Pesti Napló, 1914. szeptember (65. évfolyam, 212–241. szám)
1914-09-12 / 223. szám
Weszfapest, szombat PESTI NAPLÓ 1914. szeptember IX T-23. szárny verte föl sátruk csöndjét. Amikor azután el-dőlt a csata, futott az ellenség, ők is lóra kaptak és az elfoglalt városba diadalkoszorúzó vezérként vonultak be. A mostani nagy mérkőzésben a királyfiak éppen úgy részt vesznek, mint a pórok. Mikor a háború kitörésekor a berlini császári palota előtt tüntettek, az uralkodó és a felesége megjelentek az erkséyen. A császárné sírt a meghatottságtól. Az utcán egy szegény aszszony odafordult egy kocsishoz: — Ugyan miért sírhat egy császárné? — Miért? — felelte a kocsis — hiszen férje, meg hat fia megy a csatába... El is mentek mind, éppen ugy, mint a többi katonák s oda is állottak, ahova a többiek. Tűzben, harcban, fáradalomban éppen iugy kifeszítették mellüket, mint akármelyik Schultz, vagy Schmidt. Hogy pedig ez nem negédeskedő műkedvelés, bizonyíték rá az az Eitel Frigyes, aki az elesett dobos derekáról levágja a dobot, földagadja és a legnagyobb golyózáporban szilajjul veri a rohamot. Joachim herceg a legpusztutóbb tűzön keresztül nyargal végig s csak sákkor száll le a nyeregből, amikor a bombais rájánk nyomán kiomló vér végképpen elerőtleníti. Hát Lippe herceg? És Szász-Meiningeni herceg? Meg a többi herceg, akikkel eddig csak az operettirók foglalkoztak komolyan? Mind ott harcolnak a csatatéren és a szó legszorosabb, legszentebb értelmében életüket áldozzák a hazáért. Most a mi huszonhét esztendős trónörökösünk is elment oda, ahol az emberiség legszebb jutalmai — a halál és a dicsőség — teremnek. Milliók imája kiséri ujján és milliók szive dobog azért, hogy szűz kardja diadalmámorosan kerüljön vissza hüvelyébe. — Erzsébet királyné emlékezete. A budapesti Deák téri evangélikus templomban csütörtökön délután könyörgő istentisztelet volt. Broschko Gusztáv Adolf lelkész ez alkalommal szent beszédében megemlékezett Erzsébet királynénkról is és királyunkért, hazánkért és fegyvereink győzelméért imádkozott. — A császár sebesült fia. Említettük már, hogy Joachim porosz herceget srapnellövés megsebesítette. Joachim herceg a német császár hat fia között a legfiatalabb. Most huszonnégy éves, legutóbb az 1. gyalogos gárdaezred főhadnagya volt. Háromévvel ezelőtt, a döberitzi hadgyakorlatok alkalmával baleset érte — ugyancsak a jobblábán — s ennek a gyógyítása hosszú ideig tartott. A herceg ugyanis századával rohamlépésben ment előre se A Lujza, amelynek a nevét is tudják, egy kapitány lova. Szerb golyó fúródott a lábába. Tegnap vették ki a golyót s most már nyerít . . . Lassankint leszáll az est a Tattersalra. S a nagy csendességben huszárkalandokat mesélnek a lóápolók. S előkerül a gyönyörű történet a lóhűségről. Egy budapesti tartalékos hadnagy lováról van szó. Az északi harctéren golyószórók záporába kerültek a huszárok. És a halálesőben a hadnagyot megsebesült lova fedezte. Szitává lőtték a szegény lovat, de a gazdáját megvédte. Később sebesült meg s most egy budapesti villában ápolják. Delmedico Pál lova volt a hűséges állat. Szinte szoboralaknak rajzolódik ki előttünk, amint a Tattersal sötétbe borult térségein kimegyünk a messzi kijárat felé. A kijárat előtt hoszszú istállósor húzódik, amelyekben a város lovait tartják. Túl