Pesti Napló, 1914. szeptember (65. évfolyam, 212–241. szám)

1914-09-05 / 216. szám

Budapest, szombat PE­XI NAPLÓ 1914. szeptember 5. (216. szám.) 3 •A küldöttek legelőször tűzbe és előbb megfenye­gettek, hogy le fognak lőni valamennyiünket, ha menekülni akarunk, vagy megadjuk magunkat !Mikor azután a küzdelemre került a sor, az orosz katonatisztek voltak az elsők, akik elmenekültek. Bécs üdvözli a győzteseket Bécs, szeptember 4. Weisskirchner polgármester Frigyes főherceg­i hadseregfőparancsnokhoz a következő táviratot intézte: Hősies csapataink újabb győzelmei alkal­mából kérem Fenségedet, kegyeskedjék Bécs köz­ségtanácsának és az egész bécsi lakosságnak sze­r­encsekivánatait fogadni. Egész Bécs büszke gyö­trelepes seregeinkre és csodálja hőstetteit. Adja a Mindenható, hogy hadseregünk igazságos fegyve­rei kivívják a végleges győzelmet is. Auffenberg lovag hadtestparancsnokhoz a pol­gármester a következő táviratot intézte: A fényes győzelmek alkalmából fogadd szívből fakadó szer­rencsekivánataimat. Bécsben nagy az öröm a vi­téz hadseregek nagy sikerei és a bécsi csapatok hősies küzdelme felett. Horvátország örömmámorban Zágráb, szeptember 4. A Dankl-hadsereg fényes győzelmei alkalmá­ból báró Skerlecz Iván bán Dankl lovassági tá­bornokhoz a maga, valamint az országos kormány, a főváros és az egész lakosság nevében táviratot intézett, amelyben csapataink dicső győzelme fe­letti örömének adott kifejezést. A bán tegnap az oroszországi Krasznikból a következő táviratot kapta: „Mélyen meghalva a­­ jóleső szavaktól, kérem Excellenciádat, az országos kormányt, a fővárost, Horvátország és Szlavónia lakosságát, akikhez az emlékezés és a barátság oly kedves kötelékei fű­zetnek, fogadják legmélyebb és legszívélyesebb kö­szönetemet. Az orosz földön aratott ezt az első si­kert kitűnő alvezéreimnek és csapataim egyenesen heroikus vitézségének köszönhetem, amelyek sza­kadatlanul harcban állanak. Isten segítsen to­vábbra is. Büszke vagyok a háziezred fényes ma­gatartására. Dankl, lovassági tábornok. Az Auffenberg-sereg győzelmeiről szóló hir az egész országban lelkesedést keltett. Egyes helye­ken ez alkalomból nagy hazafias tüntetések voltak. Vukovárban, Belovárban és Goszpicsban tegnap zenés fáklyásmenetek voltak. A menetek élén zász­lókat vittek és lelkes kiáltások hangzottak el fegy­vereink győzelmére. Katonaság és polgárság ver­senyeztek egymással e lelkes tüntetések során. Vukovárott ma ünnepies intentisztelet volt, s egyebütt is nagy és lelkes tüntetések voltak. A szerb-montenesstrói harctérről egy hegyi dandár hőstette A sajtófőhadiszállásról jelentik. (Felada­tott szeptember 4-én este 7 órakor.) A hadsereg főparancsnoksága pénteken a következő pa­rancsot adta ki: Az aszováci határvidéken álló hegyi dandár már kevés idővel ezelőtt snejdig betörést intézett montenegrói te­rületre, melyet teljes siker koronázott. Rövid pihenés után a kicsiny, bátor cso­port augusztus 30-án újabb előretörést kí­sérelt meg a Bileca előtt álló, — számra túlerőben lévő — montenegrói haderők ellen. A Pongrácz Henrik vezérőrnagy parancsnoksága alatt álló bátor dandár­nak több napi hősies támadásokban si­került nagy veszteséggel visszaverni a montenegróiakat, — akiktől elvettek egy nehéz ágyút — és az erősen szorongatott Bileca határerődítményt teljesen felmen­teni. Becsületbeli kötelességemnek tar­tom, hogy a bátor hegyi dandár ezen hősiességre és áldozatkészségre valló té­nyeit haladéktalanul közöljem az összes parancsnokságokkal és csapatokkal, az­zal a megjegyzéssel, hogy természetesen nem mulasztottam el a délvidéken küzdő bajtársaink e dicső tényét őfelségének is jelenteni. Frigyes főherceg, gyalogsági tábornok- A mohamedán áldozatok Bécs, szeptember 4. A „Südslavische Korrespondenz" jelenti Szerajevóból szeptember 4-iki kelettel. A Szandzsákból tömegesen a határon átmene­külő muzulmán családokat bosnyák hatóságok ideiglenesen elszállásolják. Ezek a menekülők a szerb és montenegrói csapatok borzasztó ke­gyetlenkedéseiről beszélnek. A szerbek és mon­tenegróiak a Szandzsákban gyilkolnak és gyúj­togatnak. A mohamedánokat különösen azért üldözik, mert a mohamedán