Pesti Napló, 1914. október (65. évfolyam, 242–272. szám)
1914-10-10 / 251. szám
Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ 1914. október 11. (252. szám.) 3 A cár átveszi az orosz seregek fővezérletét Brest-Litowskban a főhadiszállása Basel, október 9. Francia lapok jelentik, hogy a cár Brest-Litowskba érkezett Pétervár, október 9. (Rómán át érkezett.) A pétervári távirati ügynökség október 5-én reggel a következő hivatalos kommünikét adta ki: A cár október 4-én elutazott a harctérre. A cár átveszi az orosz csapatok fővezérletét és főhadiszállását Brest-Litowskban helyezi el. Szárnysegédje Luchomlinov hadügyminiszter lesz. Nikolajevics Nikolaj nagyherceg az északi seregek parancsnokságát vette át. Tisza a német szövetségesekről A nemzeti munkapárt közhelyiségében gróf Tisza István miniszterelnök, akihez a német csapatokra vonatkozó ellentmondó hírlapi jelentések tárgyában kérdéseket intéztek, felvilágosításul körülbelül a következőket mondotta: — Mindig jól mulattam azokon a híreken, amelyek hol a kass voderbergi vasúton, hol Galíciában, hol pláne Mármarosban akartak német katonákat látni. Mi Németországgal teljes szolidaritásban, hátunkat összevetve, vívjuk meg a reánk kényszerített nagy létküzdelmet. Ebben a küzdelemben segítjük egymást erőink teljes megfeszítésével és az elmaradhatatlan győzelem befejezéséig híven kitartunk egymás mellett. Németország a francia harctéren egyesült ellenséges koalíció legyőzése mellett mind nagyobb katonai erőt tud az orosz harctérre is áttolni. Ezzel a csodálatraméltó katonai erővel egybeforrva vívja hadseregünk hősi harcát a Visztula mentén.. Egyesült erőfeszítésünk fogja ott az orosz fősereget legyőzni. Annak a nagy sztratégiai hadállásnak, amelyből ott a döntő küzdelmet felvesszük, természetszerűleg a német sereg a balszárnyát alkotja, mi pedig a jobb szárnyat. Így verekszünk, rendületlenül bizva egymásban, kiki a maga helyén és a német szövetségeseknek eléggé meg nem becsülhető segítsége így érvényesül, nem pedig azon a némelyek által elképzelő módon, minthogyha egyes német segélycsapatok jönnének a mi Galíciában vagy a kárpáti szorosokban küzdő csapattesteink megerősítésére. A galiciai harcok hatása Szentpéterváron Róma, október 9. A Giornale d'Italia pétervári táviratot közöl, amely arról szól, hogy „a galiciai harcokról érkező tudósításokat az orosz fővárosban elég nyugodtan fogadták". Magukat a híreket, amelyeket nyugodtan fogadtak a péterváriak, nem közli a pétervári távirat, de ha tekintetbe vesszük, hogy nem a jó híreknél szokás a nyugodt fogadtatást kiemelni, úgy reánk nézve biztató jelnek kell tekinteni az említett pétervári táviratot is. Ugyanez a tudósítás megemlíti azt is, hogy Krakó vidékén oly nagy csata készül, amely döntő lesz a háború sorsára nézve. Oroszország az utolsó csepp vérig Krakó, október 9. A varsói lapok azt jelentették, hogy Oroszország még ötmillió katonát fog mozgósítani. A kormány ráparancsolt az újságokra, hogy ezt a hírt közöljék, noha Varsóban ezt mindenki csak hangulatcsinálásnak tartja. Bukovinában az oroszok soroztak Bécs, október 9. Csernovicból Románián át ideérkezett menekülők előadása szerint az oroszok ott a 18—30 éves magyar és osztrák állampolgárokat besorozták az orosz hadseregbe és feleskették a cárra. Katonai kiképzés céljából ezeket az újoncokat Kiev környékére viszik. Ujabb