Pesti Napló, 1914. október (65. évfolyam, 242–272. szám)
1914-10-08 / 249. szám
MS .Budapest/csütörtök PESTI NAPLÓ 8914. október 8." [(249. szám.f |]1— Nyolcezer orosz sírja. Dalolva, vidáman fütyörészve jöttek lefelé a Kárpátok innenső lejtőin, egyhangú, még a magyarnál ismelankolikusabb nótákat énekelve, amelyekolt születtek valahol Oroszország végtelen romaságain, talán éppen az Ural alján, ahonnan négykor Árpád népe elindult a honfoglalásra. És azután megdördültek a fegyvereink és torkukon akadt a nóta, amelylyel hódított országba akartak bevonulni — mert beléjük fojtották a golyóink. Sziszegve szelték a levegőt srapnelljeink, zúgva csaptak le a gránát-fjaink és orosz dal helyett fütyülő golyók muzsikájától visszhangzottak a bércek. A fekete szakállas ázsiaiak és a lenszőke, vizes szeműekhörögve terültek a földön és végső vonaglásukban haza gondoltak a messzeségbe, ahon 4 nan elindultak. Futott, aki tudott, az életösz- * Hön adott erőt a meneteléstől fáradt lábaknak. No meg ezt a bércet... még ezer métert...és ott vár az élet. De az út visszafelé nem volt olyan könnyű, mint befelé. Katonáink gyilkos tűzzel árasztották el őket, amelyben ezrével hullottak el. Nyolcezren ott alusznak örök álmot az uzsoki fenyők alján, magyar föld borul föléjük és mire majd elolvad a hó, sír is benövi sírjukat. Béke és csöndesség lesz körülöttük az első meleg vasárnapig. Akkor majd jönnek a környékről az első kirándulók,diákok és mások megnézni a helyet, ahol nyolcezer magyar fegyvertől elesett orosz nyugszik. Kiránduló hely lesz a nagy temetőből, vak verklis fog alamizsnáért könyörögni az utón, akad majd vállalkozó, aki deszkából házikót ácsol össze ,és abban méri az italt a szomjas vendégeknek és gyorsfényképész fog öt perc alatt felvételeket készíteni sírdombon ülő, egymáshoz simuló szerelmes párokról. Az idő az esztendők tovaszálltával emlékezetté változtatja azokat az eseményeket, amelyek megborzasztottak mindenkit, amikor megtörténtek, az emlékezet pedig majd mesét mondat arról, hogyan szállt sírjába az uzsoki szorosban nyolcezer orosz katona. Öreg emberek fogják mondani ezt a mesét a Kaukázus alján, orosz falucskákban. — Kitüntetett hősük. A hivatalos lap szerdai száma ismét több katonai kitüntetést közöl. A kitüntetések egy tartalékos őrmester kivételével mind a tisztikarban történtek. A király az ellenséggel szemben vitéz és sikeres magatartásuk elismeréséül a vaskorona-rend 2. osztályát a hadiékítménynyel díjmentesen adományozta Jrestranek Pál altábornagynak, Sickal Gusztáv vezérőrnagynak, Bardolff Károly jogtudor, vezérkari testületbeli ezredesnek; a Lipótrend lovagkeresztjét a hadibékítménynyel díjmentesen a következő altábornagyoknak: Martiny Hugónak, ns. Rebracha Károlynak; a következő ezredeseknek: Mark Józsefnek, ns. Terboglaw Ernőnek, grossrozwadówi lovag Jordan Rozwadowski Tádé vezérőrnagynak; a vaskorona-rend 3. osztályát a hadiékitménynyel díjmentesen: BijakGyula ezredesnek; a következő ezredeseknek: Buchner Raimondnak, Steindler Ödönnek; a következő őrnagyoknak: ns. Droffa Vilmosnak, gróf Ledochowski Iginácnak, továbbá Janusz János főhadnagynak, MayerRikárdnak, az ellenség elött elesett ezredesnek, lovagiLindner Gusztáv őrnagynak, Schlesinger Gusztáv őrnagynak a vaskorona-rend ,1. osztávjához a hadiékitményt; báró Berlepsch Ottó őrnagynak, a katonai érdemkeresztet a hadiékitménynyel a következő őrnagyoknak: Berghammer Jánosnak és Pruckmüller Leónak; a következő századosoknak: Steyrer Edének, iZivkovics Sándornak, Englisch Jenőnek, Zobl