Pesti Napló, 1914. október (65. évfolyam, 242–272. szám)

1914-10-08 / 249. szám

MS .B­udapest/csütörtök PESTI NAPLÓ 8914. október 8." [(249. szám.f |]­1— Nyolcezer orosz sírja. Dalolva, vidá­m­an fütyörészve jöttek lefelé a Kárpátok in­nenső lejtőin, egyhangú, még a magyarnál is­­melankolikusabb nótákat énekelve, amelyek­­olt születtek valahol Oroszország végtelen ro­m­aságain, talán éppen az Ural alján, ahonnan négykor Árpád népe elindult a honfoglalásra. És azután megdördültek a fegyvereink és tor­­kukon akadt a nóta, amelylyel hódított or­szágba akartak bevonulni — mert beléjük fojtották a golyóink. Sziszegve szelték a leve­­gőt srapnelljeink, zúgva csaptak le a gránát-fjaink és orosz dal helyett fütyülő golyók mu­zsikájától visszhangzottak a bércek. A fekete szakállas ázsiaiak és a lenszőke, vizes szeműek­­hörögve terültek a földön és végső vonaglá­­sukban haza gondoltak a messzeségbe, ahon­ 4 nan elindultak. Futott, aki tudott, az életösz- * Hön adott erőt a meneteléstől fáradt lábaknak. No meg ezt a bércet... még ezer métert...­­és ott vár az élet. De az út visszafelé nem volt olyan könnyű, mint befelé. Katonáink gyilkos tűzzel árasztották el őket, amelyben ezrével hullottak el. Nyolcezren ott alusznak örök álmot az uzsoki fenyők alján, magyar föld borul föléjük és mire majd elolvad a hó, sír is benövi sírjukat. Béke és csöndesség lesz­­ körülöttük az első meleg vasárnapig. Akkor majd jönnek a környékről az első kirándulók,­­diákok és mások megnézni a helyet, ahol nyolcezer magyar fegyvertől elesett orosz nyugszik. Kiránduló hely lesz a nagy teme­tőből, vak verklis fog alamizsnáért könyö­rögni az utón, akad majd vállalkozó, aki deszkából házikót ácsol össze ,és abban méri az italt a szomjas vendégeknek és gyorsfény­képész fog öt perc alatt felvételeket készíteni sírdombon ülő, egymáshoz simuló szerelmes párokról. Az idő az esztendők tovaszálltával emlékezetté változtatja azokat az eseménye­ket, amelyek megborzasztottak mindenkit, amikor megtörténtek, az emlékezet pedig majd mesét mondat arról, hogyan szállt sírjába az uzsoki szorosban nyolcezer orosz katona. Öreg emberek fogják mondani ezt a mesét a Kau­kázus alján, orosz falucskákban. — Kitüntetett hősü­k. A hivatalos lap szerdai száma ismét több katonai kitüntetést közöl. A ki­tüntetések egy tartalékos őrmester kivételével mind a tisztikarban történtek. A király az ellenséggel szemben vitéz és sikeres magatartásuk elismeréséül a vaskorona-rend 2. osztá­lyát a hadiékítménynyel díjmentesen adományozta Jrestranek­ Pál altábornagynak, Sickal Gusztáv vezér­őrnagynak, Bardolff Károly jogtudor, vezérkari testü­letbeli ezredesnek; a Lipótrend lovagkeresztjét a hadi­békítménynyel díjmentesen a következő altábornagyok­nak: Martiny Hugónak, ns. Rebracha Károlynak; a következő ezredeseknek: Mark Józsefnek, ns. Terbog­law Ernőnek, grossrozwadówi lovag Jordan­ Rozwa­dowski Tádé vezérőrnagynak; a vaskorona-rend 3. osztályát a hadiékitménynyel díjmentesen: Bijak­­Gyula ezredesnek; a következő ezredeseknek: Buchner Raimondnak, Steindler Ödönnek; a következő őrna­gyoknak: ns. Droffa Vilmosnak, gróf Ledochowski Ig­inácnak, továbbá Janusz János főhadnagynak, Mayer­­Rikárdnak, az ellenség elött elesett ezredesnek, lovag­iLindner Gusztáv őrnagynak, Schlesinger Gusztáv őr­nagynak a vaskorona-rend ,­1. osztávjához a hadiékit­ményt; báró Berlepsch Ottó őrnagynak, a katonai ér­demkeresztet a hadiékitménynyel a következő őrna­gyoknak: Berghammer Jánosnak és Pruckmüller Leó­nak; a következő századosoknak: Steyrer Edének, iZivkovics Sándornak, Englisch Jenőnek, Zobl