Pesti Napló, 1914. szeptember (65. évfolyam, 212–241. szám)

1914-09-19 / 230. szám

7 Budapest, vasárnap« PESTI NAPLÓ» 1914. szeptember 20. (231. szám.) csapatokat szállított volna partra, vagy pedig szállítani szándékozna, minden alapot nél­külöz. A Balkán Románia semleges marad Bukarest, szeptember 18. Tegnap este a király elnöklésével korona­tanács volt, amelyen megerősítették azt a ré­gebben hozott határozatot, hogy Románia az összes hatalmakkal szemben továbbra is a legszigorúbb semlegességet fogja megőrizni. ]A határozatot politikai körökben nagy meg­elégedéssel fogadták. Bukarest, szeptember 18. Más jelentésekre való tekintettel a „Viito­rul" című lap megállapítja, hogy Diamand­i és Istraki képviselők, akik ez idő szerint Olasz­országban tartózkodnak, a román kormánytól semmiféle missziót nem kaptak. Oroszországból kiutasították a törö­köket Konstantinápoly, szeptember 18. A Politische Korrespondent jelenti: "Az oroszok a Kaukázusban lakó törököket kiuta­sították az országból. Már igen sok menekülő érkezett Konstantinápolyba. A Göben és a Breslau a török flotta­parádén Konstantinápoly, szeptember 18. A tengerészeti kadétok bizonyítványainak ki­osztása alkalmából Halki-sziget előtt flottaparádé volt, amelyen Javuz, Szultán Szelim (azelőtt Göben) és Mijilli (azelőtt Breslau) hadihajók is részt vettek. A parádén a szultán, a hercegek, a miniszterek és egyéb méltóságok, valamint nagyszámú közönség vett részt. A két említett hadihajót lelkesedéssel üdvözölték. A görög lapok elhallgatják a német jelentéseket Berlin, szeptember 18. A Havas-ügynökség pétervári jelentése szerint a görög lapok egyértelműen elhallgatják a WolfT-ügynökség jelentéseit. WVNAfl/WWWVVVVVVWWWWVV^'WVW Adakozzunk s Magyar Vörös Kereszt egyletnek Mit látott Bengial Mihály a háborúban? * A kis galíciai város piacterén megáll egy parasztszekér és köréje sereglenek az embe­rek. A szalmán fiatal katona ül. Szeme ra­gyog, puskája nincs, csak bajonettje. A blúza és sapkája piszkos, a kabátujja sötétbarna a vértől. — Isten hozott Mihály! — üdvözli az egyik fiatal parasztasszony. — Honnan jössz? — A háborúból jövök Kasu, hazamegyek az asszonyhoz. Barátságosan rámosolyog a nőre, a fér­fiakra is és le akar szállni a kocsiról. Elő­ször hosszú mankót tol elő a szalmából, az­után merev lábát és itt áll előttünk és örül. Mert hiszen minden jó lesz. Most hazaküld­ték, mert golyó fúródott a lágyékába és nem tud a többivel masírozni, akik dalolva halad­nak előre Oroszországban. Eleinte nem tetszett a dolog. Három évet szolgált Tarnopolban, azután hazament, meg­nősült és egy év múlva gyereksírástól volt hangos a kicsiny kunyhója. Három napos volt a kis leány, amikor hazahívták a földről, mert a császár üzent és akkor el kell menni. Vállán a borjúval, kezében a fegyverrel vonult ezrede Oroszországba. Az emberek fele lengyel, másik fele rutén, de minden jó volt, mert kétszer napjában kaptak húst, bort dohányt. Első nap ugyan nyomta a borjú, de azután megszokta és menetelés közben mindnyájan énekeltek és örültek, mert sütött a nap, a levegő illatos volt. Igen jól érezte magát ak­kor Mihály. — És Miféle ország az, ahol voltatok? — kérdezte tőle egy ruténul beszélő úr. — Bizony uram, nem szép ország. Nem olyan fekete a föld, mint nálunk. Amerre mentünk, mindenütt homok és mocsár. Sze­gény ott a nép, vagy szegénynyé tették az or­szágot, mielőtt odaértünk. Tudja, uram, a muszka olyan, mint a kutya; amit maga nem tud megenni, azt tönkreteszi, hogy más se ellessék belőle. Semmit sem hagytak ott, még egy szál gyufát sem, hogy pipára gyújthattunk volna.