Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)

1914-08-02 / 182. szám

Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ 2 1914. augusztus 2. (1182. számr)' ----------.-----.—i WCIC .. t ..... •• i •v;f "'Sí’..1 Pí»--. VILÁGHÁBORÚ ELŐTT Európa válsága • (Saját tudósítónktól.) Európa alig fegy­verben áll; Északtól Délig és Kelettől Nyu­­­gatig mindenütt fegyvercsörgéstől zug a világ ,és Oroszország provokatív magatartása egyre­­halványabbá teszi a békereményeket. Orosz­ország mint a „Nordd. Alig. Ztg.“, a német kormány félhivatalos lapja megállapítja: már akkor megkezdte a katonai készülődéseket, amikor a békeakció megindult és amikor a cár táviratot váltott Vilmos császárral és a német kormány Oroszország kérésére közve­tített. Oroszország egész haderejét mozgósí­totta. Németország és — természetesen Ausz­­tria-Magyarország — az utolsó pontig elmen­tek az európai béke védelmében; az utolsó pontig — amíg a saját sérelmük nélkül tör­tént. Oroszország tovább folytatta a fenyegető intézkedéseket, amire őfelsége elrendelte az­­ általános mozgósítást s ezt szombaton kö-­­ vette Vilmos császár. Az orosz reakció tovább is védelmébe veszi a bombavető anarkiát, ha Oroszország Szerbia ügyét a maga ügyének tekinti s ezzel a mon­­arkia és Szerbia konfliktusát európai konflik­tussá dagasztja; a kocka eldőlt és Oroszorszá­got terheli a legrettentőbb felelősség. A monarkia és szövetségesei készen áll­nak. Németországon végighömpölyög a hábo­rús lelkesedés. „Elkövetkezett az a világtörténelmi, pil­lanat: az imperátor beszédet intézett az ab­lakai alatt zugó, mámoros tömeghez és mintha maga a hatalmas világbirodalom diadalmas majesztása harsogott volna az ajkairól, amikor azt mondta: „A háború tömérdek vér és pénz­áldozatot kívánna a német néptől. Megmutat­nék ellenségeinknek, mit jelent az, megtá­madni Németországot. És most istennek ajánl­­lak benneteket“. A bajor király és a birodalmi kancellár lelkes szavakban szól az utcán fölgyűlő töme­gekhez. „Ököllel kell lesújtani ellenségeinkre“, mondta a kancellár. Németország áldozatra is kész volt a bé­kéért, , közvetítette is a békét, de hogy Orosz­ország a becsületes béke meghiusítására töre­kedett, Németország mint egy ember áll talpra a konfliktus előestéjén. Velünk van Olaszország is, azokat a ten­denciózus, nevetséges híreszteléseket, amelyek­kel árnyat akartak vetni Olaszország szövet­­séghűségére, fölháborodással utasítják vissza Rómában; a hármasszövetség ereje sosem volt oly mély, belső és szilárd, mint most. Az entente kapcsairól ez nem mondható; az entente kapcsai nagyon meglazultak, sőt la­zulóban van — az ententeon belül — maga az orosz-francia szövetség is. Franciaország nem akar háborút s minden erkölcsi, presztizsbeli, belpolitikai és financiális oka megvan, hogy ne akarja­ a francia nép könnyen lekesíthető háborúra, de a belgrádi királygyilkosok vé­delme: ez igazán nem az a jelszó, ami Párisban : lelkesedést gyújthat. Hátra van: a szövetségi kötelezettség. De Franciaország a szövetségi szerződés értelmében nincs kötelezve arra, hogy Orosz­országot a haderejével támogassa; a háborút Oroszország provokálja, már­pedig a szerző­dés csak az esetre kötelezi Franciaországot az aktív beavatkozásra, ha Oroszország a megtá­madott fél. Ez természetben nem prejudikál Franciország elhatározásának, de az biztos, se elhatározás sok belső körben át ér­lelődik. Vagy ki ne látna szimptomatikus je­lenséget a Poincaré lemondásáról szóló puszta hírekben s a Jaurés drámájában? És ha Franciaország még küzködik a szövetséges érzelmekkel, Anglia — legalább a sajtója tribünjéről és itt teljes egyhangúsággal — tiltakozik az ellen, hogy Anglia egy lépést is tegyen az orosz zsarnokság ellen. Az angol kormány még nem mondott le minden remény­ről és ma interveniált Berlinben, milyen for­mában mentheti meg a békét. Az angol kor­mány nem akar háborút, az angol közvéle­mény pedig harsogóan tiltakozik az északi reakció támogatása ellen. A Balkán lassan mozgolódik, a minap Szófiában szavazták meg a hadiköltséget, ma Konstantinápolyból érkezik a tartalékosok be­hívásának híre, Görögországban fölcsapott az izgalom, bolgár betöréstől, a bukaresti szerző­dés fölborításától tartanak, — láz, nyugtalan­ság, készülődés mindenütt. És készülődik: Hollandia is, Belgium is, Spanyolország is, persze, semmi háborús szán­dékkal, de Oroszország lelkiismeretlen provo­kációja megmozgat mindeneket, fegyverben áll minden, mert Oroszország a világhá­ború rettenetét is fölidézi­­ a bomba­­vetők védelmében. És közben szöknek az orosz katonák, tombol a sztrájk, föllázad a Fekete­tengeri flotta és Finnországban kihirdetik a hadiállapotot . . .