Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)

1914-08-25 / 205. szám

Budapest, kedd PESTI NAPLÓ 1614. augusztus 28. arámi 3 bajor és a német trónörökös győzelmei, a német csapatok offenzívája szétszakí­tották a francia hadsereget. Említésre­méltó körülmény, hogy a német gyalog­ság előnyomulása helyenkint erdős tere­pen történt, ahol a tüzérség nem tudta a gyalogság előnyom­ulását előkészíteni. Az egyik hadvezér egy nagy csata estéjén győzelmét a következőképp jelen­tette: — A megparancsolt vonalat elértük. A „Vossische Zeitung" ehhez meg­jegyzi: Mi minden van ezekben a sza­vakban, mennyi szerénység, mennyi kö­telességtudás! Úgy hangzanak e szavak, mint hogyha a parancsot a gyakorló­téren hajtották volna végre. A német trónörökös a trónörökös­asszonynak győzelméről a következőket táviratozta: A hadsereg fényes győzelmet aratott. A franciák több helyütt futva menekül­nek. A württembergi király a következő táviratot kapta: Teljes győzelem! A tizenharmadik hadtest csodálatraméltóan harcolt. Büszke vagyok, hogy ilyen csapatokat vezényelhetek. Vilmos trónörökös: Halálmegvetéssel harcolnak a németek Frankfurt, augusztus 24. A „Frankfurter Zeitung" jelenti a főhadi­szállásról. A franciák többnyire vitézül har­colnak, de a francia foglyok nagy tömege azt mutatja, hogy gyorsan ellankadnak és hogy a német csapatokat a nehéz erdős terepen ki­tűnően vezetik. A németek az utóbbi napokban ott is, ahol a tüzérség nem végezhetett még előkészítő munkát, halálmegvetéssel rohanták meg a francia megerősített állásokat és min­dent halomra döntöttek. Namur bombázása Gentet átadják a németeknek Bécs, augusztus 24. A „Zeit" jelenti Amsterdamból. Az angol expedíciós sereget e hónap 14-én Havreban partraszállították és lelkesen fogadták. Kisebb csapatokat e hónap 17-én éjszaka és később is Ostendénél szállítottak partra. Namurban a német bombák borzasztó hatással működnek. A genti lakosság az összes fegyvereket Antwer­penbe küldte és hajlandó a várost átadni. A „Metropol" nevű antwerpeni újság megerősíti, hogy a német csapatok Brüsszelben nagy ön­mérsékletet tanúsítottak és a legkisebb kihá­gást sem követték el.­ ­Merénylet a belga király ellen Két tábornokot megmérgeztek Bécs, augusztus 24. Roosendaalból augusztus 19-iki kelettel érkezett távirat jelenti. A brüsszeli lapok va­sárnap egy magas személyiség ellen intézett támadásról adnak hírt. Mára köztudomású lett, hogy a merényletet a belga király ellen követték el. Albert királyt, aki napok óta min­den reggel automobilon Antwerpenből Brü­sz­szel felé megy, hétfőn egy másik automobil követte. A rendőri nyomozás megállapította, hogy a titokzatos automobil utasa nem messze a királyi palotától bombát dobott a király zárt kocsijára, de már a következő pillanatban teljesen eltűnt a láthatárról az ismeretlen autó. A bomba a földre esett és ott felrobbant, de nagy kárt nem okozott. A rendőrség azt hiszi, hogy a merényletet egy belga forradalmár kö­vette el, a belga forradalmárok ugyanis na­pok óta készültek arra, hogy a francia-barát katonapárt vezéreit meggyilkolják. Vasárnap este az a hír is elterjedt, hogy két tábornok komoly mérgezési tünetek között megbetegedett. Noha hivatalosan kijelentették, hogy a két magasrangú katona öngyilkosságot követett el, mégis valószínűbbnek látszik az a verzió, hogy a két megbetegedés forradalmi mozgalmakkal van kapcsolatban, mert a leg­utóbbi napokban Brüsszelben és Antwerpenben igen sok letartóztatás történt. A brüsszeli követségünk hazautazott Bécs, augusztus 