rajta misztikus csendesség, hogy szinte elfogódva nézünk végig a térségen, amelynek hátterében ott feketélik a hatalmas csarnok, a lovak kórháza. A városi istállókon átjutva, egyszerre megváltozik az esti kép. A Tattersal első udvaránvagyunk. Az udvar tele emberekkel, sürgő-forgó huszárokkal. Az udvart szegélyező korcsmákból hangos kurjantás, pohárcsengés hallatszik. A huszárokon teljes felszerelés s látszik rajtuk, hogy sietnek. Gyorsan töltik le a sört, máris szaladnakkifelé. Egy trombitaszó mindent megmagyaráz. Sorakozó. A huszárok szerb foglyokat hoztak s most mennek vissza a harctérre. A nagy, sötét épületbe is elhallatszott a huszártrombita szava. Várjon hány huszárló ágaskodott erre, a rácsok mellett, elfelejtve, hogy kórházban van és nem a csatatéren. • Losonczy Zoltán közben a sok ürgelyuk egyikében elbotlott és viszszaesett. Térdizülete annyira kirándult, hogy csak operatív úton lehetett helyrehozni. Joachim herceg, épp úgy, mint fivére, Ágost Vilmos, Strassburgban tanult. Három szemeszteri jog és nemzetgazdaságtani tanulmányaira szentelt. 1913 július végén, tehát egy évvel ezelőtt, exmatrikulációja alkalmából beszédet mondott. Örömének adott kifejezést, hogy Strassburgot, amelyet az irodalomból és történelemből gyermekkora óta tisztelt, személyesen ismerhette meg. Megemlítette, hogy mily fölemelően hatott rá a Rajna, amely Németország folyója, nem pedig határa. — Nemességátruházás és címeradományozs. A király megengedte dr. Telbisz Imre közjegyzőnek, temesvári lakosnak, hogy magyar nemességét, óbesenyői előnevét és címerét örökbefogadott fiára, Schivarcz Győző Bódog tüzérszázadosra, valamint törvényes utódaira átruházza és törvényes utódai családnevüket a jövőben Telbisz-Schwarcz alakban viselhessék; továbbá szárazajtai Incze Kálmán műszaki főtanácsosnak és unokaöccsének, Incze Kálmán vezérkari századosnak régi magyar nemességük és előnevük épségben tartása mellett a bemutatott címert adományozta. — Ferenc Ferdinánd árvái. Bécsből jelentik: A kis Hohenberg hercegek, néhai Ferenc Ferdinánd főherceg fiai, naponta kimennek a chlumetzi vasúti állomásra, ahol az érkező sebesülteknek frissítőket adnak és megajándékozzák a háborúba vonuló katonákat. — A betegápoló-főnöknő hármas gyásza. Abbáziából jelentik: Évek óta tartózkodik már itt a németországi illetőségű Nagel Emmy betegápoló-főnöknő, aki a fürdő hivatalos lapjának legutóbbi számában a következő gyászjelentést tette közzé: — A hazáért folyó háborúban meghalt Lüttich mellett augusztus 6-án Ottó öcsém, a 13. hadest 20. ulánus-ezredének főhadnagya, augusztus 22-én Walter bástyám, aki őrnagy volt a 13. hadtest 29. tábori tüzérezredében, vele együtt érte a hősök halála Metz mellett sógoromat, báró Frorkepp ugyanazon ezredbeli tartalékos tüzérszázadost. Nemes fájdalommal, megnyugvással viseli gyászát Nagel Emmy főnöknő és fáradhatatlanul dolgozik az abbáziai hölgyekkel, akik hósapkákat kötnek a katonáknak. — A Vörös Kereszt új megbízottai. Ferenc Salvátor főherceg, az önkéntes egészségápolás főfelügyelője gróf Schönborn-Buchheim Károly belső titkos tanácsost a magyar szent korona országai Vöröskereszt Egyletének főmegbizott-helyettesévé kinevezte. Vöröskereszt megbízottakká a következőket nevezte ki a főherceg: dr. Zsembery István budapesti lakost, gróf Teleki