Ferenc­nek, Schimann Rezsőnek, Tich­il Hugónak, Hruschka Rikárdnak, Belics Milánnak, brondoloi Karojlovic Oszkárnak, a következő főhadnagyoknak: Schilcher Hubertnek, In der Mayr von Freyfelt und zu Strelburg Gilbertnek a katonai érdemkereszthez a hadiékit­m­ényl; Pöschek Károly alezredesnek, ns. Ed­enberger Ferenc ezredesnek, Schmidbacher József és Scotti Fri­gyes alezredeseknek, Seichlich Szilárd vezérkari testü­letbeli századosnak, gyuraboji Novakovic Bogumil al­ezredesnek, báró Camerlander Rikárd őrnagynak és IFritsch Kálmán századosnak adományozta. Továbbá megparancsolta, hogy a legfelső dicsérő elismerését tudtul adják az ellenséggel szemben léghajósi minőség­ben vitéz magatartásuk ismeréséül a következő főhad­nagyoknak: Heitmann Ferencnek, Bettka Hugónak, Schartner Henriknek, Perini Miksának, Plank Mo­desztnek, Weikert Ferencnek, rüdingeni és rüdenneni lovag Rüling Lajos őrnagynak; a következő százado­soknak: Marcsekényi Ottónak, Dorda Artúrnak, Tiesze Károlynak, Schöfl Rezsőnek, Lacovich Rezsőnek, Pir­cher Ödönnek, Karl Nándornak, Riedel Ernőnek, Seidl Nándornak, Hoffmann Frigyesnek és Egger Tivadar­nak­ a következő főhadnagyoknak: Szente Bélának, kirgyfiai Bod­ó Károlynak, Reichsthaler Józsefnek, Pe­termann Ottónak, ns. Kenyeres Kálmánnak, Vodicka Valentinnak, Caxin Mihálynak, és Steinbrecher Fri­gyesnek; a követkző tartalékos hadnagyoknak: Pal­kodik­s Oldrichnek és Jankowsky Károlynak; a követ­kező századosoknak: lovag Holterer-Schaller János­nak Böckh Rezsőnek, Jellinek Hugónak, heuckels­ci­rci­­­dllinck Ferencnek, holdendaueri Harodauer Ki.rol.-m­., Schneider Bélának, Glasz Ferencnek, Györr­i./.'•• Sándornak és Truscec Józsefnek; a követ­p­ár­uln­agyoknak: Wendrinszky Sándornak, Pamp Jánosnak, Grigkar Ottónak, Mende Károlynak, szerovai Cimpoca Leónak, Gross Károlynak, ns. Webner Antal­nak és borosjenői Jeney Ferencnek; a következő had­nagyoknak: Drotlef Árminnak és krempachi Cornides Gerőnek. A koronás arany érdemkeresztet a vitézségi érem szalagján adományozta a következő tartalékos segédorvosoknak, orvostudoroknak: Stigelbauer Rezső­nek és Kaiser Rezsőnek, a koronás ezüst érdemkeresz­tet a vitézségi érem szalagján pedig Altsinger Rezső tartalékos őrmesternek. — Menekültek Felsőmagyarországon. Kassáról jelentik: A Galícia és Bukovina egyes városaiból elmenekült lakosság csak nehezen talál menedéket. Kassa város számára a ren­geteg menekülő komoly veszedelmet jelent. Az élelmiszerek ára hihetetlenül felszökött és a nagy embertömeg ideözönlése a város egész­ségi állapotát fenyegeti. Kassa lakossága ren­des viszonyok között mintegy ötvenezer em­berre tehető, most pedig mintegy százezer menekülő érkezett a városba. Az itteni lakos­ságot a menekülők folytonos özönlése any­nyira felizgatta, hogy a legtekintélyesebb pol­gárok kimentek a pályaudvarra és megaka­dályozták a menekülők kiszállását. A vonato­kat tovább kellett indítani, mindazonáltal a hatóság talált módot a menekültek elhelyezé­sére. Az izgatott hangulat keletkezésének fő­oka egy álhír volt; az a hír terjedt el ugyanis a városban, hogy Bécsbe több menekülőt nem bocsátanak be. A hír később természetesen alaptalannak bizonyult. Ha a pánik, amely­ az oroszok betörése után támadt, elmúlik, Kassa remélhetőleg hamarosan visszanyeri majd rendes képét. — A horvát bán merénylői. Zágrábból jelen­tik: A Schaffer-ügyhöz utólag még egy sereg je­lentékeny tanúvallomást tesznek közzé, amely éles fényt vet ezen összeesküvés veszélyes voltára. Dr. Alexander ügyész Hercigont a vádlottnak sze­mére lobbantja, hogy egy bizonyos Arzenicscsel