Ferencnek, Schimann Rezsőnek, Tichil Hugónak, Hruschka Rikárdnak, Belics Milánnak, brondoloi Karojlovic Oszkárnak, a következő főhadnagyoknak: Schilcher Hubertnek, In der Mayr von Freyfelt und zu Strelburg Gilbertnek a katonai érdemkereszthez a hadiékitményl; Pöschek Károly alezredesnek, ns. Edenberger Ferenc ezredesnek, Schmidbacher József és Scotti Frigyes alezredeseknek, Seichlich Szilárd vezérkari testületbeli századosnak, gyuraboji Novakovic Bogumil alezredesnek, báró Camerlander Rikárd őrnagynak és IFritsch Kálmán századosnak adományozta. Továbbá megparancsolta, hogy a legfelső dicsérő elismerését tudtul adják az ellenséggel szemben léghajósi minőségben vitéz magatartásuk ismeréséül a következő főhadnagyoknak: Heitmann Ferencnek, Bettka Hugónak, Schartner Henriknek, Perini Miksának, Plank Modesztnek, Weikert Ferencnek, rüdingeni és rüdenneni lovag Rüling Lajos őrnagynak; a következő századosoknak: Marcsekényi Ottónak, Dorda Artúrnak, Tiesze Károlynak, Schöfl Rezsőnek, Lacovich Rezsőnek, Pircher Ödönnek, Karl Nándornak, Riedel Ernőnek, Seidl Nándornak, Hoffmann Frigyesnek és Egger Tivadarnak a következő főhadnagyoknak: Szente Bélának, kirgyfiai Bodó Károlynak, Reichsthaler Józsefnek, Petermann Ottónak, ns. Kenyeres Kálmánnak, Vodicka Valentinnak, Caxin Mihálynak, és Steinbrecher Frigyesnek; a követkző tartalékos hadnagyoknak: Palkodiks Oldrichnek és Jankowsky Károlynak; a következő századosoknak: lovag Holterer-Schaller Jánosnak Böckh Rezsőnek, Jellinek Hugónak, heuckelscircidllinck Ferencnek, holdendaueri Harodauer Ki.rol.-m., Schneider Bélának, Glasz Ferencnek, Györri./.'•• Sándornak és Truscec Józsefnek; a követpárulnagyoknak: Wendrinszky Sándornak, Pamp Jánosnak, Grigkar Ottónak, Mende Károlynak, szerovai Cimpoca Leónak, Gross Károlynak, ns. Webner Antalnak és borosjenői Jeney Ferencnek; a következő hadnagyoknak: Drotlef Árminnak és krempachi Cornides Gerőnek. A koronás arany érdemkeresztet a vitézségi érem szalagján adományozta a következő tartalékos segédorvosoknak, orvostudoroknak: Stigelbauer Rezsőnek és Kaiser Rezsőnek, a koronás ezüst érdemkeresztet a vitézségi érem szalagján pedig Altsinger Rezső tartalékos őrmesternek. — Menekültek Felsőmagyarországon. Kassáról jelentik: A Galícia és Bukovina egyes városaiból elmenekült lakosság csak nehezen talál menedéket. Kassa város számára a rengeteg menekülő komoly veszedelmet jelent. Az élelmiszerek ára hihetetlenül felszökött és a nagy embertömeg ideözönlése a város egészségi állapotát fenyegeti. Kassa lakossága rendes viszonyok között mintegy ötvenezer emberre tehető, most pedig mintegy százezer menekülő érkezett a városba. Az itteni lakosságot a menekülők folytonos özönlése anynyira felizgatta, hogy a legtekintélyesebb polgárok kimentek a pályaudvarra és megakadályozták a menekülők kiszállását. A vonatokat tovább kellett indítani, mindazonáltal a hatóság talált módot a menekültek elhelyezésére. Az izgatott hangulat keletkezésének főoka egy álhír volt; az a hír terjedt el ugyanis a városban, hogy Bécsbe több menekülőt nem bocsátanak be. A hír később természetesen alaptalannak bizonyult. Ha a pánik, amely az oroszok betörése után támadt, elmúlik, Kassa remélhetőleg hamarosan visszanyeri majd rendes képét. — A horvát bán merénylői. Zágrábból jelentik: A Schaffer-ügyhöz utólag még egy sereg jelentékeny tanúvallomást tesznek közzé, amely éles fényt vet ezen összeesküvés veszélyes voltára. Dr. Alexander ügyész Hercigont a vádlottnak szemére lobbantja, hogy egy bizonyos Arzenicscsel érintkezett