Domokos főrendiházi tagot, gróf Degenfeld Imre földbirtokost, báró Radvánszky Kálmán földbirtokost, Baumgarten Nándor közigazgatási bírót, Eördögh Virgil kúriai bírót, dr. Rényi József egyetemi tanárt, Szabó István országgyűlési képviselőt, dr. Lengyel Endre budapesti ügyvédet, Zaleszky Jenő földbirtokost, Gencsy Béla földbirtokost és dr. Conlegner közalapítványi ügyészt. — A főherceg Vermes Béla megbízottat saját kérelmére fölmentette tisztségétől. — Az elesett német szocialistavezér. Jelentettük már, hogy dr. Frank német szocialista pártvezér hősi halált halt a német-francia harctéren. Most azt táviratozzák Karlsruhéból, hogy báró Bodman badeni belügyminiszter megjelent a Volksfreund című szocialista lap szerkesztőségében és a maga nevében, valamint az államminisztérium megbízásából a részvétét fejezte ki Kolb főszerkesztőnek, mint a birodalmi gyűlés szociáldemokrata pártja elnökének, dr. Frank szocialista képviselő eleste előtt. — Sebesültek érkezése. Péntekre virradó éjszaka három órakor a délivasút Vöröskereszt-kórházi mellékvágányára kórházvonat érkezett, amely a déli harctérről kétszáz sebesültet hozott. Ezeket a mentők bevitték a tábori kórházba. Valamennyien a mitrovicai csatában sebesültek meg. A péntek reggeli vonatokkal szintén jöttek sebesültek, köztük több tiszt, akiket az egyes pályaudvarokon a mentők vettek ápolásba. A sebesültek egy részét kórházba vitték, másik része pedig tovább utazik Budapestről. Délelőtt féltizenegykor száznegyven sebesülttel Rákospalotára érkezett egy kórházvonat, amely az északi harctérről indult el. A sebesülteket az újpesti gróf Károlyi-kórházban helyezték el. Az Iparművészeti Iskola üllői úri helyiségében ötvenágyas hadikórházat rendezett be, amelyben pénteken helyeztek el először sebesülteket. A keleti pályaudvaron dr. Majovszky Pál miniszteri tanácsos, a kultuszminisztérium művészeti osztályának vezetője, dr. Widder Bertalan műtőfőorvos és erről Festetits Pál fogadták az északi - i-ioq, iáaoiaá is a^amai aóac harctérről érkezett sebesült katonákat. — Bécsbőli táviratozzák: Zita főhercegnő pénteken délelőtt meglátogatta az irgalmas testvérek kórházát, ahol 280 sebesült harcost ápolnak. A főhercegnő valamennyi sebesültet megszólította és mindegyikhez volt egy kedves szava. — Football-verseny jótékonycélra. E hónap 13-án, vasárnap, jótékonycélú mérkőzések színhelye lesz az üllői-úti sporttelep. Hat I. osztályú csapat fog bemutatkozni e napon a közönségnek. A MAC a BAtf-bal, a BTC a 33. FC-bal, a FTC pedig a rtc-bal fog mérkőzni. A mérkőzések már délután fél két órakor kezdődnek és a jöve-delem ötven százalékát a háborúval kapcsolatos intézmények javára fogják fordítani. A Herceg Hohenlohe és a berlini osztrákmagyar kolónia. Berlinből táviratozzák. Herceg Hohenlohe osztrák-magyar nagykövet pénteken fogadta az osztrák és magyar kolónia vezetőségeit, és biztosította őket hazafias munkálkodásuk tá- mogatásáról. A nagykövet azt a felszólítást intézte a megjelentekhez, hogy egyetértésben hassanak oda, hogy a behívottak családainak nyomára enyhítessék és hogy a háború folytán szűkölködők seegítségben részesülhessenek. Herceg Hohenlohe, nagykövet végül annak a reménynek adott kifejezést, hogy gyakran lesz alkalma arra, hogy az egyesületekkel érintkezzék. — Harcba vágyó