Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)

1914-08-19 / 199. szám

I 10 Budapest, szerda PESTI NAPLÓ 1914. augusztus 10. (199. szám.) Hazaffyak és hazafiak 0 Míg a háború közöttünk nem termett, voltak hazaffyak és hazafiak. A szocialisták és más nemzetközi hitet vallók vetették meg ennek a megkülönböztetésnek az alapjait. Hazaffyaknak gúnyolták a szocialisták azokat, akik szívesen ismételgették, hogy a hazáért meghalni a legszebb halál. Akik al­kalomadtán elénekelték a himnuszt, vagy ha mások énekeltek, kalapjukat levették. Akik fanatikusan vallották azt a meggyőződést, hogy e hazán kívül nincsen számunkra hely.­­Azok is megkapták azt a nevet, akik a harcias szellemnek csaptak propagandát és azt hirdet­ték, hogy erős hadseregre van szükségünk, amely határainkat megvédelmezheti. Mind­ezekre a naiv emberekre rászórták a haza­ffyban rejlő gúnyt és megvetést. A hazafiak, természetesen, ők voltak, ők, akik a hadsereg fölösleges voltát hirdették, akik szerint nemzeti határok nincsenek, elér­kezett az általános testvériesség ünnepe és az egész világ egyetlen békés család. Ezeknél az okoknál fogva a haza minden külső szimbólu­mát eldobták maguktól. Ha a nemzeti him­nusz akkordjai ütötték meg fülüket, közömbö­sen elfordultak, de az internacionálé ütemei­nek hallattára, tiszteletteljesen kiegyenesedtek. A nemzeti színek ellen is averzióval viseltet­tek, míg a piros színt előszeretettel tűzték gomblyukukba. Így volt ez a háború kiütéséig. Mikor a nagy esemény szele megcsapott bennünket, hirtelen változás történt. A német birodalmi gyűlésen a szociál­demokrata képviselők megszavazták a hábo­rús hitelt, holott máskor egy huncut krajcárt nem lettek volna hajlandók a hadsereg cél­­jaira áldozni A vezérük még azonfölül kije­lentette, hogy szives­ lélekkel a csatába in­duló katonákkal vannak. Az uniformisba öl­tözködött elvtársak a többiekkel együtt kiál­tották, hogy éljen a háború, nemzeti szinű kokárdákat tűztek a mellükre, sőt uram bocsá', némelyik még azt is mondotta jó hangosan, hoch unser Kaiser. Franciaországban szintén ilyen hirtelen­­ változott át a nemzetköziség nemzeti soviniz­mussá. Jaurés temetéséről azzal oszlottak el a szocialista munkások, hogy most mennek k­i a Berlin. Hervé, a legszélsőbb nemzetköziség­­apostola, a hazaffyak legelszántabb ostorozója, az útjába eső legelső kaszárnyába tért, egyen­ruhát és puskát kért, hogy a tűzvonalban har­colhasson. A miniszterelnök a háború kitöré­sekor Viviani, egy tőrül metszett szocialista volt. Viviani úr a francia néphez proklamációt intézett, amelyben a legvéresebb szájú haza­ff­akat megszégyenítő frázisokban kel ki a né­metek ellen — majdnem azt írtuk, a huncut­­ német ellen — és boszúra, megtorlásra, fegy­­verbe szólít minden jó hazafit. Az európai szociáldemokráciának harma­dik erős vára Belgium volt. Néhány nappal a nagy események megindulása előtt éppen­­Brüsszelben nemzetközi értekezletet tartottak a szocialisták a­­ hazaffyak indította háború ellen. Az értekezleten Vandervelde, a híres belga szocialista vezér elnökölt. Elnöki megnyi­tójában keményen odamondogatott a háborút akaró hazaffyaknak. Most ugyanaz a Vander­velde miniszter lett a