férfiak nem akar­nak az osztrák és magyar csapatok ellen küz­deni. A szerbek és a montenegróiak kirabolták a mohamedánokat, házaikat felégették, az asz­szonyokat és gyermekeket pedig megkínozták és megölték. Boszniában és Hercegovinában gyűjtéseket indítottak a menekültek részére, mely célra Eiswaldt német főkonzul tekinté­lyes összeget adott mint első adakozó. A fő­konzul a bosnyák országos kormányhoz küldte el adományát egy kísérő irattal, melyben ki­emeli, hogy Ferenc József császár és király közismert nagyszevűségével segítséget és védel­met nyújtott szerencsétlen üldözött mozlim barátainknak. Katona-temetés Egy tartalékos tiszthelyettes, Fiuméban lakó édesapjának a következő érdekes levelet írta a Sza­bácsnál elesett hősök temetéséről : — Szabács bevétele után eltemettük elesett katonáinkat, összetákolt deszkaládákba helyeztük el a hősöket, kiket a sors ily korán szólított el közü­lünk. Bajtársaimmal én is, mezei virágokat szedtem és ezekkel hintettük tele a koporsókat. Zeneszóval, számos tiszt kíséretével mentünk a falun végig, ami­kor az egyik ház udvarából hirtelen kilépett József főherceg és szó nélkül a koporsókat vivő kocsi mögé állott. Röviden felénk intett, hogy csak semmi fel­tűnést és levett sapkával kisérte ki a halottakat a messze fekvő temetőbe. Amikor a koporsókat a kö­zös, nagy sírban elhelyeztük, a főherceg fölemelt egy göröngyöt és könyökkel a szemében, — én láttam, mert közvetlen közelből­ figy­eltem meg — e szavak­kal dobta a sírba : — Szeretett, kedves bajtársaim, testvéreim ! Is­ten veletek! Mindezt természetesen magyarul mondta el a főherceg, aminthogy az étkezésnél is, amikor a tisz­tek közös asztalánál eszik, kizárólag magyarul be­szél. Ahányan csak ott voltunk a temetésen, mind­nyájan könyeztünk. Ez a jelenet igazán nem volt mesterkélt. A fenség valóban úgy átérezte ezeket a keresetlen szavakat, mint az elesett katonák bár­mely bajtársa. Szerb tábornok magyar fogságban Lipcse, szeptember 4. A „Leipziger Neueste Nachrichten"-nek táviratozzák Eszékről, hogy a szerbiai Na­rodna Odbrana egyesület elnökét, Jankovics K­ozsó tábornokot, akinek vezetésével szőtték Ferenc Ferdinánd trónörökös ellen az össze­esküvést, az osztrák-magyar csapatok elfogták. A szerbiai éhínség Szaloniki, szeptember 4. A „Nea Antia" című lap szerint is Szerbia hely­zete kétségbeejtő. A lap megállapítja, hogy a Szer­bia által kifizetett élelmiszerek mind Szalonikiben rekedtek, ahonnan lehetetlen elszállítani. Szaloni­kiben van 37.000 mm. liszt, 13.000 mm. gabona, 10.783 kilogramm rizs, 28.013 kilogramm cukor, 258.000 kg. kávé, 23.000 kg. sajt és 206.000 kg. bab. A szétrongált vasúti vonalakat szinte lehetetlen most helyreállítani ; amit ma elvégeznek, azt másnap a lakosság tönkreteszi. A rombadőlt Belgrád Menekültek Budapesten Huszonnyolc menekült érkezett a múlt éjjel Budapestre. Valamennyi német állampolgár a szerb főváros mellett, a nagy sugaricai cukorgyárban dol­goztak, míg a háború ki nem ütött. Az ostrom bor­zalmait végigélték és nagy nehezen sikerült távozniuk az amerikai konzul közbenjárására. Viszontagságos úton jutottak el Szófiáig s onnan Budapestre, ahol a Kerepesi-úton levő kivándorló-helyiségekben szál­lásolták el őket. A menekültek — köztük van há­­rom nő és több gyermek is — a következőket mon­dották el: — Az első ágyúlövés július 28-án éjszaka két órakor dördült el. Attól kezdve szakadatlanul dö­rögtek az ágyuk mindkét részén és a magyar pártok­ról özönével hullottak a gránátok, amelyek közül nagyon sok a cukorgyár közvetlen közelében csapó-j dott le, mert a gyár alig néhány száz lépésnyire van, a zimony-belgrádi hídfőtől. Másnap harminc katona­ jelent meg a cukorgyárban egy főhadnagy vezetésé­­­vel és közölték velünk, hogy többé nem szabad el-­ hagynunk a gyárat. Augusztus 27-ig voltunk a gyárak­ba internálva. Bennünket a szerbek nem bántottak,­ de az osztrák és magyar alattvalókkal bizony szigor­­uan bántak. Azokat összefogdosták. Egy részüket­ elvitték a Topcsiderbe, ahol alig kapnak egyebet kenyérnél és víznél. A nap legnagyobb részét pincébe töltöttük, mert­ augusztus 23-ig csaknem mindennap ágyúzták al magyar