Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)
1914-08-25 / 205. szám
Budapest, kedd PESTI NAPLÓ 1614. augusztus 28. arámi 3 bajor és a német trónörökös győzelmei, a német csapatok offenzívája szétszakították a francia hadsereget. Említésreméltó körülmény, hogy a német gyalogság előnyomulása helyenkint erdős terepen történt, ahol a tüzérség nem tudta a gyalogság előnyomulását előkészíteni. Az egyik hadvezér egy nagy csata estéjén győzelmét a következőképp jelentette: — A megparancsolt vonalat elértük. A „Vossische Zeitung" ehhez megjegyzi: Mi minden van ezekben a szavakban, mennyi szerénység, mennyi kötelességtudás! Úgy hangzanak e szavak, mint hogyha a parancsot a gyakorlótéren hajtották volna végre. A német trónörökös a trónörökösasszonynak győzelméről a következőket táviratozta: A hadsereg fényes győzelmet aratott. A franciák több helyütt futva menekülnek. A württembergi király a következő táviratot kapta: Teljes győzelem! A tizenharmadik hadtest csodálatraméltóan harcolt. Büszke vagyok, hogy ilyen csapatokat vezényelhetek. Vilmos trónörökös: Halálmegvetéssel harcolnak a németek Frankfurt, augusztus 24. A „Frankfurter Zeitung" jelenti a főhadiszállásról. A franciák többnyire vitézül harcolnak, de a francia foglyok nagy tömege azt mutatja, hogy gyorsan ellankadnak és hogy a német csapatokat a nehéz erdős terepen kitűnően vezetik. A németek az utóbbi napokban ott is, ahol a tüzérség nem végezhetett még előkészítő munkát, halálmegvetéssel rohanták meg a francia megerősített állásokat és mindent halomra döntöttek. Namur bombázása Gentet átadják a németeknek Bécs, augusztus 24. A „Zeit" jelenti Amsterdamból. Az angol expedíciós sereget e hónap 14-én Havreban partraszállították és lelkesen fogadták. Kisebb csapatokat e hónap 17-én éjszaka és később is Ostendénél szállítottak partra. Namurban a német bombák borzasztó hatással működnek. A genti lakosság az összes fegyvereket Antwerpenbe küldte és hajlandó a várost átadni. A „Metropol" nevű antwerpeni újság megerősíti, hogy a német csapatok Brüsszelben nagy önmérsékletet tanúsítottak és a legkisebb kihágást sem követték el. Merénylet a belga király ellen Két tábornokot megmérgeztek Bécs, augusztus 24. Roosendaalból augusztus 19-iki kelettel érkezett távirat jelenti. A brüsszeli lapok vasárnap egy magas személyiség ellen intézett támadásról adnak hírt. Mára köztudomású lett, hogy a merényletet a belga király ellen követték el. Albert királyt, aki napok óta minden reggel automobilon Antwerpenből Brüszszel felé megy, hétfőn egy másik automobil követte. A rendőri nyomozás megállapította, hogy a titokzatos automobil utasa nem messze a királyi palotától bombát dobott a király zárt kocsijára, de már a következő pillanatban teljesen eltűnt a láthatárról az ismeretlen autó. A bomba a földre esett és ott felrobbant, de nagy kárt nem okozott. A rendőrség azt hiszi, hogy a merényletet egy belga forradalmár követte el, a belga forradalmárok ugyanis napok óta készültek arra, hogy a francia-barát katonapárt vezéreit meggyilkolják. Vasárnap este az a hír is elterjedt, hogy két tábornok komoly mérgezési tünetek között megbetegedett. Noha hivatalosan kijelentették, hogy a két magasrangú katona öngyilkosságot követett el, mégis valószínűbbnek látszik az a verzió, hogy a két megbetegedés forradalmi mozgalmakkal van kapcsolatban, mert a legutóbbi napokban Brüsszelben és Antwerpenben igen sok letartóztatás történt. A brüsszeli követségünk hazautazott Bécs, augusztus 