Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)
1914-08-26 / 206. szám
PESTI NAPLÓ 1914. augusztus 26 (206. szám.a Budapest, szerda, részesülnek. Nyilván nincsenek az ilyesmihez hozzászokva, mert meghatottságukban nem győzik katonáink kezét csókolgatni. Lázár Miklós A kraszniki győzelem A Magyar Távirati Iroda jelenti délután 3 órakor: „A hadisajtószállásról hivatalosan a következőket jelentik: Megállapíthatjuk, hogy csapataink a Krasznik mellett lefolyt harcban 2200 oroszt elfogtak. Azok az elfogott orosz tisztek, akik a japán hadjáratban részt vettek, egybehangzóan kijelentik, hogy a mi katonáink támadása sokkal hevesebb, mint a japánoké volt." A Magyar Távirati Iroda jelenti: A sajtóhadiszállásról hivatalosan jelentik: A Krasznik melletti harcokban a legújabb jelentések szerint több mint háromezer foglyot ejtettünk, három zászlót, húsz ágyút és hét fogattal ellátott gépfegyvert zsákmányoltunk. Az oroszok menekülése Kielcéből Bécs, augusztus 25. Egy Kielce környékéről való lengyel földbirtokos, aki Krakóba utazott, érdekes dolgokat közöl lengyel lapokban a város kiürítéséről. A nagyszámú orosz lakosság körében ideges mozgolódás volt észlelhető, amely kétségtelenül elárulta, hogy fontos eseményt vár. Nemsokára tisztázódott a helyzet. Az összes hivatalnokok, tanárok és tisztek gyors elutazásra készültek. Mindenki hazasietett, lázasan becsomagolta értékesebb holmijait s a pályaudvarra igyekeztek. A vasutat azonban csak oroszok használhatták, a lengyeleket nem bocsátották föl. A síneken a vagyonok égőképek végtelen sora vesztegelt. Irtózatos tolongás támadt, amelyben asszonyokat, gyermekeket ide-oda taszigáltak. A pályaudvaron néhány ismert lengyel személyiség is volt. Isten veletek — igy búcsúztak az orosz hivatalnokok a lengyelektől — sohasem fogjuk látni egymást! A vonat a Ivangorod felé robogott s utána elpusztították a pályatestet. A kielcei lengyelek pedig polgári bizottságot alkottak a rend fentartására, amire annál nagyobb szükség volt, minthogy a fegyenceket kieresztették a börtönből. Román tudósítás a novosztelicai harcokról Bukarest, augusztus 25. A Novosziilicánál szerdán éjjel lefolyt csatáról az Universul tudósítója, aki a közvetlen szomszédos romániai Molnica községből nézte a harcot, a következőket táviratozta lapjának: A háború kitörése óta egyre érkeznek csapatok a határra, amelyek felvonulását Molnica vámházából igen jól meg lehet figyelni. Hétfőn és kedden egyes orosz előőrsök nyugtalanították a novoszielicai védelmi vonalat, de visszaverésükre az ottani csendőrök és pénzügyőrök a rendes katonaságot nem is vették igénybe. Szerda délután mind sűrűbben és sűrűbben közeledtek az orosz katonák a határ felé s este kilenc órára, mire teljesen besötétedett, megkezdték a támadást. Az osztrák-magyar hadsereg a terep által nyújtott előnyöket kitűnően kihasználva, már készen várta az oroszokat, s féltízkor már mindkét részről szakadatlanul ropogtak a puskák. Az oroszok három órán át folytonos puskatüzelés közepette iparkodtak ellenfeleiket hadállásaikból kiverni, de minden támadásuk csak újabb és újabb nagy veszteséget jelentett számukra. Hajnalhasadtával az osztrák-magyar sereg egyes csoportjai a visszavonuló oroszok üldözésére indultak, majd visszaverték hadállásaikba, hogy az esetleges újabb éjjeli támadást biztos helyen bevárhassák. A novoszielicai csatában az oroszok vesztesége