Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)

1914-08-13 / 193. szám

Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ 1914. augusztus 13. (193. szám.) 3­ 5000 tonnáig fogadta el, míg ennél súlyosabb hajó­kat vissza akarja tartani, vagy rekvirálni. Ezenfe­lül augusztus 5-ig kért választ, míg az ő ellenja­vaslata csak augusztus 8-án érkezett a berlini kül­ügyi­ hivatalhoz. A német kormány az ellenjavas­latot ugyan elfogadta, de azzal a feltevéssel, hogy angol részről is hozzájárulnak megfelelő halasztás­hoz. Ebben az esetben 5000 tonnáig az angol hajó­kat is kiadják. A francia, orosz és belga kormá­nyoktól ezideig válasz nem érkezett. A szerb-montenegrói harctérről ANARKIA BELGRÁDBAN Bukarest, augusztus 12. Nisből ideérkezett hírek szerint Belgrád rettenetes helyzetben van. A belgrádi helyőr­ség az osztrák-magyar katonaság bombázása elől visszahúzódott a Topcsider mögötti zsidó temetőbe, amely mintegy három kilométer­nyire van onnan. A városban teljes az anarkia. A lakosságnak rendkívül sokat kell szenvednie a tolvajlások és rablások miatt, amelyeket az ottmaradt csőcselék követ el és ezért a város­parancsnokság kiadta a rendeletet, hogy az őrjáratok mindenkit, aki este hét óra után iga­zolatlanul az utcán tartózkodik, jöjjenek le. SZERB SEBESÜLTEK Bukarest, augusztus 12. Nisből érkezett jelentés szerint Belgrádból eddig tizenkét vagyon sebesültet szállítottak­­ Nisbe. ALBÁNOK SZERBIÁBAN Valona, augusztus 12. A kománycsapatok megszállották Beratot és Fierit és folytatják előnyomulásukat. Hir szerint a felkelők Gultiba vonulnak vissza. Ezek a hírek itt kitűnő hatást tettek. Bécs, augusztus 12. Hiteles értesülés szerint a szerb hadveze­tőség nagyobb csapattesteket küldött vissza az albán határ felé, mert albániai mohamedán­­ bandák betörtek szerb területre. Ez az új bo­nyodalom nagyon aggasztja a szerb kormányt. GÖRÖGORSZÁG SEGÍTI SZERBIÁT Athén, augusztus 12. (Rómán át.) Szerdán 120 katonai automobil indult el Szerbiába, amelyeket a görög kormány bo­csátott a szerb hadvezetőség rendelkezésére. A görög kormány azt is megengedte, hogy Szer­­bia katonai szükségleteinek szállítására Gö­rögország vasútvonalait igénybe vegye. A MONTENEGRÓI KÖVET HAZATÉRÉSE Bécs, augusztus 12. Otto cetinjei követ kedden családjával és a követség személyzetével Bécsbe érkezett és utazá­sáról igy nyilatkozott: — Mind az elutazás, mind pedig a mon­tenegrói határon való utazás minden incidens nélkül fol-­ le. Az ország hangulata inkább nyomott' mondható. A lakosság nagyon érzi az elmi oru fáradalmait. Pénzhiány van minden­, elhatározással sokáig haboznak. A király a béke és a neutralitás felé NÉMET GYŐZELEM MAAS­MÜNSTERNÉL Basel, augusztus 12. (Érkezett Rómán át.) A németek Maasm­ünsternél össze­ütköztek egy francia csapattal. Ez alka­lommal a németek tizenegy ágyút és százharminckét lovat elvettek a fran­ciáktól, akik visszavonultak. MIT VESZTETTEK A FRANCIÁK M­ÜHLHAUSENNÉL Berlin, augusztus 12. (Wolff-ügynökség.) Mühlh­ausen mellett a német csapatok 10 francia tisztet és 613 embert elfogtak, továbbá négy üteget, 10 kocsit, valamint nagy­mennyiségű fegyvert zsákmányoltak. A német területeket megtisztították az el­lenségtől. Lagarde mellett csapataink 1000-nél több meg nem sebesült foglyot ejtettek, vagyis a harcban résztvett két francia ezrednek körülbelül egy hatodát. A MÜHLHAUSENI NÉMET GYŐZELEM JELENTŐSÉGE Berlin, augusztus 12. A Lokalanzeiger szerint a mühlhauseni német győzelem még sokkal fontosabb, mint az, amelyet a németek 1870-ben arattak Wie­senburgnál. Francia részről ötvenötezer em­ber vett részt az ütközetben és ez a hadtest volt Franciaország elite hadteste. A vert ellen­ség kénytelen volt déli irányban Svájc felé hú­zódni, ami arra enged következtetni, hogy a németek a franciákat elvágták az ő legfonto­sabb keleti erődítményüktől, Belforttól, hajlott és részben a kormány is. Végre mégis győzött az a párt, amely Szerbiával szolidaritást kivovtt. Celinje teljesen nyugodt volt. A követet és családját semmiféle bántalom­ nem érte. A kormány magatartása korrekt volt. Elutazásakor csatlakozott követünkhöz a cetinjei német követség titkárának a felesége és még négy­ német alattvaló. MEGCÁFOLT MONTENEGRÓI GYŐ­ZELEM Róma, augusztus 12. A lapok megcáfolják azt a hírt, hogy a montenegróiak megszállották Szkutarit. FRANCIA KIÁLTVÁNY AZ ELZÁSZIAKHOZ Mühlheim, augusztus 12. Vasárnap léghajósok Mü­hlhausen fölöl Belfortban nyomtatott