érintkezett Belgrádban,­ akiről tudta, hogy bom­bái vannak. A vádlott tagadni próbált, az ügyész azonban kijelentette, hogy tudomása van arról, hogy Arzenics Jaksicsnak egy bombát adott át,, amelylyel Jaksics Bécsbe és Budapestre utazott, hogy Tisza és Khuen-Héderváry ellen merényle­tet kövessen el. Vádlott tagad, d­e Jaksics Marian koronatanú meghazudtolta a vádlottat. Eleinte Jaksics is részes volt ebben az összeesküvésben, később azonban kivált abból és felderítette a tervnek minden részleteit. Jaksics a továbbiak­ban azt vallja, hogy Hercigonját egy év óta is­meri egy közös belgrádi út óta, ahol eleinte csak tréfásan beszéltek arról, hogy báró Skerleczet meg kellene ölni. Arzenics a szerb-török háború­ban komitácsivezér volt és Jaksicsnak egy bom­bát adott, amit ez Zágrábba vitt és megmutatott Hercigonjának. A tanú elmondta, hogy Buda­pestre utazott, hogy Tisza és Khuen ellen me­rényletet kövessen el, végre azonban meggondolta a dolgot és az Arzenicstől kapott bombát a Du­nába dobta. Budapestre való visszatérése után megszakította Hercigon­jával az érintkezést, mert eszelősnek tartotta és levélben meg is írta ezt neki. Az elnök elolvasta a levelet, amelyben töb­bek között ez áll: Tisza, Khuen és Ferenc Ferdinánd trónörö­kös gyűlöletesek előttünk és el kellene őket tenni az útból, de erre nem kellene a négy legjobb em­berünket feláldozni. Merényletekkel nem lehet semmit sem elérni. Ezt a levelet Gradulovics elektroteknikus inas adta át a rendőrségnek, ami­dőn észrevette, hogy merényletről van benne szó. Ezután Jaksics Pribicsevics Milán szerb örnagyjggal folytatott érintkezéséről vallott és elmondta, hogy Pribicsevics a horvát állapotok tarthatatlanságáról beszélt vele s azt mondta, hogy pár év alatt általá­nos háború lesz. A monarkiát minden oldalról meg fogják támadni. A szerbek bevonulnak Horvát­országba és Boszniába. A védőnek arra a kérdésére, hogy a Tisza elleni merényletet hol tervezték, azt felelte a tanu, Zágrábban, április havában, ő Buda­pestre utazott, hogy próbát tegyen és magával vitte a bombát és Hercigonja tudott erről. — Bevonult a külügyminiszter fia. Bécsből jelentik: Gróf Berchtold külügyminiszter fia, Lajos, önkéntesen jelentkezett újoncnak a 6. gyalogezred­hez. -- Gróf Andrássy Gyula előadása. Az Orszá­gos Ismeretterjesztő Társulat a Magyar Szent Ko­rona Országai Vöröskereszt Egyesülete lábadozó se­besülteket elhelyező bizottságának megbízásából e hónap 11-ikén, vasárnap délelőtt 11 órakor a régi képviselőház üléstermében (VIII., Főherceg Sándor­ utca 8. szám) nyilvános felolvasó-ülést rendez, me­lyen gróf Andrássy Gyula előadást fog tartani „A háború és a társadalom" címmel. — Amerika kormányozható léghajókat rendel. Kölnből jelentik: A „Kölnische Zei­tung" szerint az amerikai kormány három kormányozható léghajót rendelt meg; a nyil­vános aláírások eredményéhez képest további megrendelések is várhatók. -- Szerbek csábítgatták az amerikai horvá­tokat. Belovárról jelentik: Érdekes levelet írt Amerikából Bartolcsics Iván káplár, a belovári had­kiegészítő-parancsnoksághoz, amelyből kitűnik, ho­gyan igyekeztek az amerikai szerbek az ott élő horvátok között önkénteseket toborozni. „Azt ol­vasom az amerikai újságokban, — írja levelében, — hogy veszélyben a haza. Nem akartam ezt el­hinni, míg meg nem győződtem róla, hogy szerb emisszáriusok keresték fel a horvát kolóniákat és rá akarták bírni a horvátokat, hogy mint önkénte­sek menjenek Szerbiába. Az emisszáriusok azt ígér­ték a horvátoknak, hogy megtér­tik az útiköltséget. A horvátok azonban a szerb csábizgalásról hallani sem akartak