Pesti Napló, 1914. szeptember (65. évfolyam, 212–241. szám)
1914-09-08 / 219. szám
Budapest, kedv PESTI NAPLÓ 1914- szeptember 8. (219. szám.) H — A francia hős. A mülhauzeni csata után, egy csapat sebesültet Juvity-ba szállítottak, ahol a világhíres Flammarion Kamilnak magán-obszervatóriuma van. A háború idején a kiváló csillagász betegápolással foglalkozik. Az egyik katona, harci kalandjairól a következőket mondotta el a Petit Journal tudsítójának: — Az első mülhauzeni rohamnál történt. Tőlünk két század vonult ki." Mindannyiunkat őrületes vérszomj fogott el. Bár a tisztjeinkvisszatartottak, mégis már hatszáz lépésről szuronyt szegezve rohantunk az ellenség felé. Ön nem is képzeli, hogy milyen pokoli munkát végeztek a német gyorstüzelők. Bal karomat golyó éri, ügyet se vetek rá. Keresztül lövik jobb fülemet, majd egy harmadik golyó bal kezemet találja. De mit sem érzek, rohanok előre, előre. De ismét golyó talált el, jobb combomon sebesültem meg. Megállok egy percre, mert a fülem borzasztóan zúgott. Tovább rohanok és ekkor ismét eltalálnak, egyik a vállamon, egy másik a bordámon sebzett meg és isten tudja elszámlálni, hány golyó ért még. Nem bírtam már ellenállni, lezuhantam. Mikor fölébredtem a kórházban feküdtem, az orvos éppen igy szólt: — Bámulatos egy fickó ez . . . tizenegy golyót kapott és egyet sem tartott meg. — Egy bíboros Németország ellen. Rómából jelentik: Malines érseke, Mercier bíboros francia és olasz újságírók előtt egy intervju folyamán Lőwen elpusztítása miatt sértően nyilatkozott Németországról. A vatikáni porosz követség közölte Mercier érsekkel, hogy e sértő nyilatkozat miatt nem engedi meg neki a német területen át való hazautazást. " — A honvédség köréből. A király az alább megnevezett volt tartalékos és szolgálatonkívüli viszonybeli tiszteket a honvédség tartalékában, illetve szolgálatonkívüli viszonyában előbb viselt rendfokozatokba nevezte ki és pedig: dr. Jakobi Olivér tartalékos hadnagyot a gyalogságnál, Milován Valér tartalékos hadnagyot a gyalogságnál Telkissy Gyula tartalékos hadnagyot a gyalogságnál, gróf Edelsheim-Gyulai Lipót tartalékos hadnagyot a lovasságnál, Mikófalvi Bekény Gyula tartalékos hadnagyot a lovasságnál, gróf Schönborn-Buchheim Frigyes szolgálatonkívüli viszonybeli hadnagyot IV. lovasságnál. Az alább megnevezett honvéd számelejifűző tisztviselőket a honvéd gazdászati tisztek tényleges állományában, a megjelölt új, rendfokozatokba nevezte ki és pedig a következő főszámtiszteket: Roska József százados gazdászati tisztet; a következő számtiszteket: Simolkovic István főhadnagy gazdászati tisztet, Pechmann Gyula főhadnagy gazdászati tisztet, Matagic Zvorjsmir főhadnagy gazdászati tisztet, Szathmáry József II. sz. csendőrkerületbeli ezredesnek pedig saját kérémére a nyugállományba való helyezését rendelte el. A honvédelmi miniszter rendeletével kineveztetnek tartalékos hadapróddá, később meghatározandó ranggal. Földeáki Návay László volt hadapród, 1914. évi augusztus 28-ával tartalékos segédorvos-helyettessé, dr. Padlakovic Vladimir sisaki 27. honvéd gyalogezredben póttartalékos, egyetemes orvosdoktor ezredénél. 1914. évi szeptember 1-ével tartalékos zászlóssá: Lasser Géza szatmárnémeti 12. honvéd gyalogezredbeli tartalékos hadapród, tartalékos hadapródokká később meghatározandó ranggal: Kégl István budapesti 29. és Varga Emil budapesti 1. honvéd gyalogezredbeli tartalékos hadapródjelöltek, egyévi önkéntes segédorvos-helyettesekké. 