­­— És mikor találkoztatok az oroszszal? — Az úton csakhamar hat kozákot pil­lantottunk meg. Rögtön el is fogtuk őket. Rossz bőrben voltak, mert nem kapnak annyit enni, mint mi. Gyakran fogtunk el oroszt. A mi szakaszunk egy gépfegyvert, az ezredünk hét ágyút zsákmányolt. Reggel találkoztunk először orosz sereggel. Körülöttünk csak úgy fütyütek a golyók. Úgy, amint megtanítottak rá, lefeküdtünk és lőttünk, azután fölkeltünk, előrerohantunk, újra lőttünk. Így volt ez min­den nap. Mindig abban az időben kezdtük a csatát, amikor az aratók reggel kimennek a földekre és akkor fejeztük be, amikor haza­térnek. Csakhogy kasza helyett fegyver volt a kezünkben. Éjszaka ettünk, azután segítet­tünk a sebesülteket elvinni, utána lefeküdtünk. Minden nap fogtak el oroszt, egyszer egyet, egyszer meg húsznál is többet. Egyszer orosz őrjárat jött szembe velünk, de alig láttak meg, eldobták a puskájukat és magasra emelték a kezüket, nehogy rájuk lőjjünk. Nagyon örül­tek, hogy fogságba kerültek. A vezetőjük öt rubelt adott az őrmesterüknek, hogy őket küldje ki őrjáratra. — Hát mondjad Mid­ály, mennyi oroszt fogtatok el? — Hogy mennyit fogtak, uram, azt nem tudni. Úgy van az, mintha kimenne a földekre és meg akarná számolni a kereszteket. Így van a sebesültekkel is. Nem tudom pontosan, de azt mondják, minden tizenkettedik keresz­tet fogtak el. — Hát mit gondolsz Mihály, ki fog győzni? — Mi fogunk győzni uram. Mert a mi császárunk jó, nagyon öreg és okos és min­dent megad nekünk. De a muszkák cárja rossz. — Miért rossz, mond Mihály? —• Nem tudom uram, de a szolgái nem hívek hozzá s jó urnak pedig hű szolgái vannak. A fiatal rutén katona, miután evett-ivott, nagynehezen felkapaszkodik a kocsira. A ko­csi elé fogott kis ló már megindul, hogy haza vigye Mihályt szülőfalujába, amikor fölhang­zik még egy kérdés: — Mond Mihály, szeretnél-e még vissza­menni a háborúba? — Az Isten akaratától függ, uram. Ha hívnak, elmegyek. Hiszen mindenki megy. Aratás ideje van, uram. Sok aratóra van szük­ség. Sohasem lehet elég belőle. És a termést idején le kell aratni, hogy ki ne hulljon a ka­lászból a magja. A kocsi megindul és Mihály, a fiatal ru­tén paraszt és katona boldogan mosolyog. Japán Japán tervei Newyork, szeptember 18. Tokióból jelentik szeptember 1-i kelettel. Jukio Osaki igazságügyminiszter ma a kamarában a kormányhoz intézett interpellációra adott vála­szában többek közt a következő kijelentést tette: — Mihelyt Japán Kiaocsaut elfoglalja, az el­lenségeskedések a kínai és japán vizeken véget ér­nek. Japán félreáll és csendes szemlélője marad a háborúnak, ha ugyan lesz még ekkor háború Euró­pában. Ha azonban a németek olyan magatartást tanúsítanak a déli vizeken, amely fenyegeti kelet békéjét, Japán az angol-japán szerződés értelmében tanácskozni fog Nagy-Britanniával és segítséget fog neki nyújtani abban, hogy a németeket teljesen űz­zék ki a keleti félgömbből. A forrongó Izlám­ Az egész izlám Anglia ellen Konstantinápoly, szeptember 18. Az indiai lázadás hírét itt megerősítik. A lá­zadás egyik legközvetlenebb okát azok, akik az indiai helyzettel ismerősek, abban