Pesti Napló, 1914. szeptember (65. évfolyam, 212–241. szám)
1914-09-20 / 231. szám
Budapest, vasárnap« PESTI NAPLÓ 1914. szeptember 20. ,231. szám.)]i van téve tíz-tizenöt esztendőre. Érdekes különben, hogy milyen a hangulat Szerbiában Bulgária ellen. A Bulgárián át utazó oroszokat és idegeneket figyelmeztetik jóindulatilag a szerbek, hogy ne egyenek semmit a szomszéd országban, mert ott minden idegent megmérgeznek. Egy orosz előkelő állású államhivatalnokot pedig rábeszéltek arra, hogy utazzon Románián át, mert kétségkívül felrobbantják a vonatát. Francia-angolbelga háborúnk Egyiptommal megszűnt a postaforgalom Berlin, szeptember 19. Egyiptommal megszűnt a postaforgalom. Németország háborúi , német-francia belga háború Torlasz a holttestekből Berlin, szeptember 19. A Times tudósítója jelenti, hogy a Páris előtt folyó csatáról borzasztó leírások érkeztek.A Marne melletti csatamezőt garmadávalborítják a halottak és sebesültek. A Párisba érkező vonatok tömve vannak sebesültekkel. Egy helyen a németek halottakból összehánythat láb magas torlasz mögül védekeztek és ellentálltak a franciák rohamának. A harc színhelyét később 7000 holttest jelezte. Poincaré felelős Franciaország katasztrófájáért Bécs, szeptember 19. Minél győzelmesebben nyomulnak előbbre a német csapatok Franciaországban, annál szomorúbb a franciák katonai, de még inkább politikai helyzete. Ez a felfogás egyértelműen megnyilvánul az egész bécsi sajtóban. A „N. Fr. Pr." a következőket írja: Franciaország sohasem fogja megbocsátani Poincaré elnöknek, amit vele tett. Poincaré magára vonja a francia atyák és anyák átkát, mert fiaikat a vágóhídra vitte. Az ő nevéhez fűződik a mai Franciaország összeomlása. A félrevezetett Páris Róma, szeptember 19. Páris közönségét ideérkező párisi hírek szerint még mindig nem tájékoztatták a való helyzetről. Eddig még nem közölték a lakossággal, hogy Laon és Rheims elesett. A francia kormányválság Guesde kilép a kabinetből Genf, szeptember 19. Guesde szocialista miniszternek magatartása Poincaré elnöknél, valamint a kabinet többségénél nagy elkedvetlenedést kelt. Guesde azt követeli, hogy nagy vagyoni adót vessenek ki s az ebből befolyó jövedelmet fordítsák kizáróan a munkanélküliek támogatására. A miniszter lemondással fenyeget arra az esetre, ha kívánságát nem teljesítik. A minisztertanács egyik ülésén viharos jelenetek játszódtak le. Poincaré, aki rosszullét miatt nem vett részt a miniszteri tanácskozáson, végül kénytelen volt közbelépni, hogy a kedélyeket megnyugtassa. Párisból igen komor hangulatképek érkeznek. Noha a cenzúra a legszigorúbban működik, Poincaré ellen lázító kiáltványokat terjesztenek. A munkanélküliek száma hihetetlen mértékben növekszik. A város közbiztonsági állapota minden kritikán alul marad. Berlini nagykövetünk a német főhadiszálláson Bécs, szeptember 19. A Pressének jelentik Berlinből: Hohenlohe herceg, berlini osztrák-magyar nagykövet a német főhadiszállásra utazott. Pénzügyi anarkia Franciaországban fizetnek ki, még a semleges külföldön lakó kommittenseiknek sem. Genf, szeptember 19. Egy párisi előkelő pénzügyi szaklap, a „L'In- formation" Franciaország gazdasági helyzetéről a következőket írja: „A gazdasági válság, amelyen Franciaország most a háború következtében keresztülmegy, nagyon