Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)

1914-08-06 / 186. szám

2 Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ 1914. augusztus 6. (186. száza.) metország támadta meg orvul a francia köz­társaságot. A perfid cár szövetségese minden igazságot és valóságot elferdítő szentimenta­­lizmussal szeretné megvédeni az ő gyönge fel­­fegyverkezésű­ hazáját. Természetes, hogy a francia kamarában és a szenátusban egy­hangú tetszéssel találkozott Poincaré üzenete s mind a két törvényhozó testület egyhangúlag fogadta el a háborús javaslatokat is. Mint a háborúnak talán jelentéktelennek látszó, de esetleg még nagy következésekkel járó epizódját felemlítjük, hogy Bonaparte Roland herceg, aki francia területről szám­űzve van és akit a háború kitörése történetesen Berlinben ért, gyalog kelt át a német-belga ha­táron, onnan vonaton Franciaországba igyeke­zett s levélben arra kérte a köztársaság elnö­két, engedje meg neki a francia hadseregbe való belépést. A herceg, aki közkatonának je­lentkezik, ma ötvenhatéves. E látszólagos ha­zafias fellendülés mögött azonban ügyes szá­mítás van. A száműzött Bonaparte herceg, aki levélben fordul a köztársaságnak elnökéhez, amelyet ő soha el nem ismert és el nem ismer­het, akkor, amikor katonának jelentkezik, számít azokra a zavargásokra, amelyek Fran­ciaországban már most dúlnak s amelyek előre­láthatóan forradalomra és polgárháborúra fog­nak vezetni. A Bonaparte-ház, minden eshető­séggel számítva, szeretné, ha egyik tagja a fran­cia hadseregben küzdene. Aligha hisszük, hogy Poincaré helyt ad Bonaparte Roland herceg kérésének, amely túlontúl átlátszó és gyenge kópiája annak, amit trónkövetelő korában III. Napóleon művelt. De mindenesetre a viszo­nyokra jellemző, hogy a Bonaparték már szá­mítanak azzal az eshetőséggel, hogy Francia­­országban újra szerephez jutnak. Arra a disszolúcióra vall ez is, amely a német fegyve­rektől szorongatott Franciaországban uralko­dik, éppen úgy, mint Oroszországban, ahol, míg a németek úgyszólván ellentállás nélkül nyomulnak előre és elfoglalják Orosz-Lengyel­­ország egyik városát a másik után, a biroda­lom belsejében zavargás és forrongás dúl. Franciaországban a száműzött császári ház trónkövetelői, az egyeduralkodó cár birodal­mában a forradalmi bizottságok támasztanak belső zavart és nyugtalanságot. Késő éjszaka érkezett távirat jelenti Ko­­penhágából, hogy a dán főváros melletti Sund tengeröbölben három német cirkáló­jelent meg előőrsként. Ez igen fontos ese­mény, mert a Sund bejárója a Balti tenger­nek, ahol az­­ orosz flotta ütközőképes része fekszik. A németek körül akarják zárni a Balti tengert és így akarják megelőzni, hogy az angol flotta oda behatolhasson. Érdekes, hogy Dánia éppen a m­ai napon jelentett semlegességet, mint ha csak várta volna, hogy a német hajók ott megjelenjenek. Dánia egyébként is igen fontos pontja lehet ennek a világháborúnak, mert az angol királyné és az orosz anyacárné mind a ketten dán herceg­nők és Dánia Valóságos fiókja az angol-orosz entente politikának. Schleswig Holstein miatt is nagy a német­ gyűlölet Dániában. Ezt a gyűlöletet azonban hathatósan fogja elhallgat­tatni Németország, amelynek hódító útja fe­lülmúl mindent, amit eddig a történelem pro­dukált, beleértve a római légiókat és a nagy Napóleon hadseregeit is. Vasárnap óta orosz szárazföldön és orosz vizeken, dán vizeken, Luxemburgban, Belgiumban, európai és