Pesti Napló, 1914. július (65. évfolyam, 153–180. szám)
1914-07-24 / 173. szám
Budapest, péntek, PESTI NAPLÓ 1914. julius 24. (173. szám.) 5 leírt, hogy a munkásbizosiító pénztár is igazolhatja az alkalmazás időtartamát. A rendelkezés nagyban megkönnyíti a munkaviszonyt s a munkában eltöltött idő igazolását s igy a jelentkező alkalmazottak kevesebb utánjárással juthatnak a szavazati joghoz. Megint az erőszak jegyében A treuga dei élete és halála — Ellenzékiek a parlamenti békéről — Mi történt szerdán este? — A gárda újra dolgozik — Harc, a végkimerülésig * (Saját tudósítónktól.) A nevezetes szerda esti ülésen, mely csaknem éjfélig elhúzódott s mely alapjában külpolitikai interpellációknak volt szánva, tudvalevőleg sokkal többet beszéltek belpolitikai kérdésekről s arról, nem lehetne-e ebben a válságos helyzetben békét teremteni a parlamentben. Csupa hatvanhetes ellenzéki interpellált s mindnyájan kifejezést adtak ennek az eszmének. Mezőssy Béla még Tisza személyét jelölte meg a béke egyetlen akadályának s azt mondotta, hogy neki meg kellene hoznia azt az áldozatot, hogy távozzék. Gróf Andrássy Gyula úgy vélte, hogy maga se hagyná el helyét, felelős állásban, hasonló helyzetben. S bármenynyire gyűlöli is a mostani rendszert, abban az esetben, ha a közigazgatási reform alkotmánysértő javaslatát is visszavonnák, hajlandó volna mindaddig beszüntetni a harcot, míg a külpolitikai helyzet nem tisztázódik. Rakovszky István, bár hangban nyers és kíméletlen volt, lényegileg még tovább ment s egyenesen a teruya dei jelszavát vetette fel, amit szerinte a parlament elnapolásával lehetne elérni. Mindhárom beszédben bizonyos felszólítás volt a békére s mind a három felszólaló Tisza részéről meglehetősen cinikus visszautasításban részesült. Mezőssynek kijelentette a miniszterelnök, hogy nem megy el. Úgy neki, mint a másik felszólalónak, tehát háromszor ismételte meg az est folyamán a maga saját külön frivol békegondolatát, melynek lényege ez: — Maga is gondolt arra, hogy külső válság esetén belső békére van szükség. Tehát úgy tervezte, hogy majd ha baj lesz, ha itt lesz a háború, akkor kegyesen megengedi az ellenzéknek, hogy támogassa a kormányt. De javaslatok visszavonásáról szó se lehet. . . Mindezt pedig betetőzte, ami csütörtökön a képviselőházban történt. Újra kitiltottak két függetlenségi képviselőt s az egyiket, Sümegi Vilmost ismét fegyveres palotaőrök vezették ki. Világos ebből, hogy a munkapárt, mely nyári üléseket tartat, de az érdemleges munka ellen kétségbeesetten tiltakozik, ismét az erőszakos megoldás útjára tért. Nem kell nekik béke, mert az a tervük, hogy újra kidobatják az ellenzéket. Az ellenzék pedig nem gondolhat békére, mert olyan ellenfelekkel áll szemben, akik nem érdemelnek egyebet, mint kíméletlen támadást, minden tekintet nélkül arra, béke van-e vagy háború. Egyébként ma ez az egész ellenzék egységes felfogása. Annak, ami szerdán este a parlamentben történt, legilletékesebb kommentátora kétségen kívül gróf Andrássy Gyula is így nyilatkozott a helyzetről: — A képviselőház tegnap esti ülésén figyelmeztettem a miniszterelnököt arra a kötelességére, hogy komoly külpolitikai helyzetben ne keresse az elkerülhetetlenül keserű és szenvedélyes összeütközéseket olyan javaslatok tárgyalása által, melyeket az ellenzék közveszélyeseknek lélt, és melyek miatt a megkezdett harcot kénytelenek folytatni. Erre a figyelmeztetésre