Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)
1914-08-12 / 192. szám
Budapest, szerda PESTI NAPLÓ 1914. augusztus 12. (192. szám.)15 A PÁRISI ÉRSEK A HÁBORÚRÓL Páris, augusztus 11. Annette bíbornok, Páris hercegérseke, levelet intézett a francia klérushoz, amelyben az egész papságot előzékeny és kibékítő magatartásra figyelmezteti arra a veszélyre való tekintettel, amely Franciaországot fenyegeti. EGY ORLEANSI HERCEG KÖZKATONÁNAK JELENTKEZETT Pária, augusztus 11. (Rómán át érkezett.) Emánuel orleansi herceg levelet írt a francia hadügyminiszternek, akitől engedélyt kért arra, hogy mint önkéntes közkatona beléphessen a francia hadseregbe és a franciák legelső seregével kelet felé vonulhasson a németek ellen. Levelében a herceg ünnepélyesen kijelenti, hogy a háború befejezése után kész kilépni a francia hadseregből, mert ő is respektálja azt a francia törvényt, amelynek értelmében az orleansi hercegek a francia hadseregben nem szolgálhatnak. A hadügyminiszter hoszszasan tanácskozott ez ügyben a köztársaság elnökével és végül azt válaszolta az orleansi hercegnek, hogy lépjen be a belga hadseregbe, amelyben szintén a franciák érdekeit szolgálhatja. A miniszter biztosította az orleansi herceget, hogy ha belép is a belga hadseregbe, francia állampolgárságát nem fogja elveszíteni. KATONAI CENZÚRA PÁRISBAN Páris, augusztus 11. (Rómán át érkezett) A francia kormány rendeletet adott ki, amely szerint az egész francia sajtónak semmi egyebet nem szabad a háborúról közölni, mint amit a hadügyminisztérium hivatalosan közzétett. A franciáknak nagyon élénk emlékezetében van még, hogy 1870-ben a francia hadsereg vereségét egy újságnak az indiszkréciója nagy mértékben elősegítette. A németek akkoriban Mac Mahon seregének felvonulásáról Londonon át egy párisi lapból értesültek. A Temps 1870 augusztus 23-iki számában a következő távirat jelent meg: „Mac Mahon serege, mely Reimsnál van koncentrálva, egyesülni igyekszik Bazaine seregével". A Temps-nek e hírét megtáviratozta egy német kém Londonba és Londonból megtáviratozták a német vezérkarnak. Ezen a szomorú tapasztalaton ,okulva, a hadügyminisztérium minden haditudósítást eltiltott. Mivel pedig a közönség még sokkal izgatottabb Párisban, mint talán bárhol s emiatt nem lehet a lapokat tájékozatlanságban hagyni: a francia hadügyi kormány a lapok különböző megjele A szamovár A pánszláv hercegnők háborúja ez. Finom, graciózus ujjaik, amelyek a japáni háború exotikus fonalait szőtték, most nehezebb csipkét vernek. Orosz hímet szeretnének varrni egész Kelet-Európára. Rajongó szemeik, ezek a szláv metszésű, szenvedélyes bágyadtsággal csillogó, tatárszerűen ferde vágású mandulaszemek most lázasan olvassák a háború bulletinjeit, ők okozták, most hát hazárdszenvedélylyel kibicelnek körülötte. Megszokták. Montekarló asztalai mellett gyakran feltűntek inkognito is és rakták az aranyrubeleket, amiket a rateau nemzetközi egykedvűséggel söpört be. Nekik csak izgalom, játék, merész tét az, ami millió meg millió embernek a szorongások és szenvedések kútforrása. Ők páholyból és autóból nézik, hogy az emberiség fele mint csap össze az emberiség másik felével. Fáradt idegeiknek kellett ez a kéjes izgalom. Párisi cabaretkben a rácsos páholy méhéből ismeretlenül és titokban nézni a pezsgős éjjeli élet dorbézolásait, már kevés mulatság volt nekik. És aztán Paqyin számláit még mindig jobban meg tudják fizetni Amerika dollárkirálynői, mint az orosz nagyhercegnők és ez nyilván fáj nekik. Ki hál a sikla a szegény néppel ! Megmozdultak a