Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)

1914-08-01 / 181. szám

^ Európa A diplomácia munkája^lassul; az ered­ménye: fenyegetően kevés. A békéltető törek­véseket illuzóriussá teszi Oroszország maga­tartása. Az orosz kormány a monarkia ulti­mátumának Belgrádba küldése után hivata­losan kijelentette, hogy „figyelemmel kíséri az osztrák-magyar és szerb konfliktus fejlő­dését, amelyben Oroszország nem maradhat indifferens“. E nyilatkozat után minden euró­pai központban megindult a munka a háború ilokalizálására; kezdetben úgy látszott, hogy ez a munka — különösen az angol kormány inniciatívája — sikerre is vezet. Oroszország­nak, amennyire ma megállapítható, aggályai voltak a monarkia jegyzékének ötödik és ha­todik pontja ellen. Szerbia elfogadja a császári és királyi kormány szerveinek Szerbiában való közreműködé­sét a monarkia területi épsége ellen irányuló fölforgató mozgalmak leküzdése körül; bírói vizsgálatot indít a június 28-iki­­összeesküvésnek szerb területen lévő részesei ellen; az erre vonatkozó nyomozásban a császári és királyi kormány által kiküldött hatósági szervek is részt fognak venni. De garanciát kívánt Oroszország abban lázt irányban is, hogy Ausztria-Magyarország­­ győzelmes háború esetén semmiféle protekto- •­rátust nem gyakorol Szerbia fölött s ezért­­ annak a jogának az elismerését követelte, s hogy a háború után állást foglalhasson az­­ eredményekhez. Ausztria-M­agyarországnak és Németországnak kezdetben az volt az ál­láspontja, hogy ami most történik, az csak a monarkia és Szerbia ügye és Ausztria-Ma­t (Saját tudósítónktól.) Berlinben a helyze­tet nagyon komolynak tartják. A lapok heve­sen támadják Oroszországot. Azt a hírt, hogy Németország negyvennyolc órán belül kért fölvilágosítást Oroszországtól a készülődé­seire nézve, nem erősítik meg, de Németország határozott föllépése mindenesetre megérlelte a " 5 T"T­V- A Németország válsága döntést. A német fővárosban komolyan és nyu­galommal várják a fejleményeket. Berlin, július 31. Pétervárról ma a német nagykövettől az a hír érkezett, hogy az orosz hadsereg és flotta általános mozgósítása elrendeltetett. Erre Vilmos császár elrendelte a fenyegető háborús veszély állapotát. A császár ma Ber­linbe költözött. Berlin, július 31. A Wolff-ügynökség jelenti. A fenyegető háborús veszély állapotát jellemzik: az ösz­­szes katonai intézkedések megtétele a hatá­ron és a vasutak őrzésére, a postai, távirdai és vasúti forgalom korlátozásai a katonai szükségességek érdekében; további követ­kezményei ennek az állapotnak a hadiálla­pot, vagyis ostromállapot kihirdetése Porosz­­országban és a csapatmozdulatokról, vé­delmi eszközökről való közlések tilalma. A béke megmentésére — jelenti egy ber­lini távirat — még mindig van lehetőség, ha Oroszország a készülődéseire nézve kielégítő választ ad. A döntés küszöbön áll. Azt a hírt, hogy Németország negyvennyolc órán belül kért felvilágosítást, nem erősítik meg. Berlin, július 31. Behhrmann-Hollweg birodalmi kancellár a lakosság lelkes ovációi közepette péntek dél­után 3 órakor az uralkodói kastélyba indult. Berlinben feszült érdeklődés észlelhető. Csü­törtök este a Linden-sétányon és a Friedrichstras­­sén óriási embertömeg gyűlt össze, úgy hogy a forgalom csak nehezen volt fentartható. Mindenütt komoly, nyugodt hangulat uralkodott. A berlini vasútigazgatóság megengedte, hogy a Németországban élő, behívott osztrák-magyar tar­­­­talékosok szabadjegygyel utazzanak a vonatokon. gyarországnak csak Szerbiával van