a miniszterelnök azt feleli, hogy igenis érdemes volna általános békét kötni az ellenzékkel, ám a Ház elnapolása frivol expediens, mely csak egy kis pihenést, kis nyugalmat adhatna, de a kérdéseket meg nem oldaná. — Furcsa felfogás és ajánlat. A miniszterelnök a momentán külügyi veszélyt arra akarja felhasználni, hogy hátha hatása alatt az ellenzékkel olyan fátyolt lehetne boríttatni a múltra, melyhez az rendes körülmények közt nem nyúlna. A nagy súlyú külpolitikai helyzet a miniszterelnök úr számára arra jó, hogy taktikázzék vele, ahelyett, hogy azt az egyszerű és elemi kötelességét teljesítené, hogy ne provokáljon. Tudja és tudhatja, mit különben maga is mondott, hogy semmi kilátás arra, hogy közte és az ellenzék közt normális harc állhasson helyre. S ezt a magára nézve előnyös megegyezést most az ellenzék hazafias érzésétől akarja kisajtolni. Holott egyszerűen csak egy kötelesség teljesítése áll előtte, s az tudnillik, hogy míg a helyzet Belgrádban el nem dől, minden ellenkoncesszió, alku és elérhetetlen fátyolok lebegtetése nélkül kerülje mindazt, ami provokál s amit később úgy elintézhet, mint most. — Az ellenzék nem keres békét, nem is akar békét Tiszával, mert lehetetlennek tartja. De hazafias kötelességet teljesít, mikor azt mondja, hogy ha a jelenlegi helyzetben nem akarják az alkotmány bástyáit éppen most aláásni, akkor maga is tartózkodnék, éppen e helyzetre való tekintettel, vehemensebb támadásoktól, tartózkodnék mindentől, mi kifelé a gyengeség és egyenetlenség látszatát keltheti. A szerdai est másik felszólalója, Mezőssy Béla a maga intranzigens álláspontján marad meg: — Most is azon az állásponton vagyok, amelyet kifejtettem: Tisza azzal tenné a legnagyobb szolgálatot, ha helyét elhagyná. Hiszen június negyedike után Tisza késznek nyilatkozott a visszavonulásra, mert belátta, hogy az, aki — hogy az ő kedvelt szavait idézzem — „csak egyszer“ is megsértette a jogrendet, nem alkalmas arra, hogy a békét megteremtse. Ha a miniszterelnök frivolitásról beszél, hát igenis frivol a helyzetnek az a beállítása, mintha mi azért akarnék a normális állapotot megteremteni, mert ezen a révén mi akarnánk belekapaszkodni a hatalomba. Erről szó sincs. Az országnak van igazi szüksége a békére, és ezt meg is tudná csinálni a munkapárt kevésbbé exponált tagja. De Tiszával az ellenzék sem most, sem a jövőben békét nem köthet. A függetlenségi párt álláspontját Bakonyi Samu röviden és kifejezően világította meg azzal, hogy a mai események elintézték ezt a kérdést. Való, hogy így van. Békéről, treuga dei-ről, szentimentális ellágyulásról egy szót sem szabad beszélni, midőn újra munkában van a fegyveres gárda. S midőn szómegvonások röpködnek, egyenesen karrikatúra gyanánt hal Beöthy Pálnak, a kitiltó elnöknek a vészbizottság szállítójának az a kijelentése, hogy bármely irányú komoly békekisérlet rendelkezésére áll s hogy a maga részéről a legmelegebben óhajtaná a parlamenti viszonyok normálissá tételét. Nagyon szép. Nagyon elhisszük. De ilyen üres frázisokról nincs mit beszélni. Normális parlamenti viszonyokat akar Beöthy? Erre igazán nem lehet egyebet válaszolni, mint amit a halálbüntetés eltörléséről a francia szállóige mond: — Kezdjék el a gyilkos urak! Tűnjön el a parlamentarizmus minden almormitása: az erőszakban fogant házszabály, a gárda, az egész rendszer. Amiig mindez jelen van, egészen értelmetlen dolog normális állapot