súlyos és következményei pusztítóak lesznek, ha a háború sokáig tart, sőt akkor is, ha a francia seregre nézve diadalmasan húzódik túl hosszúra. A háború előtt megtakarított vagyon majdnem teljesen fel van használva, a háború után pedig a nyomor fog kopogtatni nemcsak a polgárok is intorikások, hanem a középosztály ajataján is." ." Emmich tábornok megsebesülése Berlin, szeptember 18. A Washingtonba visszatért német nagykövet egy amerikai újságíróval folytatott beszélgetés során elmondta hogy Emmich tábornok Lüttich ostrománál lábán könnyű sebet kapott. A hős tábornok azonban nem mondott le a vezényletről. . A németeket kiutasították Dahomeyből Berlin, szeptember 10. Illetékes részről közlik Lagosból, hogy a németeket Nigériából és Dahomeyből kiutasították. Előbb néhány napig Lagosban fogságban tartották őket, most megkapták a kiutasítási parancsot. Hazaárulási per a volt colmári polgármester ellen Strassburg, szeptember 10. Az itteni haditörvényszék közlése szerint fliamenthal volt colmári polgármester és elzászi képviselő ellen hazaárulási pert indítottak és vagyoszolgálatból elbocsátják. * A humánus franciák Berlin, szepember tt, v A francia kormány, ideérkezett jelentés szerint, parancsot adott, hogy a francia seregek kezébe került német sebesültekkel a kötelező emberséggel bánjanak. A genfi konvenció ellen vétőket« szolgálatból »bocsátják. _ .12. Strassburg, szeptember 19. A saalesi német vámhivatalnokok feleségeit és gyermekeit, akiket a franciák magukkal vittek, a németek beavatkozása folytán Madame (L. L.) Ezerszer elmondták, megírták, a legagyonidézettebb idézetek közül való, mégis, — háborúban mindent szabad — hogy írjam meg egyszer én is. Az első német-francia háború kitörése előtt az álomszőke Eugenie, a franciák császárnéja kis kezét dörzsölve — meleg volt, száraz és édes bizonyosan — nagy örömmel így szólt: J'aurais ma petite guerre! A szép császárné azután megkapta, amit óhajtott, az ő kis háborúját, szép kis háborúját. Hol a mai háború Eugenieje? — kérdezzük. A szabatos közjog szerint Eugenie Mme Poincaré volna, a jégszürke szakállú elnök neje. De az elnökné nem szerepel, most legalább nem. Valamikor szerepelt nyilvánosan a dobogón, amelynek rövidre nyírt szoknyácskája csillaga volt és innen vitte el őt az első férj, akitől elválasztotta a második, ettől viszont Poincaré választotta el őt. Rézerdőből ezüsterdőbe, ezüsterdőből aranyerdőbe, amint a népmese a bujdosó királyleányok vándorutját leirja és e rövid földi életben bujdosott eleget Madame Poincaré is. Bujdosó hölgy volt, amit mi azonban egyáltalán nem szemrehányásként mondunk. Az ilyesmihez csak a férjnek van köze és ha Madame vándorútja kissé túlságosan kacskaringós volt, viszont nem is egy, hanem három férj bocsájthatott meg neki mindent. Végtelenül szabadelvű vagyok ebben és annyira nőtisztelő, hogy feltétlen adorációval tekintek az ilyen hölgyre is. Én nem is kezdtem volna el sohasem — esküszöm. Caililaux-ék voltak azok, akik a másik Madame perének tárgyalása alatt revancheból ki akar-Bécs, szeptember 19. Stockholmi távirat megerősíti a svéd kereskedelmi köröknek azt a hírét, hogy a francia pénzügyi körök elvesztették fejüket. Francia cégek a legsürgősebb kérdésekre sem válaszolnak és a francia bankok semmit sem ták kotorni