afri­kai Franciaországban dolgozik a szárazföldi és tengeri német fegyveres erő. Elkápráztató diadalútja ez a mi győzhetetlen szövetsége­sünknek. A német-orosz háború A német csapatok bevették Kibartyt Kön­igsberg, augusztus 5. (Hivatalos jelentés.) A német csapatok Kibartyt rohammal bevették. Az oroszok foglyok hátrahagyásával kelet felé visszavo­nultak. Saját veszteségeink csekélyek. Általános sztrájk Oroszországban Konstantinápoly, augusztus 5. Az Agence Ottomane jelenti Brüsszel­ből: Ilire jár, hogy a nemzetközi szocia­lista iroda titkos ülésén az Oroszországban szervezendő általános sztrájk kérdéséről tanácskozott. Hogy foglalták el Kalist? — Egy szemtanú elbeszélése — Bécs, augusztus 5. A német fegyverek első jelentős sikere Orosz­országgal szemben Kalis városka elfoglalása volt, amelyet azóta valószínűleg már több győzelmes lépés követett. Az Esti Újság egyik munkatársának módjában volt Bécsben egy autentikus szemtanú­val, Anderreth Károlylyal, a bécsi Volksoper kar­mesterével beszélnie, aki tegnap reggel érkezett haza Kakisból és jelen volt a német csapatok be­vonulásánál. A karmester a következő szives információt adta: — Feleségem lengyel származású s az ő lá­togatására utaztam Ralisba, amely a német ha­tártól két-három órányira fekvő, orosz és né­met lakosságú város. A polgárság közt már na­pok óta nagy volt az izgalom, mert óráról-órára várták a németek bevonulását. A várost mind­össze néhány század gyalogság és lovasság védte, amelynek a hangulata épp úgy, mint az orosz lakosságé, nagyon deprimált volt, azt merem mondani, hogy úgy féltek a német katonáktól, mint a tű­ztől. A hadüzenet híre a városka német lakói közt határtalan lelkesedést keltett, az oro­szok ellenben rögtön csomagolni és részben me­nekülni kezdtek. Vasárnap hajnalban vágtatva jöttek vissza az előőrsök és jelentették, hogy a német csapatok közelednek. Az orosz gyalogság és lovasság erre hanyatt-homlok kiürítette a vá­rost, úgy hogy hat órára már egy szál orosz katonaság sem volt látható. Elvonulás előtt a parancsnok utasítására felgyújtották a pályaud­vart, amelyet a csőcselék megrohant és teljesen kifosztott. A pályaudvar rövid óra alatt majd­nem teljesen leégett és a széthulló pernyék ve­szélyeztették a Szomszédos h­ázakat is. A csőcse­lék azután tovább vonult és fosztogatni kezdte a tehetősebb polgárok házait is. Közben feltűntek a város határán a német ulánusok sisakjai, mire a rend egyszerre helyreállott s a csőcselék szerte­­széledt. A német csapatok bevonultak a városba, őrjáratokat küldtek szét, megszállták a középü­leteket, kitűzték a német címeres lobogót, de senkit nem bántottak. A csapatok feltartóztattak engem is, a parancsnok elé vittek, aki röviden kihallgatott, s­ miután kellőleg igazoltam magam, utamra bocsátott. A városban teljes volt a nyu­galom, a német lakosság viharos örömmel üdvö­zölte testvéreit. A délelőtt­­folyamán tovább utaz­tam és minden incidens nélkül értem Bécsbe. Az oroszok visszavonulnak Krakó, augusztus 5. Herby és Censtohovó között harmadikán, hétfőn visszaverték a németek az orosz csa­patokat. A visszavonuló oroszok hajnali két órakor jégbe röpítették a censtohovói vasúti állomást és a magazinokat. Ugyancsak fel­­robbantották Novoradomsk­nál a vasúti hidat. Éjjel német csapatok összecsaptak ko­zákokkal és kétszáz kozákot elfogtak. Az első németek reggel hét órakor jelentek meg Censtohovóban és délelőtt 10 órakor már