Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)

1914-08-16 / 196. szám

imnapest, vasárnap PESTI NAPLÓ 1914. augusztus 16. [(196. szám.); 5 tottak ki az utcasarkokra, amelyeken jellegzetes orosz hivatalnoki stílusban a következők állottak ökölnyi betűkkel: „A fehér faj világháborúja. Az orosz hadsereg és flotta általános mozgósítása.“ Időközben már megkezdték a mozgósítás mun­káját, természetesen r á la rousse. A harminca­­dika és harmincegyedike közötti éjjelen valameny­­nyi házmester felszólították, hogy a házukban lakó tartalékosokat kisérjék szemmel és másnap egy cso­portban kisérjék be őket a katonai hatósághoz. A péterváriak hangulatáról igaz híreket nem fogunk kapni többé; az ottani távirati ügynökség természetesen mámoros lelkesültségről mesél. A Newky­ Prospekben a tucatjával megjelenő felhí­vásokat osztogatják, a „Nowoje Wremja“ palo­tája előtt pedig ezrével táboroznak az emberek, akiknek lelkesedését hazug hírekkel kísérlik fel­csigázni. A vasúti hordár, aki bőröndömet a kupéba segítette, egy nagy iparvállalat alkalmazottja és mindenki, akivel találkoztam, az orosz nép milliói nevében jelentette ki: „Mi nem akarunk háborút/“ A papok gyámoltalan eszközei a rémuralomnak, ők minden igyekezetükkel azon lesznek, hogy fa­natizálják a népet. A nép azonban mindig gon­dolni fog arra, hogy Krivosein, a földmivelésügyi miniszter, aki legközelebb áll hozzájuk, az utolsó pillanatig is a háború ellen kardoskodott. Gortz tábornok a német győzelmekről Berlin, augusztus 15. Golz tábornok a „Tag“-ban ezeket írja: A gyalogságnak és a tüzérségnek szisztema­tikus kiképzése, edzettsége, kitartása, ügyes­sége és férfias fegyelme eredményezte azt, hogy az orosz lovasságnak tervbe vett invá­ziója meghiúsult. Az orosz ütegek megtörtek a német gyalogság tüzelése alatt. Hasonlót ta­pasztalhattak a mü­hlhauseni és lagarde-i harcoknál. A teljesen modern Lüttich várának rögtöni ostroma egészen új jelenség a hadi­­történelemben. Irtják a kémeket Berlin, augusztus 15. Berlinben a Charité-Strassén a tüzérségi laktanya és lőporraktár közelében feltűnt há­rom apáca, akik órák hosszat álltak a lak­tanya Spree-parti oldalán. Gyanús viselkedé­sükkel magukra vonták a járókelők figyelmét, akik előhívták a kaszárnya őrségét. Igazoltat­ták az apácákat és kiderült, hogy az apáca­öltözet három orosz férfit takart, akik a lőpor­­raktárt akarták felrobbantani. A hadbíróság még aznap ítélkezett felettük és este a tempel­­hofi mezőn egy szakasz katonaság agyonlőtte a kémeket. A johannisthali repülőtér hangárjait az elmúlt héten már másodízben kísérelték meg a levegőbe röpíteni. Az első alkalommal egy berlini család francia nevelőnője igyekezett bombát dobni a VI. számú hangárba, amelyben a Slansa nevű Zeppelin i­ppen útra készen állott. A szándék keresztülvitele nem sikerült neki, mert mikor a hangár felé kö­zeledett és az őrtálló katona felszólítására nem ál­lott meg, az őr fegyverét használta és lelőtte a fran­cia hölgyet. Másodízben egy berlini orosz diák akart a han­gárok közelébe férkőzni, de ez is póruljárt, mert elfogták és mivel browning-pisztolyt találtak nála, a rögtönítélő katonai bíróság agyonlövette. Hasonló sorsra jutott két orosz Lüneburgban, akik a vasúti hidat akarták fölrobbantani. Lieg­­nitz mellett éppen akkor tartóztattak le egy orosz aratómunkást, amikor a vasúti híd alatt elhelye­zett bomba kanócát akarta megbújtani. A porosz­­lengy­elországi Slandrzn mellett sikerült egy orosz­nak a merénylete, amennyiben a vasútállomáson