Pesti Napló, 1914. szeptember (65. évfolyam, 212–241. szám)
1914-09-24 / 235. szám
Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ 1914- szeptember 24. (235. szám. 3 novics Antal itt kapta a szomorú hírt, hogy egész családja a Baron Gautsch robbanása alkalmával vizbe fult. Egy francia ágyúnaszád elfogta az Emília osztrák gőzöst és Oranba vitte. Az Emília parancsnokának a háború kitöréséről még fogalma sem volt. Japán rágalom 'A Japán képviselőit semmiféle sérelem sem érte Bécsben Bécs, szeptember 23. A „Politische Korrespondenz" jelenti. Angol lapok jelentése szerint a japán külügyminiszter kijelentette, hogy a japán követség tagjait Bécsben az osztrák közönség a legudvariatlanabb módon kezelte. Ezen az állításon valószínűleg Ausztrián és Magyarországon kívül is nagyon fognak csodálkozni, mert mindenütt ismeretes, hogy ilyen magatartás teljesen ellenkezik lakosságunk szokásaival. Nem tudjuk, hogy ki mondott olyat a japán külügyminiszternek, ami őt ennek az állítólagos nyilatkozatnak a megtételére indította. Bárki mondotta is ezt, hazudott. Annyi bizonyos, hogy Ausztriában és Magyarországon mindenképpen megbotránkoztak Japán magatartása felett, de senkinek sem jutott eszébe, hogy ezen érzelmeinek a Japán nagykövetség tagjaival szemben tanúsítandó udvariatlan viselkedéssel juttassa kifejezésre. Bécsnek egész lakossága és nemcsak a benszülöttek, tanúja annak, hogy Japán képviselőit semmiféle sérelem nem érte és a semleges államok képviselői is nyilván megerősíthetik minden ellenkező jelentésnek valótlanságát. Németország háborúi A német-franciabelga halom A német hadsereg diadalútja A német föld egyetlen pontján sincs ellenséges katona — A francia támadás katasztrófája — Rennenkampf futása — Háromszázezer hadifogoly Zürich, szeptember 23. A zürichi német főkonzulátus a birodalmi kancellár következő sürgönyét nyújtotta át a Neue Züricher Zeitungnak: "A francia és angol sajtóban elterjedt hírekkel szemben megállapítom, hogy a német föld egyetlen pontján sincsenek sem francia, sem orosz csapatok. A lotharingiai frontról a franciákat visszavetettük Moseshez, ők a felső Maasnál, az ottani záróerődök mögött állanak. .A franciák minden kísérlete, hogy a középső Oise és a középső Maas között a német hadállásokat megtámadják, siralmasan, nagy veszteségekkel hajótörést szenvedett. Belgiumban teljes nyugalom uralkodik. Szamszonov hadseregéből jelentéktelen részek, amelyek a tannenbergi súlyos vereség után megmenekültek, felbomlottan vonultak vissza, át a Narewen. Rennenkampf hadserege, a Niemenhadsereg, hasonló vereséget szenvedett Insterburgtól délre és megmaradt részét csak gyors futás árán, a Niemenen keresztül Ohlita és Kowno várak mögé menekülve tudta megmenteni. Az eddigi számítás szerint egyedül Tannenbergnél és a Mazuri-mocsarakban százötvenezer orosz pusztult el. Ezideig a német táborokban kétszázezer orosz foglyot helyeztek el, köztük ötezer tisztet. Az összes foglyok száma meghaladja a háromszázezret, ennek több mint fele orosz. Több mint kétezer különféle ágyút zsákmányoltunk. A német offenzíva sikere Rheims bombázása — Miért ágyúzták a székesegyházat — Francia rágalmak Berlin, szeptember 23. A francia kormány valamennyi állam kormányához tiltakozó körjegyzéket intézett a reimsi székesegyház bombázása miatt. A diplomáciai jegyzék így hangzik: Bár még látszólag sem volt rá katonai szükségesség, a német csapatok tisztán pusztítási vágyból, tervszerűen és hevesen bombázták Rheims templomának tornyát. E pillanatban a világhírű templom csupa rom. A francia kormány kötelességének tartja, hogy a vandalizmusnak e visszataszító cselekedetét, amelynek következtében a francia történelem egy szentségét tűzvésznek dobták áldozatául és az emberiséget egy páratlanul álló művészi örökségtől rabolták meg, kiszolgáltassa az egész világ megvetésének. Berlin, szeptember 23. A nagy főhadiszállásról jelentik szeptember 1- 22-ikén este A francia kormány azt állította, hogy a rheimsi székesegyház ágyúzása nem volt szükséges katonai szempontból. Ezzel szem-ben megdönthetetlenül állapítjuk meg a következőket: Miután a franciák Rheims városát erős elősáncolásokkal védelmük főtámaszpont jává tették, kényszerítettek bennünket, hogy a támadás minden szükséges eszközével támadjuk a várost. A német főhadvezetőség utasítása az volt, hogy a székesegyházat kímélni kell mindaddig, ameddig azt az ellenség ki nem használja a maga előnyére. Szeptember 20-ika óta a székesegyházf ormáról fehér zászlót lengettek és ezt a mi csapataink tiszteletben tartották, ennek ellenére észrevettük, hogy a toronyban egy katonai figyelőállomás volt, amely az elleneséges tüzérségnek jelezte ,vajjon ágyúzása a mi támadó gyalogságunk ellen eredmé-,nyes-e. Szükséges volt ezt a figyelőállomást eltávolítani. Ezt a mi tábori tüzérségünk srapnelltűzzel végezte