24. (Bud­. Tud.) Nagyon érdekes diplomáciai helyzetbe került a belgiumi osztrák-magyar követség, amelynek élén legutóbb gróf Clary követ állt. A német csapatok­nak Brüsszelbe való bevonulása előtt a belga udvar és kormány Antwerpenbe menekült. Az osztrák­magyar követség, amely, minthogy monarkiánk és Belgium közt a diplomáciai viszony nem szakadt meg, az ügyeket egészen a legutóbbi időkig szabály­szerűen vitte, a belga kormány menekülése követ­keztében képtelenné vált, hogy diplomáciai műkö­désének továbbra is megfelelhessen. S mivelhogy, jelenleg Brüsszel német közigazgatás alatt áll, a brüsszeli osztrák-magyar követségnek az ügyeket­ nem kell ellátnia és funkciója ezzel automatice meg­szűnt. A követségi személyzet mindezek következté­­ben elhagyta Brüsszelt és hazautazott. A diadalhirek Bécsben Bécs, augusztus 24­. Tegnap minden harctérről győzelmi hirek jötö-­­tek s azoknak hatása alatt nagy lett a lelkesedés.. Estefelé a Schwarzenberg-téren óriási néptömeg­ vonult fel színes lámpásokkal és zászlókkal, ott gyü­í­lekezett a rengeteg sokaság, majd elindult a némett nagykövetség palotája felé, útközben hazafias dalo­kat énekeltek. A német nagykövetségtől a tüntetők, a hadügyminisztériumhoz mentek és lelkesen él­­­tették a szövetséges uralkodókat és hadseregeiket. Francia erőszakosság a marokkói német ügyvivő ellen _ Berlin, augusztus 24. A Wolff-ügynökség jelenti: A tangeri n­met ügyvivő Palermóból táviratozza, hogy a m­arokkói kormány e hónap 19-én kézbesítette neki az útleveleket és őt a követség egész sze­mélyzetével együtt hirtelen és erőszakosan a Cassar francia cirkálóra vitte, amely Paler­­­móba szállította őket. Ez a brutális erőszak Marokkó nemzetközi zónájának fővárosában,­ melyben az algezirászi szignatárius ha­talmainak diplomáciai képviselői még ma is­ ellenőrzést gyakorolnak a kormány fölött Ma­rokkó és Franciaország részéről, olyan hallat­lan megsértése a nemzetközi jognak, aminő a történelemben még sohasem fordult elő. Te­kintettel Gibraltár helyzetére, magától értető­dik, hogy ez az erőszakos coup csak Anglia hozzájárulásával volt lehetséges, holott Anglia a hozzánk intézett hadüzenetet a nemzetközi jogok sérthetetlenségéért való síkraszállásával szépítgette. A belga sajtó a német csapatok győzelméről Berlin, augusztus 24. A Wolff-ügynökség jelenti: Az angol cen­zúra péntek reggelig elnyomta Brüsszel bevé­telének hírét, amely most Londonban nyo­masztólag hat. A „Metropole" című antwerpeni újság így ír: Brüsszelnek a németek által való bevétele példás és méltóságteljes volt. A város lakossága el van keseredve a kormány ellen, amely a né- t az angol huszárok . Hogy a Meuse mellett egy egész brigádnyit vertek meg ma belőlük, emlékezni illik az an­gol huszárokra. Oh mily kedvesek voltak az angol huszá­rok. Heten voltak és Lembergből jöttek sok csomaggal egy imprezárió vezérlete alatt. Min­den este láttam őket. Oly helyes volt a kis pi­ros frakkjuk, bóbitás prémkucsmájuk. A hap­tákot nagyon tudták és a Marcheons! vezény­szóra egyszerre illegették lábukat, amely nem volt inas, de kecses és gyengéd, hogy egy leg­szűkebb karpereccel is meg lehetett volna azt mérni. De a legszebb az a hazugság volt, amit közülök a legkisebb állandóan a szájában — e korán hervadt cseresznye-gyümölcsben — hordott, a hazugság, az tudniillik, hogy halott­­vőlegénye van, egy osztrák katonatiszt, akivel a lavocnei vonaton ismerkedett meg. Aranybá­dogkardjukon a legcsintalanabb dalok refrain­jei villantak meg, de azért nem kell róluk ros­­­szat hinni. Csúnya érzés és hitvány gondolat — ő bennük — nem kisérte a songokat. Éne­kelték őket, mert ez volt a kenyerük és mert valóban sirnivalóan kár lett volna azért, ha ujjacskájukat, amely vékony volt, mint egy könypatak, harisnyakötő tű­ sebzi véresre. Há­rom hónapokig voltak Pesten az angol huszá­rok, azután elutaztak Bukarestbe. Reggel száll­tak a nagy vonat lépcsőjére és az éjszakai mu­latóhelyiség egész személyzete az indóházba ki­sérte őket. Kint volt a Küchenh­ef is és ha a JLI ejl.' '- 'Zíi .