Pesti Napló, 1914. szeptember (65. évfolyam, 212–241. szám)
1914-09-25 / 236. szám
Budapest, péntek Kétszer ad. .. * Kétszer ad, aki azonnal ad. Kár, hogy ezt a kipróbált igazságot szem előtt nem tartották azok, akik a háború károsultjainak segítségére vállalkozók. — Ez a szemrehányás nem jogosult — hangzik a válasz — nem jogosult már csak azért sem, mert a közönség ítélkezésének helytelen az alapja. A hatósági segítést a magánember segítésével téveszti össze. Azt gondolja, ha annak a magánembernek nem kell nagyhűhót csapnia, ha egy szegény embernek húsz koronát ajándékoz, akkor a városnak, vagy az államnak nem kell sokat teketóriáznia. Nem kell összeírást elrendelni, íveket kiállítani és összeszedni, ezekről statisztikát csinálni, igazolójegyeket kiállítani, feleket beidézni és elküldeni, ellenőrzési próbákat javasolni, mindez fölösleges. Fogja azt a kis pénzt a hatóság — így gondolkozik a közönség —s nyomja a szegény asszony markába, aki alig várja, hogy magának és gyermekeinek kis meleg ételt főzzön . . . Hát a hatóság így el nem járhat! Az a magánember azt csinálhat a húsz koronájával, amit akar. A hatóság azonban ezt a pénzt csakis arra a célra fordíthatja, amire utasítják. Ha azt az utasítást kapta, hogy a hadbavonultak itthonmaradottjai ennyi és ennyi pénzsegítségben részesülnek, akkor ezt az utasítást betűről-betűre végre kell hajtania. Meg kell tehát győződnie arról, kik az itthonmaradottak, hol laknak, hányan vannak s hogy mennyi jár nekik. Ezt pedig összeírás, statisztika, igazolójegy, idézgetés, ide-oda való küldözgetés, egyszóval — népszerű kifejezéssel élve — bürokratizmus nélkül nyélbe ütni nem lehet. A bürokratizmust lehet szidni és átkozni, de mindaddig, amíg gyarló emberek intézik gyarló emberek ügyeit, olyan szükség van rá, mint a falat kenyérre. Aki ebben kételkedik, gondoljon csak öt percig arra, mi történne Budapesten, ha azt mondanák valakinek: itt van százmillió korona, ossza szét a segítségre szorulók között ellenőrzés, értsd bürokrácia nélkül? Kik kapnák várjon ezt a százmillió koronát? A védekezés nem minden pontján helytálló. Abban tökéletesen igaza van, hogy a hatóság segítségosztása nem lehet olyan, mint a magánosé. De abban erősen téved, ha azt hiszi, hogy a hatóság ez aktusánál ugyanolyan szempontokat kell figyelembe venni, mint például az adókivetésénél, vagy beszedésénél. A bürokráciának — a nemesebb értelemben vett bürokráciának, más szóval, szigorú ellenőrzésnek — csak addig van értelme, míg többet használ, mint árt. Ha ártalmassága lenyomja a hasznát, nem lesz olyan bolond, vagy gonosz, ki lelkesedni tudna érte. A segítségkiosztásnál a legeslegfontosabb az volt, hogy gyorsan történjék meg. Hiszen éhes gyermekekről és kétségbeesett asszonyokról volt szó, akiket minél előbb meg kellett nyugtatni. Ha az adókivetésnél hozzák működésbe az ellenőrzés gépezetét, senki nem emelhet szót ellene, még abban az esetben sem, ha az a működés az adó kivetését néhány héttel, vagy hónappal hátráltatja. De az ellenőrzésnek nincs jogosultsága akkor, ha általa a célt, a segítést, helyéről eltolják és a tortúrát teszik oda. Ilyen esetben az ellenőrzésnek csak akkorának szabadna lenni, hogy magának a segítésnek ne ártson. De még ilyen ridegen sem kell a tételt fölállítani. A bürokráciát egyetlen sáncából sem kell kivetni; ellenőrizhet, amennyit akar, amennyit bír — azért a segítés mégis idejekorán érhet el a megfelelő helyre. Mi az, tulajdonképpen, bürokratikus ellenőrzés? Pontos ellenőrzése annak egyrészt, hogy csak az arra jogosultak