Pesti Napló, 1914. szeptember (65. évfolyam, 212–241. szám)
1914-09-06 / 217. szám
Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ Budapest, vasárnap is, hogy nagy szövetségesünk, minden oldalról megtámadva, az első hetekben éppen csak annyi eredményt tud elérni, hogy tekintélyét, presztízsét és határait sikeresen megoltalmazza. Ehelyett hogyan alakult a helyzet? Seregeink fényesen megállották helyüket; katonáink, fegyvereink, hadvezetőségünk fölénye az északi óriáséval szemben be van bizonyítva. Ha egyenlő ellenféllel állanánk szemben, a reánk támadt hadak már meg volnának semmisítve. De a két hete tartó gigantikus ütközet feltétlen bizonysága annak, hogy a túlerővel is meg tudunk birkózni. Két lezárt és befejezett nagy győzelmünk erről kézzelfogható tanúságot tesz. A franciák, kiknek ereje egyenlő a németével, boldogok lehetnének, ha olyan ellenfélnek bizonyultak volna, mint mi. Minden túlzástól vagy optimizmustól tartózkodva, le lehet szögezni a tényt, hogy az oroszok nem bírnak velünk. Ez persze nem elég. Sokkal többet kell elérnünk. De ez a több — reményeinktől, kilátásainktól és önbizalmunktól egészen elvonatkoztatva — már bekövetkezett, már adva van: a nyugati harctereken. A németek a mi elismert, méltányolt, nagy önfeláldozást jelentő segítségünkkel oly tempóban végeztek franciákkal és angolokkal, milyet a legvérmesebb feltevések mellett is alig lehetett remélni. Itt is csak a pozitívumokat vegyük: emberi számítás szerint kizártnak tekinthető, hogy a hadiszerencse most már a franciák javára megforduljon, sőt biztosan lehet számítani azzal is, hogy a francia hadjárat Páris megszállásával befejeződik vagy legalább is olyan stádiumba jut, mely lehetővé teszi, hogy az oroszokkal szembeállítható erőink megduplázódjanak. Kétséges lehet-e azután az orosz haderő sorsa, melynek túlnyomó részével már mi magunk saját emberségünkből elbántunk? De legyünk-e még peszszimisztikusabbak? Számoljunk-e azzal az eshetőséggel is, hogy az oroszok sikereket fognak elérni velünk szemben? Ne riadjunk vissza ettől a kombinációtól sem. Bármi történjék a hadjárat további folyamában, az exisztenciánk nincs többé veszélyeztetve. Integritásunkat már kiverekedtük magunknak. Oly nagyhatalomnak mutatkoztunk, mely a világ legnagyobb népkolosszusának méltó ellenfele; oly küzdelmet folytattunk tizennégy napon keresztül, melyre Németországon kívül Európa egyetlen hatalma se lett volna képes. És ezzel mérhetetlen szolgálatot tettünk a német szövetségesnek. A részletek, a fejlemények gomolygó fellegei Chronos homloka mögött rejlenek. Az egészet, a messze perspektívát már áttekinthetjük. És nincs okunk kétségre, nincs mitől félnünk. A monarkia háborúi Az orosz harctérről Az orosz haderő kettévágva Bécs, szeptember 5. Hogy milyen kedvező felfogás uralkodik Bécsben, Lemberg kiürítését illetőleg, azt bizonyítja a tegnap esti és mai örvendező hangulat Auffenberg győzelmei miatt. Az örömet sehol sem zavarta Lemberg kiürítésének a híre, mert mindenki tisztában van azzal, hogy bizonyos számú csapattesteknek stratégiai szempontból való visszavonulása egy olyan rengeteg kiterjedésű csata vonalon, — mint amilyen a galíciai, — taktikai érdekből történik és a döntést csak kedvezően befolyásolhatja. Nyolc napig álltunk Lemberg előtt és