­­v­­t­­i Már­­július 26-ikán megbízható jelen-­­­­tések érkeztek orosz mozgósításokról, a­mely hírek a német kormányt ugyanaz­nap arra a kijelentésre­ indították, hogy Oroszország előkészítő katonai intézke­dései minket ellenintézkedésekre kény­szerítenének, amelyek a hadsereg mozgó­sításában állanának. A mozgósítás azon­ban háborút jelent. -..0. .ru ■ Az orosz hadügyminiszter­ erre a­ né­met katonai attasénak kijelentette, hogy még mozgósítási rendelet nem ment ki. A cikk ezután a következőket mondja: Július 29-én a cártól a Császárhoz távirat érkezett, amelyben­ a cár azt a benső ké­relmét fejezi ki, hogy a császár legyen segítségére ebben a nagyon komoly pil­lanatban. Kéri a császárt, hogy az euró­pai háború kitörésének megelőzése végett tegyen meg minden lehetőt, hogy­­ szö­vetségest tartsa vissza attól, hogy túl-, messzire menjen.­­ *'• Ugyanaznap a császár hosszabb táv­iratban azt válaszolta, hogy a közvetítő feladatot, miután barátsága és segítsége invokáltatott, készséggel magára vállalja. Ennek megfelelően azonnal­ megindult Bécsben a diplomáciai akció. Amíg ez folyamatban volt, beérke­zett az a hivatalos hír, hogy­­Oroszország mozgósít Ausztria és Magyarország ellen. Nyomban ezután a császár,a cárhoz egy másik táviratot intézett,­­amelyben ki­fejtette, hogy az A­usztria-Magyarország ellen történt orosz mozgósítás a császár­nak a cár kéréseire vállalt közvetítő szer­­­repét veszélyezteti, sőt lehetetlenbé teszi. Mindazonáltal tovább folyt adatott a Bécsben megindított akció és a német kormány az Anglia által előterjesztett,és hasonló irányban mozgó javaslatokat is..., melegen támogatta. E közvetítő javasla­tokról ma kellett volna Bécsben a dön­tésnek megtörténnie. Még mielőtt meg­történt, a német kormány hivatalos hírt kapott arról, hogy az egész orosz száraz­­földi hadsereget és flottát mozgósították. •••. Erre a császár utolsó táviratot inté­zett a cárhoz és a táviratban kiemelte, hogy a cár őt intézkedésekre kényszeríti. A császár —­ úgymond"» távirat, a vi­lágbéke fenntartására irányuló fárado­zásaiban a lehető legvégső határig ment el. Nem őt terheli a felelősség a katasz-­ trófáért, amely most a világot­ fenyegetie , a cár és az orosz nép iránti barátságot mindenkor hiven tartotta. Európa békéje még mindig fenntartható, ha Oroszország abbahagyja Németország és Ausztria- Magyarország fenyegetését. Míg tehát a német kormány Oroszor­szág kéréséről­, közvetített, Oroszország egész haderejét mozgósította s ezzel fe­nyegette a­ biztonságát a német biroda­lomnak, amely ezideig semmiféle rend­kívüli katonai intézkedéseket nem tett,­ így tehát nem Németország által provokálva, hanem csakis Németország­nak tettel bizonyított akarata ellen érke­zett a pillanat, mely Németország véd­ője­jét a porondra szólítja. Egybehívják"b­irodalmi gyűlést - Berlin,, augusztus 1. A háború kitörésének esetére a biro­dalmi gyűlést kedden, e hó 4-én fogják j­egybehívni. A megnyitás Berlinben a császári palota fehér termében lesz dél­után 1 órakor. A behívásra vonatkozó császári rendelet m­ég nem jelent meg. A kancellár a miéphez ,„faölökkel SM­Ssanak az ellenségre" Berlin, augusztus 1. Éjjel tizenkét órakor sok ezer főnyi em­­bertömeg hazafias dalokat énekelve vonult Unter den L­udenről a Wilhelmst­rasseba és t Távirati tudósításaink a következők: Németország Vilmos császár ultimátuma Berlin, augusztus 1. Feladatott Berlinben július 31-én este 10 óra 15 perckor, Budapestre érkezett augusz­tus 1-én 6 óra 25 perckor.) A Nordd. Alig. Ztg. írja: Miután a közvetítő akció, mely ma­gának a cárnak óhajára indult meg, az orosz kormány által az orosz hadsereg és haditengerészet általános mozgósításá­val megzavartatott, őfelsége a császár kormánya ma Pétervárott tudatta, hogy a német mozgósítás várható, hogyha Oroszország 12 óra alatt nem szünteti be a hadikészülődéseket és erről határozott nyilatkozatot nem tesz. Egyúttal a fran­cia kormányhoz kérdést intéztetett né­met-orosz háború esetén való magatar­tása dolgában. A világháború előzmé­nyeinek hiteles története Berlin, augusztus 1. A Nordd. Alig. Ztg. külön kiadásban cik­ket közöl ,,,Az előzmények“ (Die Vorgeschichte) címmel. A cikk mindenekelőtt az osztrák-ma­gyar—szerb konfliktus kialakulásával foglal­kozik és hangsúlyozza, hogy amikor Oroszor­szág magára vállalta Szerbia oltalmazójának szerepét ennek az osztrák-magyar monarkia összetörésére irányuló törekvéseiben, Német­ország létérdeke vetődött föl és pedig a velünk szövetséges monarkiának gyöngítetlen fennál­lása, amire nekünk is szükségünk van, ha sa­ját nagyhatalmi állásunkat keleti és nyugati ellenfeleink közé ékelve, fenn akarjuk tartani. A cikk ezek után kifejti, hogy Németország a legnagyobb odaadással vette ki részét az európai béke fenntartására irányuló minden fáradozásban és főleg a S Bécs és Pétervár kö­zött való békés közvetítésre irányult minden angol lépést készséggel támogatott.

Next