kapjanak pénzt , hogy másrészt a hivatalnoki retortákat az ahoz szükséges irományok szabatosan megjárják. Tegyük föl, hogy ezt a munkát ötszáz hivatalnok négy hét alatt elvégzi. Négy hétig azonban éhes embereket éheztetni nem lehet. Ennélfogva a munka elvégzésére nem ötszáz, de ötezer hivatalnokot kell kirendelni s akkor a segítség három mű alatt eljuthat a szűkölködőhöz. A polgármester maga mondotta, hogy a háború óta a városi hivatalnokoknak nincs dolguk: miért ne lehetett volna hát az ötszáz tisztviselőt tízzel megszorozni? Ha a fővárosi tisztviselőkből ki nem futja, melléjük állhatnak az államiak s az a sok ezer állástalan intelligens ember, aki néhány fillérért szívesen vállalta volna a munkát. A háború tizedik hetében vagyunk s még mindig ezrekre megy azoknak a száma, akik nem kaptak segítséget. Tíz hét óta remélnek, könyörögnek, sirnak, járnak Pontiustól Pilátusig, kezeiket tördelik — s hiába, nem kapnak pénzt. A pénz megvan, ki lehetne osztani, de még nincs kitöltve a szegénygyámi jelentés, nem szignálták a segélykérő jegyzőkönyvet, nem iktatták a szegénygyámi naplót, nem számfejtették a törzskönyvi lapot, a napi statisztika sincsen készen, a boldogtalan kifizetési naplóról pedig egyáltalán beszélni sem lehet. Azok a tisztviselők, akik ezzel foglalkoznak, buzgón teljesítik kötelességüket. De nekik is csak két kezük van s aludniok is kell néha. Ha azonban számukat megszaporították volna, akkor elkerülhették volna azt, hogy az elöljáróságok előtt még mindig kisírt szemű asszonyok lázonganak. Még csak azzal sem védekezhetnek, hogy nem számítottak akkora munkára. Tudniok kellett előre — a statisztika tájékoztatott róluk — hogy annyi és annyi ügydarab lesz — ennek negyvennyolc órán belül való elvégzéséhez pedig annyi és annyi munkaerőre van szükség. A vád tehát még mindig fönnáll: nem tartották szem előtt azt az igazságot, hogy aki gyorsan ad, készeresen ad. Legújabb (Táviratok és telefonjelentések) Négyszáz baka elfogott kétezer oroszt Bécs, szeptember 24. A Korrespondenz Wilhelm egy bécsi gyalogezred káplárjának tábori levelét teszi közzé, aki az északi harctéren megsebesült. E levél egy esetet ír le, amely bizonyítja, hogy az osztrák-magyar hősies csapatokat mily lelkesedés hatja át. A levél 400 osztrák-magyar katonának 2000 orosz ellen szeptember 3-án vívott harcát írja le. Csapataink igazi halálmegvetéssel intéztek szuronyrohamot az ötször oly erős ellenség ellen. Az orosz csapat megadta magát és katonáink foglyul ejtették őket. Az orosz tisztek így szóltak: Ha katonáink csak egy része volna olyan mint a tieitek, nem volnánk foglyaitok. A német bank helyzete Berlin, szeptember 24. (Wolff-ügynökség.) A német bank felügyelő-bizottságának mai ülésén a bank helyzetének megbeszélése során az elnök hangsúlyozta, hogy a bank erős tartalékai és aktíváinak liquidsága folytán a hadiállapot nagy követelményeinek teljesen megfelel. Az intézet a háború kitörése alkalmával az összes kifizetéseket nyomban és egészben teljesítette. A bank által nyújtott hitelek nemcsak fentarthatók, hanem a kívánalmakhoz képest kiterjeszthetők is voltak. Végül a hadikölcsön óriási eredményére való tekintettel utalt arra, hogy a német birodalom közgazdasági szervezete oly kifogástalan, hitelszervezete és gondosan előkészített pénzügyi helyzete gazdaságilag és pénzügyileg oly szilárd, mint egyik államé sem és ennélfogva abban a helyzetben van, hogy a háborút minden irányban Németország politikai és közgazdasági jövőjét biztosító eredmény eléréséig végig fogja vivni. A Paksban