halártmegvető harcokban ritkítottuk a túlnyomó számú ellenség sorait, különböző pontoknál megbénítottuk erejét, oly súlyos veszteségeket okoztunk neki, hogy kényelmesen vonulhattunk vissza azokba a pozíciókba, melyek biztosabb védelmet és erősebb támadást nyújtanak nekünk. Nem akartunk egyebet annál, mint amit előre kitűzött feladatul szántunk magunknak. Gyengíteni az ellenséget Lemberg előtt. A célt elértük. A vezérkar másnapok előtt jelezte, hogy Lemberget nincs szándékunkban tovább tartani, mint ameddig szükségünk van arra, hogy Lemberg előtt hadakozzunk. A fő az, hogy seregünk Dankl csapataitól kezdve délfelé, egész Dél-Galiciáig egy egységes, megtörhetlen vonalat alkot, amelynek életereje közös forrásból táplálkozik, ennélfogva megingathatlan. Ezzel szemben az orosz hadsereg már a kraszniki ütközetben elvesztette támadó egységét. Legszélsőbb jobbszárnyát kanyarították le Dankl tábornok diadalmas csapatai a sereg» vonalából. Ez azonban csak azt első styxesvolt- A- JQholmb«! táplálkozó orosz csapatok egy szép napon azután arra a meglepetésre ébredtek, hogy el vannak vágva a hadsereg centrumából. Auffenberg és József Ferdinánd főherceg seregei verték meg őket, rájuk nézve döntő végzetességű harcokban. Az egész orosz jobbszárny ilyformán elvesztette a derékhaddal való összekötő kapcsát és mialatt eszeveszett futással menekül az ország belseje felé, a Lembergnél működő orosz centrumnak nincs mihez támaszkodnia, aminek eredménye csak az lehet, hogy dacára a túlnyomó erejének, előbb-utóbb kénytelen lesz teljes épségben lévő seregünk elől visszavonulni. Hogy ezt már eddig nem tette meg, az lehet politikai hiúság szempontjából indokolt, de stratégiailag végzetessé válhat rá nézve. Az oroszok bevonulhatnak a kiürített Lembergbe és győzelmi proklamációkkal áraszthatják el szövetségeseiket, de ez ránk nézve teljesen közömbös lehet, sőt mennél tovább garázdálkodnak ők a galíciai fővárosban, annál katasztrófálisabb lesz ez számukra. Lembergen túl egy lépést sem tehet az orosz sereg anélkül, hogy teljes megsemmisülésnek ki ne tegyék magukat. Viszont mennél tovább állnak Lemberg körül, annál aktuálisabb lesz rájuk nézve a teljes elvágatás veszedelme. Dankl és Auffenberg feltartóztathatatlanul haladnak észak, illetve kelet felé és csak napok kérdése, hogy a német sereg osterburgi győzteseivel párhuzamosan a legérzékenyebb ponton szorítsák meg az orosz hadsereg életerejét. Ez lesz a pillanat, amikor a mi centrumunk is elérkezettnek fogja látni az időt, hogy a minden támaszától megfosztott, kettévágott galíciai orosz csapatokra döntő csapást mérjen. Addig folytatni fogja azt a nagyszerű offenzívát, melyet nyolc napon keresztül Lemberg előtt végzett. Védelmi stratégiánk A kraszniki diadal részletei Egy krakói lap a következő érdekes leírást, közli a Kublin körül folyó harcokról. A Krasznik és Niedrzvica-Duza Wieirett'felöít két--nagy - csuta tulajdonképeiű "fe"' ütközetek egeisz* sorozata volt, amelyekben a győzedelmes osztrákmagyar hadsereg a hátravonuló orosz csapatokat folytonosan szorongatta. Közvetlen utána, hogy csapataink Szandormierznél átlépték a határt, kezdetét vette a kétnapos előcsatározás, míg a harmadik napért Dankl hadseregének centruma Krasznik közelében, a krakói hadtest lengyel ezredeinek