Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)

1914-08-11 / 191. szám

itimapen, h­oo PESTI NAPLÓ iti augusztus 11 szám.) — Herceg Odtwddil Károly beraudt Maros­vásárhelyről jelentik: Herceg Odesealehi Károly, aki még nem állott sorozás alatt, önként jelentke­zett katonának. Magyar anyának, Zeyk­na bárónő­nek a gyermeke. — Argentínla elnökének halála. Buenos­ Ayres­ből táviratozzák, hogy dr. Saent Penna, az argen­tínai köztársaság elnöke, meghalt Elnöksége alatt hatalmasat lendült Argentína. Különösen az európai piacok megszerzése körül szerzett érde­meket az elhunyt elnök. — Magyar nemesség. A kogy Gorám Jenő nyu­galmazott kúriai bírónak, valamint törvényes utódai­nak, nyugdíjazása alkalmából sok éri hű és buzgó szol­gálata elismerésein­ a magyar nemességet „karamb­etenérrel díjmentesen adományozta. — Német katonák Sacrajevóban, Szerajevóból jelentik. Ma délután ideérkezett a német csapat­különítmény Skatartból A különítményt a pálya­udvaron ünnepséggel fogadták. Az üdvözlő beszé­dekben meleg szavakban ünnepelték a kedves ven­déget és éltették a szövetséges hadseregeket A különítmény a pályaudvarról katonazene kísérete mellett a városba vonult sok ezer főnyi lelkes tö­meg kíséretében. A német csapatokat mindenfelé teljesen ünnepelték és a hölgyek virággal árasz­tották el a katonákat . Újságírók köszönete a királyi el­ismerésért. Mint tudjuk, a király nagy ki­tüntetésben részesítette a magyar sajtót, leg­belsőbb megelégedését nyilvánította a háborús napokban való hazafias magatartásáért. A Budapesti Újságírók Egyesülete nevében Márkus Miksa elnök és Purjesz Lajos főtitkár most a következő táviratot intézték gróf Tisza István miniszterelnökhöz: A Budapesti Újságírók Egyesülete tisztelettel kéri Nagyméltóságodat helyezze a trón zsámolyára sztáláa alattvalói köszönetét a fejedelmi jutalomért, mely őfelségének a magyar sajtó hazafias munká­iját méltányoló legfelsőbb elismerésében foglalta­tik. Felséges királyunk atyai gondjának kifogy­hatatlanságára vall, hogy egy földtekére ügyelő figyelme a mi munkánk jelentőségét is szemmel tartja s bizalmára és serkentésére érdemesiti s csak e királyi tökéletességre kell emelni szemün­ket, hogy mi is kifogyhatatlanok legyünk a to­vábbi hazafias kötelességtudásban. Életünket és vé­rünket minden rajongásunkat és tudásunkat, ren­dületlen hitünket és ragyogó reményünket kirá­lyunkért és hazánkért. A budapesti napilapok szindikátusa a követ­kező táviratot küldte a miniszterelnökhöz: A budapesti napilapok szindikátusa tisztelettel­jesen kéri Nagyméltóságodat, szíveskedjék a trón zsámolyához juttatni hódolatteljes köszönetét azért az elismerésért amelylyel őfelsége a magyar saj­tót kitüntetni kegyes volt. A sajtó most csak hű tükre annak a törhetetlen királyhűségnek és lán­goló hazaszeretetnek, ami az egész magyar nemze­tet e történeti időkben árthatja. Alkotmány, A Nap,­­Az Est, Az Újság, Budapest, Budapesti Hírlap, Magyar Hírlap, Magyarország, Neues Fester Jour­nal, Pesti Hírlap, Pesti Napló, Pester Lloyd, Vitág. — A pápa. Rómából tá­viratozzák. A pápa a világ minden részéből üdvözlő táviratokat kapott trónralépésének tizenegyedik évfordulója alkalmá­ból. A Tribuna határozottan megcáfolja azt a hírt, hogy a pápa könnyű influenzában megbetegedett és megállapítja, hogy a pápa a minap több sze­mélyiséget és küldöttséget kihallgatáson fogadott.