Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)
1914-08-15 / 195. szám
10 Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ 1914. augusztus 13. ,(193. szám.) A tüntetők ezután a Rákóci-úton haladtak, tovább. Mindenütt, ahol angol és francia felirásos cégtáblákat láttak, pusztítani kezdtek. Pavlik rendőrfelügyelő, aki több lovasrendőrrel haladt a menet élén, nem igen állotta útját az ellenséges nemzetek ellen való tüntetésnek. Amikor a menet a Függetlenségi Pártkör helyisége elé ért, hatalmas tüntetésbe kezdett, de visszhangja nem igen támadt a demonstrációnak, mert a pártkörben — amelyet tudvalévően katonai kórház céljaira engedtek át — senki sem tartózkodott. Amikor a fáklyásmenet az Erzsébet körútra kanyarodott be, már olyan hatalmas tömeg tüntetett, hogy fölszorult részben a gyalogjáróra is. Az Oktogon-téren, ahonnan elindult, ugyancsak több ezren várakoztak visszaérkezésére és az egyesülés után valamenyien az Andrássy úton lévő török főkonzulátus elé vonultak. Achmed Hikmet bej főkonzullal élén már az erkélyen tartózkodtak Simon effendi konzul, Eigner effendi titkár és dr. Simonyi Oszkár konzulátusi jogtanácsos. Achmed Hikmet főkonzul török nyelven szólott a tüntetőkhöz. A főkonzul beszédét Eigner titkár tolmácsolta magyar nyelven. — Magyar testvérek! A történeti idők e nehéz óráiban elérkezett ismét az ideje annak, hogy két testvérnemzet céljaiban és érzéseiben egymásra találjon. A magyar nemzet most harcba indult, nagy, nemes és fontos célokért: a világbékéért, a nemzetek, a fajok jobb jövőjéért. Önök megteszik azt, amit a magyar zászlók becsülete és hírneve parancsol. A magyarok Istene vezérelje a magyar sereg útját! Éljen a magyar nemzet, Éljenek a magyar testvérek! Éljen I. Ferenc József, Magyarország nemes uralkodója! Éljen! Éljen! Éljen! A török főkonzul magyarra fordított beszéde nagy hatással volt a tömegre, amely hosszú percekig éltette Törökországot, a szultánt és a törökmagyar testvériséget. Végül kijutott az ovációból a bolgár főkonzulnak is, aki törötten ugyan, de nemzetünk iránt való rokonérzéssel magyar nyelven köszöntötte a tömeget. — A bolgár nemzet — mondotta — testvérként érez a szerbek ellen síkraszállott magyarokkal, akiknek győzedelmeskedniük kell az orvgyilkosok fölött. Isten éltesse a vitéz magyar nemzetet, éljen a magyar király. Ezután dr. Valter Imre, a Bethlen Gábor-kör elnöke szólott a tüntetőkhöz, akikkel közölte, hogy Ferdinánd cárhoz a következő táviratot küldik el: — Ferdinánd bulgár cár őfelsége kabinetirodájának Szófia. A magyar közönség lelkes hódolattal üdvözli Murány grófját, mint aki mindenkor őszinte és meleg rokonszenvvel viseltetik nemzeti ügyeink iránt. A bolgár főkonzul a távirat szövetjének közlése után újra beszélni kezdett és kijelentette, hogy a telegrammot nyomban továbbitja uralkodójához. Azután az Andrássy-út felé indult a sokaság, amelyet a házsorok ablakaiból kendőlobogtatással, éljenzéssel üdvözöltek. Még este tíz órakor hazafias daloktól volt hangos Budapest. Az utcákon mindenütt a háborút, a hadsereget, Ferenc József királyt és Vilmos német császárt éltették. " Az Idő Pénteken is többnyire derült és meleg idő volt. Jelentéktelen zivataros esők ismét az Alföld északkeleti részein voltak. A hőmérséklet reggelre észak felől sülyedt, a maximum 34 C' volt (Nagybecskereken), a minimum 6 C (Tátrafüreden). Szombatra hősinyedés és elvétve eső, vagy zivatar várható. Sürgöny-prognózis: Hűvösebb, elvétve csapadék, zivatarok. NAPIREND: Naptár. Szombat, augusztus 15. Róm. kat.: Nagy Boldogasszony. — Prot.: Gáspár. — Görög-orosz: augusztus 2. Istv. vt. erekly. — Zsidó: Ab. 23. — A nap két reggel 4 óra 54 perckor, nyugszik este 7 óra 12 perckor. — A hold kél este 10 óra 55 perckor, nyugszik délután 3 óra 4 perckor. — Petőfi Ház (Bajzautca 21.), nyitva 10—2-ig. Belépődíj kedd kivételével 40 follér. — Nyitvalevő múzeumok: Nemzeti Múzeum ásványtára 9—2-ig. — Aquincumi Múzeum 9—12-ig és ,1—7-ig. — Erzsébet Múzeum 9—1-ig 2—4-ig. M. kir. Kereskedelmi Múzeum: külkereskedelmi hírszolgálat és közszállítási osztály 9—2-ig, vám- és tarifa osztály 3—6-ig; nyilvános szakkönyvtár 9—2-ig. — Nyitvalevő könyvtárak: Városi Nyilvános Könyvtár (Gróf Károlyi utca 8.) 