úgy halottakban, mint sebesültekben nagy volt, míg az osztrák-magyar hadsereg alig néhány embere esett el. Menekülés orosz fogságból Máramarossziget, augusztus 25. A máramarosszigeti vasúti állomásra tegnapelőtt katonai betegszállítmány érkezett. A csapatban egy rendkívül élénk dragonyos keltette fel leginkább a figyelmet különös ruházatával. Piros lovaglónadrág, bakancs és gyalogsági sapka volt rajta, szörnyen méltatlankodott. Tiltakozott az ellen, hogy a betegekkel együtt vigyék, mert viszsza akar menni ezredéhez, hogy újra verekedhessék az oroszokkal. A további beszélgetés során előadta, hogy jó messze bent járt már ezredével Oroszországban. Előőrsön voltak, amikor hirtelen erős dragonyos csapat bukkant eléjük. Vitézül megverekedtek a túlnyomó erővel. Az attak hevében alóla kilőtték a lovat, a zászlóst pedig megsebesítették, azután mindkettőjüket elfogták az oroszok. — Elvették — folytatta elbeszélését a dragonyos — a felszerelésünket, mert az övék rongyos volt. Tőlem is elszedték a sarkantyús csizmámat és a szép piros sapkámat. — Hogy menekült meg az orosz fogságból? — Éjjel a sötétség leple alatt megszöktem. De nem jöttem egyedül. Megsebesült zászlósomat is felvettem a hátamra és magammal hoztam ezredemhez. Folytonosan veszedelemben forogtam, de mégis sikerült eljutnom a mieinkhez. Innen a kimerültség és a karomon keletkezett daganat miatt kórházba kerültem. Egyik kórházból a másikba továbbítva kerültem ma ide. Eddig a dragonyos elbeszélése. Tegnap egy bekötött fejű szőke dragonyos zászlós érkezett Kőrösmező felől. A katonai kórházat kereste. Előadta azután ugyanazt a történetet, melyet a dragonyos közkatona már elmondott. A zászlós első útja a kórházba vezetett, ahol életének megmentője fekszik. a szerb-montenegrói harctérről A szerb kigysflerskedések A Pesti Napló haditudósítójának távirata Hadisajtószállás, aug. 25. (délután 6 órakor) * v Thiers beszéde a hetvenes háboru ellen IV» A^ ínw rvw Francia lapok ugy szeretnék feltüntetni "» németek elleni háborút, mintha az egész ország mint egy ember lelkesedett volna az ügyért. Majd csak utóbb fog kiderülni, hogy Franciaországban most is voltak józan és becsületes elemek, amelyek tiltakoztak az orosz támogatás ellen. Az 1870-es francia hadüzenet előtt is zivataros ülése volt a francia törvényhozó testületnek, amelyek lefolyásáról ,csak jóval a háború után vett tudomást Ettifiparch, Thiers, Franciaország későbbi elteke, nemes bátorsággal lépett a hallapás^durva és kihivó többség elé és szembes^^^^Hmegtévesztett közvéleménynyelj»», lán^^^Beszédet tartott a háboru ellen. Az ülés eme részének jegyzőkönyve igy szól: Thiers: A történelem, Franciaország, a világ szeme függ rajtunk, uraim. Elhatározásuk talán az emberek ezreit öli meg és talán, attól függ hazánk sorsa is. Úgy vélem, hogy mielőtt elhatároznák magukat, jó lesz egy pillanatig gondolkozni. (Zaj. Helyeslés balról.) Emlékezzenek vissza 1866. március 6-ikára. Akkor megvonták tőlem a szót, melylyel a módozatokra akartam rámutatni... (Zajos közbeszólások.) Ez az emlék "talán figyelmeztetni fogja az urakat, hogy közbeszakítás nélkül hallgassanak meg. Csak egyet engedjenek mondanom: Önök fel vannak háborodva, de én kész vagyok végighallgatni ezt a mormogást és ha kell, szembeszállni vele. (Helyes balról.) „Legfontosabb kérésünkre, melyet Poroszországhoz intéztünk és amelyről a kormány azt