­­ A török főkonzul eltűnése. Megírtuk, hogy a budapesti török főkonzulnak nyoma veszett és Ah­med Hikmet bey tartózkodási helye még min­dig ismeretlen. A török konzulátus alkalmazottai a főkonzulról ezideig semmi bizonyos hírt nem kaptak, a legnagyobb bizonytalanságban és aggo­dalommal várják a híreket. Ah­med Hikmet bey budapesti török főkonzul két hónapja van távol Budapestről. Nem hivatalos küldetésben járt, ha­nem szabadságát töltötte Konstantinápolyban, ahonnan most volt hazatérőben, mert szabadsága e hónap 15-én jár le. A budapesti konzulátus ér­tesülése szerint a főkonzul Konstantinápolyból hajón Konstanzába utazott, ahonnan szerdán este táviratot intézett a budapesti konzulátushoz, amelylyel közölte, hogy ha valami különös aka­dálya nem lesz, akkor csütörtökön Budapestre érk­­­kezik. A távirati értesítés ellenére is a főkonzul még kedden sincs Budapesten. Távirati tudakoló­zásra a konstanzai konzulátus egyik hivatalnoka közölte, hogy egyáltalán nem tudnak semmit sem a budapesti török főkonzulról, jelenleg nincs Konstanzában, de nem is lehetett ott, mert az ottani török konzulátuson egyáltalán nem jelent­kezett. A konstanzai telegramm vétele után a bu­dapesti török konzulátus a brassói csendőrséhez táviratozott amelyre még választ nem kapott. A konzulátuson nyert felvilágosításunk szerint lehet­séges, hogy a főkonzul megbetegedett, vagy hogy nem akart zsúfolt vonatokon utazni, de kizártnak tartják azt, hogy útjában feltartóztatták, vagy bár­milyen más kellemetlenség érte volna.­­• Későb­ben jelentik, hogy a budapesti török főkonzulátus­hoz érkezett távirat szerint Hikme bey budapesti török főkonzul kedden reggel Budapestre érkezik.­­ A közigazgatási bizottság ülése. A sínátos közigazgatási bizottsága hétfőn délelőtt ülést tartott, amelyen előterjesztették a szokásos jelentéseket. A rend­őri jelentés szerint a rendőrség ez év július havában 3691 bűnügyi eset nyomozását fejezte be és 231 egyént helyezett előzetes letartóztatásba. A mozgósítás követ­keztében beállott rendkívüli eseményekkel kapcsolat­ban nagyon megszaporodott a zsebtolvajlások száma és a rendőrség naponta két-három zsebtolvajt tartóztatott le. A rendőrfogház és toloncügyosztálynál júliusban összesen 1631 egyén kerül közigazgatási elbánás­ba. A mozgósítás a közúti vasutak forgalmában nagy zava­rokat idézett elő, úgy hogy a közlekedés a legtöbb vo­nalon nemcsak, hogy meggyérült, hanem már a kora esti órákban véget ér. A villamos vasutak harminc bal­esetet okoztak, amelyek közül hat halálos sérüléssel végződött A főkapitány jelentése végül arra is rámutat, hogy a mozgósítás folytán a rendőrségi testület sze­mélyzetének létszáma is nagy hiányokat mutat fel, úgy hogy még a rendelkezésre álló erők végső kihasználá­sával lehet csak a rendőri szolgálatot ellátni. A köz­igazgatási bizottság ezután még számos jelentéktelen ügyet intézett el.­­ Kémkedéssel vádolt postamesternő. Veszprémből jelentik, hogy kémkedés gyanúja miatt letartóztatták Heincz Gusztávné, haj­máskéri postamesternőt. Azzal vádolják, hogy éveken át kémkedett Szerbia számára. A veszprémi ügyészség megkeresésére egy bala­tonmenti fürdőhelyen tartóztatták le, ahol fiánál töltötte a nyarat. Költekezésével vonta magára a hatóságok figyelmét; egy postai ro­vancsolás alkalmával egy fontos titkokat tar­talmazó levelet felbontva talált a postaigazga­tóság kiküldött tisztviselője s mikor Heincz­nét emiatt kérdőre vonták, nem tudott kielé­gítő magyarázatot adni, ellenben gyorsan el­utazott Hajmáskérről. Fia, aki őrnagy a szerb hadseregben, állandóan érintkezett vele. A le­tartóztatást megelőző időben is