következő tartalmú fel­hívást dobáltak le : A francia generalisszimus kiáltványa az elzásziakhoz ! Elzász gyermekei! Negy­vennégy évi súlyos várakozás után ismét francia katonák lépnek nemes hazájok földjére, ők a nagy revanche művének előmunkásai. Büszkeséggel és meghatott­sággal tölti el az a tudat, hogy e művet végrehajtják. Életüket áldozzák fel érte. A francia nemzet áll mögöttük és zászlóju­kon e varázsszavak vannak : Jog és sza­badság ! Éljen Elzász! Éljen Franciaor­szág! Joi­re francia generalisszimus. Hoz­ták a mühlhauseni francia katonák. (Néhány órával e kiáltvány kibocsájtása után a németek az utolsó szál francia katonái is elűzték Elzászból.) A FRANCIA FŐPARANCSNOK A BELGA KIRÁLYHOZ Páris, augusztus 12. (Rómán át érkezett.) Joffre tábornok, a francia hadsereg főpa­rancsnoka, a belga királyhoz levelet intézett melyben a belga királynak a francia hadsereg­hez intézett üdvözletéért köszönetet mond és biztosítja őt, hogy a francia és belga katonák mint igazi fegyverbarátok fognak viselkedni és közösen fogják kivívni a győzelmet. LELŐTT FRANCIA AVIATIKUS Berlin, augusztus 12. Egy francia aviatikust, aki Diehenhofer fölött akart átrepülni Amanweiler környékén lelőttek. A német-francia-belga háború A cár szava­ i A civilizált világnak már van némi fo­galma a cár szaváról. Mióta az a híres cári becsületszó elhangzott, az emberek minden újabb cári szót megértő mosolylyal fogadnak. Ez a sors érte azt a kis beszédjét is, amelyet a duma tagjaihoz intézett. Már az is derültséget keltett, h­ogy az orosz képviselőház tagjait magas színe elé bo­csátotta. Eddig az orosz képviselőket Szibé­riába és az uráli ólombányába internáltatta, most pedig hirtelen szóba állt velük. A világ, vagy legalább is az orosz világ feneke úgy lát­szik kiesett, hogy ilyesmi megtörténhetett. Az orosz világ fenekének megmozdulását különben már az a körülmény is jelenti, hogy a cár a lengyelek felé bókolt és szabadságot ígért nekik a­­ háború utánra. Ugyanazt cse­lekedte a zsidókkal is. Az agyonpogromozott és agyonüldözött zsidóknak minden jót, s azon­fölül szőlőt meg lágykenyeret igért, ha a cáriz­mus megmentésére kötnek kardot. A lengyelek és a zsidók a cári ígéretet úgy fogadták, mintha az atyuska ünnepi becsületszavával pecsételte volna meg azt. Ami a Dumához intézett trónbeszédet il­leti, abban a beszédben a cár sem többet, sem kevesebbet nem mondott, mint azt, hogy Európa szlávjainak egyesülése valósággal meg­történt. A távirat nem beszélte el, „úgy van"-oztak-e a képviselő urak az állítás nyo­mán, vagy mélyen hallgattak. De ha gondol­koztak azok a képviselők, akkor furcsákat gondolhattak.­­ Így eszükbe juthatott, hogy az osztrák­magyar monarkia szlávjai még nem csatlakoz­tak az oroszokhoz. Szent igaz, Pétervárott úgy számítottak erre, mint a mindennapi vodkára. Azt hitték, ha kitör a háború, a monarkia szlávjai, mint egy ember állanak a cár mellé. Hát ennek éppen az el­ellenkezője történt. A monarkia szlávjai teljes szívvel és lélekkel oda állottak, ahova a be­csület és haza hangja szólította őket: Ferenc József király zászlója alá. A cár birodalmában lakó lengyele­k sem lelkesednek túlságosan az orosz ügyért — úgy­annyira, hogy tömegesen szöknek meg az atyuska hadseregéből. Pedig hát a lengyelek is szlávok lennének. Azután ott vannak a bal­kán országok szlávjai. Szerbia kivételével ugyan kik egyesültek Oroszországgal? Mind vele szemben állanak és a gyűlölet hangján emlegetik az orosz barátságot. A balkáni szlá­vok — éppen úgy, mint a többi szlávok — már mind kitapasztalták az orosz barátság értékét és semmi szín alatt sem kérnek többi belőle. (Szegény, nyomorult Szerbia a saját bő­rén fogja nemsokára érezni az „Oroszország­­­al való egyesülés" keserves következéseit.) Méltán kérdezhették hát magukban az orosz duma-tagok, ha gondolkoztak róla, hol és mikor történt meg a szlávoknak az az egye­sülése, amelyet a minden oroszok cárja tró­nusának magaslatáról világgá hirdetett?! Rossz nyelvek azt állítják, hogy e gon­dolatnak később hangot adtak. Egyik-másik bátor duma-tag a trónbeszédet követő cercla alkalmával ugyanis alázatos hangon megje­gyezte, hogy talán még­sem az összes szlávol egyesültek — van még néhány, aki nem egye­sült nagy Oroszországgal. Erre a cár — s rossz nyelvek állítása szerint — szóról-szóra ezt válaszolta : — Ünnepi becsületszavamra mondom hogy az összes szlávok egyesültek már. E szavakra a képviselők arca még job­ban, elkomorult.

Next