el, de még mindig nem volt megengedve, hogy a mi nehéztüzérségünk ütegei tüzeljenek. Az ágyúzást beszüntettük, miután a figyelőállomás el volt távolítva. Miként most megállapíthattuk, a székesegyház külső épülete és a tornyok sértetlenek, ellenben a tetőzetet megsemmisítette a tűz. Az ostromló csapatok tehát csak addig mentek, ameddig feltétlenül menniök kellett. A felelősség az ellenséget terheli, amely megpróbálta, hogy a tiszteletreméltó építészeti remeket a fehér lobogó védelme alatt visszaélésre használja ki. Berlin, szeptember 23. A B. Z. am Mittag legutóbbi számában a lap katonai munkatársa, a német nagyvezérkar tegnapi jelentése alapján, a következőképpen fejti ki a nyugati harctéren folyó eseményeket. A harc gyypontjában immár Reims városa áll. A város elleni előrenyomulásban az erődszerű Craonelle magaslatokat a németek elfoglalták és hatalmukba kerítették Bethenyt is. Ez utóbbi már csak három kilométernyire van Reimstől, amelyet tehát a német csapatok már jelentékenyen megközelítettek. Craonelle erődszerű magaslatai nagyon erős hadállást nyújtottak. Az a körülmény, hogy természetes erősségei mellett is elfoglalták, kétségtelen bizonyítékai a német csapatok nagy bátorságának és kitűnő képességeinek. Betheny a várőrön belül fekszik, ami legjobb bizonyítéka annak, hogy az erődítmények a modern háborúban nem játszanak már jelentősebb szerepet. Az ilyen eredmények után jogunk van a csata szerencsés kimenetelére száj pusztuló oltárok ra? A német tüzérség Rheimset bombázván, szigorú utasítást kap arra, hogy e régi francia város fényes székesegyházát kíméljék. A németek azok, akik a kegyetlen, pusztító harcban is meg akarják menteni a templomot, amelyben egykoron Jeanne D'Arc, Franciaország Leánya imádkozott hazájáért. A franciák megtudják a németek humánus szándékát. Fehér lobogót vonnak fel a dómra, tüzérségüket mögéje helyezik és a német tisztesség és a fehér lobogó kettős oltalma alatt álló templom tornyán figyelő állomást helyeznek el. Egészen úgy cselekedtek, mint V. Károly lotharingiai fejedelem, aki XIV. Lajossal hadban állván, hirtelen a Boldogságos Szüzet tette meg országa uralkodójává. — Je voudrais voire, qui osera guerroyer la Mére de Dieu — kérdezte a herceg. (Szeretném látni, ki mer Isten Anyjával háborúskodni.) És a franciák detronizálták a hypokritaságában istenkáromló fejedelmet, XIV. Lajos elfoglalta országát. A németek most kénytelenek voltak a blaszfémikus módon a templom tornyába helyezett tüzérségi állomást elpusztítani. Hogy a torony is vele pusztult, arról a fehér zászló mögé menekedett francia tehet. Elpusztult a gyönyörű templomtorony és romban hever a székesegyház gyönyörű ablakaival, fehér oltárával, drága szenteltvíz tartóival és nevezetes Madonna-képével, amelyen Isten Anyja olyan, mint egy megbántott, bánatos leány. A franciák még a Mi Asszonyunk fájdalmas mosolyát is tűzbe dobták. A világ legszebb, legszentebb műkincsei (nem egy nemzet magántulajdona, de az emberiség közjava) lőporfüstben ment tönkre és vele együtt, a diszes templomi oltárral együtt pusztult el sok házi oltár is. Családok fejeztettek le és Isten Anyjának megsemmisült mosolyát most ezer és ezer özvegygyé lett asszony, gyászos menyasszony és árvává lett fiatal leány hordhatja egy életen átal. Halál és szegénység száguld végig mindenfelé, az egész világ egyetlen Walpurgis éjszaka és e rettentő boszorkányest zenéjét a franciák szolgáltatják, az angolok és az oroszok, ők zsúfolják azt ezer gonosz ördöggel, manóval. Az üstnél Delcassé, Izvolszki és Grey, a három vérebek állanak. Hogy személy szerint is nem lehet őket felelősségre vonni ezért? Hol a francia prolettariátus, a műveit angol középosztály és a jólelkű, az emberséges, a kínzott sorsú orosz paraszt, hogy nem tud a három háborúkeverővel elbánni, hogy nem az ő fejüket fullasztja a vérnek és könynek folyamába, amelyet ők hoztak áradásba, hogy nem az ő testükbe küldi a muníciók tízezreit, amelyeket ők indítottak el gyilkos útra. A kettős szövetség tragikuma, hogy fegyvereivel katonaruhába öltöztetett békés polgárokat kénytelen célba venni és hogy ágyúinak torkát kénytelen székesegyházak ellen irányítani, amelyekbe az ördög költözött be. Ártatlanok szenvednek a gonoszok helyett és emíberek meghalnak anélkül, hogy tudnák, miért — míg a barbár vérontás három főhaimonionja ép bőrrel, bántatlan testtel és büntetlen lélekkel leli gonosz örömét az átoknak ama tengerén, amelynek millió tápláló forrása az ő millió gonoszságuk. Templomok buknak el, emberek halnak meg, árván, szegényen sírnak mások, de a fondorkodás három Belzebub királya semmiben sem szenved hiányt. Országaik tönkremennek, de ők megmaradnak és egy elpusztult világ romjain állva, új ihletet merítenek a halálos leheletű orkánból, amely temetővé lett országok fölött zug hálák)terönt Jfose Áüakün ímí