Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)

1914-08-27 / 207. szám

Budapest, csütörtök­ csoportkép lesz, holnapután már fölkelhet, a­­ szomszédasszony kölcsön adja a blúzát, egy másik cipőt ad a kislánynak, a fiuknak majd csak a fejük látszik — meglesz a csoportkép, meg . . . Aztán majd csak elélnek, míg ő elmehet, lesz állami segély, gazdagság, ele­del, most a csoportkép a fő, azt kell elő­teremteni. . És amikor kezében van a négy­­ róna, görcsösen, boldogan szorongatja az ass­july a vagyonát. Megkapja a csoportképet az ő jó, drága, hűséges katona ura, meg . . . NAPIREND. Szerda, augusztus 27. Róm. k­ath.: Kalaz­ József dr. — Protestáns: Gebhard. — Görög-orosz: Augusztus 14. Mikeás pr. — Izraelita (5674): Elul 5. — A nap két reggel 5 óra 11 perckor, nyugszik este 6 óra 51 perckor. — A hold két délután 1 óra 26 perckor, nyugszik reggel 9 óra 14 perckor. — — A pápaválasztás előtt. Már csak né­hány nap választ el a pápaválasztás megkez­désétől. A világsajtó különösen az olasz lapok nyomán különféle kombinációkba bocsájt­kozik a jövendő pápa személyére nézve. Te­kintettel arra a körülményre, hogy a pápa­választó bíboros kollégiumban a nem olasz kardinálisok száma csak egygyel kevesebb az olaszokénál, több helyen lehetőnek tartják azt is, hogy az új pápa nem olasz lesz és ebben az esetben a hollandiai Van frossum bíboros­,­ban látják a jövő pápáját. Ha a 31-én meg­nyíló és előreláthatóan rövid konklávé vá­lasztása tényleg ez lenne, akkor majdnem négy évszázados hagyomány dőlne meg. Az utolsó pápa ugyanis, aki nem olasz szárma­zású volt VI. Hadrian, a hatalmas V. Károly császárnak egykori nevelője, aki császári kegyura hathatós segítségével jutott a pápai székre. Azóta nem volt Itálián kívül szüle­tett pápa. —­X. Pius pápa lelki üdvéért csü­törtökön délelőtt tíz órakor a koronázó Má­tyás templomban ünnepies gyászmise lesz.­­A gyászmisén a képviselőházat Szász Károly alelnök fogja képviselni.­­ Szerdán délelőtt ő felsége legmagasabb rendeletére, az udvari várte­m­plom­ban ünnepi­­ rekviem volt Liberá­val X. Pitts pápa emlékére. A szertartáson részt­­vettek Mária Terézia, Mária Ahnand­ahi, Zita és más főhercegnők, valamint Albrecht, Ferenc Szalvátor és Jenő főhercegek. — A miniszterelnök — a horvát miniszter he­lyettese. Megírtuk már, hogy gróf Pejocsevich Tivadar horvát miniszter a háború kitörésekor a franciaországi Vdivben rekedt. A miniszter úgy ter­vezte, hogy augusztus végéig marad a francia fürdő­helyen. Július 26-ig állandó levélbeli érintkezésben volt itthoni maradt családjával és hivatalával, azóta azonban egyáltalán nem érkezett róla hír. Pejacse­vichot minden valószínűség szerint a francia kor­mány rendeletére a többi ottrekedt idegennel együtt elfogták és az ország belsejébe internálták. A ma­gyar kormány a monarkia külföldi képviseletei út­ján minden lehetőt elkövetett Pejacsevich hollété­nek kiderítése végett, azonban ebbeli fáradozása nem járt eredménynyel. A kormány valószínűen még egy kísérletet fog tenni, még­pedig az amerikai nagykö­vet útján, hogy gróf Pejacsevich sorsáról hírt kap­jon, de ettől a kísérlettől sem várható siker. Most tehát nem marad egyéb hátra, mint bevárni a háború befejezését, amikor majd ki fog derülni, hogy Vichy­ből a franciák hova vitték el a horvvát minisztert. Hivatalos