Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)
1914-08-09 / 189. szám
Mapes?, vasárnap PESTI NAPLÓ mi- a«*«"tus & 5 ] „Jönnek a németek!** Hogy történt Luxemburg megszállása Michele d'Annouille gróf, Franciaország luxemburgi követe Parisba érkezvén, a következőképp mondotta el a luxemburgi német invázió lefolyását: — Vasárnap reggel nyolc óra tájban éppen öltözködtem, amikor egy barátom automobilja állt meg lakásom kapuja előtt és a barátom lihegve rontott be hozzám és igy szólt: „Jönnek a németek, azonnal ülj automobilba!" Gyorsan magamra kaptam a ruhámat és néhány perc múlva már a követségen voltam, ahol Mollard miniszter utasítása értelmében legelőször is megsemmisítettem a titkos írás kulcsát, magamhoz vettem a fontosabb írásokat és teljes erővel száguldottam autón Longwy francia határváros felé. A robogó autóról láttam, hogy a német csapatok automobilokon vonulnak Luxemburg városa felé. Úgy látszik, hogy a németek több helyen keltek át a Moselen. Amint Londwyba érkeztem, azonnal a vasúti állomásra mentem, de az már ki volt ürítve és el volt pusztítva. Erre a városházára siettem, ahol rögtön parancsot adtak ki, hogy vészlövéssel figyelmeztessék a lakosságot a németek közeledésére. Ezután a legnagyobb gyorsasággal robogtam Páris felé, ahova délután egy órakor érkeztem meg. Katonai szakvélemény Luxemburg megszállásáról A német hadsereg magasabb stratégiai okokból tudvalevőleg kényszerítve volt Belgium egy részének és Luxemburg nagyhercegségnek megszállására, mely utóbbi különösen azért fontos, mert ezzel a franciákat is megakadályozták abban, hogy ők tegyék kezüket a stratégiailag rendkívül fontos nagyhercegségre. Hir szerint egy francia hadosztály már készen is állott arra, hogy bevonuljon Luxemburgba, a német gyorsaság és határozottság azonban megelőzte őket. A luxemburgi vasút ugyanis 1912 óta német kezelés alatt állott s ennek a vonalnak a francia balszárny mozdulatainál nagy szerepet szántak. Egyes párisi lapok odáig mentek, hogy nyilvánosan tárgyalták a vonal felhasználási ítííiiI •" ' i r~ --ir^^zr Budapesti képek A háború mint békebíró Az ember ugy messziről azt hiszi, hogy a háborús hangulat könnyebben forralja fel a vért a veszedelmes tettekre s a közbiztonságot nehezebb megőrizni, mint máskor. Pedig nem igy van. A háborús állapot nagy ügye mellett eltörpül minden más, ami rendes viszonyok között fontos volt, elsimulnak ellentétek és elintéznek afférokat, amelyeik miatt azelőtt hónapokig futottak rendőrségre, bírósághoz, amelyekről íves jegyzőkönyveket vettek föl, néhány perc alatt. Ilyen gyors békekötés színhelye volt az elmúlt este a körút egyik mellékutcája, ahol összeverekedett két ember. A férfiak egymásnak rontottak és csakhamar vér borította az egyik arcát. Szokás szerint nagy tömeg gyűlt egybe, amely két pártra oszlott és izgatottan várta a rendőrt. A rendőr néhány perc múlva meg is jelent, igazoltatta a verekedőket és a jegyzőkönyvéhez nyúlt, hogy fölvegye az esetet. Már a kezében volt a ceruza, amikor gondolt egyet és megszólalt: — De uraim — mondotta — minek akarnak itt pörösködni majd. Mindnyájan magyarok vagyunk, tartsunk most össze, amikor a muszka, meg a rác összefogott ellenünk! E szavak után már nem volt két párton a tömeg. — Éljen a biztos úr! Igaza van! Éljen a haza! — kiáltották és a következő pillanatban a két verekedő ellenfél hátat fordított egymásnak és szó nélkül, sietve eltávozott a harc színteréről. Így lehet ma a háború említésével békét teremteni haragosok között. * „Ne