együtt voltak a fürdőhelyen, most azonban Heinczné szerb katonatiszt fia eltűnt. A vizsgálatot foly­tatják. — Esküvő a pályaudvaron. A háborúba vo­nuló ezredeket útjukon ezer megható, lelkesítő je­lenet kiséri, de mindegyik között talán a legszebb volt az, amely vasárnap játszódott le az egyik vi­déki állomáson. A város közönsége csaknem egész nap a pályaudvaron tanyázik, hogy étellel, itallal, szivarral, cigarettával engedjék útnak az elvonuló katonákat. Vasárnap este tüzéreik utaztak át, az ő vonatjukat is óriási közönség várta, de ennek fo­gadására kivonult a város polgármestere is, kabát­ján az anyakönyvvezetői szalaggal. Amint a vonat megállott, a polgármester a tisztikarral együtt a forgalmi főnök szobájába vonult, ahol az ezred egyik főhadnagyát már várta menyasszonya. Há­rom éves jegyesek, az esküvő most lett volna szep­temberben, de a vőlegénynek háborúba kellett menni. A véletlen úgy hozta magával, hogy a vő­legény ezrede éppen a menyasszony lakóhelyén ment keresztül és igy elhatározták, hogy esküvőjü­ket az állomáson tartják meg. Az egész város ott volt, a szertartás után virágesőt szórtak az uj há­zasok elé, az uj férjet a vállukra emelték, sokan zokogtak a meghatottságukban. Néhány perc mul­va azután megindult a vonat és vitte magával az uj férjet. — Gyászmise a boszniai hősökért. Az 1879 iki boszniai hadjáratban hősi halált halt 32-es katonákért e hónap 13-án, csütörtökön reggel kilenc órakor gyász­mise lesz a budavári helyőrségi templomban. — Megbüntetett uzsorás. A Váci-körút hetven­negyedik számú házba a napokban nyolcvanhárom katonát szállásoltak be. Maradi Vilmos házfelügyelő fekvőhelyről igyekezett gondoskodni. Elment Tull Vilmos váci­ úti terménykereskedőhöz és zsupszal­mát akart vásárolni, amelynek ára zsúponként 36—40 fillér Tüti azonban 60 fillért követelt A házmester az árat elfogadta, sőt foglalót is adott. Amikor azután este elment szalmá­ ft, OH már e­gy koronát akart zsúponként. Ebből zajos jelene­tek következtek rendőrt is hívtak, végre Tull nyolcvan fillérért kiadta a szalmát. A rendőr föl­jelentésére az ügy az ötádik kerületi rendőrkapi­tányság elé került amely Tull Vilmost az enyhítő körülmények figyelembevételével ötven korona pénzbüntetésre ítélte. Tull az ítéletet megfeleb­bezte, de megfelebbezte közérdekből az ügyész is. A főkapitány Tull büntetését tizenöt napi elzárásra és kétszáz korona pénzbüntetésre emelte fel. A megokolás kimondja, hogy az elsőfokú ítélet aránytalanul enyhe, enyhítő körülményt egyálta­lán nem vehet figyelembe, mert Tull az általános mozgósítás folytán beállott kényszerhelyzetet hasz­nálta föl és közszükségletet szolgáló cikket arány­talanul magasabb áron adott el. — Személyi hirek. Gróf Zichy Gyula megyés püspök visszaérkezett Pécsre. — Gróf Apponyi Albert vasárnap megérkezett Eberhardra, ahonnan holnap, kedden, este Budapestre jön a bécsi hajóval. — Lovagiasság a háboruban. A magyar kato­nák — mint ismeretes — igazi lovagiassággal bán­tak az elfogott szerb vezérkari főnökkel, Putnik vajdával s nem akarván megfosztani az ellenfelet vezérétől, szabadon bocsátották foglyukat s elsőosz­tályu szalonkocsiban vitték a határra. A lovagias­ság a háborúban igen szép dolog, de sajnos, nem igen gyakran tapasztalható. A háborúban való lo­vagiasság klasszikus példája az az udvarias felszó­lítás, amelyet az angol-francia háborúban mondott az egyik angol tisztnek francia kortársa : — Lőjjön ön először, uram! Később azonban dacára „a szép gesztusok" iránti