vitéz támogatásával, fényes győzelmet aratott. Ezek az ezredek a Krasznik melletti Ziemianka falu körül lefolyt rendkívül heves ütközetben estek át , a tűzkeresztségen. A borzalmas ellenséges tüzelés miatt csapataink eleinte nem voltak képesek előrehatolni, mert a tüzérség fedezee hiányzott. A tzérség ugyanis a métermagasságnyi homokban nem tudott lépést tartani a gyalogsággal. A kocsik elé — amelyeket normális körülmények mellett egy ló is elvontatott— négy lovat kellett befogni és ezeknek előkerítése természetesen sok bajt okozott. Minden ágyú elé tíz lovat kellett befogni és ezenkívül a kerekek alá deszkákat rakni, hogy el ne süppedjenek. Az első öt órában tehát hadseregünk centruma tüzérség nélkül harcolt és csak a tüzérség megérkezése után jutott abba a helyzetbe, hogy döntő támadást intézzen az ellenséges állásokra és legyőzhesse az oroszokat. A ziemiankai ütközetben különösen kitüntette magát Szlavik, a Landwehr-ezred kapitánya, aki az egész ezred élére állott és kivont karddal, hihetetlen vakmerőséggel rontott az ellenségre. Mindenki elveszettnek hitte, de általános örömünkre sértetlen maradt és még a harctéren őrnagynak nevezték ki. A csaták láncolatában az orosz hadsereg éppen itt szenvedte a legnagyobb veszteségeket. A tüzérség rettentő pusztítást okozott soraikban. A döntő szuronyrohamban katonáink nemcsak szuron nyal döfték le az ellenséget, hanem a puskatussal ütötték-verték őket. Az orosz gyalogság elsáncolásai, mint kiderült, nem ideiglenesek voltak, hanem nyakig érő árkok, amelyek az eléjük emelt szalma-, széna-, agyag-és homokrétegekből alkotott védőgátakkal kitűnő fedezetet nyújtottak és olyan keményen ellent Jii£J illet iSil már eddig is végzetes volt az orosz csapatokra, hát még ezután, amikor pozíciónk felülmúlhatatlanul kedvezőbb a terepviszonyoknál fogva is. t Miért támadt az orosz hadsereg Lemberg ellen ? Lemberg, szeptember 5. Az ukrainista forradalmi vezetőség tagjainak nézete szerint az orosz hadsereg főerejével Lemberget azért támadta meg, mert ez az ukrainista forradalom főfészke, melyet elsősorban akar hatalmába keríteni. Az ukrainista forradalmi bizottság ugyanis szintén hadat üzent Oroszországnak. A déli orosz síkon lakó harminc millió ukrainista maga is el akar szakadni az orosz birodalomtól, hogy önálló független államot alkosson. Az ukrainista terület a világ legjobb búzatermő földje. Lakossága veszi körül a Fekete-tengert és a Kaspi-tengerig húzódik le. He ezt a területet elveszik Oroszországtól és ismét visszaállítják a régi kiewi királyságot, akkor, mint a lembergi ukrainista vezérek mondják, Oroszország megszűnt nagyhatalom lenni. Az ukrainista forradalmi pártok szervezkednek magában Oroszországban is és a forradalom kitörése csak rövid idő kérdése. A zamoscei ütközet egyik epizódja Bécs, szepember 5. A Neue Freie Presse haditudósítója jelenti: Egy epizód az Auffenberg-hadsereg köréből. Az oroszok anélkül, hogy bevárták volna a rohamot, Zamosce mellett kiürítettek egy erődöt. Amikor egy tüzérkapitány ezt észrevette, nyeregbe kapott és ütegével együtt galoppban lovagolt előre. A többi ütegek követték a példát és ötven ágyú vágtatva egy tűzvonalban nyomult előre, ezer lépéssel túl a rajvonalon az ellenség felé, a legénység fülsiketítő hurrá !-kiáltásai mellett.