Brogaville-minisztérium­ban. Ez a minisztérium hazaffyasságán kívül még a klerikális bélyeget is viselte a homlokán. «— Vandervelde mégis tárcát vállalt benne és részt vesz annak a harcnak a szervezésében, aimelyet Belgium Németország ellen harcol. Ha­ti háborúért lelkesedő tömeg az ablaka alatt a nemzeti himnuszt elénekli, levett kalappal jön ki az erkélyre és az utolsó sor elhangzása után nemzeti szólamoktól (mint ahogy a szocialis­ták a háború előtt mondották volna) hemzsegő beszéddel tüzelte a közönséget még lelkesebb hangulatra. Végezetül a magyar szociáldemokrata párt magatartásáról is meg kell emlékeznünk. A párt azt üzente a hadba induló elvtársaknak, hogy teljesítsék kötelességüket. Teljesítik is, mintha egy szálig megvadult hazafiyak lenné­nek. Mindezek a momentumok azt bizonyítják, hogy az elv és gyakorlat között nagy a különb­ség. A béke idejében számtalanszor mondot­ták ezt a szocialistáknak, de nem akarták el­hinni. Most azután­­ elhiszik. A katonanap (Saját tudósítónktól.) A budapesti utcasarko­kon ismét kivirultak a Gyermekvédő Liga piros er­nyői, de alattuk ezúttal nem az elhagyott gyerme­kek számára gyűjtöttek a fehérruhás leányok és hölgyek, hanem a harctéren küzdő katonák család­jának felsegítése céljából. A gyönyörű napfényben, a lobogódíszbe öltözött utcákon, a virággal és nem­zetiszínű szalagokkal díszített sátrak alatt vígan folyt a gyűjtés, sűrűn hullottak a fillérek, tízfillé­resek, koronák, sőt bankók a zöld perselyekbe és bátran elmondhatjuk, hogy a jótékony hölgyek szép munkát végeztek, de nem volt nehéz dolguk, mert a katonák családja számára mindenki önként és kész örömmel adakozott. Soha ilyen lelkes, adakozó­ kedv nem volt Bu­dapesten. 1848-ban hordhatták így az asszonyok ékszereiket a haza oltárára. Ma bezzeg nem kellett fortélyhoz folyamodni a gyűjtőknek, hogy megnyíl­janak az erszények. A fiatal leányok és az asszo­nyok fáradhatatlanul járták az utcákat s nem egy buzgó leány két-három persely pénzt is gyűjtött. Ma nem vonultak a mellékutcákba a fiatalemberek, hogy kikerüljék a piros sátrakat és a körutakat, amelyeknek aszfaltján ifjú lányok kedves serege kérő tekintettel, nyájas, szelid szavakkal nyújtja a perselyt az em­ber felé. Ma nem kellett kérni, ma önként húzták elő tárcáikat az emberek. Tárcák és szívek egyformán megnyíltak arra a szóra: — A katonák családjának! A gyűjtők táborkara a Gyermekvédő Liga he­lyiségében volt, ahonnan autón robogtak ki az in­tézők különböző utasításokkal. A gyűjtés már ko­rán reggel megkezdődött s legelevenebben a „Pesti Napló" Váci­ körúti háza előtt indult meg. A „Pesti Napló" nagyszabású hangversenyt rendezett az ut­cán a katonák családjainak javára. Erről a pom­pásan sikerült ünnepségről lapunk más helyén rész­letesen beszámolunk.