határmenti orosz községek szalma-és zsupfedelei. A hosszú, ráncos haflány, nagy ormótlan tányérsapkájú nép lomhán lógó szíjára kardot kötött, hogy menjen meghalni a pánszláv hercegnőkért. És az autók a világ legdivatosabb fürdőhelyeiről titkon és gyorsan hazaszállították Pétervárra meg Moszkvába drága és féltett testüket, hogy a hadüzenet valamely veszedelmes területen ne érje a hercegnőket. Most újra szalonjaikban ülnek, drága és nehéz kinai meg perzsa szőnyegek közt. Duruzsol a szamovár, föl benne a csaj és míg apró csészékből kortyolják a kinai mandarinok legillatosabb termékét, a jázminvirág-teát, sorra dobálják el hosszúszárú ideges cigarettáikat, amiknek néhány szippantással végük van. Francia lakáj ezüst tálcán hozza a legfrissebb harctéri híreket. Sok orosz regényt olvastam már, de ezeknek a szép nagyhercegnőknek a nyomát sehol sem találtam. Nebántsvirágok ők az írói fantázia számára és mögülük a szibériai fogság ólomlevegője árad elő. Az orosz regényírók mindig csak a néppel foglalkoznak, a nép szenvedéseivel, nyomorával és a kozáktisztek brutalitásával. Már torkig voltunk a közigazgatási és emberi nyomor ama képeivel, amiket börtönviselt orosz írók tártak Európa elé és mint kaviárt élveztük Arcubasev regényét a kétségbeesett orosz intellektüellek epikureizmusáról. De akár szomorú, akár vidám az orosz regény, mindig ólombányai hidgség árad ki belőle és a mélyén a kancsuka szita suhog. Ám pánszláv hercegnőknél soha egy szó, egy betű említés nincs. Míg élt a jasznaja-poljánai ősz medve, a nagyhercegnők mindig el lehettek készülve, hogy egyszer csak előbújik békebarát barlangjából és odadörmögi nekik : — Nem tudok hallgatni! ... De az öreg gróf, aki muzsik ingben járt és maga varrta a csizmáját, őseinek tölgyfái alá került örökre néma ajakkal és a nyomába nem lépett senki. Még az a gyönge, tüdővészes hang is, amely Capri-szigetéről végre visszamehetett haza nem emelkedik föl többé. Elnémították? És a béke bús dalát csak kétségbeesett idealisták zengik, akik a londoni Hyde-parkban röpülő cédulákat osztogatnak a háború ellen és három angol miniszter, akik a béke megsértése miatt odadobták tárcáikat. E gyönge, de megható tüntetés mellől hol maradt az orosz irodalom, az emberszerető és békebarát orosz irodalom, amely német kiadócégektől évről-évre tekintélyes számú márkákat kapott emberboldogító eszméiért? A háborúnak a legszomorúbb tanulsága, hogy ez az Európaszerte dédelgetett orosz irodalom az igazi veszedelem pillanatában csődöt mondott. Nm tudok többé orosz regényt a kezembe venni anélkül, hogy eszméinek üres papiröszörgését ne hallanám, amelyen teljesen úrrá lett a pánszláv nagyhercegnők hazárdozó keze. Mit ér az olyan irodalom, amelyet huszonnégy óra alatt a szamovár mellől gúzsba lehet kötni intrikáló női hajszálakkal? Csak egy orosz író volt és az is meghalt. Mikor az egész világot körüljárta az orosz ballett, pétervári nagyuraknak ez a tatárba ojtott francia mulatsága és fölvette a versenyt az argentínai tangóval, akkor valami olyasmit éreztem, hogy baj van Moszkva és Pétervár körül. Többé nem Tolsztojokat és Mecsnikovokat kapunk onnan, hanem vidám duhajokat, Arcubajeveket, Fokinokat, Asztafjevákat. És az az érzésem volt, hogy „nous dansons sur un volcan ..." Orosz regények emlékéből még előttem van az orosz steppe a maga végtelen évhangúságával, ködös szomorúságával, hol egy őszi éjszakán megered az eső és nem áll el hetekig, hónapokig és esőcseppjei lassan kint beszivárognak a lélekbe, a vért is vízzé változtatják és önmagukba roskadó, emberi