Pesti Napló, 1914. október (65. évfolyam, 242–272. szám)

1914-10-09 / 250. szám

Budapest, printA PESTI NAPLÓ Kárpátok vidékén állandóan előnyomulóban vannak. A magyar területre betört oroszokat visszaverik, nagy veszteségeket okozva nekik és a Przemysl erősség ellen intézett támadá­sok is kudarcot vallanak a védők bátorságá­val szemben. A védősereg kirohanásokat in­tézhetett az oroszok ellen, az ellenséges had­sorokat visszaszoríthatták és számos foglyot ejthettek. Az osztrák-magyar csapatok min­denütt egyenlő áldozatkészséggel és határo­zottsággal küzdenek, úgy hogy a harci kedv­nek végü­l is meg lesz a megfelelő sikere. Bukarest, október 8. Idevaló katonai körökben az oroszoknak a Kárpátokban és Przemysl ostrománál szen­vedett nagy veszteségeiről megbízható helyről eredő információk alapján számokat is tud­nak. Przemysl ostrománál — orosz forrásból származó információ szerint — a várat körül­záró sereg kedden nagy rohamot intézett a vár külső sáncai ellen. Az ostromló sereg eljutott egészen a sáncokat védő drótkerítésekig és ár­kokig, itt azonban az ágyuk tüzébe került és a sáncoknak aláaknázott része felrobbant. Az oroszok irtózatos veszteséget szenvedtek s hir­telen visszavonulásra kényzerültek. Vertesé­güket negyvenezer emberre becsülik. Német katonák nem vettek részt a kárpáti harcokban Illetékes helyen annak kijelentésére ad­tak felhatalmazást, hogy sem Máramarosszige­­­­ten, sem másutt az ország területén az oros­­ III. Huszt Pontosan indul a vonat Királyházáról, hárman vagyunk rajta, dr. Strasser, a Pester Lloyd munkatársa, Dénes Sándor, a Szamos szerkesztője és élt. ' Nyolc'killom­éternyire Huszt előtt megállt a vonat nyilt pályán. Nem me­gyünk tovább/ Tessék gyalog menni. Hajnal van és hideg. Gyalog megyünk. Két csendőr jön velünk. A huszti vasúti állomást másfél óra alatt érjük el. Mindenütt katona, előttünk ka­tona, mögöttünk katona. Népfölkelők, lengyel vadászok, trón, fuvarok, légió, autók. Senki nem mondja, de érzem, hogy itt a főhadiszál­lás. Amott egy parancsőrtiszt autóban rende­leteket ad egy hadnagynak, emitt egy lengyel tiszt élelmiszert rekvirál,­­ másutt egy ma­gyar hadnagy a fuvarosával veszekedik. A vá­ros csupa sár, csupa kátyú. Egy népfölkelő hadnagy ismer minket. Beajánl a parancsőrtisztnek, hátha elmehe­tünk a tűzvonalba ... — Ja, ja! Ich bin zufrieden. Nur! . .. Kiderül, hogy ehhez nincs jogunk. Majd elintézzük bent a városban. Ott van Nyegre főispán. A népfölkelő hadnagy pártfogásába vesz minket, kocsijába ültet és nekihajtatunk a városnak. Katona, mindenütt katona. Nép­fölkelők, lengyel lövészek, népfölkelők, len­gyelek ... A reguláris sereg Técső irányában épp ma vette fel a harcot. A győzelem biztos! Nevetséges csak kételkedni is benne. A piac­térre érünk. Katonák, szekerek, trén, kenyeres kocsik, manipuláns altisztek satöbbi. A tiszti étkezde előtt egy pesti ismerősöm. Népf­ölkelő hadnagy ott fent állt a szorosnál és itt min­denki arról beszél, hogy nagyszerű szolgálato­kat tett Beregben. Hadnagy, de zászlóalj­parancsnok és itt elsőrendű tekintélye van. Benne ujabb pártfogónk akad. Csakhamar Nyegre főispánnál vagyunk, aki új hírekkel szolgál a harcmezőről. Minden nagyszerűen megy. Talán még ma, vagy legkésőbb holnap Szín ten vagyur'n. Itt már azt is megtudjuk, hogy szándékkal engedtük be a szorosokon az oroszt. Csak így van módunkban megnyomo­rítani őket. Bejutunk