­­ Míg a külvárosokban már kora reggel megélén­kült a sátrak környéke, a Belvárosban, ahol kissé későn ébred az előkelő világ, tíz óra tájban indult meg igazán a munka. A Nemzeti Kaszinó előtt Hadik-Barkóczy Endréné ült az urná­k mellett, a Múzeum-körút sarkán Széchényi Lászlóné, a maga fejedelmi adományával kezdte meg a gyűjtést, a korzón pedig gróf Andrássy Gyuláné urnájába hullottak a bankók. Auguszta főhercegasszony, aki tudvalevően elvállalta a katonanap védnöksé­gét és a legélénkebb érdeklődést tanúsította az egész akció iránt, Kistapolcsányban időzik gyer­mekeinél s igy nem volt módjában Budapestre jönni. Ennélfogva ezer koronát küldött gróf Tisza István miniszterelnöknek azzal a kéréssel, hogy ezt az összeget a katonanap céljaira juttassa el. Ennek megfelelően a miniszterelnök megbízá­sából titkára, dr. Latinovics Endre megjelent dr. Bárczy István polgármester nejének a Ferenciek­terén levő gyüjtőurnájánál s átadta Auguszta fő­hercegnő adományát. Ugyanekkor dr. Latinovits Endre gróf Tisza István nevében kétszáz koronát juttatott Bárczy Istvánné perselyébe. A budai kerületekben is szép eredménynyel folyt a gyűjtés. A katonanap munkájában legjob­ban kivették részüket Lénárd Gyukiné, Kemény Lajosné, kékfestőné és Farkas Erzsike. A Budapest-Svábhegyi Egyesület hölgybizott­sága Hönich Henrikné, báró Madarassy Beck Irén vezetésével szintén nagy gyűjtést rendezett. A gyűj­tésen a következő hölgyek vettek részt: Bárdossy Ilus, dr. Barna Károlyné, Bischitz Stefi, Fischer Stefi, Freidiger Irén, Fischer Edith, Egán Edéné, Gulden Lia, Hecht Edith, Hegyi Laurtné és Ilonka, Koisch Ili, Kőszegi Erzsi, Lőwh Renée, Lóránt I Zsigmondné, Morlin Imréné, Politzer Albertné és­­ Klári, Radó Richardné, Ráskai Margit, Reiter Irén, ifj. Róth Béláné, Sváb Lajosné, Erna és Mici, dr. Teltsch Béláné, Urbán Sándorné, Wagner Jolán. Este kilenc órakor megkezdték az összegyűj­tött pénz olvasását. Az eredmény körülbelül 100.000 koronára tehető. Az olvasás még folyik. WVWIWWWWWWWWWWAWAVWWW Az itthonmaradottakért (A hadsegélyző-hivatal)­ ­A Budapesti Tudósító felhívást közöl, amely sze­rint a hadügyminiszter, a magyar honvédelmi minisz­ter és az osztrák honvédelmi miniszter az egész fegy­veres erőre kiterjedő önkéntes hadsegélyezés köz­ponti hatóságaképpen kölcsönös egyetértéssel Budapes­ten és Bécsben egy-egy hadsegélyző-hivatalt szervez­tek. E hivatalok vezetésére egy-egy magasrangú tá­bornokot rendeltek, akinek munkaköre kiterjed az ön­kéntes segélynyújtás minden nemére. Kivételt képez ez alól a beteg- és sebesültápolás, amely teljesen ki­alakult külön szervezettel bír (Vöröskereszt­ Egylet), valamint a behívott katonák családtagjainak segítése. Hivatalos jellegüknél fogva feltétlen részrehajlatlanság mellett óhajtanak a hadsegélyző-hivatalok céltudatos irányt adni a monarkiában már megindult egész nagy segítő­ mozgalomnak és központjai óhajtanak lenni minden ilyen hazafias törekvésnek. Különös gondot fognak arra fordítani, hogy a segélynyújtás a gyakor­lati élet kívánságainak is teljesen megfeleljen. E hi­vatalok egyúttal az önkéntes segélynyújtás központi tudakozó­helyei is. Ezek alapján felszólítanak mindenkit, aki az el­mondottak értelmében a hadsegélyezés terén közre­működni óhajt, hogy a cs. és kir. hadügyminisztérium hadsegélyező hivatalához (Kriegsfürsorgeamt des k. u. k. Kriegsministeriums Wien, IX/3., Swarzspanier­strasse 15.), illetőleg a honvédelmi minisztérium had­segély­ező hivatalához (Budapest, TV., Váci­ utca 38.) forduljanak. E hivatalok mindegyike elfogad pénzado-­ mányokat a segélynyújtás bármilyen céljaira s ezeket haladéktalanul