Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)
1914-08-29 / 209. szám
290 Budapest, tsfiVMSK PESTI NAPLÓ 1914. augusztus 27. 1207. szám.) Poincaré a monarchisták segítségével bekerült az elnöki székbe, de Millerandnak le kellett mondania, mert a radikális párt nem tudta megbocsátani neki, hogy a Dreyfus-affér „fátyolos hölgyét" ismét behozta a hadseregbe. A külügyeket ismét Delcassé vette a kezébe, akinek 1905-ben azért kellett kilépni a kabinetből, mert nyíltan beismerte, hogy izolálni és bekeríteni akarja Németországot. Ezek a nevezetesebb alakjai az új francia kabinetnek. Ezek vállalták magukra a felelősséget a bekövetkezendő eseményekért. Ám Poincaré és Viviani úgy látszik nem gondoltak arra, hogy ha a német hadsereg leveri a franciákat, ezzel nemcsak a hadsereg pusztul el, hanem végleg kompromittálva lesz az összrepublikanizmus is, amelynek összes frakciói magukra vállalták a felelősséget az ország e rettenetesen kritikus óráiban. Debacle-minisztérium Viviani új kabinetje és a német hadsereg a belga csatatereken tulajdonképen a köztársaság sírját ássa meg most. A kraszniki csata sebesültjei Budapesten . A háború sebesültjeit várja állhatatos kitartással napról-napra Budapest népe. A pályaudvarok környékén és a kórházakhoz vezető útvonalakon kora reggeltől késő estig állnak az emberek, hogy éljenzéssel, kendőlobogtatással üdvözöljék az elrobogó vöröskeresztes kocsikat és automobilokat. S a sebesült katonák büszkén fogadják ezt az ünneplést s a könnyebb betegek kiintegetnek a kocsikból az éljenzők felé. A sebesültek, akik a búcsúzás alkalmával felvirágozva indultak a harcba,most is virággal érkeznek s végtelenül kedves látvány, amikor egyik-másik katona a felkötött kezében virágbokrétát tart s amikor az utca népe éjjelnez, óvatosan meglóbálja a virágokat. Mintha azt mondaná ez az üdvözlés: ti értetek és mindnyájjunkért kaptam a sebemet, de büszkén és örömmel viselem, hiszen győzünk, egyre győzünk s virág terem számunkra mindenütt. A lembergi vonat pénteken reggel háromnegyed hét órakor a nyugati pályaudvarra három sebesült honvédhuszárt és egy népfelkelő hadnagyot hozott. Valamennyien a kraszniki diadalmas csatában sebesültek meg. A huszárok közül egyiknek négy lövés érte a lábát, de azért elég jó állapotban érkezett meg Budapestre. A másik kettő szakaszvezető, aki könnyebben sérült meg. Amíg a váróteremben reggelivel vendégelték meg a katonákat, az egyik szakaszvezető a következőket mondta el a mi huszárjaink oroszországi viselt dolgairól: — Örömmel léptük át a galíciai határt. Nem féltünk az orosztól, de az erejüket talán mégis többre becsültük, mint ahogyan megérdemelte. A kozákok számára elég volt egy erős attak és már futottak előlünk. Nehéz is lett volna ellentállni a mi huszárjainknak. Semmitől sem rettentek meg s megtörtént, hogy egy gépfegyveres osztagot attakíoztak, belelovagoltak a tűzbe és alig esett kár bennük. Amilyen a mi bátorságunnk, ugy tartanak tőlünk a kozákok. Egymást félemlítve kiáltozzák : — Jáj magyarszki! Augusztus 22-én volt a mi ezredünk leghevesebb attakja. A kozákok eszeveszetten menekültek s mi addig űztük őket, amig csak vissza nem parancsoltak. