Pesti Napló, 1914. szeptember (65. évfolyam, 212–241. szám)

1914-09-10 / 221. szám

­­k A rémület földje Barzim Luigi, a világhírű olasz haditudó­sító írja a Corriera della Sera-nak a következő sorokat: — Már jó pár napja, hogy elöntötte Bel­igiunsot a német invázió, és rögtön betört Fran­ciaországba is. Mintha a tenger hullámai ön­tötték volna el, olyan hirtelenül és olyan töké­letesen el­tint a kis ország a német csapatok áradata alatt. Minden utat, minden falut, a tengertől az Ardennekig német katonaság szállott meg. Mint a szétömlő lávafolyam, olyan félelmet gerjesz­tően jelent meg a német lovasság. Megbénították a belga csapatok felvonulá­sát, a­­seregek mozgását, még az első komoly küzdelmek előtt borzasztó félelmet és zavart keltettek mindenütt. A háború hihetetlenül ha­mar átterjedt a köztársaság területére is. Au­gusztus­ 20-ikán a franciák még csak nem is ál­modtak arról, hogy Belgiumban ilyen hamar forrá leszna­k a németek: ezen a napon Párisból elindult a brüsszeli gyorsvonat. Én is ezen a vonaton utaztam el, a hábo­rút kerestem és a háború elém jött. Azon a napon, amikor vonatunknak Brüsszelbe kellett érnie, a belga fővárosban már megjelentek a­­német csapatok. A gyorsvonat Halle-ban meg­állt és nem ment tovább. Franciaország lázasan, hideglelősen fél; mindenki a háborúról beszél és lemondó pesszimizmussal mérlegelik az eshetőségeket. A német és belga határhoz közel eső vidékek­­néptelenek, az után néha órákhosszat nem láztam senkit a vonatablakból. A belga hatá­ron semmi mozgalom, semmi élet nincs; az állomásokon néhány álmos népfelkelő sétál­gat ósdi fegyverével, a falvak üresek. Belgium­ban sokkal kevésbbé látszik meg a háború ha­tása, mint Franciaországban. A hadsereg, úgy látszik, nem foglalt le minden munkás kezet, a földeken szántanak, vernek, a gyárkéményekből vastag füstoszlop gomolyog elő. A vonatok menetrend szerint közleked­nek, az állomásokon emberek nyüzsögnek. Se­hol sem látni egy uniformist, katonát, a hida­kon nincsenek őrök, a vasúti töltésekre sem vigyáz senki. Minden városban, minden falu­ban zászlók lobognak a házakon. Mintha az egész ország egy nagy ünnepre készülne! Az ablakok ki vannak világítva, a pályaudvarok fényárban úsznak. Halle-ba érünk. A vonat áll, sokáig áll. Az utasok türelmetlenek, kérdezősködnek. Egyszerre az utca vad ordítása hallatszik be kintről. — Les Chiana! Les Uhlans! Les Preuss! Les Preuss! Ils vienne. (Az ulánusok! Az ulá­nusok! .A poroszok! Jönnek!) Este volt már. A villanylámpák világánál csupa halálsápadt, remegő ember futkározott rémítő össze-visszaságban. Száz hang kérdezte: — Hol vannak? Ki látta? Ulánusok jön­nek? Néhány biciklinadrágos, izzadó, reszkető­ember beszélte, hogy két kilométerre a város­tól német katonákkal találkoztak. Elmenekül­tek, a németek két társukat lelőtték. Szép nyári délutánon mentem egyszer hajókirándulásra. Az ég egyszerre elsötétült, vad szél borzolta fel a sima víztükröt, vihar támadt. Most is olyan hasonló érzés fogott el,, mint akkor délután. A légkör egyszerre megváltozott. Valami: tragikus, sötét felhő ereszkedett a lelkekre és­ letörülte az ajkakról a mosolyt. A vörös jelzőfény, amely a vonatot meg­állította, hirtelen eltűnt. A kalauzok kiáltása hangzik: — Beszállni! Megyünk vissza Franciaországba. A moz­donyt megfordítják, rövid ideig