Pesti Napló, 1914. szeptember (65. évfolyam, 212–241. szám)

1914-09-24 / 235. szám

Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ 1914- szeptember 24. (235. szám.­ 3­ novics Antal itt kapta a szomorú hírt, hogy egész családja a Baron Gautsch robbanása al­kalmával vizbe fult. Egy francia ágyúnaszád elfogta az Emília osztrák gőzöst és Oranba vitte. Az Emília parancsnokának a háború ki­töréséről még fogalma sem volt. Japán rágalom 'A Japán képviselőit semmiféle sérelem sem érte Bécsben Bécs, szeptember 23. A „Politische Korrespondenz" jelenti. An­gol lapok jelentése szerint a japán külügymi­niszter kijelentette, hogy a japán követség tag­jait Bécsben az osztrák közönség a legudvariat­lanabb módon kezelte. Ezen az állításon való­színűleg Ausztrián és Magyarországon kívül is nagyon fognak csodálkozni, mert mindenütt ismeretes, hogy ilyen magatartás teljesen ellen­kezik lakosságunk szokásaival. Nem tudjuk, hogy ki mondott olyat a japán külügyminisz­ternek, ami őt ennek az állítólagos nyilatkozat­nak a megtételére indította. Bárki mondotta is ezt, hazudott. Annyi bizonyos, hogy Ausz­triában és Magyarországon mindenképpen megbotránkoztak Japán magatartása felett, de senkinek sem jutott eszébe, hogy ezen érzel­meinek a Japán nagykövetség tagjaival szem­ben tanúsítandó udvariatlan viselkedéssel jut­tassa kifejezésre. Bécsnek egész lakossága és nemcsak a benszülöttek, tanúja annak, hogy Japán képviselőit semmiféle sérelem nem érte és a semleges államok képviselői is nyilván megerősíthetik minden ellenkező jelentésnek valótlanságát. Németország háborúi A német-francia­belga halom A német hadsereg diadalútja A német föld egyetlen pontján sincs ellen­séges katona — A francia támadás katasz­trófája — Rennenkampf futása — Három­százezer hadifogoly Zürich, szeptember 23. A zürichi német főkonzulátus a birodalmi kancellár következő sürgönyét nyújtotta át a Neue Züricher Zeitungnak: "A francia és angol sajtóban elter­jedt hírekkel szemben megállapítom, hogy a német föld egyetlen pontján sincsenek sem francia, sem orosz csapatok. A lotha­ringiai frontról a franciákat visszavetet­tük Moseshez, ők a felső Maasnál, az ot­tani záróerődök mögött állanak. .A fran­ciák minden kísérlete, hogy a középső Oise és a középső Maas között a német hadállásokat megtámadják, siralmasan, nagy veszteségekkel hajótörést szenvedett. Belgiumban teljes nyugalom ural­kodik. Szamszonov hadseregéből jelenték­telen részek, amelyek a tannenbergi sú­lyos vereség után megmenekültek, fel­bomlottan vonultak vissza, át a Narewen. Rennenkampf hadserege, a Niemen­hadsereg, hasonló vereséget szenvedett Insterburgtól délre és megmaradt részét csak gyors futás árán, a Niemenen ke­resztül Ohlita és Kowno várak mögé me­nekülve tudta megmenteni. Az eddigi számítás szerint egyedül Tannenbergnél és a Mazuri-mocsarakban százötvenezer orosz pusztult el. Ezideig a német táborokban kétszáz­ezer orosz foglyot helyeztek el, köztük öt­ezer tisztet. Az összes foglyok száma meg­haladja a háromszázezret, ennek több mint fele orosz. Több mint kétezer különféle ágyút zsákmányoltunk. A német offenzíva sikere Rheims bombázása — Miért ágyúzták a székesegyházat — Francia rágalmak Berlin, szeptember 23. A francia kormány valamennyi állam kormá­nyához