Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)

1914-08-29 / 209. szám

290 Budapest, tsfiVMSK PESTI NAPLÓ 1914. augusztus 27. 1207. szám.) Poincaré a monarchisták segítségével bekerült az elnöki székbe, de Millerandnak le kellett mondania, mert a radikális párt nem tudta megbocsátani neki, hogy a Dreyfus-affér „fátyolos hölgyét" ismét be­hozta a hadseregbe. A külügyeket ismét Delcassé vette a kezébe, akinek 1905-ben azért kellett kilépni a kabinetből, mert nyíltan beismerte, hogy izo­lálni és bekeríteni akarja Németországot. Ezek a nevezetesebb alakjai az új francia kabi­netnek. Ezek vállalták magukra a felelősséget a be­következendő eseményekért. Ám Poincaré és Viviani úgy látszik nem gondoltak arra, hogy ha a német hadsereg leveri a franciákat, ezzel nemcsak a had­sereg pusztul el, hanem végleg kompromittálva lesz az összrepublikanizmus is, amelynek összes frak­ciói magukra vállalták a felel­ősséget az ország e rettenetesen kritikus óráiban. Debacle-minisztérium Viviani új kabinetje és a német hadsereg a belga csa­tatereken tulajdonképen a köztársaság sírját ássa meg most. A kraszniki csata sebesültjei Budapesten . A háború sebesültjeit várja állhatatos kitar­tással napról-napra Budapest népe. A pályaudvarok környékén és a kórházakhoz vezető útvonalakon kora reggeltől késő estig állnak az emberek, hogy éljenzéssel, kendőlobogtatással üdvözöljék az el­robogó vöröskeresztes kocsikat és automobilokat. S a sebesült katonák büszkén fogadják ezt az ün­neplést s a könnyebb betegek kiintegetnek a ko­csikból az éljenzők felé. A sebesültek, akik a búcsú­zás alkalmával felvirágozva indultak a harcba,­­most is virággal érkeznek s végtelenül kedves lát­­vány, amikor egyik-másik katona a felkötött kezé­­ben virágbokrétát tart s amikor az utca népe éjje­lnez, óvatosan meglóbálja a virágokat. Mintha azt mondaná ez az üdvözlés: ti értetek és mindnyá­jjunkért kaptam a sebemet, de büszkén és öröm­­mel viselem, hiszen győzünk, egyre győzünk s virág terem számunkra mindenütt. A lembergi vonat pénteken reggel három­negyed hét órakor a nyugati pályaudvarra három sebesült honvédhuszárt és egy népfelkelő had­nagyot hozott. Valamennyien a kraszniki diadal­mas csatában sebesültek meg. A huszárok közül egyiknek négy lövés érte a lábát, de azért elég jó állapotban érkezett meg Budapestre. A másik kettő szakaszvezető, aki könnyebben sérült meg. Amíg a váróteremben reggelivel vendégelték meg a ka­tonákat, az egyik szakaszvezető a következőket mondta el a mi huszárjaink oroszországi viselt dolgairól: — Örömmel léptük át a galíciai határt. Nem féltünk az orosztól, de az erejüket talán mégis többre becsültük, mint ahogyan megérdemelte. A kozákok számára elég volt egy erős attak és már futottak előlünk. Nehéz is lett volna ellent­állni a mi huszárjainknak. Semmitől sem retten­tek meg s megtörtént, hogy egy gépfegyveres osz­tagot attakí­oztak, belelovagoltak a tűzbe és alig esett kár bennük. Amilyen a mi bátorságunnk, ugy tartanak tőlünk a kozákok. Egymást félemlítve kiáltozzák : — Jáj magyarszki! Augusztus 22-én volt a mi ezredünk leghe­vesebb attakja. A kozákok eszeveszetten mene­kültek s mi addig űztük őket, amig csak vissza nem parancsoltak. Nem szabad elfelejteni azon­ban, hogy a magyar huszárok mellett a többi katona is kitüntette magát Krasznik előtt. A tü­zérek ugy lőttek, hogy csoda. Magam láttam, hogy mit csináljak egy orosz gyalogos századdal. A lövegek mind a század föl­ött robbantak szét s ugy elseperték, hogy alig maradt meg belőlük három-négy ember. Az orosz shrapnelek nem rob­bannak fel, legfeljebb minden ötödik-hatodik és alig tesznek kárt bennünk. Imn a jobb térdembe kaptam egy szúrást a kraszniki csatában. Azt hiszem, hamar kiheverem és megyek vissza. * A harctérről a