24. (Bud. Tud.) Nagyon érdekes diplomáciai helyzetbe került a belgiumi osztrák-magyar követség, amelynek élén legutóbb gróf Clary követ állt. A német csapatoknak Brüsszelbe való bevonulása előtt a belga udvar és kormány Antwerpenbe menekült. Az osztrákmagyar követség, amely, minthogy monarkiánk és Belgium közt a diplomáciai viszony nem szakadt meg, az ügyeket egészen a legutóbbi időkig szabályszerűen vitte, a belga kormány menekülése következtében képtelenné vált, hogy diplomáciai működésének továbbra is megfelelhessen. S mivelhogy, jelenleg Brüsszel német közigazgatás alatt áll, a brüsszeli osztrák-magyar követségnek az ügyeket nem kell ellátnia és funkciója ezzel automatice megszűnt. A követségi személyzet mindezek következtében elhagyta Brüsszelt és hazautazott. A diadalhirek Bécsben Bécs, augusztus 24. Tegnap minden harctérről győzelmi hirek jötö-tek s azoknak hatása alatt nagy lett a lelkesedés.. Estefelé a Schwarzenberg-téren óriási néptömeg vonult fel színes lámpásokkal és zászlókkal, ott gyüílekezett a rengeteg sokaság, majd elindult a némett nagykövetség palotája felé, útközben hazafias dalokat énekeltek. A német nagykövetségtől a tüntetők, a hadügyminisztériumhoz mentek és lelkesen éltették a szövetséges uralkodókat és hadseregeiket. Francia erőszakosság a marokkói német ügyvivő ellen _ Berlin, augusztus 24. A Wolff-ügynökség jelenti: A tangeri nmet ügyvivő Palermóból táviratozza, hogy a marokkói kormány e hónap 19-én kézbesítette neki az útleveleket és őt a követség egész személyzetével együtt hirtelen és erőszakosan a Cassar francia cirkálóra vitte, amely Palermóba szállította őket. Ez a brutális erőszak Marokkó nemzetközi zónájának fővárosában, melyben az algezirászi szignatárius hatalmainak diplomáciai képviselői még ma is ellenőrzést gyakorolnak a kormány fölött Marokkó és Franciaország részéről, olyan hallatlan megsértése a nemzetközi jognak, aminő a történelemben még sohasem fordult elő. Tekintettel Gibraltár helyzetére, magától értetődik, hogy ez az erőszakos coup csak Anglia hozzájárulásával volt lehetséges, holott Anglia a hozzánk intézett hadüzenetet a nemzetközi jogok sérthetetlenségéért való síkraszállásával szépítgette. A belga sajtó a német csapatok győzelméről Berlin, augusztus 24. A Wolff-ügynökség jelenti: Az angol cenzúra péntek reggelig elnyomta Brüsszel bevételének hírét, amely most Londonban nyomasztólag hat. A „Metropole" című antwerpeni újság így ír: Brüsszelnek a németek által való bevétele példás és méltóságteljes volt. A város lakossága el van keseredve a kormány ellen, amely a né- t az angol huszárok . Hogy a Meuse mellett egy egész brigádnyit vertek meg ma belőlük, emlékezni illik az angol huszárokra. Oh mily kedvesek voltak az angol huszárok. Heten voltak és Lembergből jöttek sok csomaggal egy imprezárió vezérlete alatt. Minden este láttam őket. Oly helyes volt a kis piros frakkjuk, bóbitás prémkucsmájuk. A haptákot nagyon tudták és a Marcheons! vezényszóra egyszerre illegették lábukat, amely nem volt inas, de kecses és gyengéd, hogy egy legszűkebb karpereccel is meg lehetett volna azt mérni. De a legszebb az a hazugság volt, amit közülök a legkisebb állandóan a szájában — e korán hervadt cseresznye-gyümölcsben — hordott, a hazugság, az tudniillik, hogy halottvőlegénye van, egy osztrák katonatiszt, akivel a lavocnei vonaton ismerkedett meg. Aranybádogkardjukon a legcsintalanabb dalok refrainjei villantak meg, de azért nem kell róluk rosszat hinni. Csúnya érzés és hitvány gondolat — ő bennük — nem kisérte a songokat. Énekelték őket, mert ez volt a kenyerük és mert valóban sirnivalóan kár lett volna azért, ha ujjacskájukat, amely vékony volt, mint egy könypatak, harisnyakötő tű sebzi véresre. Három hónapokig voltak Pesten az angol huszárok, azután elutaztak Bukarestbe. Reggel szálltak a nagy vonat lépcsőjére és az éjszakai mulatóhelyiség egész személyzete az indóházba kisérte őket. Kint volt a Küchenhef is és ha a JLI ejl.' '- 'Zíi .