állította, hogy egyetlen kívánságunk, kedvező választ kaptunk. (Tiltakozás a padok nagy számában.) Nem fognak megfélemlíteni engem. Az az érzésem, hogy nem az ország lázba borításáért vagyok itt, hanem megfosztott érdekeinek képviseletében. Lelkem mélyéből merítem a meggyőződést, hogy nehéz kötelességet teljesítek, amikor ellentállást fejtek ki a — mondjuk, hazafias, — de oktalan szenvedélyekkel szemben. (Ugyan! . . . Balról: Igen! igaz! igaza van!) „Legyenek róla meggyőződve, hogy amikor az ember negyven évig élt (közbeszólások) . . . politikai mozgalmak és szenvedélyek közepette és ha az ember teljesítette a kötelességét, semmi sem riaszthatja vissza, még a viharok sem... Ilyen komoly tárgyban minden képviselőnek, még ha egyedül is áll, még ha az utolsó legyen is becsülésükben, joga van nyilatkozni; igen, még ha egyedül is áll, de én nem állok itt egyedül. (Közbekiáltások.) Dugné de la Vauconnerie: Tizennégyen vannak. De Choiseul: Többen volnánk, ha becsületes választások volnának. (Zaj.) Marquis De Piré: Emlékezzék vissza, Thiers úr, mily nemes energiával helytelenítette i élőben a törvényhozás hibáit és ne utánozza azokat. Thiers: Na egyedül állnék ... (Zaj.) ha egyedül állnék, az ügy komolysága érdekében meg kellene hallgatniok engem . • Nos igen, uraim, igaz-e, vagy nem, hogy Hohenzollern herceg jelölését illetőleg meghallgatták az önök tiltakozását és ebbn a főhadiszálláson kitüntetésre ajánlották Stencel Richárd nagyváradi 37-ik gyalogezredben főhadnagy Petrus nevű szolgáját. Amikor a főhadnagy a bileki ütközetben hat golyótól találva, elesett a harctéren, Petrus a sűrű golyózápor közepette a tűzvonalba rohant, gazdáját karjába emelte és az ellenség tüzelése közben sietett a kötözőhely felé. Az egyik golyó sebet is ejtett rajta, de Petrus mivel sem törődve mentette meg a főhadnagy életét.get tettek annak? Igaz-e, hogy egy tisztán érzékenységi kérdés miatt akarnak szakítani Németországgá, — elismerem, hogy becsületes érzékenyeségről van szó, — de mégis csak puszta érzékeny,ség miatt. (Mozgás.) „Nos, uraim, azt akarják önök, hogy egész Európa azt mondja, a lényegben engedtek nekünk, míg mi pusztán formai okokból ezrek vérét szándékozunk ontani? (Zajos tiltakozás jobbról és középről.) . . . Követelem, az ország szeme előtt, hogy mutassák meg nekünk azokat a sürgönyöket, amelyek a mai javaslatra okot adtak, mert hiába titkolják előttünk, azok nem egyebek hadüzenetnél. (Hosszas zaj.) Granier de Cassagnac. Azt elhiszem. Thiers: Tudom mire képesek az emberek felindultságukban. Ha hasonló körülmények közt szerencsés lettem volna hazám ügyeit vezetni. (Élénk zaj.) Nagyon jól tudják önök, hogy nem sajnálkozást akartam ezzel kifejezni, de ismétlem, ha ilyen fájdalmas, de nagy körülmények közt lettem volna, időt adtam volna hazámnak a gondolkozásra, mielőtt ily komoly elhatározásra léphetett volna . . . Részemről, hogy megmagyarázzam viselkedésemet és szavaimat, — az a hitem, hogy ezt a háborút föltétlenül oktalannak tartom. Kijelentésem bántja önöket, de jogom van véleményhez ily súlyos kérdésben. Szeretem hazámat; fájdalmasabban sújtottak — mint bárkit — engem az 1866-os események, ezért mindenkinél inkább kívánom a megtorlást, de az idő rosszul van megválasztva. (Zaj.) „Kétségtelen, hogy Poroszország súlyos, nagyon súlyos igaztalanságot követett el. Hosszú idők óta azzal biztattak bennünket, hogy nem