az egész várost porosz csapatok szállották meg. A foglyok és a városiak vallomásaiból nyil­vánvaló, hogy az oroszok hangulata nagyon nyomott. Krakó felé a határon az oroszok­­ Miechow kerületbe vonultak vissza. Az oroszok fölgyújtják az őrházakat Eydtkühnen, augusztus 5. A 2. és 3. orosz lovas hadosztály a német ha­táron áll Virbab­en és Augustov közt. Az orosz határőrségek fölgyújtották az őrházakat. Szemtanuk az orosz mozgó­sításról Szabadkáról írják . A szabadkai Hauser ló­szállító cég két alkalmazottja, Matlák Lázár és Bozsákovics Antal kedden érkeztek vissza Orosz­országból, ahova lovakat szállítottak. Odesszában érte őket az orosz mozgósítás, mire a monarkia konzuljának felhívására­ azonnal visszajöttek. Az orosz mozgósításról a következő érdekes dolgokat mondották el: — Julius 30-án ragasztották ki Oroszország­ban az általános mozgósítás elrendelését tudttd­­adó plakátokat s még az napon jelentkeznie kel­lett minden,,18.é­s,42­ év közötti hadköteles egyén­nek. Az orosz népek, habár tudtak arról a­ fe­szültségről, amely Szerbia miatt a mohárkia és Oroszország között van, váratlanul érte az ál­talános mozgósítás és általános népfelkelés el­rendelése. A nép egyáltalában nem lelkesedik a háborúért, még mindenki­ visszaemlékezik az orosz-japán háború borzalmaira. A hadkötelesek nem akarnak jelentkezni, csendőrök és katonák kergették őket kancsukával és puskatussal.­­ Az orosz katonaság nagyon fél a rettegett, k­irű porosz katonaságtól. A hivatalos körök belső forradalomtól is tartanak. Az orosz kato-­ nák nagy része kitűnően fel van szerelve, a tisz­­­tek jó része azonban állandóan részeg. Lefoglalt orosz betétek Berlin, augusztus 5. A Wolff-ügynökség jelenti: Az itteni nagy­bankoknál az orosz javakat, mint egy ellenséges hatalom tulajdonát, lefoglalták. Ez a lefoglalás csak az orosz kormánynak a Mendelssohn-bankháznál lévő követeléseire vonatkozhatik, amely szelvénybeváltásokat eszközölt az orosz kormánynak. Az orosz fővezér Pétervár, augusztus 5. Egy császári ukáz a dumát és a birodalmi tanácsot rendkívüli ülésre hívja össze. Nikolaj Nikolajevics nagyherceg az összes orosz fegyveres erő generalisszimu­­szává neveztetett ki. A bécsi sajtó Németország har­cáról Bécs, augusztus 5. Az egész bécsi sajtó ma Németország szerepé­­vel foglalkozik, amely már két front ellen harcol. A „Fremdenblatt“ csodálattal van eltelve a né­­met birodalom ereje és bátorsága­ iránt. A hármas­­entente, írja ez a lap, most egyesülve lép fel Né­­metország ellen. Mi összetartunk szövetségesünk­kel részben és halálban. A „Neues Wiener Tagblatt“ úgy véli, hogy az önvédelem adta a német népnek kezébe a kardot Nálunk is eltűnt minden belső ellentét és mi ke­ményen és büszkén állunk Németország oldalán. A „Neue Freie Presse“ azt írja, hogy az a há­ború, amelyet Anglia akar Németország ellen foly­tatni, borzalmas gaztett volna. A lap arra számít, hogy az események gyorsan fognak lejátszódni és reméli, hogy az erőviszonyok alaposan tisztázódni fognak. Igen jellemző az „Arbeiter-Zeitung“ cikke, amely ezt mondja : Méltatnunk kell a német szo­ciáldemokrácia nagyszabású magatartását, amely máskor a háború leghevesebb ellenzője, most azonban kész életét és vérét áldozni a német nép szent ügyéért. Hamburg város hozzájárulása a hadiköltségekhez Hamburg, augusztus 5. A szenátus a polgársági testület elé sürgős javaslatot terjesztett, amelynek értelmében a kftdb.

Next