10—8-ig. — Nemzeti Múzeum Könyvtára 9—5-ig. — Pedagógiai Könyvtár 3—7-ig. — Statisztikai Könyvtár 10—1-ig. Az aknák veszedelme Adatok a német hajó bravúrjáról A brittek büszke Amphion-ja, az angol flotta egyik hatalmas cirkálója a tenger mélyén fekszik. A németek hirtelen felszerelt Königin Louise-ba, amely azelőtt megelégedett azzal a szerény szereppel, hogy az Északitenger látogatott fürdőhelyei közt a személyforgalmat bonyolítsa le, hihetetlen vakmerőséggel besiklott az ellenséges hadihajók közt egészen a Temse torkolatáig. A tisztek és a legénység elszánt szívében nem volt félelem s noha bizonyosak voltak benne, hogy elkerülhetetlenül mennek a halál elébe, rettenthetetlen hősiességgel haladtak előre a történelembe. A nagy szerepre hivatott hajó elvégezte feladatát: elhelyezte az aknákat, amelyeknek gyorsan meg volt az eredményük. A Themse torkolatánál pedig tovább rejtőznek az aknák, a páncélosok és a Dreadnoughtok veszedelmei. Hiábavaló itten az a szép név, amely az angol hajóhadat a „tengerek urá"-nak mondja, a sok ellenségen: a tengeralatti naszádokon, a torpedókon felül ott a legveszedelmesebb a kis akna, a legbiztosabb fegyver arra, hogy az acélvértű hadihajókat ártalmatlanná tegye. Már évtizedek előtt, az amerikai polgárháborúban, később pedig az orosz-japán tengeri ütközetekben nagy eredménnyel alkalmazták az aknákat. Robbanószerekkel megtöltött vasburkolatok ezek; a japánok melinittel, az oroszok piroxilinnel, újabb időben pedig trinitrotomollal készítik az aknákat. A gyújtószerkezet úgy van rájuk illesztve, hogy ha a felette elhaladó hajó hozzáér, az akna abban a pillanatban felrobban. Természetesen úgy helyezik el ezeket az úszó aknákat, hogy láthatatlanok maradjanak. Ezt a munkát jól felszerelt, rendesen külön e célra épített gőzösökre bízzák. A Romain Louise nyilván azért jutott most e szerephez, mert külseje nem árulta el a fontos megbízatást; a Thomsen bizony fel nem tűnt a többi kereskedelmi és személyszállító alkalmatosság között. Az aknarakó hajók legfontosabb, tulajdonsága az, hogy gyorsan haladjon és síelve tudja elhelyezni az aknákat. A Königin Louise az ellenséges partvidéken, angol cirkálók és torpedónaszádok rajában dolgozott. A legénységnek ilyenformán nem volt módjában egyes aknákat lerakni és a megfelelő mélységben megrögzíteni. Nem tehetett egyebet, mint azt, hogy egyik szerkezetet a másik után sietve a vízbe ejtse; a kellő mélységet az egyes aknáknak automatikusan kellett eltalálniok, amely célból mindegyikhez horgony van erősítve s ez önműködő készülék utján az aknákhoz fűző kötelet a megfelelő hosszúságra igazítja be. A német haditengerészet ennek a fegyvernek értékét már a keletázsiai háború előtt felismerte, de a japánok tapasztalatait természetesen a maga javára fordította. A többi állam sem maradt tétlen s hír szerint az angol haditengerészet aknakészlete körülbelül húszezer darabból áll. Az aknáknak főképpen a parti ütközetekben van szerepük, amiről Port Arthur blokádja is nagyszerű tanúságot tett. Japánok is, oroszok is szakadatlanul vetették a tengerbe a gyilkos aknákat, úgy hogy végtére már maguk sem tudtak tájékozódni, nem ütköznek-e a tulajdon aknáikba. Így azután persze kétélű fegyver az aknák alkalmazása, mert a tulajdon flotta hajóinak szabad mozgását hátráltatja. A japánok jól tudták, mekkora idegesség és rémület kél az aknák nyomában s ennélfogva nyílt tengeri ütközetben is alkalmazták. Ez 1904 augusztus 10-én történt, amikor a japán torpedónaszádok tervszerűen „megfertőzték" aknákkal a tengert és ezzel az orosz csatahajókat, amelyek látták az ellenség gyilkos