várni kell. A pályaudvaron egyszerre nagy embertö­meg jelenik meg: menekülők. A vonaton min­den talpalatnyi helyet elfoglalnak. A folyosó­,­kon is emberek szoronganak. Egy kövér asz­szony sir és jajgat: — A pápa meghalt, a pápa meghalt. Isten tudja, hogyan talált összefüggést a pápa halála és hazájának szomorú sorsa közt Talán rossz jelnek tekinti? Egyesek imádkoz­nak, mások káromkodnak. Félelmetes, bor­zasztó az egész kép! A lámpa halvány fényé­nél a sűrűn összezsúfolt, halálsápadt ember­fejek, az emberi hangok és a vonat lármájá­nak kábító káosza. A vonat mellett vezetéi úton sötét embertömeg menekül. Férfiak, nők,, gyermekek, öreg asszonyok, kis batyukat ci­pelnek, mások egy talyigán viszik legféltettebb vagyonkájukat. Hamarosan elmaradnak mö­göttünk a sötét éjszakában. Minden ember arcán egy kérdés lebeg: hol vannak a szövetséges seregek?! Az még nem történt meg velem, ami most­ elértem az ellenséges előőrsöket, de nem találkoztam a mieinkkel. Páristól egészen a német hadseregig nem láttam egyetlen védelmi vonalat sem.­­ Azt hittem, hogy Belgiumba érve, nem látok majd egyebet, katonai raktáraimat, rá­ Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ 1914. szeptember 10.­­(221. szám.) 3 A szerbmontenegrói harctérről A szerbek nagy kudarca Újvidék, szeptember 9. Horvátország Száva-parti községeiből va­sárnap tömegesen jöttek menekülő lakosok Új­vidékre, akik azt újságolták, hogy szombatról Vasárnapra a Száva mentén mintegy hatvan kilométer hosszúságban folyton szóltak az lágyak. Később teljesen megbízható helyről megtudtam, hogy szombat éjjel mintegy 16.000 szerb kelt át a Száván, hogy bizonyára orosz intézkedésre nyugtalanítsanak bennünket. Szerbiában már napok óta az a hír járja és ezt a főhadvezetőség is megerősítette, hogy az orosz-francia-belga csapatok Berlint elfoglal­ták, az orosz csapatok néhány kilométernyire vannak Bécstől s hogy a német császár elke­seredettségében főbelőtte magát. Ehez járult az is, hogy szerintük a Száva mentén nincs hadseregünk és csak néhány népfölkelő ezred őrzi a határt. Szerb fogoly katonatisztek azt is mondták, hogy Oroszország megsürgette Szerbiánál, hogy lépjen offenzívába és így kösse le az osztrák-magyar haderőt. A szerb hadvezetőség a hírhedt és kegyet­lenségéről ismeretes Timok-divíziót küldte csatatűzbe, azzal a céllal, hogy a Száván át több helyen betörnek, azt a látszatot keltve, hogy a főhaderő támad és így csalják ki a boszniai had­testek egy részét, m­íg a szerb fő­erő a Drina felé vonulva behatoljon Boszniába. E­nnek a tervnek rettenetes kudarc lett a vége. A szombatról vasárnapra virradó éjjel Jaráknál, Klenáknál, Progarnál, Mitrovicánál és Kupinovónál kisebb csapatok keltek át a Száván és előőrseinket megtámadták. Hadvezetőségünk utasítására csapataink átengedték a szerbeket, mert körül akarták zárni őket. A szerbek vaspáncélos ladikokon, idereglyéken és némely helyen csak átgázolva a kilencven centiméter magas vizén jöttek át. Azonkívül két rögtönzött hidat vertek: az egyiket Mitrovicánál, a másikat Jakovóval szemben Osztruzsnicánál. Szerb Mitrovicáról elsőnek kétszázötven szerb komitácsi jött át magyar Mitrovicára, ezeket rögtön teljes csöndben részben lemészárolták, részben el­fogták. Szerb tisztek elbeszélése Szabadka, szeptember 9. A Timok-hadosztály elfogott tisztjei