- J^/ L X t .i mintt--^ Lj'i V _ pincérek, ruhatárosok, virágárusok és alsóbb rendű törzsvendégek szeme inkább az alvat­lanságtól, (oly éles volt a reggeli napfény!) mint a sírástól volt veres, azért őszintén érez­tünk meghatódottságot mindannyian. Az im­prezárió a végső Istenhozzád pillanatában arról biztosított szenvedelmesen, hogy volt ő is egy­kor (régen ... soha ...) fiatal leányka, mint a hét angol huszár mostan. Növendék tavasz volt, kezdő március és tudtuk, hogy június­ban a nyári helyiségben látjuk egymást vi­szont és ma is vallom, helyes volt, hogy nem kórusban énekeltük a „Marlborough s 'en va-t-en guerre"-t, amikor elmentek tőlünk az angol huszárok. ... Emlékeznek még az angol huszá­rokra? Magas csizmát hordtak, hosszú baju­szuk volt, sok sört ittak és egyik regementjü­ket Esmond Henrik vezényelte, Anna ő fel­sége ezredese. A Thakeray nemes regényét ol­vasták csak hiszen és remélem, pontosan érte­sülve vannak róla, hogy e daliák minő ádáz harcot folytattak a zsoldért, amelylyel egymás­után maradtak adósok Stuart Jakab, Anna, Szent György lovag és a hannoverai választó is. Csak egy fizetett pontosan, Vilmos, az orá­niai herceg, aki — valljuk meg, egymás között vagyunk hiszen — korrekt egy fiú volt, noha a tory-arisztokrácia sosem akarta őt elis­merni és csak a bitorló orániai hercegnek szó­lította akkor is, amikor pedig már esztendők óta elvitathatatlan jogon hordta az Egyesült Királyságok koronáját. Ő pontos fizető volt és híven szolgálták őt az angol huszárok. Későb­ben Marlborough vezénylete alatt rándultak ki a kontinensre, de a Rajna és a Mosel szőlőhe­gyei alatt kelletlen találkozásuk volt Eugen­nel, a savoyai prinoce­. Közülük, az angol hu­szárok közül, sokan nem ittak ezután több sört, nem, egy pinttel sem és az ausztriai feje­,­de nem győzhetetlen tábornoka, a savoyai, ak­kor valóban tönkreverte a tengeri koalíciót, amelynek vezérlő hatalmai — mindnyájunk­nak kellett ezt az iskolában tudnunk — Anglia és Frankhon voltak. A német föld gyen­gén sarjadozó füvébe haraptak az angol huszá­rok közü­l sokan, de Henrik ezredes (Esmond) megmenekült és szive választottját oltár elé vezetvén, sok évig békés amerikai farmokon hallhatta, mint kukorékot kora reggel nagyot a kakas, akinek tollazata — Istenemre mon­dom — a tarka pompában nem igen marad el az angol huszárok formaruhájának sokféle színezése mögött. És láttunk angol huszárokat belga föl­dön is. Waterloo körül volt ez, az elmúlt év­század kezdő éveiben és a haragos Wellington tábornok vezette őket a franciák császára el­len. A magas skót hegyek közül toborzott ez angol huszárok némileg késedelmesek voltak akkor, de nagyobb baj azért nem történt. Az ütközetet megnyerte hiszen már Blücher, a po­rosz király tábornoka, a magdeburgi huszárok halálos rendeket vágtak már akkoron a fran­cia seregben, amely ellen — tüdott dolog ez — németek és angolok szövetségben egyesültek akkor. És előjöttek a történelemben még más­kor is az angol huszárok. A Ripp van Winkle­ben köszönhettük őket nemrégiben, de a

Next