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy a magyar huszárok mellett a többi katona is kitüntette magát Krasznik előtt. A tüzérek ugy lőttek, hogy csoda. Magam láttam, hogy mit csináljak egy orosz gyalogos századdal. A lövegek mind a század fölött robbantak szét s ugy elseperték, hogy alig maradt meg belőlük három-négy ember. Az orosz shrapnelek nem robbannak fel, legfeljebb minden ötödik-hatodik és alig tesznek kárt bennünk. Imn a jobb térdembe kaptam egy szúrást a kraszniki csatában. Azt hiszem, hamar kiheverem és megyek vissza. * A harctérről a fővárosba szállított és a főváros különböző kórházaiban elhelyezett sebesültek látogatásaira vonatkozóan a Vöröskereszt vezetősége a következő intézkedéseket tette : A 16. helyőrségi kórházban fekvő sebesülteket hozzátartozóik délután egy és négy óra között, a 17. helyőrségi kórházban elhelyezett sebesülteket hozzátartozói egy és három óra között, a Vöröskereszt felügyelete alatt álló összes kórházakban elhelyezett sebesülteket pedig délután egy és három óra között kereshetik fel hozzátartozóik. WWVVVAA/VWWWWWWWVW^Vl^VyV 'Kérjük azokat a t. c. előfizetőinket, akiknek előfizetése augusztus 31-én le jár, hogy a lap megrendelésit minél előbb megtsítani szíveskedjenek. A PESTI MAPLÓ előfizetési ára a magyar korona országaiba, Ausztriába és Bosznia-Herczegovinába . Egy hóra 2.80 korona Negyedévre ... 8.— „ Fél évre 16.— ,, Egész évre ... ...52.— ,, a ,,Divatszalon"-nal együtt negyedévre 10 korona 10 fillér. Hadbavonult előfizetőinknek pontosan szállitjuk a Pesti Naplót tartózkodásuk helyére, ha a tábori posta számát az ezred nevét és számát, a századot kiadóhivatalunkkal közlik. * Budapesti képek Hol az őszi divat? Az a bizonyos érem, amelynek — amióta érem van a világon — mindig két oldala volt, most, amikor a sötétebbik oldalával fordult felénk, időnkint megmutatja a lényes felét is. A háborús világnak vannak kedves, jótékony és hasznos következményei. Ne menjünk messzire bele az etikába vagy a hazafias erényekbe, hogy a sok jelentkező jót feljegyezzük. Egyszerűen álljunk meg az utcán, nézzük meg az asszonyokat, nézzük meg a kirakatokat és megállapíthatjuk az érdekes eseményt: amikor az egész világot mozgósították, az őszi divat elfelejtett mozgósítani. Augusztus utolsó napjaiban vagyunk s más esztendőkben ilyen időtájt unottan viselte minden asszony a nyári toalettjeit s ha még nem rendelte meg, legalább a képzeletében ott integetett feléje az őszi ruha és az őszi kalap. Sokan már a külföldi nyaralásból ezzel jöttek haza, vagy legalább is elhozták magukkal a haditervet, amelyet, ha törib-szakad (már mint a szegény kiköltekezett férj) szeptemberealára kellett váltani. Most mindez egészen másképpen van. A nyaralók nem hoztak magukkal külföldi toalettet. Örültek, hogy haza tudtak valamiképpen jutni a Saját, megtépett öltözékükben s haditerveket sem csináltak, igazán megfeledkeztek róla most, amikor annyi másféle haditerv van a levegőben. Mi lesz tehát az őszi toalettekkel? Talán a budapesti kínálat segít a dolgon. Ebben mindesetre nincsen hiány, ruhát, kalapot kínálunk bőven (nem kell miatta elmenni Párisba vagy Londonba), de megállapítható, hogy a divatban a szokásos szenzációk, új kreációk, a feltűnő, de a régi ruhák sorsára való tekintettel — fájdalmas meglepetések hiányzanak. Nem csináltak lényeges divatváltozást erre az őszre, azt már most, a nyár végén ki lehet mondani. S úgy látszik, sőt bizonyos, hogy a hölgyek e miatt nem haragusznak. Máskor is szidták az új divatot — különösen, ha minden meglévő holmit el kellett dobni miatta — szidták, de alig várták, hogy eldobhassák a régi öltözéket. Most azonban őszintén és lélekben belenyugszik a pesti aszszony abba, hogy az új divat egy nemzetiszínű kokárda, amelyet a blúzán visel. Csirke-eldorádó Az élelmiszer drágaság benne van a levegőben. Tényleg inkább csak a levegőben van, mert valójában élelmiszer drágaság csak nagyon részlegesen jelentkezik. Egyes cikkek ára felemelkedett, de ennek ellensúlyaképen más áruk pedig olyan olcsók lettek, mint már régen nem tapasztaltuk a legbékésebb nyári időben sem. Ezzel különös helyzetbe jutottunk. A megdrágult kenyérből kisebb karajakat kell szelnünk, a máskor kivételes luxusszámba menő csirke pedig után olcsóbb lett a