Mme Poincaré múltját. Ez a revanche elmaradt ugyan, éppen úgy, mint az a másik, amit Elzászért és Lotharingiáért akartak venni a franciák, de számomra azért változatlanul mártíriumos az elnökné sorsa és szerepe. El kell csak gondolni. Ez a hölgy tehetséges asszony bizonyára, az esze élesebb a beretvánál és a görög katárénál is, különben nem jut el onnan, ahonnan elkerült, oda, ahová eljutott. Nagy volt az út és ehhez ész kellett, akarat, okosság, ravaszság, ész, ész, rengeteg sok ész. Egy ilyen nő, aki ennyire meg tudta adminisztrálni magát, bizonyára beleszól az ország sorsába is, miután az ország elnökévé tette azt, akinek előbb a feleségévé tennie sikerült önmagát. Most már egészen bizonyos, hogy az Aisne, az Oise, a Marne és a többi francia folyóvizek piros habjai egy kicsit az elnökasszony akaratából is lettek. Vannak ezredek, szép vállrojtos, puha keppis fiuk, magas kamáslis alpesi vadászok, burnuszos hosszú zuávok (a szemük két forró kávécsepp), akik az elnökasszony miatt buktak lehanyatlott állat, üvegesedő szemmel a földre. Lovak is hullottak el miatta, drága, fényes szőrű afrikai paripák, postagalambok is megromcsolt szárnynyal ő miatta buktak alá, mint őszi fáról a levél és karcsú acélágyuk szive is miatta repedt meg a szigorú német fogságban. Ő miatta is van sok és ezt senki sem tudhatja. Keserves volt már az is, hogy Monsieur a karrieri Jákob-létra legmagasabb fokára hágván, az asszony — mindenek kieszelője — nem részesedhetett a külső diszek mindegyikében. Mert a köztársaság elnöke az annyi, mint a császár, ám az elnökné hol van a császárnétól? Eugeniet az angol királynő nőverének szólította, de a peterhofi nagy diszebéden, éh, csak Monsieur számára tálaltak az édes likőrben főtt fácánból és a fejfájós cárné nem érdeklődött az iránt, hogy Madame hol szerzi be a migraine-stiftjeit. Már keserű volt ez is, mint a fekete fa gyökere, de mi mindenhoz képest, ami most van. Egy asszony, az államfő neje, aki annyit kitalált, elkövetett, megkomponált és most még csak nem is őt bántják ezért. Herostrates megfúl, ha nem őt szidják azért, mert a vadászat görög istennőjének efezoszi templomát felgyújtotta és Eugenie legalább a kárhozat és a közgyűlölet nagyságát érezte. Ám hogy érezheti magát Poincaréné e megátkozott szeptemberben Bordeauxban, amikor még a közjegyző fiatal leányáról, a vidéki iskola igazgatójának szép feleségéről is többet beszélnek, mint róla. Azok érdekesebbek, ő még csak érdekes sem. Izvolszkit átkozzák, Delcassét a poklok legalsó fenekére kívánják az emberek, Eugenie, bár erősen a kilencven felé, még mindig nagy hitben él Szent Márton-fokon, ahol a tenger olyan kényesen zöld, mint némely hölgyek szeme, ám Madameról senki senki sem beszél és ha százezren is halnak meg miatta, aki rossz Egeriája ennek a háborúnak. Százmillióknak kellene őt átkozniok és egyetlen ember sem teszi, csak azért, mert valamikor kívül esett a társadalmon, mint a kerti fa kihajló ágáról lehullott gyümölcs. Mert valamikor az volt, akiről jó társaságban nem lehet beszélni, azért nem osztozhatott a férj-elnök díszében és nem osztozhatik most a világtörténelmi átokban sem. Valamikor az volt és mi ezt most nem gorombaságból említjük, csak egy ambiciózus hölgyszemély nagy marlimumát akarjuk magyarázni vele. . víW