sorsokon nyöszörgő, sápadt, kétségbeesett, tehetetlen filozófusokat nevelnek. Mennyi szép, bűvös eszme és szó fogant ebből a végtelen esőből, de egyetlen teli sem. Ott, úgy látszik, minden teli csak beteg érzéssé sápad és az egész orosz irodalom valamennyi halhatatlanját máról-holnapra nevetségessé teszi néhány energikusan szép és kissé kegyetlen szívű hercegnő, aki még drágább Paquin-ruhákra vágyik, mint amiket eddig hordott Trouville, Deanville és Ostende sétányain. A szamovár háborúja ez, asszonyok főzték, akik a válságos pillanatban erősebbnek bizonyultak, mint az effeminált orosz irodalom. nési idejéhez alkalmazkodva, naponként háromszor fogja közzétenni a harctérről érkező távirati jelentéseket. MEDDIG TART A NÉMET-FRANCIA HÁBORÚ? Bern, augusztus 10. Diplomáciai forrásból eredő értesülés szerint Németország határozottan számít rá, hogy két hónap leforgása alatt döntő sikere lesz Franciaországban. NÉMETORSZÁGBAN LEFOGLALTAK EGY FRANCIA REPÜLŐGÉPET Berlin, augusztus 11. A Wolff-ügynökség jelenti Schheidepfühlből . Vasárnap az itteni teherállomáson egy több ládába csomagolt francia repülőgépet foglaltak le, mely Oroszországnak volt szánva. A lefoglalt ládákat Posenbe vitték. A német-orosz háború A NÉMETEK ELŐNYOMULÁSA OROSZORSZÁGBAN Sosnovice megszállása Krakó, augusztus 11. Itteni lapok értesülése szerint német csapatok megszállták Sosnovicét. Az oroszok Kattovic és Sosnovice között felrobbantották a vasúti hidat. Pályaudvar és vámház porig égett. A lengyel lakosság mindenütt lelkes örömmel siet a porosz katonák elé. Orosz-Lengyelországból számos menekült és szökevény érkezik. Ideérkező lengyelek beszélik, hogy az oroszok között a hangulat nagyon nyomott. Dubnóban az élelmiszer hijján szűkölködő néptömeg megrohanta a katonai depókat. Berlin, augusztus 11. A Wolff-ügynökség jelenti: A sosnovice— censtochovói vasútvonalat ismét helyreállították. Nagyszámú vasúti kocsit és nagy kőszénkészlete zsákmányoltunk. A granica melletti hidat helyreállították. OROSZ-NÉMET TENGERI ÜTKÖZET A KÍNAI VIZEKEN Róma, augusztus 11. A „Daily Mail" párisi kiadása táviratot közöl, amely szerint egy japáni radio-telegramm azt jelenti, hogy az „Askold" orosz cirkáló Vájhorvát szélességében megtámadta az „Emden" német cirkálót. Az ütközet azzal végződött, hogy mind a két hajó elsülyedt. A HANGUI KIKÖTŐ ELPUSZTÍTÁSA Stockholm, augusztus 11. Finnországból érkezett utasok megerősítik, hogy az oroszok Hangáben, a németek támadásától tartva, a kikötőtelepet és különböző épületeket a levegőbe röpítettek. A nagy költségen épült kikötői moló is elpusztult. Az öszszes kár mintegy húszmillió rubel. ÉJJELI HARC OROSZ KÉMEKKEL A lipcsei léghajócsarnok veszedelme Lipcse, augusztus 11. A lipcsei orosz kémek elfogásáról, akik el akarták pusztítani az ottani léghajócsarnokot,, a következő részletek kerültek nyilvánosságra: Augusztus 4-én este kilencedfél órakor hirtelen feltűnt a Lothringerstrassén és a Görlitzerstrassén egy fekete autó, amely őrült gyorsasággal száguldott előre. Csak elől volt lámpása és a számlapja hiányzott. Két ember ült benne, akiket a soffőr a Görlitzerstrasse végén letett. Az autót aztán a publikum, amelynek gyanús volt, feltartóztatta a Delitzschertsrasse sarkán. A soffőrt elfogták. Egy huszárőrjárat elvezette az autót és a soffőrt. Amíg ez történt, két másik autó közeledett gyors tempóban. A második autóban egy német altiszt és két gyalogos ült, akik az első autót üldözték, ami azonban nem sikerült, mert már nagy előnye volt. A zónát egészen Seehausenig követték. A