haragudjon, nagysága ..." Egy másik eset, amely az előbbinek tanulságát adja, s azonkívül megmutatja, mi a különbség a falusi és az aszfalthoz szokott ember között. : ' " Késő este egy úriasszony megy haza a lakására. A Józsefváros egyik csendes utcájában elébe áll két jókedvű, falusi legény, aki még nem öltözött fel a mundérba, de már nagyon is katonának érzi magát. A pesti villámfényes utcák tapasztalatai alapján az egyik megszólítja az úriasszonyt: — Kisasszony, hova megy? — Nem megy innen — kiált ijedten az aszszony — én tisztességes asszony vagyok! ... Rendőrt hivok mindjárt. — Ne haragudjon, nagysága, nem bántjuk — dadog a legény és félrevonul. Az asszony siet hazafelé, de még hallja, amint a két ember beszélget. — Látod, minek szólítottad meg. — Nem tudtam, kicsoda. — Még jó, hogy nem hívott rendőrt. Az kellett volna, hogy becsukjanak és ne mehessünk a háborúba. — Bizony ez baj lett volna. Az asszony a lakása elé ér és csenget. A két legény lassan kullog el mellette, s amikor túl van rajta, az egyik, aki megállította az asszonyt, visszafordul. — Ne haragudjon a nagysága . . . Ugye, nem haragszik rám. Olyan szépen, kérlelve beszél a paraszt, hogy felelni kell neki. — Nem haragszom. — Akkor Isten áldja meg. Jósóakát. És a legények tovább kopognak az aszfalton, amelynek a benszülött koplatói egészen másképpen szokták elintézni az ilyen kalandokat. • A kunsági bajuszok Egy őrmester találta ki ezt a háborús kiszólást, amely azóta szétrepült az egész fővárosban. A bevonult tartalékosokat, akik között akadt kondorhajú paraszt, művész-frizurájú muzsikus és kigöndörített borbélylegény, katonás méret szerint A Corriere della Sera a következő pánsi táviratot kapta augusztus negyedikéről: A háború egész új jelleget adott Páris centrumának. Számos boltot becsuktak, a mulatóhelyeket bezárták. Az összes kávéházak kénytelenek voltak az utcára kirakott székeket bevonni. A rendőrprefektus kiáltványt bocsájtott ki, amely szerint tilos mindenféle gyülekezés és amely figyelmeztet, hogy minden lármás gyülekezésnek a vezetőjét haditörvényszék elé állítják. E nap folyamán néhány újabb incidens történt az idegenek ellen, de végül teljesen helyreállt a rend. Néhány kereskedő boltja kirakatába a következő felírást tette ki: ..Franciák vagyunk, rözsnyökeres franciák!" Az idegen nevű kereskedők kirakatukba teszik katonakönyvüket, hogy azzal bizonyítsák francia voltukat. Egyes kereskedők és iparosok bezárták üzleteiket, mivel úgyszólván összes személyzetüket behívták katonának. Számos orosz tiszt francia tengerpartonnyaralt. Izvolszki nagykövet a cárhoz fordult azzal a kérdéssel, vájjon ezek a tisztek kötelesek-e visszatérni Oroszországba? A cár így válaszolt: — Azok az orosz katonák, altisztek, és tisztek, akiket Németország hadüzenete Oroszország ellen Franciaországban lepett meg, fel vannak hatalmazva, hogy Franciaországban maradjanak és rangjuk megtartásával francia kollégáik soraiban küzdjenek. A Temps jelenti, hogy néhai VII. Edvard király egy alkalommal a következő szavakba tört ki: — Meg akarom szabadítani Európát a német zsarnokságtól! — amihez a lap hozzáfűzi, hogy lenyíratták. Az őrmester, mielőtt a borbélyhoz küldte volna őket, rájuk kiáltott: — A hajat pedig kurtára vágatni, mert olyan országba megyünk, ahol még a király is tetves. A kiszólásból szállóige lett s amint a példa mutatja, az őrmesteri ötletet felsőbb helyen is alkalmazásba vették. A mozgósítási parancsszóra belvonultak a kunsági legényeik is. Ők azok, akik