fővárosba szállított és a fővá­ros különböző kórházaiban elhelyezett sebesültek látogatásaira vonatkozóan a Vöröskereszt vezető­sége a következő intézkedéseket tette : A 16. helyőrségi kórházban fekvő sebesülteket hozzátartozóik délután egy és négy óra között, a 17. helyőrségi kórházban elhelyezett sebesülteket hozzátartozói egy és három óra között, a Vörös­kereszt felügyelete alatt álló összes kórházakban elhelyezett sebesülteket pedig délután egy és há­rom óra között kereshetik fel hozzátartozóik. WWVVVAA/VWWWWWWWVW^Vl^VyV 'Kérjük azokat a t. c. előfizetőinket, akiknek előfizetése augusztus 31-én le jár, hogy a lap megrendelésit minél előbb megtsítani szíveskedjenek. A PESTI MAP­LÓ előfizetési ára a magyar korona országaiba, A­usztriába és Bosznia-Herczegovinába . Egy hóra 2.80 korona Negyedévre ... 8.— „ Fél évre 16.— ,, Egész évre ... ...52.— ,, a ,,Divatszalon"-nal együtt negyed­évre 10 korona 10 fillér. Hadbavonult előfizetőinknek pontosan szállitjuk a Pesti Naplót tar­­tózkodásuk helyére, ha a tábori posta számát az ezred nevét és számát, a századot kiadóhivatalunkkal közlik. * Budapesti képek Hol az őszi divat? Az a bizonyos érem, amelynek — amióta érem van a világon — mindig két oldala volt, most, amikor a sötétebbik oldalával fordult fe­lénk, időnkint megmutatja a lényes felét is. A há­borús világnak vannak kedves, jótékony és hasz­nos következményei. Ne menjünk messzire bele az etikába vagy a hazafias erényekbe, hogy a sok jelentkező jót feljegyezzük. Egyszerűen álljunk meg az utcán, nézzük meg az asszonyokat, nézzük meg a kirakatokat és megállapíthatjuk az érde­kes eseményt: amikor az egész világot mozgósítot­ták, az őszi divat elfelejtett mozgósítani. Augusztus utolsó napjaiban vagyunk s más esztendőkben ilyen időtájt unottan viselte min­den asszony a nyári toalettjeit s ha még nem ren­delte meg, legalább a képzeletében ott integetett feléje az őszi ruha és az őszi kalap. Sokan már a külföldi nyaralásból ezzel jöttek haza, vagy leg­alább is elhozták magukkal a haditervet, amelyet, ha törib-szakad (már mint a szegény kiköltekezett férj) szeptembere­­alára kellett váltani. Most mindez egészen másképpen van. A nya­ralók nem hoztak magukkal külföldi toalettet. Örültek, hogy haza tudtak valamiképpen jutni a Saját, megtépett öltözékükben s haditerveket sem csináltak, igazán megfeledkeztek róla most, ami­kor annyi másféle haditerv van a levegőben. Mi lesz tehát az őszi toalettekkel? Talán a bu­dapesti kínálat segít a dolgon. Ebben mindesetre nincsen hiány, ruhát, kalapot kínálunk bőven (nem kell miatta elmenni Párisba vagy Londonba), de megállapítható, hogy a divatban a szokásos szen­zációk, új kreációk, a feltűnő, de­­ a régi ruhák sorsára való tekintettel — fájdalmas meglepetések hiányzanak. Nem csináltak lényeges divatváltozást erre az őszre, azt már most, a nyár végén ki lehet mondani. S úgy látszik, sőt bizonyos, hogy a höl­gyek e miatt nem haragusznak. Máskor is szidták az új divatot — különösen, ha minden meglévő hol­mit el kellett dobni miatta — szidták, de alig vár­ták, hogy eldobhassák a régi öltözéket. Most azon­ban őszintén és lélekben belenyugszik a pesti asz­szony abba, hogy az új divat egy nemzetiszínű ko­kárda, amelyet a blúzán visel. Csirke-eldorádó Az élelmiszer drágaság benne van a levegőben. Tényleg inkább csak a levegőben van, mert való­jában élelmiszer drágaság csak nagyon részlegesen jelentkezik. Egyes cikkek ára felemelkedett, de ennek ellensúlyaképen más áruk pedig olyan olcsók lettek, mint már régen nem tapasztaltuk a legbékésebb nyári időben sem. Ezzel különös helyzetbe jutottunk. A megdrá­gult kenyérből kisebb karajakat kell szelnünk, a máskor kivételes luxusszámba menő csirke pedig után olcsóbb lett a marhahúsnál. N­a még sokáig tart a háború,­­ megérjük. — beválik a királyi mon­­dás és a legszegényebb ember fazékjában is tyuti fog vasárnap rotyogni.