eljuttatja rendeltetésük helyére. Gyüj-t tenek mindenféle adományokat a háborúban elesett, vagy a hadi fáradalmak következtében elhalt harco­saink özvegyei és árvái számára, úgyszintén gyűjtik a harcmezőn álló katonáinknak szánt adományokat és egyáltalán oda törekednek, hogy a segélynyújtás minden módját elősegítsék és szervezzék. A közönség figyel­mét felhívják arra, hogy a gyorsan romlásnak induló­ cikkek adományozása nem kívánatos. A segélynyújtás­ legalkalmasabb eszköze a készpénz. Mindkét hivatal a monarkia összes nyelvein levelez. (Ferenc Ferdinánd árváinak jótétte) Bécsből jelentik: Ferenc Ferdinánd és neje kiskorú gyermekei gyámhatósági jóváhagyással, négy egyforma részben, összesen hatezer koronást ajándékoztak az osztrák és magyar Vörös Kereszt-­ nek, valamint az Ausztriában és Magyarországon elesettek árváit és özvegyeit segítő hivatalnak. (Kétszázezer koronás adomány) Dr. Hajdú Tibor pannonhalmi főapát 200.000 korona értékű magyar földtehermentesítési köt­vényt utalt át a miniszterelnökségnek, mint a ma­­gyarországi Szent Benedek-rend adományát, a há­ború okozta szükségletek fedezésére. (Hol fizetik ki a katonai kárpótlást?)­ ­Az Országos Gazdasági Bizottság közlése szerint a katonai célokra átvett lovakért és szállítási eszkö-­­zökért járó kárpótlási összegeket a postatakarékpénz-­ tár útján fizetik ki. Az, akinek ilyen követelése van,­ a lóállítási igazolványnyal (kékszinü nyilvántartó lap-­­pal, kékszinü elismervénynyel) az illetékes adóhiva­talnál jelentkezik, amely ezeket az igazolványokat,­ illetve elismervényeket az igényjogosultak és a kifi­i­zetendő összegek jegyzékének összeállítása és a posta-­ takarékpénztárnál való megfelelő utalványozása vé­gett bevonja és az átvett okmányok helyett fehér színű átvételi lapokat ad. A kárpótlást annak utalványoz­zák, aki a bevont szállítási igazolványokon (kék nyíl-­ vántartó lapmásolatokon kék elismervényeken) jogo­sult tulajdonosnak van megnevezve. Ha nem az elis-' mervényen megnevezett tulajdonos mutatja be az iga­zolványt az adóhivatalnál, a kárpótlási összeget bírói letétbe helyezik. A postatakarékpénztári utalványt az­után a posta mindenkinek a lakásán kézbesíti. (A segítő-akció) A főváros megbízottai kedden fejezték be a had-­­bavonultak családtagjainak összeírását és a főváros vasárnaptól kezdve folyósítja a segélyeket. A főváros­ környékén levő községek közül Újpesten, Kispesten,­ Budafokon és Rákospalotán e héten megtörténik a hadbaromiltak családtagjainak összeírása; a többi községekben az elöljáróság még nem intézkedett.­­ A belügyminisztérium tisztviselői kara a hadba-­, vonultak családtagjainak 2710 koronát adományozott.. Dr. Szmrecsányi Lajos egri érsek 2000 koronát adott ugyane célra. • Az államvasutak hadbavonult napikeres alkalma-­­zottait, akik a vasútnál nem voltak már legalább egy évig alkalmazásban, a vasút nem részesíti állandó el­látásban. Épp ezért az államvasutak részéről igazol­ványnyal ellátott , napibéres alkalmazottaknak segí­tésre szorult családjait az állam részéről illeti meg a, mozgósítási segély, összeírás végett a lakások sze­rint illetékes kerületi, vagy községi elöljáróságnál kell tehát jelentkezniök.­­

Next