- J^/ L X t .i mintt--^ Lj'i V _ pincérek, ruhatárosok, virágárusok és alsóbb rendű törzsvendégek szeme inkább az alvatlanságtól, (oly éles volt a reggeli napfény!) mint a sírástól volt veres, azért őszintén éreztünk meghatódottságot mindannyian. Az imprezárió a végső Istenhozzád pillanatában arról biztosított szenvedelmesen, hogy volt ő is egykor (régen ... soha ...) fiatal leányka, mint a hét angol huszár mostan. Növendék tavasz volt, kezdő március és tudtuk, hogy júniusban a nyári helyiségben látjuk egymást viszont és ma is vallom, helyes volt, hogy nem kórusban énekeltük a „Marlborough s 'en va-t-en guerre"-t, amikor elmentek tőlünk az angol huszárok. ... Emlékeznek még az angol huszárokra? Magas csizmát hordtak, hosszú bajuszuk volt, sok sört ittak és egyik regementjüket Esmond Henrik vezényelte, Anna ő felsége ezredese. A Thakeray nemes regényét olvasták csak hiszen és remélem, pontosan értesülve vannak róla, hogy e daliák minő ádáz harcot folytattak a zsoldért, amelylyel egymásután maradtak adósok Stuart Jakab, Anna, Szent György lovag és a hannoverai választó is. Csak egy fizetett pontosan, Vilmos, az orániai herceg, aki — valljuk meg, egymás között vagyunk hiszen — korrekt egy fiú volt, noha a tory-arisztokrácia sosem akarta őt elismerni és csak a bitorló orániai hercegnek szólította akkor is, amikor pedig már esztendők óta elvitathatatlan jogon hordta az Egyesült Királyságok koronáját. Ő pontos fizető volt és híven szolgálták őt az angol huszárok. Későbben Marlborough vezénylete alatt rándultak ki a kontinensre, de a Rajna és a Mosel szőlőhegyei alatt kelletlen találkozásuk volt Eugennel, a savoyai prinoce. Közülük, az angol huszárok közül, sokan nem ittak ezután több sört, nem, egy pinttel sem és az ausztriai feje,de nem győzhetetlen tábornoka, a savoyai, akkor valóban tönkreverte a tengeri koalíciót, amelynek vezérlő hatalmai — mindnyájunknak kellett ezt az iskolában tudnunk — Anglia és Frankhon voltak. A német föld gyengén sarjadozó füvébe haraptak az angol huszárok közül sokan, de Henrik ezredes (Esmond) megmenekült és szive választottját oltár elé vezetvén, sok évig békés amerikai farmokon hallhatta, mint kukorékot kora reggel nagyot a kakas, akinek tollazata — Istenemre mondom — a tarka pompában nem igen marad el az angol huszárok formaruhájának sokféle színezése mögött. És láttunk angol huszárokat belga földön is. Waterloo körül volt ez, az elmúlt évszázad kezdő éveiben és a haragos Wellington tábornok vezette őket a franciák császára ellen. A magas skót hegyek közül toborzott ez angol huszárok némileg késedelmesek voltak akkor, de nagyobb baj azért nem történt. Az ütközetet megnyerte hiszen már Blücher, a porosz király tábornoka, a magdeburgi huszárok halálos rendeket vágtak már akkoron a francia seregben, amely ellen — tüdott dolog ez — németek és angolok szövetségben egyesültek akkor. És előjöttek a történelemben még máskor is az angol huszárok. A Ripp van Winkleben köszönhettük őket nemrégiben, de a