1914 szeptember 1-ével: dr. Rapcsák Gyula miskolci 10., dr. Pável Benő budapesti 1., dr. Kovács Artúr székesfehérvári 17., dr. Gosztonyi Vilmos, dr. Schaar Vilmos és dr. Szász Jenő budapesti 1., dr. Jakab Hermán szatmári 12. honvéd gyalogezredbeli egyévi önkéntes orvosnövendékek, címzetes tizedesek és dr. Eckenberg Imre budapesti 1. honvéd gyalogezredbeli egyévi önkéntes orvosnövendék, mindannyian a budapesti helyőrségi kórház állományába; 1914. évi október elsejével a honvéd állatorvosi tisztviselők tartalékállományában állatorvosgyakornokokká, Kiss Jakab nagyváradi 4. honvéd gyalogezredbeli póttartalékos, a debreceni honvéd huszárezredhez való áthelyezés mellett, továbbá a honvédség kötelékéből elbocsátották tiszti rendfokozatának megtartása nélkül Meder Hugó tartalékos segédgyógyszerügyi tisztet mint rokkantat. Galíciai menekültek Budapesten. A galíciai harcok területéről még a hadműveletek elején elmenekült a polgári lakosság nagy része és azóta is mindenki elutazott onnan, aki csak tehette. A szerencsétlenek közül az éjjel a bécsi vonattal többen Budapestre érkeztek. Amint a városon végigvonultak, mindenfelé igaz részvétet keltettek a közönség soraiban. Sokan pénzt kínáltak föl a menekülteknek, ezt azonban nem fogadták el, mert gondoskodás történik róluk; a zsidó vallásúakat mind a pesti izraelita hitközség elöljárósága részesíti segítségben. Az egyik menekült — Husiatynból érkezett órásmester — aki feleségét, két gyermekét, ősz apját és anyját s egész rokonságát hozta föl Budapestre, elmondotta, hogy már két héttel ezelőtt kénytelen volt elhagyni lakóhelyét, mert a határmenti várost, ahol a háború kitörése óta folyton voltak kisebb-nagyobb csatározások, állandóan a fölgyújtás veszedelme fenyegette. Az órásmester Lembergen keresztül előbb Kőrösmezőre ment s azután folytatta útját Budapestre. Lembergben a mult kedden volt, amikor ihar a lakosságot fölhívták arra, hogy hagyja el a várost. A kiürítés a legnagyobb rendben, minden zavar nélkül történt. — A hadifoglyok nyilvántartása. A háborúra vonatkozó 1907. évi nemzetközi egyezmény szerint a háború kitörésétől kezdve a hadviselő államokban tudakozódó irodát kell létesíteni a hadifoglyokra vonatkozóan. Ez a tudakozó iroda köteles a hadifoglyokra vonatkozó minden kérdésre válaszolni, e célból minden szükséges adatot megkap az illetékes szolgálati helyektől. A tudakozódó iroda ugyanis minden fogolyról törzslapot vezethet. Ezen a törzslapon feltüntetik az illető nacionáléját, rangját, capatbeosztását, sebesülését, fogságba kerülésének napját és minden egyéb megjegyzést. A hadviselő kormányok ezeket a törzslapokat aztán a háború végeztével kicserélik. — Rossz drámák helyett hazafias segítséget. A Magyar Tudományos Akadémia, mint tudjuk, több száz aranyat oszt szét évente titkos drámaíróözött azoknak az alapítványoknak a kamataiból, amelyeket valaha régen hazafias emberek létesítettek hazafias történelmi drámák és más irodalmi művek megjutalmazására. Azt is tudjuk, hogy ezeknek a pályázatoknak nincs olyan eredményük, mely nyereség volna irodalmunkra. Most is kiosztásra vár egy csomó arany s egyik olvasónk azt az eszmét veti fel, hogy jobb volna azokat a mostani nehéz időkben más hazafias célokra felhasználni. Az irodalmi alapítványok egykori hazafias létesítői gondolkozásának is megfelelne, ha nem képzeletbeli drámahősökre pazarolják el