munkáját, távol tartották. Beláthatatlan, milyen fordulatok követik még majd egymást a német-angol-franciaorosz tengeri háborúban. Talán igaz is lesz Sueter angol parancsnoknak, aki ezt mondotta: — A jövőben azt a tengeri hadvezért fogja siker kísérni, aki nem tüzérségi szempontból helyezi kedvező állásba flottáját, hanem aki az ellenséges hajóhadat az aknákkal megfertőzött vizekre tudja hajtani. A nyílt tengeren aknákkal való hadakozás egyelőre csak most alakul ki, de tengerszorosok és kikötők elzárása terén már nagy múltja van. Az oroszok most azzal kezdték meg a tengeri hadviselést, hogy a kronstadti kikötőbe és Pétervárra vezető utat siettek aknákkal úgyszólván eltorlaszolni. De a német haditengerészet sem marad veszteg: elzárja a Keleti- és az Északi-tenger összekötő útját, a kopenhágai Sundot s így az angol flotta hajóóriásai számára egyenesen lehetetlenné teszi, hogy befuthassanak német vizekre. Az elhelyezett aknák felkutatása és ártalmatlannátétele sok időbe kerül, de még fölötte veszedelmes is. Úgy lehet tehát, hogy ezek az aknák megbénítják Nagybritannia tengeri hatalmát. Annál többet várhatunk ellenben a németek tengeri hadviselésétől, amely ily sokat ígérően kezdődött meg. A „Königin Luise" heroikus haditette bizonyságát adta annak, hogy a német flotta az aknákkal való hadakozást okosan és hősiessen alkalmazza. "A NAPFhirek Ostendétől — Budapestig II. Ezrek jajgatása, sírása között indul el vonatunk Hollandia felé. Négy órai kínos és fárasztó utazás után ujabb kellemetlenséggel gyötörtek meg bennünket. Lanaekenbe, az utolsó belga állomásra értünk, mindnyájunknak ki kellett szállanunk és az éj sötétjében gyalog folytatni utunkat a holland határ felé. A férfiak vállukra emelték podgyászukat, a nők a sok síró csecsemőt szorították magukhoz és igy, mint a szibériai száműzöttek, a belga csendőrség fedezetével a határ felé vándoroltunk. A határnál fellélegzettünk, végre kint voltunk ellenségeink országából. Podgyászunkat ökrösszekerekre és kutyafogatokra raktuk és a holland csendőrség kíséretében Maastricht felé gyalogoltunk. Augusztus 5. Éjfélt ütött a maastrichti templom órája, amikor a szomorú menet a városhoz ért. A kis város lakossága sorfalat állott az utcán és mindenki egy-egy falat ételt, vagy egy korty italt adott a menekülőknek. A vendégszeretet a pályaudvaron is megismétődött ; hatalmas asztalok mellett a város előkelősége levest, teát, kávét, húst, kenyeret, gyümölcsöt tálalt fel nekünk. Nemsokára három hosszú vonat állt elő, mi meleg, hálás búcsúzkodás után beszállottunk a kocsikba. A német határ felé mentünk, de az utolsó holland állomásnál, Simpelfeldben ki kellett szállanunk. Két óra volt éjfél után. A hatalmas tömeg a hideg éjszakában a perronon ütött tábort és várta a német különvonatot. Az éj csöndjébe ekkor egy eget-földet megrázó dörrenés kiáltott bele. A németek ágyúi dübörögtek Vízé, illetőleg Lüttich előtt. Percenkint kilenc, tíz ágyúlövés hallatszott. Mintha ítéletnapja volna és az összes elemek összeesküdtek volna, hogy elpusztítsák a földet, dörögtek az ágyuk. Nyolc órán keresztül tanyáztunk az állomáson, de a vonat nem érkezett meg. Délelőtt tíz óra felé ismét kocsikra raktuk cókmókjainkat és a német határnak Aachen felé vettük utunkat. A holland nép kosarakkal a kapukba állott és mindenkinek egy-egy falat kenyeret, sajtot, főtt tojást adott az útra. Négy órai fárasztó gyaloglás után föltűntek a német katonák sisakjai. Délután két órakor szövetségeseink földjére, Aachenbe érkeztünk. Lüttich akkor már végső óráit élte. Aachenben ekkor volt a mozgósítás legerősebb napja. 170 katonai vonat indult már el a belga, francia határ felé és még ezután is tíz percenkint szállították a vasutak a daliás német katonákat. De a pályaudvaron mindenütt a legnagyobb nyugalom és rend tapasztalható, csak a közönség folytonos kendőlobogtatása és hurrá kiáltása jelzi, hogy rendkívüli események játszódnak