tiltakozó körjegyzéket intézett a reimsi székesegyház bombázása miatt. A diplomáciai jegy­zék így hangzik: Bár még látszólag sem volt rá katonai szükségesség, a német csapatok tisztán pusztítási vágyból, tervszerűen és hevesen bombázták Rheims templomának tornyát. E pillanatban a világhírű templom csupa rom. A francia kormány kötelességének tartja, hogy a vandalizmusnak e visszataszító cse­lekedetét, amelynek következtében a francia történelem egy szentségét tűzvésznek dob­ták áldozatául és az emberiséget egy párat­lanul álló művészi örökségtől rabolták meg, kiszolgáltassa az egész világ megvetésének. Berlin, szeptember 23. A nagy főhadiszállásról jelentik szeptember 1- 22-ikén este A francia kormány azt állította, hogy­ a rheimsi székesegyház ágyúzása nem volt szükséges katonai szempontból. Ezzel szem-­­ben megdönthetetlenül állapítjuk meg a kö­vetkezőket: Miután a franciák Rheims városát erős­ elősáncolásokkal védelmük főtámaszpont­ j­­ává tették, kényszerítettek bennünket, hogy­ a támadás minden szükséges eszközével tá­madjuk a várost. A német főhadvezetőség utasítása az volt, hogy a székesegyházat kímélni kell mindaddig, ameddig azt az el­lenség ki nem használja a maga előnyére. Szeptember 20-ik­a óta a székesegyházf ormáról fehér zászlót lengettek és ezt a mi­ csapataink tiszteletben tartották, ennek el­­­lenére észrevettük, hogy a toronyban egy katonai figyelőállomás volt, amely az ellene­­séges tüzérségnek jelezte ,vajjon ágyúzása a mi támadó gyalogságunk ellen eredmé-,­nyes-e. Szükséges volt ezt a figyelőállomást eltávolítani. Ezt a mi tábori tüzérségünk srapnelltűzzel végezte el, de még mindig nem volt megengedve, hogy a mi nehéz­­tüzérségünk ütegei tüzeljenek. Az ágyúzást beszüntettük, miután a figyelőállomás el volt távolítva. Miként most megállapíthat­tuk, a székesegyház külső épülete és a tor­nyok sértetlenek, ellenben a tetőzetet meg­semmisítette a tűz. Az ostromló csapatok tehát csak addig mentek, ameddig feltétle­nül menniök kellett. A felelősség az ellensé­get terheli, amely megpróbálta, hogy a tisz­teletreméltó építészeti remeket a fehér lo­bogó védelme alatt visszaélésre használja ki. Berlin, szeptember 23. A B. Z. am Mittag legutóbbi számában a lap katonai munkatársa, a német nagyvezérkar teg­napi jelentése alapján, a következőképpen fejti ki a nyugati harctéren folyó eseményeket. A harc gyypontjában immár Reims városa áll. A város elleni előrenyomulásban az erődszerű Craonelle magaslatokat a né­metek elfoglalták és hatalmukba kerítették Bethenyt is. Ez utóbbi már csak három kilométernyire van Reimstől, amelyet tehát a német csapatok már jelentékenyen meg­közelítettek. Craonelle erődszerű magaslatai nagyon erős hadállást nyújtottak. Az a kö­­­rülmény, hogy természetes erősségei mel­lett is elfoglalták, kétségtelen bizonyítékai a német csapatok nagy bátorságának és­­ kitűnő képességeinek. Betheny a várőrön belül fekszik, ami legjobb bizonyítéka an­nak, hogy az erődítmények a modern há­borúban nem játszanak már jelentősebb szerepet. Az ilyen eredmények után jogunk van a csata szerencsés kimenetelére szá­j­ pusztuló oltárok­ ra? A német tüzérség Rheimset bombázván, szigorú utasítást kap arra, hogy e régi francia város fényes székesegyházát kíméljék. A né­metek