oka t emegetni. Budapest, július 23. Hazai miniszter visszaérkezése. Báró Iiatai Samu honvédelmi miniszter ma este 7 órakor Bécsből Budapestre érkezel!. A képviselőház illése Újra megjelentek a palotaőrök — Fegyveresek vezették ki Sümegi Vilmost — Béke helyett erőszak (Saját tudósítónktól.) Naiv optimisták a szerdai éjjeli ülés végeztével már a békét emlegették s komolyan jósolgatták An- drássy, Rakovszky és Tisza beszédeit kommentálva, hogy a komor külpolitikai helyzetre való tekintettel legalább is fegyverszünet következik. Aki ismeri az ellenzék kitartását s aki ismeri Tisza konok ragaszkodását az erőszak minden fegyveréhez, az egy pillanatig sem vehette komolyan e jósolgatásokat. A csütörtöki ülés legelején aztán módot talált rá a munkapárt, hogy megmutassa, hogyan képzeli el a békét. Úgy, hogy ismét erőszakosan, fegyveresen letöri az ellenzéket. Ezen az ülésen újra fegyveres palotaőrök vezettek ki egy képviselőt, Sümegi Vilmost, akit szerda éjjeltől csütörtök reggelig a mentelmi vészbizottság már el is ítélt tíz napi kilósra. Alighogy a képviselőhöz csütörtöki ülését — tíz óra után — Beöthy Pál elnök megnyitotta, már ott volt a vészbizottság előadója, Szász Pál, hogy a szerdai ülésen a bizottság elé utasított képviselők sorsáról jelentést tegyen. — Gyerünk ki! Ezt nem hallgatjuk végig —adták ki a jelszót az ellenzéken. Az egész baloldal feláll, kivonulnak, csak négy-öt ember marad a padokban. *. A bélyegdrágító javaslat vitáját nagy alapossággal és szakszerűséggel folytatta az ellenzék, a munkapárt ma sem vett részt a vitában és a néppel való nem törődésük egész frivolam nyilvánult, mikor nagyatádi Szabó István egy aposztrofálására valamelyikük azt kiáltotta: — Bennünket ez nem érdekel. Őket nem érdekelte a komoly vita, őket nem érdekelte a nyomorgó nép megterhelése. Bakonyi Samu rövid (mert az illetékszakértő Beöthy Pál és Szász Károly nyomban észreveszik, hogy mi tartozik a vitás szakaszhoz és mi nem, és az első „kitérésre“ nyomban lecsap az elnöki intelem) de hatásos felszólalásában találóan jellemezte ezt a magatartást. A mai ülésen különösen a hatvannyolcadik szakasz, körül támadt beható nagyszabású vita, a szakasz a községi bíráskodást is illetékkel terheli és az ellenzék rámutatott: milyen szűk látókörű, antiszociális politika az, amely rideg fiskális érdekből még a népnyomort is megvámolja. A vitában Springer Ferenc, Sághy Gyula, Bakonyi Samu, Szalay László, Csermák Ernő, Kállai/ Uhui Tüdős János, Rakovszky István, Huszár Károly, Szmrecsányi György, Platthy György, Kovácsy Kálmán Jaczkó Pál vettek részt. Az ülés lefolyásáról részletes tudósításunk a következő: (Két új kizárás) Szász Pál előbb Sümegi Vilmos ügyéről tett jelentést. A mentelmi bizottság azt javasolta, hogy tíz ülésnapra tiltsák ki a képviselőházból Sümegit." Ebben a pillanatban a terembe lépett Sümegi Vilmos és leült a szélsőbal egyik padsorában. — Házszabályaink szerint — úgymond az előadó a kitiltás azonnal hatályba lép, amint határozattá válik. A munkapárt természetesen megszavazta a kitiltást. Pernbach Károly ügyében a bizottság azt javasolta, hogy út napra tiltsák ki a Házból. Az elnök felszólította Sümegi Vilmost és Bernbach Károlyt, hogy hagyják el a Házat, mert kénytelen lesz a házszabályok 254. paragrafusának harmadik bekezdését foganatosítani. Sümegi Vilmos szótlanul ül a helyén és fel sem néz. Közben az ellenzéki képviselők ismét