Pesti Napló, 1914. szeptember (65. évfolyam, 212–241. szám)

1914-09-02 / 213. szám

( Budapest, szerd­a PESTI NAPLÓ 1914. szeptember 2. 0213. szám.) szalagocskát, amivel saját magát lepte meg. Vájjon micsoda jóra vezetett a párisi republi­kánusoknak ez a hiúsága? Szini Gyula: Hiressé lett városok # 1 Egész sereg új név került a lapokba, olyan városok, községek és falvak neve, amelyekről eddig a közönség alig hallott. Akad persze a harci színhelyek sorában több is, amelyet már régebbről­­ ismert a publikum, de a nagyobb városok mellett egészen kis helységek is egyszerre bevonulnak a köztudatba, sőt esetleg a világhistóriába. Termé­szetes, hogy Brüsszelt vagy Antwerpent ismertetni az intelligens olvasó számára, fölösleges Baedecker­variálás volna. Az alább sorra kerülő városokat is röviden a hadászati nézőpontok ügyelembevételé­vel ismertetjük. MAUBEUGE Nord départementben fekszik, 17 kilométer­nyire Avesnestől, a Sambre partján. A város mint katonai erősség is igen nevezetes. Hat új erőddel és több battériával van felszerelve. Lakosainak száma mintegy 20.000. Leginkább kohókészítéssel, szegkovácsolással, pléh-, réz- és vasáruk készíté­sével, bőr- és kerámiai iparral, márvány-, szén-, gabona- és posztókereskedéssel foglalkoznak. Mint északi vasúti csomópont fontos. A városnak van kollégiuma, kereskedelmi iskolája és több gyára. Maubenge-nél derült ki, hogy az angolok sokkal nagyobb sereget szállítottak belga partra, mint amennyit előbb jeleztek, s ez óriási mértékben emelte Kluck tábornok győzelmének a jelentő­ségét LONGWY Longwy vára, amelyet a győzelmes német hadsereg elfoglalt, Franciaország északnyugati ré­szét védte. Maga Longwy városa a meurthei és moselli tartományban fekszik. Lakosainak száma 11.200. Longwy Verdunntől, az egyik legfontosabb francia erődtől 62 kilométernyire, Páristól pedig 309 kilométernyire fekszik. Longwyt és Verdunt kitűnően gondozott országút köti össze. A város két részből áll: az egyik Longwy-Haut, a másik: Longwy-Bas. A város egy részét a 254 méter ma­gas dombon épült erősség övezi. A verduni or­szágút átvonul a városon — mint Grand Rue — és a lüttichi országútban folytatódik. A dombon épült erőd lábánál folyik a La Chiers folyó. A folyó partján elterülő városrészben van a pálya­udvar, amelyről Sedan felé indulnak a vonatok. GIVET A Namurtól kiinduló vasúti vonalat és ország­utat Givet erőd zárja el. Givet a Maas folyó mel­lett fekszik, 8000 lakosa van. A város környéke erdős és dombos. Közelében van a híres nismesi erdő. Givettől Páris 263 kilométernyire fekszik. Givettől délnyugatra, 42 kilométernyire Rocroi vára védi a namuri-reimsi országutat. VERD­UN Verdun • Verdun sur Meuse nevű járás és püspökség székhelye, Franciaország egyik legne­vezetesebb erőssége, a Maas mindkét partján. A Maas balpartján van a régi, jobb partján az új város. A város középkori erődítményeiből csak két kapu maradt fenn. A város lakói — akiknek a száma 21.706 — többnyire ráspoly és likőr, fa­, bőráru és gyertya készítésével keresik a kenyerü­ket. A városnak szép múzeuma, nagy könyvtára és a XII. században épült székesegyháza van. Mint a keleti vasutak egyik vasúti csomópontja is fontos. Verdunt 11 erőd — 4 a Maas bal és 7 a jobb partján — védi. Toul-lal 5 zárt vára­s köti össze. 