felrobbantott bomba rombadöntötte a postaépüle­tet, megrongálta a távíróvezetéket és a sínpárokat is. A bombavetőt harmadnapra sikerült elfogni és a katonai bíróság elé állítani. A Strassburg melletti Wöslar felett francia repülőgép nél"­ bombát ve­tett le, amelyek azonban szerencsére nem tettek kárt, amennyiben mezőségre estek le. A lakosság lövöldözött az aeroplánra, de az sértetlnül tovább repült. Az oroszok elfogtak egy német gőzöst Galac, augusztus 15. Egy orosz hadihajó Odesszánál elfogta a hamburgi Rickmers Line Belha Rickmers nevű, hétezer tonnás teherszállító tengeri gő­zösét, amely a Fekete-tenger felöl jött s amely Bulgária részére rendelt sínszállítmánynyal volt megrakva. Orosz hazugságok Bukarest, augusztus 15. Pétervárról ideérkező jelentések szerint az ot­tani lapok csak nagyon keveset közölhetnek Né­metország és Ausztria-Magyarország seregeinek az előnyomulásáról. A jelentéseknek a legnagyobb része hivatalos forrásból származik és a való igaz­sággal homlokegyenest ellentétben még azt sem is­merik el, hogy az ellenség csapatai már rég orosz területen haladnak előre. A hivatalos jelentések is elismerik, hogy már több helyen összeütköztek az előőrsök és csak az „Agence Westnnk“ augusztus 6-ikáról kelt távirata ismeri el, hogy az osztrák­magyar csapatok a román határ közelében orosz területre léptek és útjukban több orosz falut fel­égettek. Ugyancsak ez az ügynökség jelenti, hogy a németek huszonnégy órai járásra előrenyomul­tak és felégették az orosz falvakat. A német-francia háborúról a szentpétervári lapok csak a Párisból érkező túlzottan tendenciózus híreket köztik. Még augusztus 9-én azt mondja egy párisi távirat, hogy a németek minden támadását visszaverték a belgák és franciák és nagy betükkel konstatálják a német fegyverek kudarcát. Egészen kis betűkkel közüik végül, mint lapzártakor érkező jelentést, hogy hosszú ostrom után Lüttich megadta magát. A mühlhauseni ütközetről csupa francia győzelmet Mária Feodorovna AVO AMJ ■VkO *\\J ' Mint a legtöbb dán hercegnőt, Mária­­ Feodorovna anyacárnőt is, Dagmarnak hívták.­­ Amikor eljött érte a déli orosz princ — II. Sán­­­­dor cár Miklós nevű fia — letette azt a nevet,­­ amelyen édes­anyja szólogatta, Mária Feodo­­­­rovna lett belőle. Ugyanakkor nemcsak uj ne­­í­vet, de más vallást is vett fel. Az uj név és az­­ uj vallás mintha teljesen átalakították volna­­ lelkét. Oroszszá lelt minden porcikájában. Néhány évi házasság után meghalt az ura. Akkor úgy látszott, soha többé cári korona dús haját érinteni nem fogja. II. Sándor, a ni­hilisták kiszemelt áldozata azonban magához szólította a kisebbik fiát, Sándort, aki akkor már trónörökös volt és kurtán ráförmedt: — Feleségül fogod venni bátyád özvegyét ! — Azt a ... — Igen, azt... És feleségül vette. — II. Sándort dara­bokra tépte a nihilisták bombája és Mária Feodorovna trónra ült, III. Sándor cár mellé. Akkor már kissé fonnyadt volt a valaha szép Dagmar. Öt gyermeket szült azután és ez az ötszörös anyaság még több bajt és egészséget vitt el arcáról, testéről. Mindamellett második férjét is lúlölelte. Miklós fiukból cár lett és ő azóta az anyacárnő bánatos címét viseli. Sokat nem hallottak róla azóta. Oroszországból Dániába, innen Angliába utazgat, ahonnan megint visszamegy orosz földre. (Angliában lakik nővére, néhai Edward király sokat gyötrődött özvegye.) Csak az orosz-japán háború alatt hempergették meg nevét kissé a botrány fövenyében. Azok a töl­ténygyárak, amelyeknek ő volt a főrészvényese, olyan golyókat