Belgrádban, akiről tudta, hogy bombái vannak. A vádlott tagadni próbált, az ügyész azonban kijelentette, hogy tudomása van arról, hogy Arzenics Jaksicsnak egy bombát adott át,, amelylyel Jaksics Bécsbe és Budapestre utazott, hogy Tisza és Khuen-Héderváry ellen merényletet kövessen el. Vádlott tagad, de Jaksics Marian koronatanú meghazudtolta a vádlottat. Eleinte Jaksics is részes volt ebben az összeesküvésben, később azonban kivált abból és felderítette a tervnek minden részleteit. Jaksics a továbbiakban azt vallja, hogy Hercigonját egy év óta ismeri egy közös belgrádi út óta, ahol eleinte csak tréfásan beszéltek arról, hogy báró Skerleczet meg kellene ölni. Arzenics a szerb-török háborúban komitácsivezér volt és Jaksicsnak egy bombát adott, amit ez Zágrábba vitt és megmutatott Hercigonjának. A tanú elmondta, hogy Budapestre utazott, hogy Tisza és Khuen ellen merényletet kövessen el, végre azonban meggondolta a dolgot és az Arzenicstől kapott bombát a Dunába dobta. Budapestre való visszatérése után megszakította Hercigonjával az érintkezést, mert eszelősnek tartotta és levélben meg is írta ezt neki. Az elnök elolvasta a levelet, amelyben többek között ez áll: Tisza, Khuen és Ferenc Ferdinánd trónörökös gyűlöletesek előttünk és el kellene őket tenni az útból, de erre nem kellene a négy legjobb emberünket feláldozni. Merényletekkel nem lehet semmit sem elérni. Ezt a levelet Gradulovics elektroteknikus inas adta át a rendőrségnek, amidőn észrevette, hogy merényletről van benne szó. Ezután Jaksics Pribicsevics Milán szerb örnagyjggal folytatott érintkezéséről vallott és elmondta, hogy Pribicsevics a horvát állapotok tarthatatlanságáról beszélt vele s azt mondta, hogy pár év alatt általános háború lesz. A monarkiát minden oldalról meg fogják támadni. A szerbek bevonulnak Horvátországba és Boszniába. A védőnek arra a kérdésére, hogy a Tisza elleni merényletet hol tervezték, azt felelte a tanu, Zágrábban, április havában, ő Budapestre utazott, hogy próbát tegyen és magával vitte a bombát és Hercigonja tudott erről. — Bevonult a külügyminiszter fia. Bécsből jelentik: Gróf Berchtold külügyminiszter fia, Lajos, önkéntesen jelentkezett újoncnak a 6. gyalogezredhez. -- Gróf Andrássy Gyula előadása. Az Országos Ismeretterjesztő Társulat a Magyar Szent Korona Országai Vöröskereszt Egyesülete lábadozó sebesülteket elhelyező bizottságának megbízásából e hónap 11-ikén, vasárnap délelőtt 11 órakor a régi képviselőház üléstermében (VIII., Főherceg Sándor utca 8. szám) nyilvános felolvasó-ülést rendez, melyen gróf Andrássy Gyula előadást fog tartani „A háború és a társadalom" címmel. — Amerika kormányozható léghajókat rendel. Kölnből jelentik: A „Kölnische Zeitung" szerint az amerikai kormány három kormányozható léghajót rendelt meg; a nyilvános aláírások eredményéhez képest további megrendelések is várhatók. -- Szerbek csábítgatták az amerikai horvátokat. Belovárról jelentik: Érdekes levelet írt Amerikából Bartolcsics Iván káplár, a belovári hadkiegészítő-parancsnoksághoz, amelyből kitűnik, hogyan igyekeztek az amerikai szerbek az ott élő horvátok között önkénteseket toborozni. „Azt olvasom az amerikai újságokban, — írja levelében, — hogy veszélyben a haza. Nem akartam ezt elhinni, míg meg nem győződtem róla, hogy szerb emisszáriusok keresték fel a horvát kolóniákat és rá akarták bírni a horvátokat, hogy mint önkéntesek menjenek Szerbiába. Az emisszáriusok azt ígérték a horvátoknak, hogy megtértik az útiköltséget. A horvátok azonban a szerb csábizgalásról hallani sem akartak