aranyaikat, hanem az élő magyar hősök családtagjainak és a sebesülteket ápoló Vörös Keresztnek adják. Ezek a hősök most nagyszerűbb cselekedeteket visznek véghez a harctéren, mint a hosszú monológokat szavaló régi hősök a megjutalmazott drámákban. Itt közöljük olvasónk levelét, amelyben az említett eszmét megpendíti. — Az Akadémiának évtizedek óta olyan intézményeit ismerjük kultúrkörökben, amelyeknek pályázatai meddőek vagy-értéktelen művek megjutalmazására szolgálnak (hogy miért, az külön lapra tartozik és sokat lehetne róla írni) s igy azok, akik a magyar tudományosság elhaladása céljából adakoztak, nem érték el céljukat. Nem volna-e helyénvaló ezen céltalanul kamatozó tőkék kamatait a háború jótékonysági céljaira fölhasználni? A tőke érintetlen maradvány nem károsodna az alap, viszont a tudomány sem veszítene. Ugyanígy vagyunk a Kisfaludy Társaság alapjaival. Hiszen amúgy is csak elenyésző töredéke a magyar íróknak részesülhet ezekből az alapokból, s ha már részesülnek, nagyobbára olyanok, akik nem szorulnak reá. Nem érné tehát nagyobb baj íróinkat, ha egy-két évre lemondanának pályadíjaikról s a hazafias célra adnák ez összegeket. Egy kis modernséget, hazafias lelkesedést vigyünk be ezekbe a „vaskalapos"-nak hirdetett, irodalmi és szellemi életünket vezérlő intézményekbe! Most mindent a haza oltárára kell tennünk. Hozza meg mindenki az áldozatát megfelelő arányban. Agyonlőtt haditudósító. Tragikus halált halt az orosz harctéren nemes munkája közben egy ismert nevű osztrák író. Mint Grazból jelentik, az orosz határon báró Binder-Kriegelsteint, az ismert írót és haditudósítót, aki a Vöröskereszt szolgálatában állott, agyonlőtte egy orosz tábornok. Lembergtől északra az orosz határon túl előrevonuló csapataink erős csatába kezdtek nagy túlerőben levő orosz különítményéyel és a túlerőre való tekintettel hősi küzdelem után kénytelenek voltak visszavonulni. Csapatainkhoz egy egészségügyi oszlop volt kirendelve, amelynél Binder-Kriegelstein mint önkéntes szamaritánus működött. Az egészségügyi oszlop a sebesültek összeszedésével és a sérülések bekötözésével foglalkozott éppen, amikor egy orosz tábornok jelent meg közöttük, aki hangos szóval hívta segítségére az orosz csapatokat. Binder-Kriegelstein a tábornok elé lépett és minthogy oroszul nem tudott, egyszerűen jelvényére mutatott, a vöröskeresztre. A tábornok éktelen dühre gerjedt, revolverét rásütötte a szamaritánusra, aki több lövéstől találva azonnal holtan esett össze. Az oszlophoz beosztott egészségügyi katonák ekkor lelőtték az orosz tábornokot. — Vízbefult vegyészmérnök. Szegedről jelentik: Jaroch Vilmos városi vegyészmérnök egy uribányával csónakon jött át a Tiszán a parti fürdőről a szegedi oldalra. A folyó közepén a csónak felborult és mindketten a vízbe estek. A fuldokló leányt egy hajóskapitány élve kimentette, a mérnök azonban a folyóba veszett. Holttestét még nem találták meg. — Pejacsevich miniszter hadifogsága, Newyorkból jelentik. Az Egyesült Államok párisi nagykövete, Herick jelentést tett a kormányának, hogy a Franciaország területén élő magyar és osztrák alattvalók védelmét átvette. Newyorki újságok jelentése szerint a nagykövet felkereste Delcassét, mert panasz érkezett hozzá, hogy a franciák kegyetlenül bánnak a fogságba került magyarokkal és osztrákokkal. A nagykövet interveniált gróf Pejacsevich Tivadar horvát miniszter érdekében is, akit nehéz közmunkára