1870-ben két hónapi ostrom után kapitulált. ÉPINAL Épinal — járási székhely — Vosges departe­mentben fekszik, a Mosel partján. 25.832 lakosa van, akik többnyire képek készítésével (imagerie d'Epinal) keményítőliszt gyártásával, pamutfonás­sal, kalikó- és vászonszövéssel, festett papírgyár­tással, vasolvasztással, bor-, gabona-, papír-, ló- és vászonkereskedéssel foglalkoznak. A városnak ipar­iskolája, múzeuma és könyvtára van. Temploma a XIII. századból való. A francia keleti vasutak csomópontja. Az 1870—71-iki háború után meg­erősítették a franciák. Most 14 erődítménye van 44 kilométeres körzetben. A németek itteni győ­zelmükkel érték el azt is, hogy addig külön ope­ráló seregeik egyesülhettek. SAINT-QUENTIN Saint-Quentin járási székhely és a $-ik gya­logosbrifiád garnizonja Aisne departementben fek­szik, a Somne jobb partján, 38 kilométernyire Laontól és 140 kilométerre Páristól. Lakóinak száma 55.000. A lakosság főfoglalkozása: a pamut­fonás, gyapjú és selyemszövés. (St.Quentin musz­linszövetei világhírűek) a cukorfinomítás, sör-, szappan- és gyertyagyártás stb. A környék gyárai­ban több mint 150.000 munkást foglalkoz­tatnak. A város legnevezetesebb épülete a XIII. századból való hatalmas gót templom, a két múzeum, a börze, a francia bank fióképülete és a könyvtár. St. Quentin az északi vasút egyik fontos csomópontja. 1870—71-ben több izben megszállták a német csapatok és 1871. január 19-én döntő csatát vívtak itt Faidherbe tábornok seregével (22-ik és 23-ik hadtest), amelyet Goeben tábornok csapatai (32.000 ember) tönkrevert. Ennek következése lett a francia északi hadsereg felbomlása, 3000 halott, 10.000 fogoly és 26 ágyú elvesztése. MEZIÉRES Meziéres Ardennes département fővárosa. Meziéres vára a Maas folyó egyik félszigetén fek­szik. 10.000 lakosa van, akik többnyire vas- és réz­olvasztással, súlykészítéssel és bőrcserzéssel foglal­koznak. Mellette van a nagy st.-poncei lőpor­gyár. A vár erődítményei Vanban korából valók. Mezséres mint vasúti csomópont is fontos. A várat 1521-ben Bayard megvédte V. Károly ellen. 1870-ben három napi ostrom után kapitulált a németek előtt. CAMBRAI járási és érseki székhely és másodrangú vár, amely Nord départementben, az Escaut (Schelve) part­ján fekszik, a St. Quentin-csatorna végében. Erős citadellája van és több váraosa. Cambrai az Amiens és St. Quentin között Páris felé vezető utak fő csomópontja és Páristól légvonalban mind­össze százötven kilométerre van. A város lakosai­nak száma mintegy 20.000. Ezek főként batiszt és vászonszövéssel, kalapkészítéssel, szappan- és cu­korgyártással, gabona-, komló-, vaj-, szén- és szö­vetkereskedéssel foglalkoznak. Jelentékenyebb épü­letei: könyvtára, székesegyháza és a régi érseki palota. Mint az északi vasút csomópontja, fontos. A várost 954-ben a magyarok kifosztották. A ver­duni szerződés Németországnak juttatta; többször cserélt gazdát, míg 1678-ban végleg Franciaor­szágé lett. LOUVAIN németül Lőwen, járási székhely Brabant belga tar­tományban, 24 kilométernyire Brüsszeltől, a Dyle­csatorna partján van. Rendkívül sok műkincs, régi szép ház, műemlék van — azaz hogy most már csak volt — benne. A nemzetközi turisták jól ismerik a várost és sok látnivalót találhattak benne. Lakosainak száma 42.190. Ezek többnyire sörgyártással, csipke és kalapkészítéssel, bőrcser­zéssel és malomiparral foglalkoznak. Híres egye­temét 1426-ban alapította Brabanti IV. .János. Ebben a főiskolában tanult V. Károly is. A vá­ros legszebb épületei: a városháza, a Szent Péter­templom, a Szent Gertrud-templom és a fegyház. A festői fekvésű város a brüsszel-^lüttich, lőwen— madeln, aarschot—charleroy, lőwen—diest—fer­vueren és jodoigne—i vasútvonalak csomópontja. * ZALOSCSE városa Brody galíciai kerületi kapitányságban, az orosz határ közelében fekszik, a felső Szereth mel­lett. 7519 lakosa van, többnyire lengyelek és ruthének, akik főképp bőrcserzéssel, vászonszö­véssel és gabonakereskedéssel keresik a kenyerü­ket. A városnak van kórháza és árvaháza is. ZLOCOV a hasonló nevű galíciai kerületi kapitányság szék­helye, a Bug egyik mellékfolyójánál, a Belziec-nél fekszik. Lakosainak száma 11.842. Zlocov régi erőssége ma börtönül szolgál. A városkának főgimnáziuma és törvényszéke is van. Mint vas­úti csomópont jelentékeny. KAVARUSZKA a hasonló nevű galiciai kerületi kapitányság szék­helye; a Bagba torkolló Rata folyó mellett fek­szik. A jaroszlav—szokali és lemberg—beszeci vasút csomópontja. Van több temploma, malma, gyára, törvényszéke és 9006, többnyire lengyel lakosa. KRASZNIK Orosz-Lengyelország lublini kormányzóságában fekszik. Régi vár. Lakosainak száma 8028. Mint városka, egészen jelentéktelen. A környéke mo­csaras, terméketlen. Utjai híresek arról, hogy mennyire gondozatlanok. LUBLIN Ebben az orosz városban a lengyel önállóság számos nyoma maradt fenn. Vasobeliszk hirdeti Lengyelország és Litvánia egyesítését és a tanz-­ nenbergi győzelem emlékére Jagelló a XV. század­ban templomot építtetett. A Jagellók idejében Lublin kivált vásárjairól volt nevezetes; akkor hetvenezerre rúgott lakosságának száma, amely, most hatvanháromezret tesz ki. Falain belül több országgyűlést tartottak. 1569-ben Zsigmond alatt egész éven át folyt az országgyűlés, amelyen létre­jött Lengyelország és Litvánia egyesítése. Most a város kormányzósági székhely és egy orosz had­test parancsnoksága székel benne. A Bisztrica mellett emelkedő magaslaton fekszik s körülötti dombok, tavak és mocsarak sorakoznak. IVAtIGOROD vár, illetve megerősített tábor Lublin orosz kor­­­mányzóságban, a Visztula és a Vieprzs összefo­­­lyásánál, 102 kilométernyire Varsótól. A vár egy­ citadellából és kilenc kisebb erődből áll, amelyek a Visztula jobb partján vannak, míg a balpartot­ a Gortsakov-erőd — egy megerősített hídfő — és három előretolt vára is védi. Mintegy százezer em­ber fér el a várban. Ivangorod az Ivangorod—­ Novogeorgijevszk—Breszt-Litovszk nevű várhá­romszög tagja. 1842-ben alapították, 1855-ben és­ 1879 után kibővítették. Ivangorod a kővel—­j mlavai, ivangorod—lukovi és ivangorod—dombrtv­­vai vasúti vonal csomópontja. PETRIKOVO lengyelül Pietrkov, amelyet a német csapatok el­­­foglaltak, a hasonló nevű orosz kormányzóság­ székhelye s a bécs—varsói vasút­vonal és a Sztranda­ folyó mellett fekszik. 