látják, hogy az angol uralom — mint mindenütt — Indiában is elnyomta a népet. Legutóbb pedig Angliának egy konkrét cselekedete teljesen fölkavarta a szenve­délyeket. Az angol kormány ugyanis az Angliában rendelt és kifizetett török hadihajókat elkobozta. India százötven millió főnyi mohamedán lakossága ezekre a hadihajókra több mint harmincöt milliót adott. Az adakozás a bombayi török főkonzul és Törökország politikai ügynökei révén történt. Tö­rökország és a mohamedánokat állandóan tüzelő hodzsák felvilágosították a népet arról, hogy An­glia az ő pénzén épült hajókat elkobozta és meg­magyarázták, hogy Anglia ki akarja szolgáltatni Törökországot az orosz cárizmusnak. Emiatt tört ki a lázadás. Olaj volt a tű­zre az a tény, hogy Anglia hadereje a világháborúval van elfoglalva. Az angol uralommal ugyanis nemcsak a mohame­dán angol alattvalók elégedetlenek, hanem a kali­fátus uralma alatt élő mohamedánok is, akiket Anglia éppen olyan kíméletlenül kiuzsorázott. It­teni török körökben úgy tudják, hogy ezek a motívumok szerepelnek az egyiptomi lázadásnál is. Az egyiptomi gyűjtést a kedive kezdte, kit most az angol hatóságok nem akarnak hazaengedni, mert jól tudják, hogy Anglia legutóbbi viselkedése miatt ő is elfordult Angliától. Az a merénylet, amelyet ellene Konstantinápolyban elkövettek és majdnem katasztrófával végződött, szintén üdvös lecke volt a kedivének és a mohamedánok érdekében jobb belátásra bírta őt. Az egyiptomi tisztek összeesküvése Genf, szeptember 18. Ideérkezett egyiptomiak beszélik, hogy a kedive unokaöccse, Aziz Hasszan herceg, az egyiptomi hadsereg több tisztjével mozgalmat indított Anglia ellen. Az angolok állítólag ki­nyomozták az összesküvést, a herceget szám­űzték, híveit pedig agyonlőtték. Az oroszok üldözik a muzulmánokat Konstantinápoly, szeptember 18. Odesszából jelentik a lapoknak, hogy a muzulmánok ott és Oroszország más helyein az orosz hatóságok részéről a legsúlyosabb bántalmazásoknak vannak kitéve. Nem enge­dik őket visszautazni Törökországba s ellen­ségként bánnak velük. Dánia Dánia semleges Köln, szeptember 18. Kopenhágából jelentik, hogy a francia­ lapok azt a felszólítást intézték Dániához, hogy lépjen ki a semlegességéből és csatla­kozzék a hármas kántánhoz. A dán hivatalos lap erre vonatkozólag kijelenti, hogy Dánia a végsőkig ki fog tartani semleges álláspontja mellett. WWWWVVVWVWSft^VWWWVVVWVW A rejtelmes uj fegyver Francia pilóta-nyilak Az öldöklő szerszámok hosszú sora, amelylyel a nemzetek egymás ellen törnek most világszerte, egy új fegyverrel szaporodott meg. Francia aviati­kusok a magasból acélnyilakat lőnek le a német csapatokra és nyilaik több sérülést is okoztak. Volkmann János, ismert német orvostudós Stutt­gartban előadást tartott erről az uj fegyverről és a sebekről, amelyeket ülnek. Az ő előadásából vesz­szük a következő sorokat: Franciaországban feltámasztottak egy ősrégi fegyvert, a nyilat és új formában bár, de felhasz­nálják a németek elleni küzdelemben. Az utolsó napokban több olyan sebesültet kezeltem, akiket ilyen magasból röpített vasnyil sebzett meg. A se­bek majdnem teljesen olyanok, mint más szúrt se­bek, de néhány érdekes és új dolgot is mondhatok róluk. Egy sebesült mesélte nekem, hogy ezredük szeptember elsején L. közelében ütközetben volt. A századok rajvonalban feküdtek, a fejük felett

Next