aggastyán. Pancsováról jelentik hogy ott bevonulásra jelentkezett mint ön-kéntes egy Havlik János nevü hetvenhat éves földesgazda. Kérte a katonai parancsnokságot, hogy sorozzák be és vigyék a harctérre. Fiatal korában, mint a német-bánsági 13. határőrezred katonája vélgigküzdötte a schleswig-holsteini és porosz-osztrák háborút. E háborúk emlékérmével mellén jelentkezett bevonulásra. Elmondotta hogy most négy fia és kilenc unokája harcol a hazáért s nem tudná elviselni, hogy ő, az öreg katona, téllen maradjon, öreg kora miatt természetesen nem vették fel, di a vén sas addig járt és kérelmezett, mig végre beosztották a polgárőrségbe. — Hazafias szerb községek. Szegedről jelentik: Putnik Milos ószentiváni gazdálkodó megjelent a szegedi városházán dr. Gaál Endre kulturtanácsosnál és elmondotta, hogy Ó- és Újszentiván köz-ségek lakossága hazafias lelkesedéssel viseltetik a monarkia háborúja iránt és a szerb polgárság min-den lehető módon azon van, hogy valamivel használjon a magyar hazának. Egész csomó fehérneműt adott át a gazdálkodó Szeged városának a sebesültek számára s kijelentette, hogy a községek szerb lakossága között mozgalom indult meg a harcban vitt katonák elhagyott családjainak segítése végett A község jegyzőjének felszólítására egy nap alatt 1800 konát adott össze a lakosság a nemes célra. — Téli éléskamra. Az önkéntes Élelmiszerosztó Társaság vezetősége számol azzal a lehetőséggel, hogy a háború hosszabb ideig is eltarthat és hogy különösen a télen lesz nagy ostromnak kitéve a Gerlóczi utcai élelmiszerosztó eddig is sok ezer családot látott helyisége. Éppen ezért a segélyakció anyagi ügyeinek intézői: Kattler Bernát, Platschek Vilmos, dr. Nagel Ferenc, Meinhardt Kurt és Glásr Adolf elhatározták, hogy az ön-kéntes Élelmiszerosztó Társaság téli éléskamráját már most kezdik megtölteni. Ez a jótékony tár-saság ugyan a saját anyagi erejéből vezeti a se-gélyakciót, mégis a társadalom részéről már eddig is többen küldöttek úgy élelmiszert, mint pénz- adományokat az önkéntes Élelmiszerosztó Társa- ság segélyalapjának gyarapítására. A befolyó önkéntes adományokból a segélyakció vezetői a téli éléskamrát töltik meg és a szegények nevében már most köszönettel fogadnak minden olyan nemi romlandó élelmiszert, ami a téli éléskamrában f elraktározható. Főleg befőzött paradicsomot, lisz-tet, tarhonyát, rizst, darát, sót és bárminő kon-szervet kér a jószívű adakozóktól az önkéntes Élelmlmiszerosztó Társaság téli éléskamrája számára. Az adományokat a Gerlóczi utca 3. számú helyiségben (központi városháza) vasárnap kivételével bár-mely hétköznapon köszönettel veszik át, mégpedig a legcsekélyebb mennyiségeket is. Hisszük, hogy ez az igazán nemes cél minden budapesti emberbarátot ösztönözni fog arra, hogy bármily nem romolandó élelmiszerrel gyarapítsa az önkéntes Élelmi-szerosztó Társaság téli éléskamráját. — Értesítés a hadbavonult katonákról. A Magyar Vörös Kereszt Egyesület tudakozó irodája eddig nemcsak a hadbavonult katonákról vezetett nyilvántartást, hanem nyilvántartotta azokat is,, akik a katonák sorsa iránt érdeklődtek. Ez a kettős nyilvántartás a kérdezősködések nap-nap után érkező tömegére való tekintettel továbbra fenn nem tartható. Az iroda tehát ezen az úton értesíti a közönséget, hogy minden érdeklődésre a választ