Pesti Napló, 1914. július (65. évfolyam, 153–180. szám)
1914-07-25 / 174. szám
65-ik évfolyam. 174. szám. előfizetési Arak« Fgész évre___32 kor. — fifi. Félévre _ _ 16 „ „ Negyedévre------8 M — m Egy hóra------— 2 „ 80 „ Egyes szám _ _______ 12 fil.PESTI NAPLÓ APRRÓ HIRDETÉSEK ÁRAI: Egyes szó 6 fillér, vastagabb betűvel 12 fillér Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint Megjelenik hétfő kivételével naponkint Budapest, 1914. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Podmaniczky utca 12. |'Szombat, juliUS 25. ______ .•> . ..-------ylí... ,-*UV’-.' ' Lapunk mai száma 28 oldal ✓ A kő elröpült „Repül a nehéz kő, ki tudja, hol áll meg? Ki tudja, hol áll meg, kit hogyan talál megis tehet-e másról beszélni? Lehet-e másra gondolni? Az űzött, hajszolt városi ember s a csendes vidék lakója, ma mind, egyformán, lélekzetét ugyanúgy visszafojtva a Belgrádba küldött üzenetet lesi, a követ, amely elrepült.Vajjon hol fog leesni, kit sebez meg, kinek hoz diadalt? Ha ketten, vagy százan találkoznak, a legfinomabb kaszinóban vagy a társas összejövetel legprimitívebb helyén, ugyanaz a kérdés mindenki njakán. Ugyanaz a nagy létprobléma, melyet legegyszerűbb formájában így tesznek fel százezrek: mi lesz a fiammal? mi lesz a vagyonommal? mi lesz az országgal? Százezren teszik fel a kérdést. Hogy milyen sorrendben, kinek-kinek temperamentumától, helyzetétől, külön dolgaitól függ. Az apa, aki vérének sorsára gondol, a munkás polgár, aki nehezen gyűjtött tőkéjét, megélhetése egyetlen alapját félti; s mindnyájan együtt, akik a jó hazafi, a becsületes állampolgár nevét megérdemlik azzal a szorongással, mely nem a gyávaság, hanem a törté- nelmi pillanatok okozta megrendülés következménye, az ország jövőjét figyelik: ez ma egész Magyarország. Csupa félelmesen nagy kérdés. Mindenütt a várakozás és a figyelés fojtott csöndje. Mi lesz hát a fiúval, a vagyonnal, az egész országgal? Még néhány óra s már meg fogjuk látni: a kő hová esett le. Mire még egyszer leszáll a nap, a bizonytalanság utolsó foszlánya is eltűnt. Ma még, valamennyire, ott fekszik a lelkeken. Igaz, aki elolvasta a Belgrádba küldött üzenetet, a monarkia jegyzékét, aki elolvasta a konfliktus legfrissebb híreit, annak — mondjuk meg őszintén, mert példátlanul komolyak az idők — legelső gondolata nem lehetett egyél: ez a háború. Az újabb történelem hasonló hangú diplomáciai jegyzéket alig ismer. A kemény hang; az udvariassági formák mellőzése; a feltételek hosszú sora; a negyvennyolc órás határidő, és amit már eddig tudunk, mind arra vall, hogy akik a jegyzéket küldték, sokkal inkább el vannak szánva konzekvenciái levonására, mint amennyire követeléseik feltétlen teljesítését remélhetik. Nem jegyzék ez, hanem ultimátum. Csütörtökön este hat órakor átadták Belgrádban. Pénteken délelőtt megismertették a hatalmak előtt is egy kísérő levéllel, mely- nek hangjából a keserűség mellett szintén a teljes elszántság cseng ki. E kisérő levél appellál a civilizált nemzetek ér- zésére, amely nem engedheti meg, hogy a királygyilkosság politikai fegyverré váljék. Amelyik országról így nyilatkozik egy nagyhatalom más hatalmak előtt, azzal, úgy érzi, már alig lehetséges a békés szomszédi viszonyt fentartani. Tehát leszámolás... háború! Igen, ez volt az első gondolat. A csütörtök délutáni vihar szeleinek szárnyán ez rohant végig az országon. S kár volna tagadni, hogy ez a száguldó gondolat, mint a tikkasztó tespedést végigseprő orkán, bizonyos megkönnyebbülést jelentett. A hosszú tűrés, a szerajevói borzalom, az emésztő bizonytalanság után ez történést, felszabadulást jelent. Igaz, háború árán. De humanizmus és gyöngédség, emberszeretet s nagylelkűség nem tudja kiirtani a háborút. Aki nem számol vele, mintha magával az emberi sorssal, annak véges voltával nem számolna. S ebben már van felelet ama nagy kérdésekre. Igen, meglehet, hogy elindulnak a fiúk . .. hogy