készítettek, amelyek nem sültek el. A skandalum inkább csak Nyugat-Európá­­ban kellett föltünést. Oroszországban, a pana­mák ősi földjén, közömbösen vonogatták vál­luk­at az emberek: — Ez is valami.. . Egész hadtesteket is loptak és nem esett ki a világ feneke, hát né­hány rossz patron miatt locsognak annyit... Most megint háború van, most megint be­szélnek Mária Feodorovna anyacárnéról. Ami­kor az első lángnyelvek az ég felé törtek, őfel­sége Angliában volt. — Haza akarok menni — mondotta re­megve nővérének, — most otthon akarok lenni . . . otthon! . . . A mozgósítás ellenére keresztülvitte az angol kormány, hogy az anyacárné elutazha­tott. Az az udvari vonat, amely a kontinensen Bécs, augusztus 15­. A német csapatoknak nyugati felvonulásai rendben és terv szerint történik és vége felé­ közeledik. A francia mozgósítás is végső stá­­­diumába került. A német felderítő szolgálat­­ fontos adatokat állapított meg a franciák csapat elosztásairól. Franciáknak és az ango­rárta, elvitte egészen Berlinig. Németországot­ akkor már a harci mámor fogta el. .A leg­­­kisebbtől a legnagyobbig mindenki a háborús szolgálatába szegődött valamilyen módon. Ud-i­vari hivatalnok ment tehát őfelségéhez,­ aki­ megmondotta neki, hogy nem utazhatik az­ orosz határra. — De én föltétlenül haza akarok utazni!! — Nem lehet, Felség! — hangzott a hat­l­tározott válasz. Mária Feodorovnából kitört az Indulat. A­ hajdani bájos Dragmar toporzékolni, károm­kodni kezdett, mint egy ittas muzsikáé. Szidta a németeket, mint a bokrot, még a német csá­szárról is olyanokat mondott, hogy az udvari­ hivatalnok kékü­lt-zöldült mérgében. De azért­ nem veszítette el germán hidegvérét. Nyugodt­­an megismételte: — Felséged nem utazhatik az orosz ha­­­tár felé. Felséged Kopenhágába fog utazni, így is történt. A programmba csak azt a­ változást csúsztatták be, hogy elutazása előtt nem látogatta meg Mária Feodorovnát a né­met császár, mint ahogy az tervbe volt véve. — Ezzel a nővel­­én többé szóba nem­ állok! — mondotta a császár. S a „nő“ elutazott Kopenhágába, jelentenek, a szerb harctérről pedig néhány Nisből keltezett hivatalos távirat látott napvilágot. Herceg Leuchtenberg szabadon­­bocsátása München, augusztus 14. Leuchtenberg György herceget, aki a cári csa­láddal rokonságban van és aki állandóan Bajor­országban levő sceoni birtokán tartózkodik, a rendőrség egész családjával együtt Münchenbe hozta, ahol egy előkelő szállóban helyezte el. Teg­nap azonban a herceget, aki szolgálaton kívüli ez­­redes és így hadifogolynak volt tekinthető, család­­jával és környezetével együtt csendőrségi kiséret­­­tel Lindaun­ál Svájcba szállították. Belga módra Az orosz lakosság gaztettei Berlin, augusztus 15. A Wolff-ügynökség jelenti: A belga la­kosságnak a német csapatok ellen tanúsított nemzetközi jogba ütköző magatartásához újabban úgy látszik, az általunk meghódított­ orosz területek lakosságának magatartása is­ csatlakozik. Tegnap éjjel Balisban ismét les­ből lövöldöztek megszálló­­csapatainkra és két emberünket megöltek, mintegy harmincat pedig­ megsebesítettek. Kétségtelen, hogy a nem kombattáns lakosság tervszerű támadásáról­ van szó. Alapos a gyanú, hogy épp úgy, mint Franciaországban és Belgiumban, úgy Orosz­országban is ezek a bandák a kormány­­al összeköttetésben állanak. Miként azonban­ Franciaországban és Belgiumban, úgy, Orosz-­­országban is csapataink ezeken az állapotokon­ úrrá tudnak majd lenni és kíméletlenül fog-­ nak majd fellépni. hátsóra A német csapatok felvonulása

Next