körökben egyébként általában az a véle-­ mény, hogy a kinrekedt miniszternek, akinek van elég pénze, nincsen semmi baja. Mivel azonban a minisztérium ügyeit addig is kell intézni, gondosko­dás történt helyettesítéséről, amit a hivatalos lap a következő királyi kézirattal tudat: Kedves gróf Tisza! Előterjesztésére (Vnt. "gróf Pejacsevich Tivadar horvát-sz­lavon-dalmátországi miniszterem akadályoztatása tartamára a horvát­szlavon-dalmátországi minisztérium ügyeinek vezeté­sével ideiglenesen megbizom. Kelt Bécsben, 1914 augusztus 22. Ferenc József s. k., gróf Tisza Ist­ván s. k. — Gróf Forgách — nagykövet. A király gróf Forgách­­János külügyi osztályfőnököt, volt bel­grádi követünket, nagykövetté nevezte ki. Gróf Forgách, az annexió idején képviselte monarkiá­n­kat Belgrádban s abban az izgalmas időben, mi­kor a szerbek monarkiaellenes dühe először lobo­gott magasra, gyakran igen kényelmetlen helyzetbe került Egy alkalommal gróf Forgáchnak állítólag személyes összeütközése is volt egy udvari bálon György, akkori trónörökössel. A híres Friedjung per után gróf Forgáchot Drezdába küldték követ­nek. Onnan pár év előtt került vissza a külügy­minisztériumba, ahol mint a balkán ügyosztály fő­nöke, fontos pozíciót tölt be. —­ Győzelmi hir. Az orosz-lengyelországi győzelmi hir mámoros örömbe ragadta Bu­dapest népét. Az egész főváros erről a nagy eseményről beszélt, s a lelkes hangulatba ün­nepi színekkel illeszkedett bele a polgár­mester szózata, amely nemzeti szinű mezőbe foglalt, díszes plakáton tudatta Budapest népével a diadalt. A plakát szövege a kö­vetkező : A polgármester örömmel adja hírül a székesfőváros közönségének a hiteles jelen­tést, hogy vitéz hadaink Orosz-Lengyelor­szágban előnyomulva, Krasznik mellett ha­talmas ütközetben hat orosz hadtestet ver­tek meg. A csata három napig mintegy 70 kilométer széles vonalon folyt és tegnap végződött csapataink teljes és fényes győzel­mével. Az oroszokat minden állásukból ki­verték, 3000 foglyot ejtettek, három zász­lót, 20 ágyút, 7 fogatos gépfegyvert zsákmá­nyoltak. A megvert ellenség fejevesztetten menekül Lublin felé. örüljünk a büszke kezdetnek, mely méltóan sorakozik hatalmas szövetsége­sünknek a nyugati harctéren kivívott diada­laihoz. Bízzunk a további sikerben és min­den érzésünk és reményünk legyen az el­lenséget üldöző csapatainkkal. A polgármester győzelmi szózatát, a­melyet a főváros minden részén kiragasztot­tak, késő estig nagy csoportokban olvasta a közönség s az emberek ragyogó szemekkel, büszke örömmel magyarázták egymásnak a nagy győzelem jelentőségét. Kenyeret a hátrahagyottaknak. Abban a nemes munkában, amelyet a társadalom a" kereset nélkül szükőlködőkért folytat, a Pesti Napló kez­dettől fogva tevékeny szerepet kért. Most azok szá­mára nyújtunk kereseti módot, akik nehezebb munkára nem alkalmazhatók. Erre a célra a Pesti Napló­t az utcán is árusíttatjuk s a lapot a jelent­kezőknek olyan feltétel mellett bocsátjuk rendel­kezésükre, hogy a bevétel tetemes része az övék marad. Ez által könnyű szerrel biztosithatja meg­élhetését mindenki, aki erre a foglalkozásra a ki­adóhivatalban jelentkezik. — Londoni nagykövetségünk Bécsbe érkezett. Bécsből jelentik: Kedden este érkezett vissza a Déli Vasút állomásán különvonaton gróf Mens­dorff-Ponilly londoni