vonzalmaknak, nem sok tanújelét adták lo­vagiasságuknak a franciák. Marsalljaik, királyaik és császáraik, különösen I. Napóleon szinte nem is ismerték, mi az a lovagiasság. Sokkal több pél­dával szolgál erre nézve a német történelem. Nagy Frigyes egy alkalommal visszaküldte egy osztrák generálisnak a tábori podgyászát, amelyet a po­rosz katonák elraboltak tőle és az öreg Vilmos császár a párisi Rothschild pompás birtokát, La Ferriere kastélyt, amelyben megszállott, annyira kímélte és gondozta, hogy miután katonái elvo­nultak s a kastélyt visszaadta régi tulajdonosának, a híres német gyűlölőnek, — szebb és gondozottabb volt a palota, mint valaha. De a régi német törté­nelemben is számos példáját találjuk a lovagiasság­nak. Így például a bajor Lajos, miután riválisát, szép Frigyest, 1323-ban Mühldorf mellett legyőzte, 1325-ben társalkodóul maga mellé vette. Az is igaz, hogy Lajost nemcsak a lovagiasság, hanem még inkább a politikai okosság vezette szándékában. V. Károlyról beszélik, hogy amikor a wittembergi tem­plomban azt javasolták neki, hogy Luther csont­jait dobassa ki onnan és égettesse el, így válaszolt : Én nem harcolok halottakkal! — Adományok. Következő adományokat kaptuk: A hadba vonult katonák visszamaradottjainak segíté­sére Léderer Kornélia (Budapest) 100 koronát, Bucsy József (Budapest) 20 koronát, továbbá a Vörös Kereszt­ Egyesületnek Torkos Ferenc (Cerje Tumo) 2 koronát küldött hozzánk. A nemescélú adományokat rendelte­tésük helyére juttatjuk. — Fizetik az adót. Az állami adók harmadik negyedik befizetési határideje tudvalevően csak e hónap 15-ikén jár le, a közönség azonban már most igen nagy számban keresi fel az adóhivatalo­kat, hogy az esedékes adókat lerój­ja. Megáll­apít­ható, hogy a közönségnek az a rétege, amelyet a hazafiúi kötelesség nem szólított el a távoli harc­mezőkre, állampolgári öntudatának és nemes ál­dozatkészségének ilyen módon igyekszik tanújelét adni. —­ Hajsza a postagalamb után. Szombaton délután hat óra tájban óriási népcsődület támadt a Teréz­ köruton s minden ember izgatottan muto­gatott fölfelé. Valaki postagalambot vett észre, amely, ugy látszik, messziről jött, mert teljesen ki­merülve szinte lehullott a kocsiútra. Többen meg akarták fogni, de ekkor a Szondy­ utca sarkán föl­repült egy ház első emeleti párkányára. Tisztán le­hetett látni, hogy kék szalar­on összesodrott levél lóg le a farkáról. Többen berohantak a házba, hogy az első emeleti lakáis utcai ablakából elfoghas­sák a postagalambot, mert valószínűnek látszott, hogy ellenség üzenetét vitte. Amikor kinyitották az ablakot, a galamb megint elröpült s fölszállt a Britannia-szálló telkéjére. Az esőcsatornán pihent percekig, de mielőtt hozzáférhettek volna, újra el­röpült s eltű­nt a levegőben. — A háború csalói. A há­borus idő a csalás új módozatait keltette életre: ezeknek az üzelmeknek az áldozatai a bevonult katonák családtagjai, akik termé­­­szetesen minden alkalmat megragadnak arra, hogy a­­ rájuk szakadt szükségen segítsenek. Ezeket a legköny­­­nyebben h­ivő embereket csalja Újpesten négy-öt tagból álló­ csalóbanda, amely a főváros cégnyomásával blan­kettákat árusít. A használati utasítás szerint e blanket­­­tákat amelyeknek ára darabonként húsz fillér, csak ki­­ kell tölteni, hogy a bevonult katona családja államse­gélyben és lakbérilletékben részesüljön. Az újpesti rendőrség vezetője, Sajó Sándor tra­lörtanácsos a­­ banda egyik tagját, Engländer Albert bi.il­diási ügynö­köt letartóztat.

Next