partokról Belgrádot és a Belgrád körül fek­­­vő falvakat. Augusztus 20-án egy srapnel átütötte a­ cukorgyárnak egyik legerősebb falát, amely körül-­ belül kilencven centiméter vastag, aztán még keresz­­­tülütötték a fal mögött álló tizenöt milliméteres vas-­ hengernek a falát, mielőtt felrobbant volna. Egy más­­sik löveg a szomszédunkban levő bőrgyárnak ötven méter hosszú épületén futott keresztül és valamen­­­­nyi falát áttörve, a gépházban robbant fel. A szer­­­bek csak gyéren feleltek ágyúikkal. A szerb katonák azt mondták, hogy lehetetlen intenzívebben tüzelnie a szerbeknek, mert alig kezdik meg a tüzelést —­ amivel persze elárulják az ütegek állását — a ma­gyar tüzérség a Száva túlsó partjáról rögtön olyan­ erős és pontos ágyútűz alá veszi ütegeiket, hogy­ kénytelenek nyomban más helyre vinni őket, ba­­ csak nem akarják a biztos pusztulásnak kitenni minden ágyújukat. — Augusztus 23-án kellemetlen meglepetés ért bennünket. Egész nap dörgött a zimonyi partokon, az ágyú és a lövegek ott csapkodtak le körülöttünk­ a község házaiban és a domboldalon elsáncolva levői gyalogság sorai közé. Mi persze a pincébe bújva vár-' tuk, hogy mikor lesz vége a bombázásnak, amikor­ egyszerre csak megjelent a pince lejáratánál a szerbi őrség parancsnoka és ránkparancsolt, hogy a férfiaik mind jöjjenek ki. Nem tudtuk mi­ vár ránk, de új parancsot teljesíteni kellett. A szuronyos katonát bennünket férfiakat közrefogtak és a falu alá vittek­ és az országúton, éppen azon a ponton, ahol legsű­rűbben röpködtek a srapnelek és gránátok, egymás mellé szállítottak bennünket. A szerb gyalogság az­után a mi hátunk mögé lefeküdt a földre és onnan nézték a fejünk fölött röpködő ágyúgolyókat. Egy­szer aztán az egyik a hátunk mögött, éppen a szerb csapat közepébe csapott le, úgy hogy mintegy ti­zenöt katona ott maradt a földön, akkor aztán ránk kiáltottak, hogy mehetünk vissza a gyárba. Úgy látszik, rossz fedezetnek bizonyultunk. Másnap tudtuk csak meg, hogy mindez azért történt, mert árulással vádoltak bennünket. Azt állították ugyanis, hogy mi a gyár ablakából, kendőlobogtatással adunk jelt a magyar csapatoknak. Az is kiderült, hogy ezt a gy­anút honnan mentették. A gyár épületének egyik ablaka ugyanis a lecsapódó ágyúgolyó lég­nyomásától betörött és a vászonfüggöny elszabadul­va­ lobogott a szélben. Ezt nézték a szerbek jel­adásnak.­­ Egy éjszaka harminc-negyven ma­­­gyar baka csónakon átlopódzott a Cigány-szigetre,­­ amely ott terül el közvelenül a gyár előtt és a ma­gukkal hozott gépfegyverrel együtt ügyesen beás-t­­ák magukat. Csak a második n napon vette észre őket egy szerb őrjárat, mire egy szakasz gyalogos­­ ment át a szigetre, hogy elűzze őket. A magyar ka­tonáik gépfegyvereikkel olyan golyózáport zúdítot­tak a szerbekre, hogy az egész szakaszból egy szál ember s­e tudott menekülni. Erre aztán egy század ment ellenük", de a két gépfegyverrel szem­ben azok sem tudtak boldogulni és óriási veszte­ségek árán vissza kellett vonulniok. A szerbek visszavonulását a magyar katonák is felhasználták a visszavonulásra, nehogy a már újból ellenük kül­dött nagyobb szerb csapatok elvágják az útjukat. — Augusztus 27-én közölték velünk a szerbek, hogy az amerikai konzul közbenjárására megen­gedik, hogy valamennyien elutazhassunk. Időkö­zönként a zimonyi partokról a magyar csapatok reflektorai világították meg a várost, úgy, hogy na­gyon jól láthattuk utunkban az egyes rombadőlt, összelövöldözött házakat. A Moszkva-szálló mellett­ a Terazziát valósággal felszántották az ágyúgolyók. Másnap reggel az iskola ablakából láthattuk, hogy Belgrád teljesen kihalt, az üzletek zárva vannak, katona sem volt sehol látható, csak egy-két nép­felkelő­ őrség járkált az utcákon. A következő éj­szaka tovább vittek bennünket Reznik felé vona­ton. Útközben mindenfelé sebesülteket szállító vo­natokkal, kocsikkal találkoztunk. Reznikből Nisba vittek bennünket, ahol most igen mozgalmas az élet. Minden zsúfolva van katonasággal és sebesül­tekkel. Az utcákon lépten-nyomon halottasmenetbe üköztünk. — Egész Szerbián végig azt tapasztaltuk, hogy a szerbekben a rengeteg veszteségek mellett

Next