a katonai parancsnokhoz. Csupa finom udvariasság! Hogy a csatatérre menjünk? ... Nehezen fog menni a dolog. Esetleg ... talán ... egyelőre várjunk türe­lemmel. Majd értesíteni fog ... A tiszti étkezdében ebédelünk Szállásunk nincs, lakosság alig van. Népfölkelő tiszt bará­taink gondoskodnak rólunk. •­­ A harctéri helyzet ebben a pillanatban változó: itt vagyunk, ott vagyunk, de min­denütt szorítjuk vissza az ellenséget. Hallom, hogy Taracköznél már visszavertük az oroszt. Ezt azt jelentené, hogy este Szigeten leszünk. Az ökörmezei zsidó pap érkezett ide, aki háromnapos kozák uralmat élt végig. Felkere­sem: szókkal folytatott harcokban egyetlenegy né­met katona sem vett részt. A szerb-montenegrói harctérről Csapataink bekerítették a montenegróiakat Mostar, október 8. A montenegrói határ legexponáltabb pont­ján fekvő határállomásunkról közel tíz napja négy hegyi dandárunk indult el Montenegróba, hogy azt a katonaságot, ami felett Montenegró még rendelkezik, teljesen szétszórja. Seregünk előnyomulásáról ma érkezett ide az első hír. A határ közvetlen közelében jól megerősített pozícióban körülbelül 8000 montenegrói fog­lalt állást. Ezt a sereget sikerült teljesen be­keríteni s most heves összeütközések folynak, de a montenegróiak végleges megtörése itt már csak napok kérdése. Hir szerint az ország bel­sejében a montenegrói sereg még mintegy 10—12.000 főnyi. A bandák betörése Bosz­niába egy idő óta megszűnt. Ennek egyszerű oka, hogy katonáink és csendőrségünk a szep­tember közepén betört bandáktól már meg­tisztította Boszniát. A fogságba került monte­negróiak panaszkodnak, hogy a határ mentén küzdő csapatokat Montenegróból nem látják el élelemmel s igy a rablásra utalt katonaság között az élelmiszerek elmaradása miatt nagy az elégedetlenség. IV. Az ökörmezei rabbi Fehér kaftán van rajta, kék csikókkal; a fején rókaprémes sapka,­­ fehér selyem­bugyogó a kaftán alatt és fehér harisnya a lábán a félcipő felett. A fia is jelen van, lila­szinű selyem­kaftánban. Amit a rabbi mesél, talán kevésbé érde­kes, mint a színes környezet, melyben van. És mesél: — Mindenki megszökött a faluból a múlt hétfőn, csak a rutének maradtak. Hétfő este beállított a faluba két kozák. A rabbi gyalog indult tíz tagú családjával neki az éjszaká­nak. A kozákok útját állották. Megmotozták őket és visszakergették a faluba. Egyébként egyikőjü­ket sem bántották. Kedden nagy ko­zákcsapat szállta meg a falut, nem raboltak, csak élelmet szereztek be. Ott ültek a laká­sokban kedden és szerdán. Szerdán jöttek a mieink, a kozákok a falu mögé vonultak, mire megkezdődött a lövöldözés. A mieink a faluról túl, az oroszok a falun innen lövöl­döztek. Másnap reggelig folyt a csata. Ekkor az oroszok elvonultak. Végleg el... A lövöldö­zések a falunak nem sokat ártottak, az adó­hivatal falát érte két puskalövés és egy sze­­­rencsétlen kovácsembert talált a golyó. Meg­halt. Nagyon sok kozák pusztult el. A mi ka­tonáink a hegyeken túl kergették az ellensé­get, egész a határig. Bródy Miksa: A szerbek pusztulása Pécs, október 8 . Egy pécsi család érdekes tábori levelet kapott a déli harctéren küzdő hozzátartozójától. A levélből kitűnik, hogy a súlyosan megvert szerb hadsereg teljes összeomlás előtt áll. A levél a pécsi honvédgyalogosok operációiról beszél. Részletesen elmondja az ezred bravúrjait és leírja azt a szakadékos, nehéz, helyivel-közzel