akartak alkalmazni, amikor ajj aranypénze elfogyott. Delcassé ígéretet tett, hogy a Dél-Franciaországba internált magyaroknak és osztrákoknak nagyobb mozgási szabadságot biztosít. — Ápolónő-tanfolyam befejezése. A Bethesda kórházban ma tartották meg a vöröskeresztes ápolónői tanfolyamon a vizsgáit. Negyvenkét úrihölgy szerezte meg az ápolónői diplomát és vöröskeresztes karszalagot. A tanfolyam vezetője dr. Kertész József egyetemi magántanár, a kórház sebészeti osztályának vezető főorvosa volt. — A hős menyasszonya. Megható jelenet játszódott le a ferencvárosi pályaudvaron. Az állomás előtt délután fél kettőkor, amikor befutott egy katonavonat, autó állott meg és gyászruhás fiatal nő és egy főhadnagy szállott ki belőle. A rendőr beengedte a pályaudvarra a katonatisztet, de a kapott parancsra hivatkozva, a nőt nem bocsájtotta be. A főhadnagy erre az állomásparancsnokhoz fordult, ez azonban szintén megtagadta az engedelmet. Ekkor a főhadnagy vigyázz állásba vágta magát és zokogástól elfojtott hangon jelentette az őrnagynak: — őrnagy úr! A Szabácsnál hősi halált halt Schemitz főhadnagy, gépfegyverosztály parancsnok menyasszonya óhajtja megszorítani azoknak a közembereknek a kezét, akik a vőlegénye mellett harcoltak! Az őrnagy kemény arca megrándult, hirtelen előre sietett, maga nyitotta ki az ajtót és ott állott merev vigyázz állásban mindaddig, mig a gyászruhás menyasszonyt elvezette a főhadnagy. Nemsokára éles sikoly vegyült bele a víg magyar nótába: — Tálas! — kiáltotta szívszaggató hangon a főhadnagy menyasszonya — miért nem vigyázott jobban a vőlegényemre! És az őrmester két kérges kezébe szorítva a menyasszony vékony fehér kezét, meghatottan, de büszkeségtől csillogó szemekkel felelte: : — Nem lehetett nagyságom! A főhadnagy úr úgy harcolt, mint egy oroszlán, mint egy hős, mint egy igazi magyar katona! — Kitüntetett rendőrök. A főkapitány Mikola Mihály, Király Ferenc és Tóth R. István rendőröket betörő tolvajok elfogása alkalmával saját testi épségük komoly veszélyeztetésével tanúsított hősies és bátor magatartásukért dicsérő okirattal tüntette ki. — Érdekes német katonák. A német hadsereg két érdekes katonájáról emlékeznek meg a berlini újságok. Az egyik a fiatalságával kelt feltűnést, a másik pedig a magasságával. A legfiatalabb német katonának Steinhardt József a neve, egy mannheimi nyomdatulajdonos fia és még nem töltötte be a tizenötödik évet. Jól megtermett, erőteljes fia és önként állott be katonának. Egy Zimmermann nevű schwarzenriedi főiskolai hallgató a másik érdekes német katona. A huszonhároméves fiatalember két méter tizenhárom centiméterny magas s most a német tüzérség egyik önkéntese, ő a német hadsereg legmagasabb termetű katonája. — A fővárosi polgárőrség szervezése. Megírtuk, hogy a hadvezetőség felkérte a Magyar Országos Céllövő Szövetséget, alakítsa meg Budapesten a polgárőrséget. A szövetség az intézmény megfelelő szervezése céljából felkéri az összes budapesti társasegyesületek, klubbok, kaszinók, torna- és sportegyesületek elnökségeit, hogy e tárgyban 10-én, csütörtökön délután hat órakor a Céllövő Szövetség helyiségében (Üllői út 14.) okvetlenül jelenjenek meg. Egyúttal újból felkérik Budapest polgárságát, főképpen az állami és magánhivatalnokokat, kereskedőket, iparosokat és munkásokat, — akik huszadik életévüket betöltötték — hogy ha a polgárőrségbe belépni óhajtanak, jelentkezzenek a szövetség irodájában.