maradt magyarok és németek sorsa Genf, szeptember 24. Azoknak a magyaroknak, osztrákoknak és németeknek, akik a mozgósítás kezdetekor engedélyt kaptak arra, hogy igazolvány alapján Párisban és a Seine-departementben maradjanak, tegnapelőtt és tegnap jelentkezniük kellett a párisi prefektúrán, állítólag az igazolvány átvizsgálása és megújítása céljából, a valóságban azonban megvonták tőlük az engedélyt. Mind-annyiukat most a nemzeti védelem és biztonság érdekében más városokba és gyülekezési táborokba szállították. Vilmos császár és a szultán táviratváltása Konstantinápoly, szeptember 24. Az Ikdam jelentése szerint a szultán Joachim herceg megsebesülése alkalmából szívélyes hangú táviratot intézett Vilmos császárhoz, aki arra ugyancsak szívélyes hangú távirattal válaszolt. A francia bankok nem fizetik ki az osztalékot Páris, szeptember 24. (Berlinen át.) A Credit Lyonnais a kormány rendeletére felfüggesztette a holnap esedékes félévi részosztalék kifizetését. A szeptember 33-án lejáró e!©f!2@fés@kat kérjük sürgősen megnyitani, hogy a kiadóhivatal szétküldési munkájában fennakadás ne legyen. WV\A.WA'AW1AWWVWVA/V\WAJW^ NAPI HÍREK Az idő Csütörtökön változékony és hűvös idő volt. Kisebb-nagyobb esők az Alföld déli felét kivéve mindenfelé estek. Legtöbb esett a Dunántúlon, meg a Kis-Alföld délnyugati részein, a Máramarosban és Erdély déli részein. Keszthely és Nagyszeben zivatart jelentettek. A hőmérséklet maximuma 20 C fok volt (Nagyenyeden), minimuma 3 C fok (Malackán). Péntekre hűvös idő várható, legfeljebb délen és keleten némi esővel. Sürgöny-prognózis: Hűvös, délen, keleten elvétve csapadék. Js kis Szőke visszamegy . .. A kis Szőke, pesti hivatalnok, akiről vasárnap megírtam, milyen nagyszerűen érvényesült azáltal, hogy megsebesült, mert még a főnöke is eljött hozzá, a vezérigazgató úr is tiszteltette és a legszebb lányok és özvegyek virágot vittek neki, — a kis Szőke végre meggyógyult, hiába, meggyógyult és a mamája karján lebicegett a korzóra. A mamája, szegény, csak úgy küszködött a sírással, büszke is volt, boldog is, szomorú is, és a fűszeres kijött az ajtó elé, a fodrász is kijött az ajtó elé, a trafikosné a pult mögül integetett, mindenki nagy tisztelettel köszönt és az egész olyan volt, mint egy diadalmenet, míg a maguk utcáján mentek végig. És Szőke Károly, pesti hivatalnok azt gondolta, hogy lám, ezért csakugyan érdemes volt odafönt a sáncbankissé félni, majd a dolognak nekivadulni, a srapnell ütését érezni, még egy órahosszat tovább küzdeni, aztán elkábulni, Krakóban kórházban feküdni, aztán hazajönni a mamájához Pestre, — érdemes volt, igazán, megsebesülni, hősnek lenni, ha egész életében csak „a kis Szőke" volt az ember neve. Megérte ... Szép idő volt, a gyönyörű, drága pesti asszonyok, akik azelőtt sohase vették őt észre, most rámosolyogtak Szőke Károlyra és ő is mosolygott, amint anyja karjába kapaszkodva haladt a pesti utcán. Olyan mulatságos volt az utca, egy suhanc cipőkrémet árult és azt kiabálta, vegyenek ebből az alkalmi vételből, ő a kraszniki cipőgyárban olcsón szerezte. Egy rikkancs meg sajátságos éneklő hangon ordította, szinte taktusban. .,üljük a muszkát, meg rá a szerbet, két fillér darabja, tessék!" És az emberek, akik sohase voltak háborúban, nevettek, de ha Szőke Károlyra esett tekintetük, elkomolyodtak-Leértek a korzóra, leültek, szembe a Dunával és kollégák jöttek arra, új híreket és pletykákat meséltek neki. Szőke Károly pedig egyszerre azon vette magát észre, hogy nem figyel rájuk, gondolatai visszaszállnak Gali-