és hazájukba igyekeztek visszatérni, de a hajózási társaságok nem vették fel őket." A levél igy végződik: Éljen őfelsége, éljenek édes testvéreink! — A segítő-akció. A fővárosban a mult hó­napban 26.260 család részesült a hadbavonultak hozzá­tartozóit megillető segélyben. Ezek 2.285.287 korona alami segélyt kaptak. Egyéb pénzsegélyt a hadbavonul­tak hozzátartozói 17.084 koronát kaptak a kerületi elöljáróság útján. A háború folytán szűkölködők közül 1552-en részesültek pénzsegélyben és pedig a főváros terhére kaptak 7934, a különféle jótékony egyesületek jóvoltából 2053 koronát, 137.990 ebédutalványt is ki­osztottak. — A Lipótvárosi Társaskör az V. kerületi Népház számára kétezer koronát adományozott. — Kedves és megható módon vették ki részüket az álta­lános jótékonyság akcióból a Lipót-körut 13. számú h­áz cselédei. Varrja Katica és Hős Nagy Mari szakács­nők kezdeményezésére valamennyien odaadták keres­ményüknek aránylag nagy részét és süteményt, húst vásároltak a sebesült katonák számára. Örömmel je­gyezzük fel e kicsiny, de jellemző esetet, a derék leá­nyok jószívű­ adománynál. — A cselédleány boszuja. Szabadkáról jelen­tik : A martonosi plébános elbocsátotta a szolgálat­ból Kenyeres Borbála nevű 18 éves cselédjét. A leány azt hitte, hogy Szalma Sándor, 11 éves fia, a plébános másik cselédje túrta ki helyéből és ezért elhatározta, hogy boszut áll a gyereken. Szerdán a plébános a fiút levelekkel a postára küldte. A lány megleste az utcán, kikapta a leveleket a kezéből és a Tisza felé futott. A gyerek utána. A folyó part­ján Kenyeres Borbála fölkapta a kis fiút és be­dobta a Tiszába. A kis fiú kiuszott, mire a leány megint visszadobta, de a fiú újra partra vergődött. Ekkor a kegyetlen cseléd a kimerült gyereket a füzesbe vonszolta és ott harminc késszúrással meg­ölte. Kenyeres Borbálát a csendőrök letartóztatták és a szabadkai ügyészség fogházába vitték. — Egy urileány tragédiája. Fiuméban — mint onnan jelentik — öngyilkos kísérletet kö­vetett el kedden egy fiumei vasúti tisztviselő hu­szonegyéves leánya; revolverrel hasbalőtte magát és életveszedelmesen megsebesült. Menyasszony volt, a vőlegénye, egy vasutas, bevonult Pólába a katonasághoz s igy az utóbbi időben csak levél útján érintkeztek. Valami differencia támadt kö­zöttük, ami annyira felizgatta az érzékeny lelkű leányt, hogy mindenáron el akart utazni Pólába. Szülei természetesen nem engedték el a vesze­delmes útra és ez vo­lt közvetlen oka végzetes tettének. Kedden délután elment a vasúti podgyászraktárba, vőlegénye hivatalos helyisé­gébe, ahol hosszabb ideig beszélgetett az ott szol­gálatot teljesítő hivatalnoknő barátnőjével. Be­szélgetés közben elkérte barátnőjétől vőlegényé­nek otthagyott revolverét, azután a fiókból ki­kereste a töltényeket és a revolvert megtöltötte. Barátnője ijedten kérte, hogy hagyja abba a ve­szedelmes játékot, mire ő kiszedte a töltényeket, egynek híjával, amelyet a revolverben hagyott s ezzel a golyóval lőtt magára. A kórházba szál­lították, ahol nyomban megoperálták. Állapota reménytelen, mert a golyó összeroncsolta belső részeit. Fiuméban nagy részvétet keltett a tra­gikus eset. — A­­világháború képes krónikája. Ezzel a címmel a Révai Testvérek kiadásában heti füzetek­ben új mű­ indul meg, melynek első füzete most hagyta el a sajtót. Az uj vállalat, mely Magyaror­szágon az első ilynemű munkát adja, a most folyó világháború történetét összefüggő előadásban, min­den adatnak és eseménynek hű ismertetésével, ké­pekkel illusztrálva dolgozza fel. Hetenként egy fü­zet jelenik meg, melynek ára 24 fillér.

Next