elénekelhetik, hogy „Csöpög hajamról a zsír", mert valamennyinek fényesre volt kenve a hosszú haja, emellett erősen kipödört, araszos bajuszt viseltek. Felöltözködtek az uniformisba s büszkén sorakoztak egy iskola udvarán a ruhavizitre. A parancsnokuk, egy őrnagy, aki jól ismeri a kunsági virtust, kiadta a jelszót: hajat lenyírni és a bajuszt kurtábbra vágni. Az őrmestereket figyelmeztette, hogy csínján kell bánni a legényekkel, szépen megmondani nekik, hogy ekkora bajusz nem való a katonának és nem is lehet rendben tartani a háborúban. Az őrmesterek előbb az altiszteknél próbálkoztak meg, de makacs ellenállásra találtak. A hajukat még csak lenyíratták volna, de a bajuszt, a parádés büszkeséget kurtára vágni, sehogysem teti szert a kunságiaknak. Az őrnagy kiadta a parancsot, hogy csinyján kell a legényekkel bánni, tehát jelentették neki, hogy barátságos úton nem lehet a bajuszokat megrövidíteni. Nem akarta az őrnagy, hogy a kemény legények szivét keserűség feküdje meg, ezért kijelentette, hogy majd elintézi velük a dolgot maga. Odaállt a kunságiak elé s elmondta az őrmester tréfáját nekik, ilyenformán megtoldva: — A haj semmi, fiuk, mert Szerbiában még a bajusz is veszedelemben van. A kunok elnevették magukat s megrázták az öklüket: — Mi pedig egészen közel akarunk menni a' rácokhoz! S ezzel szépen megnyugodva levágatták a vas- villa-baluszokat rövidre, módját és a Luxemburgtól hatvan kilométernyire levő verduni erősség akcióképességét is erre a vonalra alapították. Most, hogy Luxemburg német kézre került, a verduni vár sorsa megpecsételődött, annál is inkább, mert egybehangzó megállapítások szerint az erődítvények még nincsenek teljesen kiépítve, további építkezésekre és a hely megerősítésére azonban a németek bizonyára nem engednek időt a franciáknak. A francia balszárny helyzete tehát eléggé súlyosnak mutatkozik, míg viszont a német hadvezetés körültekintése és a helyzetnek gyors kiaknázására irányuló készsége egyenesen imponáló és valóban sokat igérő. Bona bombázása Milánó, augusztus 8. A Corriere della Sera párisi távirata megerősíti azt a hírt, hogy a Breslau nevű német cirkáló e hónap 4-ikén reggel bombázta Bona algíri kikötőt. A hajó összesen hatvan nagylövést tett. A bombázás következtében ey ember életét vesztette és több épület, úgyszélén a dokk is megrongálódott. (Bona jelentős erőd Tunisz közelében.) Minden öt percben egy katonavonat Berlin, augusztus 8. Az augusztus elsején megkezdett mozgósítást a legnagyobb pontossággal hajtják végre. A berlini összes állomásokon a tisztek órával a kezükben ellenőrzik intézkedéseiknek a végrehajtását. A vasúti személyzet oly szabatosan dolgozik, hogy minden öt percben sikerül mindegyik berlini állomásról egy-egy katonavonatot indítani. Bonaparte herceg nem léphet be a francia hadseregbe Milánó, augusztus 8. A Corriere della Sera-nak táviratozzák Parisból. Poincaré, a köztársaság elnöke, kihallgatáson fogadta Bonaparte Roland herceget és megköszönte neki, hogy palotáját kórház céljaira felajánlotta; hozzátette, hogy a Vörös Kereszt, mihelyt szüksége lesz rá, igénybe fogja venni a házat. Ami a herceg abbeli kérését ileti, hogy sorozzák be a francia hadseregbe, Poincaré megjegyezte, hogy a kormány szemközt találja magát egy formális törvénnyel, amely kizárja a Franciaországban valaha uralkodott házak hercegeit attól a lehetőségtől, hogy a hadseregben szolgáljanak. Ebben a pillanatban lehetetlenség ezt a törvényt módosítani. Orosz katonák a francia hadseregben Milánó, augusztus 8. )