osztrák-magyar nagykövet, a nagykövetnég egész személyzetével, a londoni fő­konzulátus tagjaival és mintegy kétszáz osztrák és magyar állampolgárral. Gróf Lizzo-Noris londoni osztrák-magyar főkonzul ezt mondta utazásukról: — A hadüzenet alkalmával a Londonban s egyáltalában Angliában élő osztrák és magyar állampolgárok nagy aggodalomban voltak, hogy nem fogják őket haza engedni. Tényleg az angol hatóságok minden képzelhető ürügygyel akadá­lyozták a fegyverbíró osztrák és magyar polgáro­kat a hazatérésben. Ezt azután hivatalosan is tu­domásunkra adták, kijelentették, hogy az osztrák és magyar állampolgárok nem utazhatnak hazá­jukba, nehogy megfelelhessenek katonai kötele­zettségüknek, de megnyugtattak bennünket, hogy sorsunk miatt nem kell aggódni. Ami a hangula­tot illeti, az angol főváros népét az újságok Né­metország ellen bujtogatták, de az osztrák-magyar monarkia irányában éppenséggel nem ellenséges a hangulat. Mensdorff-Pouillyt elutazásakor nagy tisztelettel vették körül, ami az ő személyének is szólt, mert általában közkedveltségnek örvend Londonban. Az egész társaság e hónap 16-án már készen volt az elutazásra. A pályaudvaron meg­jelent egy angol tengernagy, mivel a tengerészeti kormány intézte a nagykövetség utazását, to­vábbá kijött az Asquith-kormány valamennyi tagja Sir Edward Grey kivételével. Hat óráig tartott az út vasúton, míg megérkeztünk Falmouth kikötőjébe, öt órával később a Wilson-hajóstár­­­saság „Aaro" gőzösén elindultunk Génuába. Gib­raltárban egy óráig tartózkodtunk. Hét napos ten­geri utazás után érkeztünk Génuába, ahol a San Giuliano márki egyenes rendeletére már várt a különvonat. Innen kellemes volt utunk Bécsig. — Nem szabad a katonáknak szeszes italokat osztogatni. A közönség szeretetének minden jelével elhalmozza a harcba induló katonákat. Amerre a csapatok elvonulnak, amerre a katonavonatok viszik a harcosokat, megjelenik a közönség s a lelkes ünneplés, a virágdísz mellett élelmiszerekkel és szeszes italokkal is ellátja őket. Bármilyen jószívvel is adják a katonáknak az italokat, ezeknek mér­téken túl való fogyasztása nagyon rossz ha­tással van a katonákra. Nemcsak múló ká­bultságot, hanem számos esetben tartós rosz­szullétet is okoz, s meggyengíti a szervezet ellenálló képességét. Ezt bizonyára senki sem akarja, de a szeszes italok osztogatásával mégis előidézi, mert százan és százan kedves­kednek hasonló adománynyal a katonáknak, akik ezzel valóságos veszedelemnek vannak kitéve. Éppen ezért nagyon helyénvaló Sándor János belügyminiszter körrendelete, amely a szeszes italok osztogatását szigorúan eltiltja s a hatóságokat felhivja, hogy a rendeletnek ér­vényt szerezzen. A németek példájára, már a háboru kezdetén meg kellett volna akadá­lyozni, hogy katonáinkat ilyen veszedelmes formában vendégelje meg a közönség. — A segitő-akció. Az „aranyat — vasért"* akció, noha alig két hete, hogy megindult, máris fényes eredményt mutathat fel. Szerdán reggel jelent meg a tízezredik adakozó a főhercegi fő­pénztárnál, hogy leadja adományát. Andor Béláné volt a tízezredik.