Sza­badkán a vasúti állomáson a következőket mondották el a betörési kísérletről: — Valjevóban kapták a parancsot, hogy lépjék át a Szávát és haladjanak Ráma irá­nyában. Elsőnek a 20. gyalogezred, majd a 13. és 15., legvégül az 5. ezred haladt át a Száván. Az 5. ezredből körülbelül háromezer katona haladt át a hidakon, amikor a mon­arkia egyik monitora ért az áthidaláshoz és néhány perc alatt szétrombolta az egészet, ugy hogy a rajta lévők mind belefúltak a Szávába. Amint a monitor a hidakhoz ért, az osz­trák-magyar tüzérség is támadásba kezdett és sok bomba nagy pusztítást okozott a szerb haderőben. Egyes szerb csapatok gyújtogatni kezdtek, de rövidesen egy honvéd huszárezre­dünk attakját kapta meglepetésül. Az ütközet csak néhány óráig tartott, melynek befejezésé­vel a Timok-hadosztály teljesen megsemmi­sült. A szerb vezérkar és a tüzérség a Száva megadják magukat. Azzal riasztották őket, monitor támadása elől és több ágyút hagyott a parton. Egy tiszt azt mondotta, hogy Risz­tics tábornok dandárparancsnok is fogsá­gunkba jutott. Hadseregükről azt beszélték, hogy rendkívül szomorú állapotban van. A katonazenekarok is fogságba kerültek. A tisztek nem akarták, hogy a katonák megadja magukat. Azzal riasztották őket, hogy a magyarok egyet sem hagynak közülük életben. Azt akarták, hogy az ezredek fordul­janak vissza és iparkodjanak a Száván át­jutni a túlsó partra, de a katonák ennek a parancsnak nem akartak engedelmeskedni. Mindegyiknél kézi bombákat és ekrazitot találtak. Hadvezetőségünk csapatait Mitrovica és Jarak között egyesítette, míg a szerbek a ter­mészet adta árkokban és azokban a csatornák­ban foglaltak állást, melyeket a 25—30 év óta folyó ármentesítő munkák alkottak. Tüzérsé­günk ebből a védett pozícióból csakhamar ki­verte a szerbeket, a gyalogság pedig körülke­rítve őket a Száva felé nyomta az egész Timok­divíziót, amely erre vad futásnak indult. Né­hány ezren a Szávába szorultak és ott megful­ladtak.­­A csatatéren kétezernél több szerb esett el. Megszámlálhatatlan azok száma, akik a Száv­­vába fuladtak és a sekély vizben annyi a ha­­­lott, hogy a Száva vize helyenként megállott és piros a vértől. Két zászlót, négy ágyút és tíz gépfegyvert, ezenkívül nagyon sok hadi­anyagot zsákmányoltunk. Elpusztított szerb vasutak Szaloniki, szeptember 9. Ideérkezett jelentések szerint a bolgár felkelő bandák ismét elpusztították Ghergheli körül a szer­­biai vasút egy részét. Szerb betyárkodás Amerikában Bécsi tudósítónk telefonozza. Egy laptudósító közlése szerint az Arizona államban fekvő Globe városban szerbek összeverekedtek magyarokkal és osztrákokkal. Negyven szerb támadt neki húsz em­bernek. Csak nagyszámú rendőrségnek sikerült a verekedőket szétválasztani. Huszonöten megsebe­sültek. Francia-angol- belga háborúnk A horvát miniszter a fogságban Eszék, szeptember 9. A francia fogságba jutott gróf Pejacsevics Tivadar horvát miniszter fia, gróf Pejacsevics Marko tegnap atyjától táviratot kapott, amely­ben közli, hogy jól van és egyidejűleg elismeri a részére küldött nagyobb pénzküldemény át­­vételét. Magyar és német hadkötelesek feltartóztatása Berlin, szeptember 9. A Savoye francia páncélos hajó elfogott egy hollandi gőzöst, amely Newyork­ból jött és négyszáz német, valamint kétszázötven magyar és osztrák hadkötelest hozott.

Next