megrázkódnak a vagyonok... s az ország sorsa a pillanat megválasztásától függ, az erőtől, amit mutatni fog, az elszántságtól, melynek növekvésével a jó esélyek növekszenek s hogy ez most mindennél fontosabb, azt elismeri az is, aki fájdalmas elborulással mérlegeli egy háború, minden háború eshetőségeit, pusztításait. Hozzájuk ma közelebb vagyunk, mint évtizedek óta bármikor. . . . Ha csak Belgrádban meg nem történik az, aminek megtörténésére kevés a kilátás. Még néhány óránk van. Reggeltől estig, egy teljes nappal. Ha Belgrádban kimondják a szót, mely emberfelettien nehéz, ha kemény szarvainkra fejethajtva felelik: igen, és akkor. . . akkor jön csak a nagy probléma, hogy a megszorult Szerbia ígéreteinek és fogadkozásainak hogyan szerezzük meg biztosító szankcióját. Komor csöndben eltelik a nap. Eljön a délután. Még mindig semmi szó. Hat óra van , nincs válasz, de ez a némaság érthető, ez annyit jelent, hogy el van vetve a kocka. Ez a háború. Nézzünk szemébe. Gondoljuk meg, hogy sok mindent elmondhatnánk róla általában s most fenyegető réméről különösen. De hallgatnia kell a kritikának, midőn a Sors "beszél. Megnézzük lelkünket, megkérdezzük a legjobbakat, azokat, kiknek szive minden jóért ver s mind azt felelik: ebben a pillanatban minél nagyobb lendülettel tesszük meg a lépést, melyet el nem kerülhetünk, annál bölcsebben cselekszünk. Hogy hol áll meg a kő? . . . Mi Szerbia ellen vonulunk, ha bekövetkezik a történelmi esemény. Hó- Iditó céljaink nincsenek. Minden ok és feltétel megvan reá, hogy lokalizálni lehessen a hadjáratot, mely így, minden komolysága mellett is, inkább kemény tüntetéshez hasonlít. Ez a lokalizálás már a diplomácia művészete. Milliók sorsa fordul most meg egyesek kezén. Az egész keleti kérdés előnyomulása, az orosz beavatkozás, a bolgár boszúvágy s a román kapzsiság, bizonytalan körvonalú árnyak gyanánt gomolyognak. Halálos felelősség nehezedik az emberekre, akik kezébe futnak a szálak. El fogják-e bírni? Nem történnek-e nem akart dolgok? Belgrád készülődései Izgatott a katonapárt — Szerb reménykedések — Feladják Belgrádot Képek a szerb fővárosból —A ..Pesti Napló“ kiküldött tudósítójának telefonjelentése — Zimony, július 24. Amikor az ember megérkezik Belgádba, az első percekben nyomát sem látja annak az izgalomnak, amelyet előre jeleztek. Az utcákon csend van. A következőket jelentem most: Pasics miniszterelnök automobilon megérkezett Bejcsárból. Megérkezése után nyomban átvette a kormány vezetését és rögtön rendkívüli minisztertanácsot hívott össze. Estig tartott a minisztertanács, amelyen minden miniszter jelen volt. Mint értesülünk, elhatározták, hogy a monarkia követeléseinek nagy részét nem akceptálhatják. Bisics tábornok — a királygyilkosok egyike — a következőket mondotta munkatársunknak a katonapárt állásfoglalásáról: — A katonapárt a leghevesebben ellenzi a Narodna Obrana feloszlatását és a szerb iskolák tanítási módszerének megváltoztatását, mert ez teljesen autonóm joga Szerbiának. Szerbiának soha sem jutott volna eszébe, hogy beavatkozzék a magyar iskolák szervezetébe s nem fogják ezt eltűrni a monarkiától sem. A katonapárt a leghatározottabban fellép a monarkia követelései ellen és feltétlenül bizonyosra veszi a háborút. A szituációt a legjobban jellemzi a félhivatalos Samouprava című lap, amely ma este megjelent rendkívüli kiadásában azt írja, hogy a helyzet nagyon kritikus, rámutat arra, hogy Szerbia önállósága a legnagyobb mértékben veszélyeztetve van és felszólítja a szerb népet jogainak megvédésére. A katonapárt különösen Tankosic őrnagy - - szintén a királygyilkosok egyike elfogatása ellen tiltakozik, amit a monarchia jegyzéke követelt. A katonapárt felfogása szerint nagy belső zavarok lennének, ha ez megtörténnék, vagy pedig Pasics és a kabinet helyzete tarthatatlanná válnék. Azon esetben, ha Pasics lemondani kényszerülne, legkomolyabb jelöltként Pacsu Lázár pénz-