­ Ez a szám mindennél ékesebben beszél Budapest jó szívéről. Ehez persze még né­hány ezer vidéki adakozó is számítandó. Nap-nap után újabb vidéki adományok érkeznek be. A vi­déki adakozókat kéri a bizottság, ne sürgessék a vasgyűrű­k megküldését, mert letetlen nekik egyen­ként felelni érdeklődésükre. Mindenki megkapja gyűrűjét, még e héten megkezdik a szétküldést Az akció iránti érdeklődés eddig lehetetlenné tette a tisztikarnak, hogy a rengeteg postai expediáló munkát elvégezze. A legközelebbi napokban azon­­­ban a postai küldeményeket is pontosan elintézik.­­ A függetlenségi párt kórházának hölgybizott­­sága gróf Batthyány Tivadarné és gróf Károlyi­ Gyuláné vezetése mellett megkezdte működését. Esténként megjelennek a pártkör helyiségében, hogy a berendezési és felszerelési munkálatokat­ , elvégezzék s a kórház számára érkező sok pénz­beli és természetbeli adományt átvegyék. A főváros­ tanácsa átiratban mondott köszönetet a pártnak hazafias elhatározásáért. — Aradról jelentik: Gróf Károlyi Gyula mácsai kastélyában ötven beteg­ágyat állított fel a háboru sebesültjei számára.­ A kastélyban már több sebesültet szállásoltak el, akiknek ápolásáról maga a grófné és leánya gon­doskodnak. Gróf Károlyi Gyula egyébként tíz­ gyönyörű paripát ajánlott fel a hadsereg tisztjei részére. — A „Kasselik Ferenc és Erzsébet alapít-­ vány", amelyet dr. Csernoch János hercegprímás kezel, harminc betegnek rendez be kisegítő­ kór­házat a Hofherr-Schrantz és Glavton-Shuttlewortez részvénytársaság házában, amelyet a cég egyik igazgató-tulajdonosa, Hofherr Albert udvari taná­csos e célra rendelkezésre bocsátott A gondnok­­­ság a kórházat a Magyar Vöröskereszt Egyesület­nek ajánlotta fel.­­ A Grünwald-szanatórium hadvezetőségnek a háború tartamára húsz sebesült részére ingyenes gyógykezelést és ingyenes ellátást ajánlott fel. A sebesülteket dr. Ungár Dezső műtő­főorvos kezeli.­­ A Tanítóképző Intézeti Tanárok Országos Egyesületének elnöksége felhívást inté­zett az egyesületi tagokhoz, hogy adják fizetésük-­ nek legalább egy százalékát a háboru tartam­á­ alatt a behívott katonák visszamaradt családtag-' jainak a segítésére. — Bécsből jelentik: Jenő fő­herceg 60.000 koronát adományozott a hadi jóléti intézménynek abból az alkalomból, hogy az intéz­­mény fővédnökségét elvállalta.­­ A Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság allo­­kalmazottai összfizetésüknek egy százalékát aján­lották föl oly segélyalap létesítésére, amely első-­­sorban a katonai szolgálatra bevonult kartársak családtagjainak gyámolítására szolgál. — A buda­pesti autonóm ortodox izraelita hitközség által megindított segélyakció iránt a tagok részéről me­leg érdeklődés mutatkozik. A segélyzőbizottsághoz naponta érkeznek az adományok. — A Pesti Ma­gyar Kereskedelmi Bankhoz a Magyar Vöröskereszt Egylet javára szerdán a többi közt megérkezett Karola Ferenc József főherceg és neje, Zita fő­hercegnő 15.000 koronás adománya. — A Lánchíd átépítése. A háborús idők kö­zepette is serényen dolgoznak a Lánchíd á­talakí­tásán. A mozgósítás következtében a munkások létszáma csökkent ugyan, de az itthon maradt munkások folytatják a munkát a Lánchídon. Je­­lenleg nemcsak azt a rombolást hozzák helyre, a­melyet az „Előre" csónakháza okozott, de az új láncok felszerelésének munkálatai is folynak. Két­ségtelen, hogy a híd átalakítási munkálatainak be­fejezése késedelmet szenved, de ez az idő nem lesz olyan nagy, mint ahogyan a mozgósítás elrendelé­sekor hitték PESTI NAPLÓ 1914. augusztus 27. (207. szám.) 11

Next