­­riási mennyiségben ont-­­ják a fővárosba a baromfit és példátlanul olcsó áron adják. Hatvan-nyolcvan fillérért lehet rán­tani való csirkét venni s egy korona husz—negy­ven fillérért már egész ebédre való, nagy csirkét kínálnak. A tojás ára ugyanilyen: a legjobb tea­tojásból harminc darabot, más elsőrendű, jó to­jásból harminchatot adnak két koronáért. A magyarázatot ehez a baromfi­özönhöz nem­ kell sokáig keresni. A vidéki termelő siet túladni a baromfin, hogy minél előbb pénzzé tegye, lévén az a jelszó, hogy háborús időben csak az az úr, akinek készpénze van. A baromfinak való mag pe­dig drága s fokozatos áremeléstől tartanak. A be­­küldési hajlandóság tehát nagy, a módot pe­dig megadta hozzá a hatóság, amely min­dent elkövetett, hogy a környékből köny­nyen és olcsón be lehessen szállítani az élelmi­szereket Budapestre. Na és még egy ok. Nem emeli az árakat a kivitel. Eddig nem lehetett szállítani a vonatokon s a mi finom csirkéink, hízott libáink nem repültek Bécsbe, hanem itthon maradtak és a budapesti piacokon meglepték a háziasszonyo­­kat, akik sehogy sem tudják megérteni a dolgot. Milyen furcsa is ez a háború. Aratás után mindig a kenyér volt olcsó és a baromfi drága. Most meg éppen megfordítva van. Bizony sok mindent for­dított fel a háború. Furfang és kegyetlenség Újabb részletek a szerb hadviselésről A jogos felháborodást a végletekig fokoz­hatják azok az újabb adatok, amelyek hiteles módon bizonyítják a szerb hadviselés becste­­lenségét. Pénteken este megint érkezett se­besült-szállítmány a fővárosba, ezúttal azok­ból a csapatokból, amelyek Bosznián keresz­tül vonultak montenegrói, illetve szerb terüle­tekre és ott küzdöttek. A sebesültek egyike, — aki tiszti rangot visel, — a következő, rendkí­vül jellemző részleteket mondott el egyik mun­katársunknak: — Én el voltam készülve arra, hogy a szerbek nem épen korrekt módon fognak harcolni, mert ismertem a két Balkán há­borúban követett módszerüket. Amikor szó­ba került annak idején, hogy a szerbek és a többi balkáni népek ellen tett vádakat a nemzetközi Carnegie-bizottság fogja meg­vizsgálni, akkor a szerb kormány kijelen­tette, hogy ennek a bizottságnak az illeté­kességét nem ismeri el. Meg is tiltották a szerb területen a vizsgálatot és a görögök­ követték ezt a példát. Csak Bulgária egye­zett bele minden feltétel nélkül a vizsgá­­­atba. A Carnegie-bizottságnak mégis sike­rült óriási anyagot gyűjteni a szerb kegyet­lenkedésekről. Kiderült, hogy valamennyi súlyos vád teljes mértékben beigazolódott. — Amit azonban odalent közvetlenül­ tapasztaltam, az fölülmúlta a régi gazságo­kat. Igazolhatja ezt minden ember, aki a Drina és a Száva mentén a szerb Drina-di­vízió ellen harcolt. Most csak a legkarakte­í­risztikusabb esetek néhányát fogom vázolni. Egyik magyar kartársam, — fiatal had­nagy, aki a polgári életben festőművész, —­ patrouille-t vezetett Dobrics egyik magasla­tára és eközben borzasztó tüzelést kezdtek a szerb faluból. Az őrjárat megállapította, hogy csupa komitácsi és paraszt lövöldöz rejtekhelyekből. Az őrjárat viszonozta a tü­zelést és az ellenség megfutamodott. Beha­tolt az őrjárat a faluba is, ahol nagyon ke­vés férfit talált. Megszöktek a bandával, de annál több asszony tünt­ fel. Néhányuk pólyásbabát tartott karjában és azt könyör­gőn nyujtották a hadnagy felé. Esedeztek, hogy a férjeik bűnéért őket ne bántsák és amikor a tiszt kegyelmet igért, az asszonyok hirtelen eléje dobták a pólyákat, valameny­n­nyiben két-két bomba volt, amelyek explo­dáltak.­­ A szerbek alattomosságát bizonyítja a következő eset: Augusztus 16-án két szerb­ tiszt jelent meg osztrák-magyar­­- mas­ZL-t­­.

Next