tárgyalni­­valója. Németország épp ezért annak kijelen­tését kérte Oroszországtól, hogy az osztrák­magyar—szerb háborúban nincsen érdekelve. "Oroszország válasza erre: katonai készülődés­­volt, ami, ha a neve szerint nem is, de a ka­raktere szerint minden esetre mozgósítás­a volt. Németország most kielégítő magyaráza­tot kért a katonai készülődésekre nézve. Ez nem történt meg . . . és sok diplomáciai tár­gyaláson, békereményen át ma az a helyzet, hogy Oroszország az általános mozgósítást elrendelte s Vilmos császár elrendelte „a fe­nyegető háborús veszély állapotát“. Ez még­­nem jelenti a békeakció-fölbomlását, de je­­­lenti azt, hogy az utolsó óra ütött s szinte pillanatok alatt kell eldőlnie az európai béke ügyének. S hogy a mostani helyzet mit jelent, azt mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy a mai­­események puszta hírére olyan dervit támadt­­a gazdag, az Oroszországban huszonnégy mil­­lliárddal érdekelt Franciaországban, hogy be­­kellett zárni a tőzsdét s a moratórium kérdése is nagyon komolyan fölmerült. Berlin, július 31. A Vorwärts mai vezércikke a többek köz­­­zött ezt mondja: Amennyire elvi ellenségei vol­­­­tunk és leszünk mindig a monarcikus állam­formának és bár sokszor elkeseredett harcot vívtunk a temperamentumos uralkodó ellen, oly fenntartás nélkül kell ma elismernünk — és nem is először tesszük ezt — hogy II­­ Vilmos különösen az utolsó évek során tanúsított ma­gatartásával a népek békéje őszinte barátjának bizonyult. Olaszország Rómában még remélik, hogy a háború lo­­­­kalizálása sikerül; e fölfogásnak Luzzati volt miniszterelnök ad kifejezést. Luzzati azt is megállapítja, hogy a monarkia Szerbiától csupa olyan dolgot követelt, amit Szerbiának nem lett volna szabad megtagadni. Egyébként két­ségtelen, hogy Olaszország a legutolsó pontig híven fogja teljesíteni szövetségi kötelességét. Bécs, július 31.­­ A Reichpost reggeli száma római táviratot kö­zöl egy előkelő olasz államférfiú nyilatkozatairól. E nyilatkozatok szerint Olaszországban nemcsak a hivatalos világ, hanem az egész közvélemény is Ausztria-Magyarország mellett áll. A most megin­duló háború Olaszország érdekeit semmiképpen nem érinti. Az orosz beavatkozás esetén azonban Olaszország Földközi-tengeri érdekeit látja kockán és vele szemben a hármasszövetségben látja leg­megbízhatóbb támaszát. Ha az európai háború minden várakozás ellenére mégis kitörne, kétség­telen, hogy Olaszország a legutolsó pontig híven fogja teljesíteni szövetségesi kötelességeit. Luzzati volt miniszter a „Corriere della Sera“­­ban cikket közöl, melyben kijelenti, hogy F­min- Oroszország Péterváron és Oroszország többi nagy vá­rosaiban egymást érik a tüntetések a németek ellen; a pánszláv agitáció hevesebb, mint va­laha s nem tudni e szimptomatikus mozgal­mak milyen viszonyban vannak a kormány szándékaival. Pár nap óta nagyarányú tüntetésekben robban ki Péterváron a nép gyűlölete a németek ellen. A nagyvárosokban egymást érik a demonstrációk, amelyek azzal végződnek, hogy elégetik a német és osztrák zászlót, inzultálják a német úriembereket és fegyverrel kényszerítik őket arra, hogy oroszul beszéljenek. A pánszlávizmus Péterváron dühöng legintenzívebben. Ott már német és osztrák em­bernek nem bizonyos az élete sem. A Pavlovszky­­féle koncertteremben a Parsifalt akarták előadni­ csütörtökön, de kényszerítették az igazgatót, hogy­ azonnal vegye le a műsorról és Csajkovszky „1812“­ című kompozícióját adják elő helyette. London, július 31. A Reuter-ügynökség arról