1900-ban 32.173 lakosa volt a városnak. A XVI. században itt tartották a len­gyel országgyűléseket és itt választották a királyo­­­kat. 1796-ban itt verték le az oroszok a lengye­leket.­­ Lembergi levél Egy nagyrangú tiszt leveléből engedték kireng­­nünk a következő sorokat: a levél augusztus 25-iké­ről van keltezve és a tiszt bécsi családjának szó. „Azt hiszem, a bábeli zűrzavar semmi sem volt, ahhoz képest, ami most Lembergben uralkodik. A­ város olyan, mint a megzavart hangyaboly. Az ut­cákon számtalan ember jár. A hadtestparancsnok-.,­ság előtt állandóan ezer és ezer kíváncsi várja lélek­szakadva a harctéri híreket, az elfogott oroszokat­ és az elvett ágyukat, meg egyéb hadieszközöket.. Számtalan automobil, motorbicikli, mindenféle jár­mű száguld tülkölve az utcákon. Jönnek, mennek­ az ordanáncok, a tisztek, orvosok szakadatlani sorban. A mi hadműveleteinknek eddig csak az volt­­­, célja, h­ogy az orosz támadást feltartsuk. Ami mos­tanig történt, az mind csak alárendelt jelentőségű határ- és előőrs-csetepaté volt. De ezekben a kisebb­ ütközetekben az oroszok aránylag igen nagy vesz­teségeket szenvedtek halottakban, sebesültekben és foglyokban, míg a mi embereink fényesen meg­áll­ták a helyüket. Mint már jelentették, Torynka közelében egy kis csapat osztrák népfölkelő­: egy teljes orosz lovasbrigádot a folyóba ker­getett­ Az osztrák népfölkelők igén fedezetnek voltak kiküldve, parancsnokuk, egy bécsi népfölkelő-tiszt százhúsz emberét olyan ügyesen állította fel, hogy, az oroszok azt hitték, nagyszámú gyalogossal állnak szemben. Egy elfogott orosz tiszttől megkérdezték,, hogy mit gondol, milyen nagy csapat verte szét bri­gádjukat, mire ez azt felelte, hogy legalább is két gyalogezred. Ugyanezen a napon csapataink az elő­retolt orosz erősítések köztt­ a tizedik lovasbrigádot visszaverték és óriási vereséget okoztak neki. Dra­gomirov vezérőrnagy, Vittovski és Drenarkin ezre­­desek holtan maradtak a csatatéren. A foglyokat, köztük tizenöt tisztet Lembergbe szállították. Felejthetetlen színjáték volt a foglyok bevonu­lása Lembergbe. Az utcákon, az ablakokban ember­ember hátán szorongott. Elöl jöttek az elfogott ko­zítko­k, gyalog. Utánuk kocsikon a tisztek. A kocsik után több száz felszerszámozott kozák­ló, végül ren­geteg szekér, megrakva az ellenségtől elvett fegy­verekkel, kardokkal, lándzsákkal, puskákkal. Egy komplett tábori telefon, hat gépfegyver és egy tá­bori konyha zárták be a sort. Majdnem minden nap érkeznek foglyok Lembergbe. A múltkor este külö­nösen jó fogást tettünk. Magasan a fejünk felett megjelent egy orosz repülőgép- Valóságos golyózá­port zúdítottunk felé, a gép meg is sérült Az avia­tikus megfordította gépét és megpróbálta elérni az orosz határt. A motor azonban annyira megsérült, hogy csakhamar teljesen elállt és a repülőgép kénytelen-kelletlen leszállt. A gép vezetője nagy örömünkre Martinov vezérőrnagy volt, a 140-ik orosz gyalogezred tulajdonosa és parancsnoka. Az orosz katonák nem tesznek valami imponáló benyomást A legtöbben örülnek, ha fogságba kerül­nek. A Wannowski brigád elfogott katonái panasz­kodtak, hogy már tizedik napja nem kaptak enni­valót és cik abból éltek, amit a lakosságtól hab­­csáltak."

Next