marhahúsnál. Na még sokáig tart a háború, megérjük. — beválik a királyi mondás és a legszegényebb ember fazékjában is tyuti fog vasárnap rotyogni.riási mennyiségben ont-ják a fővárosba a baromfit és példátlanul olcsó áron adják. Hatvan-nyolcvan fillérért lehet rántani való csirkét venni s egy korona husz—negyven fillérért már egész ebédre való, nagy csirkét kínálnak. A tojás ára ugyanilyen: a legjobb teatojásból harminc darabot, más elsőrendű, jó tojásból harminchatot adnak két koronáért. A magyarázatot ehez a baromfiözönhöz nem kell sokáig keresni. A vidéki termelő siet túladni a baromfin, hogy minél előbb pénzzé tegye, lévén az a jelszó, hogy háborús időben csak az az úr, akinek készpénze van. A baromfinak való mag pedig drága s fokozatos áremeléstől tartanak. A beküldési hajlandóság tehát nagy, a módot pedig megadta hozzá a hatóság, amely mindent elkövetett, hogy a környékből könynyen és olcsón be lehessen szállítani az élelmiszereket Budapestre. Na és még egy ok. Nem emeli az árakat a kivitel. Eddig nem lehetett szállítani a vonatokon s a mi finom csirkéink, hízott libáink nem repültek Bécsbe, hanem itthon maradtak és a budapesti piacokon meglepték a háziasszonyokat, akik sehogy sem tudják megérteni a dolgot. Milyen furcsa is ez a háború. Aratás után mindig a kenyér volt olcsó és a baromfi drága. Most meg éppen megfordítva van. Bizony sok mindent fordított fel a háború. Furfang és kegyetlenség Újabb részletek a szerb hadviselésről A jogos felháborodást a végletekig fokozhatják azok az újabb adatok, amelyek hiteles módon bizonyítják a szerb hadviselés becstelenségét. Pénteken este megint érkezett sebesült-szállítmány a fővárosba, ezúttal azokból a csapatokból, amelyek Bosznián keresztül vonultak montenegrói, illetve szerb területekre és ott küzdöttek. A sebesültek egyike, — aki tiszti rangot visel, — a következő, rendkívül jellemző részleteket mondott el egyik munkatársunknak: — Én el voltam készülve arra, hogy a szerbek nem épen korrekt módon fognak harcolni, mert ismertem a két Balkán háborúban követett módszerüket. Amikor szóba került annak idején, hogy a szerbek és a többi balkáni népek ellen tett vádakat a nemzetközi Carnegie-bizottság fogja megvizsgálni, akkor a szerb kormány kijelentette, hogy ennek a bizottságnak az illetékességét nem ismeri el. Meg is tiltották a szerb területen a vizsgálatot és a görögök követték ezt a példát. Csak Bulgária egyezett bele minden feltétel nélkül a vizsgáatba. A Carnegie-bizottságnak mégis sikerült óriási anyagot gyűjteni a szerb kegyetlenkedésekről. Kiderült, hogy valamennyi súlyos vád teljes mértékben beigazolódott. — Amit azonban odalent közvetlenül tapasztaltam, az fölülmúlta a régi gazságokat. Igazolhatja ezt minden ember, aki a Drina és a Száva mentén a szerb Drina-divízió ellen harcolt. Most csak a legkarakteírisztikusabb esetek néhányát fogom vázolni. Egyik magyar kartársam, — fiatal hadnagy, aki a polgári életben festőművész, — patrouille-t vezetett Dobrics egyik magaslatára és eközben borzasztó tüzelést kezdtek a szerb faluból. Az őrjárat megállapította, hogy csupa komitácsi és paraszt lövöldöz rejtekhelyekből. Az őrjárat viszonozta a tüzelést és az ellenség megfutamodott. Behatolt az őrjárat a faluba is, ahol nagyon kevés férfit talált. Megszöktek a bandával, de annál több asszony tünt fel. Néhányuk pólyásbabát tartott karjában és azt könyörgőn nyujtották a hadnagy felé. Esedeztek, hogy a férjeik bűnéért őket ne bántsák és amikor a tiszt kegyelmet igért, az asszonyok hirtelen eléje dobták a pólyákat, valamenynnyiben két-két bomba volt, amelyek explodáltak. A szerbek alattomosságát bizonyítja a következő eset: Augusztus 16-án két szerb tiszt jelent meg osztrák-magyar- masZL-t.