értesült, hogy­ e hónap 28-án este Oroszország déli és dél-­ nyugati részén részleges mozgósítást rendel-­ tek el. Ez semmiesetre sem jelenti a diplo­­­máciai viszony megszakítását Ausztria-Ma­­­gyarország és Oroszország között és bizton­ remélik, hogy az európai államok fáradozá-­ sának sikerülni fog egy, megegyezést léte-­ síteni. Az angol sajtóban remélik a béke lokali-­ zálását, azok a nyilatkozatok azonban, amelyet­ Edward G­reg és Asquith az alsóházban tettek nagyon komor perspektívájnak. Asquith kije­lentette, hogy a mai ülés olyan körülmények közt ment végbe, „amely körülmények komoly­ jellegére valamennyiünk tapasztalatában nincs példa . .. olyan akcióval állunk szemben, a­­melynek hatását és terjedelmét lehetetlen meg-­ ítélni“. -­­ Grey államtitkár Bonard Law kérdésére­­a következőket válaszolta: — Nagyon keveset mondhatok és sajnálom, hogy nem mondhatom azt, hogy a helyzet ke­­vésbbé komoly volna, mint tegnap. — A legfontosabb tények meglehetősen vál­tozatlanok. Ausztria-Magyarország a háborút­ Szerbia ellen megkezdette, Oroszország részleges mozgósítást rendelt el. Ez eddig, tudomásunk szerint, nem vezetett megfelelő lépésekhez más hatalmak részéről.­­ Mi folytatva igyekszünk szolgálni azt a nagy célt, hogy az európai béke fentartassák. Eb­ből a célból szoros érintkezést folytatunk a többi hatalmakkal. Ebben, örömmel­­állapítom meg, a többi hatalmak nem okoztak nehézségeket, bár­ a hatalmaknak nem volt lehetséges csatlakozniuk a hétfőn javasolt diplomáciai akcióhoz. Az ülés végén Asquith miniszterelnök java­a­solta a pótbill második olvasásának elhalasztását és hozzátette : Ma olyan körülmények között­ megy végbe gyűlésünk, amely körülmények ko­moly jellegére valamennyiünk tapasztalatában­ nincsen példa. A háború vagy béke kérdése füg­­­gőben van. Olyan akcióval állunk szemben, a­­melynek terjedelmét és halását lehetetlen meg-, ítélni. Ilyen körülmények között vitális jelentő­­­ségű­ az egész világ érdekeire az, hogy Anglia, amelynek saját érdekei nem forognak közvetle­nül kockán (Helyeslés.), zárt egységben mutat-­­kozzon a világ előtt (Helyeslés.) és képes legyen egy önálló nemzet autoritásával beszélni és cse­lekedni. A pótjavaslatról való vita ily körülmé­nyek között rontó hatással lehetne a nemzetközi helyzetre. Bonar Law képviselővel egyetértően tehát javasolom az elnapolást és remélem, hogy, valamennyi pártnak hazafisága elő fogja segíteni Budapest, szambai PESTI NAPLÓ 1914. augusztus 1. (181. szám.); 3 a magyar és az osztrák miniszterelnököt is fogadta. Fölkelés Uj-Macedóniáb­an Szófia, julius 31. (N. T. H.) A macedón bizottság tagjai­nak legnagyobb része Uj-Szerbiában tartóz­kodik és ennek a következménye az is, hogy Új-Szerbia régi lakossága megtagadta a monarkia elleni háborúban való részvételt. A macedónok fel vannak fegyverezve és muní­cióval is kellően el vannak látva. Itt biztosra veszik, hogy a legközelebbi napokban prokla­­málni fogják a Szerb-Macedónia függetlensé­gét. Hivatalos körök nagy nyugtalansággal néznek az események elé, amelyek kétségtele­nül nehéz helyzetet teremtenek. T­arkia Szerbiától csupa olyan dolgot követelt jegy­­zékében, amelyek teljesítését Szerbiának — ha csak a legcsekélyebb érzéke is lenne ezen ország­nak a kultúra és humanitás iránt — nem lett volna szabad megtagadnia. Továbbá megjegyzi : Luzzati, hogy nézete szerint a háború lokalizálva­­ fog maradni; ennek legfőbb biztosítéka az az igen­­ érthető tisztelet, amelylyel Oroszország Németor­­­­szág haderejére tekint.

Next