szinte megjárhatatlannak látszó utas, amelyet ka­tonáink az ellenséggel való folytonos élet-halál viaskodás közben diadalmasan tettek meg. Amikor az egyik különösen heves ütközet után csapataink lepihentek, kora hajnalban két teljesen lerongyoló­dott szerb tüzér érkezett közéjük. Egy-egy háti­zsá­kot hoztak magukkal, benne szerb ágyúik „Ver­schlussja". A szerb katonák, akiket az éhség és a nyomor szinte emberi mivoltukból kivetkeztetett már, megvallották, hogy nem akarnak, nem is tud­nak tovább harcolni és arra kérték a magyar ka­tonákat, hogy fogják őket el. A két éhes dezentort a többi, a harcmezőn elfogott szerb fogoly közé vitték és ott enni adtak nekik. Megköszönték a ma­gyar katonák jóságát és elmondták, hogy az egész szerb hadsereg erejének végén van. Éhség és beteg­ség megtizedeli a vert sereget. Szerbek a görögök ellen Szófia, október & A Nisben megjelenő szerb lapok egyértelműen megállapítják, hogy Szerbia most már­ egészen ma­flára maradt, Pasics könyörgése a görög kormány­nál épp úgy süket fülekre talált, mint Szaszonov intervenciója az oroszországi görög köveinél. Pa­sicsnak az a kétségbeesett kísérlete, hogy a görögök katonai segítséget küldjenek Szerbiának, végleges kudarcot vallott, mert a görög kormány egy szál katonai segítséget sem adhat Szerbiának. A Nisben megjelenő Narodni List perfidiánat bélyegzi a gö­rögök visszautasító eljárását s a többi között ezt írja: • imr Mint ahogy a rókából sohasem lesz nyúl, éppen ugy nem lesz soha a cigányból sem igazi úr. A görögök most végképpen kimutatták a foguk fehérét. Ismét beigazolódott, hogy ez a cigány náció csak a saját érdekeit nézi és lesi, hogy honnan lehet valamilyen haszna. Ha ér­dekei úgy kívánják, saját testvérét is eladja egy dinárért. Valóságos perfidia az, amit most a gö­rögök velü­nk szemben elkövetnek. Ahelyett, hogy segítségünkre jönnének, mélyen begubóznak és hizlalják potrohos hasukat. De nagyon is készsé­gesek lettek volna ezek a fekete cigányok, ha Oroszország karja ide is elérhetett volna. Eddig csak úgy hemzsegett a kis félszigetország a sok russzofiltól, ma meg olyan csendesek ezek a nagyszájú bandavezérek, hogy még a lélekzetüket sem lehet hallani. Talán attól félnek, hogy Tö­­rökország beléjük fojtja a szót!... Dibrát kiürítették a szerbek Szófia, október 8. A Macedóniában levő felkelők Hasszan bég vezetése alatt állanak. Különösen heves harcok voltak Dibránál. A szerb csapatokat a felkelők megverték, úgy, hogy a szerbeknek ki kellett üríteniök a várost. A szerbek rabolnak Grác, október 8. Az osztrák-magyar hadsereg egyik sebesült tisztje beszéli. A Drina melletti ütközetben lövés ért a bal térdemen és sebesülten egy magaslat­ról lezuhantam. Lent egy szerb kémőrjárat akadt rám, amely minden értékesebb dol­gomat, a tábori messzelátómat, revolvere­met és a térképtartómat elrabolta. Biztosra vettem, hogy fogságba kerülök, de a szer­bek, úgy látszik, csak rabolni akartak, mert azután elvonultak anélkül, hogy velem tö­rődtek volna. Másnap reggel egy gyalogez­red járőrei biztonságba helyeztek. Putnik utóda Szaloniki, október 8. Putnik vajda helyébe, aki a balkáni háborúban nagyon kitüntette magát. Pavlovics vezérkari ez­­­redest bízták meg a vezérkari főnök teendőinek végzésével, mert Putnik vajda folytonos betegeske­dése miatt nem tudja fontos munkakörét ellátni. Azt hiszik, hogy vagy Pavlovics vezérkari ezredest.

Next