és hazájukba igyekeztek visszatérni, de a hajózási társaságok nem vették fel őket." A levél igy végződik: Éljen őfelsége, éljenek édes testvéreink! — A segítő-akció. A fővárosban a mult hónapban 26.260 család részesült a hadbavonultak hozzátartozóit megillető segélyben. Ezek 2.285.287 korona alami segélyt kaptak. Egyéb pénzsegélyt a hadbavonultak hozzátartozói 17.084 koronát kaptak a kerületi elöljáróság útján. A háború folytán szűkölködők közül 1552-en részesültek pénzsegélyben és pedig a főváros terhére kaptak 7934, a különféle jótékony egyesületek jóvoltából 2053 koronát, 137.990 ebédutalványt is kiosztottak. — A Lipótvárosi Társaskör az V. kerületi Népház számára kétezer koronát adományozott. — Kedves és megható módon vették ki részüket az általános jótékonyság akcióból a Lipót-körut 13. számú ház cselédei. Varrja Katica és Hős Nagy Mari szakácsnők kezdeményezésére valamennyien odaadták keresményüknek aránylag nagy részét és süteményt, húst vásároltak a sebesült katonák számára. Örömmel jegyezzük fel e kicsiny, de jellemző esetet, a derék leányok jószívű adománynál. — A cselédleány boszuja. Szabadkáról jelentik : A martonosi plébános elbocsátotta a szolgálatból Kenyeres Borbála nevű 18 éves cselédjét. A leány azt hitte, hogy Szalma Sándor, 11 éves fia, a plébános másik cselédje túrta ki helyéből és ezért elhatározta, hogy boszut áll a gyereken. Szerdán a plébános a fiút levelekkel a postára küldte. A lány megleste az utcán, kikapta a leveleket a kezéből és a Tisza felé futott. A gyerek utána. A folyó partján Kenyeres Borbála fölkapta a kis fiút és bedobta a Tiszába. A kis fiú kiuszott, mire a leány megint visszadobta, de a fiú újra partra vergődött. Ekkor a kegyetlen cseléd a kimerült gyereket a füzesbe vonszolta és ott harminc késszúrással megölte. Kenyeres Borbálát a csendőrök letartóztatták és a szabadkai ügyészség fogházába vitték. — Egy urileány tragédiája. Fiuméban — mint onnan jelentik — öngyilkos kísérletet követett el kedden egy fiumei vasúti tisztviselő huszonegyéves leánya; revolverrel hasbalőtte magát és életveszedelmesen megsebesült. Menyasszony volt, a vőlegénye, egy vasutas, bevonult Pólába a katonasághoz s igy az utóbbi időben csak levél útján érintkeztek. Valami differencia támadt közöttük, ami annyira felizgatta az érzékeny lelkű leányt, hogy mindenáron el akart utazni Pólába. Szülei természetesen nem engedték el a veszedelmes útra és ez volt közvetlen oka végzetes tettének. Kedden délután elment a vasúti podgyászraktárba, vőlegénye hivatalos helyiségébe, ahol hosszabb ideig beszélgetett az ott szolgálatot teljesítő hivatalnoknő barátnőjével. Beszélgetés közben elkérte barátnőjétől vőlegényének otthagyott revolverét, azután a fiókból kikereste a töltényeket és a revolvert megtöltötte. Barátnője ijedten kérte, hogy hagyja abba a veszedelmes játékot, mire ő kiszedte a töltényeket, egynek híjával, amelyet a revolverben hagyott s ezzel a golyóval lőtt magára. A kórházba szállították, ahol nyomban megoperálták. Állapota reménytelen, mert a golyó összeroncsolta belső részeit. Fiuméban nagy részvétet keltett a tragikus eset. — Avilágháború képes krónikája. Ezzel a címmel a Révai Testvérek kiadásában heti füzetekben új mű indul meg, melynek első füzete most hagyta el a sajtót. Az uj vállalat, mely Magyarországon az első ilynemű munkát adja, a most folyó világháború történetét összefüggő előadásban, minden adatnak és eseménynek hű ismertetésével, képekkel illusztrálva dolgozza fel. Hetenként egy füzet jelenik meg, melynek ára 24 fillér.