azok, akik a kegyetlen, pusztító harc­ban is meg akarják menteni a templomot, amelyben egykoron Jeanne D'Arc, Francia­ország Leánya imádkozott hazájáért. A fran­ciák megtudják a németek humánus szándé­kát. Fehér lobogót vonnak fel a dómra, tüzér­ségüket mögéje helyezik és a német tisztes­ség és a fehér lobogó kettős oltalma alatt álló templom tornyán figyelő állomást helyeznek el. Egészen úgy cselekedtek, mint V. Károly lotharingiai fejedelem, aki XIV. Lajossal had­ban állván, hirtelen a Boldogságos Szüzet tette meg országa uralkodójává. — Je voudrais voire, qui osera guerroyer la Mére de Dieu — kérdezte a herceg. (Sze­retném látni, ki mer Isten Anyjával háborús­kodni.) És a franciák detronizálták a hypo­kritaságában istenkáromló fejedelmet, XIV. Lajos elfoglalta országát. A németek most kénytelenek voltak a blaszfémikus módon a templom tornyába helyezett tüzérségi állomást elpusztítani. Hogy a torony is vele pusztult, arról a fehér zászló mögé menekedett francia tehet. Elpusztult a gyönyörű templomtorony és romban hever a székesegyház gyönyörű abla­kaival, fehér oltárával, drága szenteltvíz tartói­val és nevezetes Madonna-képével, amelyen Isten Anyja olyan, mint egy megbántott, bá­natos leány. A franciák még a Mi Asszonyunk fájdalmas mosolyát is tűzbe dobták. A világ legszebb, legszentebb műkincsei (nem egy nemzet magántulajdona, de az emberiség köz­java) lőporfüstben ment tönkre és vele együtt, a diszes templomi oltárral együtt pusztult el sok házi oltár is. Családok fejeztettek le és Isten Anyjának megsemmisült mosolyát most ezer és ezer özvegygyé lett asszony, gyászos menyasszony és árvává lett fiatal leány hord­hatja egy életen átal. Halál és szegénység szá­guld végig mindenfelé, az egész világ egyet­len Walpurgis éjszaka és e rettentő boszor­kányest zenéjét a franciák szolgáltatják, az angolok és az oroszok, ők zsúfolják azt ezer gonosz ördöggel, manóval. Az üstnél Delcassé, Izvolszki és Grey, a három vérebek állanak. Hogy személy szerint is nem lehet őket felelősségre vonni ezért? Hol a francia prole­t­tariátus, a műveit angol középosztály és a jó­lelkű, az emberséges, a kínzott sorsú orosz paraszt, hogy nem tud a három háborúkeve­rővel elbánni, hogy nem az ő fejüket fullasztja­ a vérnek és könynek folyamába, amelyet ők hoztak áradásba, hogy nem az ő testükbe küldi a muníciók tízezreit, amelyeket ők indí­tottak el gyilkos útra. A kettős szövetség tragikuma, hogy fegy­vereivel katonaruhába öltöztetett békés polgá­rokat kénytelen célba venni és hogy ágyúinak torkát kénytelen székesegyházak ellen irányí­tani, amelyekbe az ördög költözött be. Ártat­­­lanok szenvednek a gonoszok helyett és em­í­berek meghalnak anélkül, hogy tudnák, miért — míg a barbár vérontás három főhaimonionja ép bőrrel, bántatlan testtel és büntetlen lélek­kel leli gonosz örömét az átoknak ama tenge­rén, amelynek millió tápláló forrása az ő mil­lió gonoszságuk. Templomok buknak el, em­berek halnak meg, árván, szegényen sírnak mások, de a fondorkodás három Belzebub ki­rálya semmiben sem szenved hiányt. Országaik tönkremennek, de ők megmaradnak és egy el­pusztult világ romjain állva, új ihletet merí­tenek a halálos leheletű orkánból, amely te­metővé lett országok fölött zug hálák)t­erönt Jfose Áüakün ímí

Next