pogrosa Oroszországiban Kopenhága, október 9. Pétervárról érkezett orosz alattvalók személyes tapasztalat alapján és orosz vidéki városokból érkezett levelek nyomán az oroszországi zsidók újabb üldöztetéséről számolnak be. Besszarábiában pogromokat rendeztek, amelyekről a helyi hírlapoknak semmit sem szabad közölniök. Vilnában százötvennél több zsidót letartóztattak, mertllátólag Németország mellett tüntettek. A szerb-montenegrói A szerbiai harcok Eszék, október 9. A szerb határról érkező tudósítások szerint Szerbia belsejében Krupanja Losnicától délkeletre a legnagyobb hevességgel folynak még a harcok. A szerb hadvezetőség kísérletei, amelyekkel offenzívát igyekezett támasztani, az osztrák-magyar hadsereg támadásaival szemben teljesen sikertelenek maradtak. Az osztrák-magyar csapatoknak, úgy látszik, sikerült a még rendelkezésre álló szerb haderők „figyelmét felhívni", legalább is erre mutat az a körülmény, hogy a legutolsó napokban a szerb hadsereg friss csapatokkal erősítette meg magát. A szerb csapatok tagadhatatlan bátorsága ellenére sem sikerült a mieinktől megszállott, stratégiai szempontból rendkívül kedvező pozíciókat visszavenni; hadseregünk a szerbek számos rohamát véresen verte vissza. Az utolsó napokban megújult heves harcok alatt a szerbek rendkívül súlyos veszteségeket szenvedtek, tisztikaruk és legénységük javarésze elesett, rengeteg foglyotés hadianyagot veszítettek el. A foglyok elbeszélései szerint a szerb hadsereg állapota állandóan igen kedvezőtlen, a csapatok szellemében a demoralizáció jeleit kétségtelenül fel lehet ismerni. A szerbek ezekben a harcokban is féktelen ellenfeleknek bizonyulnak, mert embertelen bánásmódjuk és kegyetlenségeik egyenesen példátlanok. Az idő néhány nap óta állandóan kedvezőtlen, a szerb harctéren nagyon hideg van. Csapataink hangulata és egészségi állapota kedvező. Szerbia pusztulása Nagyvárad, október 9. Bulgárián és Románián keresztül állandóan érkeznek hírek arról, hogy Szerbia a végromlás előtt áll, éhínség dúl az országban, a sebesülteket orvosok hijján ápolni sem tudják, általában teljes anarchia ütötte fel a fejét az ostromlott országban. A rövid hivatalos jelentésekhez hadd kapcsolódjék most egy Nisből menekült nagyváradi magyar ember elbeszélése, amely részleteiben is elmondja azokat az elszomorító jelenségeket, amelyek Szerbiát a végső pusztulás felé sodorják. Szerbia romlásáról elijesztő képet fest Hanz Vilmos könyvkereskedősegéd, aki négy nappal ezelőtt hagyta el a feldúlt országot és Bulgárián, Románián keresztül nagy viszontagságok között Nagyváradra érkezett. Hanz évekkel ezelőtt ment ki Nisbe, ahol Lugarits Stjepan üzletében kapott alkalmazást. Intelligens ember, aki jó szemmel látott meg mindent. Július 28-án jelent meg a mozgósítási plakát Nisben, — beszéli Hanz Vilmos, — s az emberek megdöbbenve látták, hogy a katonapárt csakugyan belesodorta a népet az őrületbe, háborúba kezdtek a hatalmas monarchiával. Az asszonyok fejüket csóválva sírtak. A férfiak még valahogyan belenyugodtak a svába elleni háborúba, mert minden reménykedésük az volt, hogy az oroszok segítséget fognak küldeni nekik. Gyorsan ment minden. A tartalékosokat ellátták fegyverrel és vitték a Száva partjára. A monarchia még el sem küldte hadüzenetét és a Nisben megjelenő lapok már öles betűkkel, dicsőítő cikkekben hirdették, hogy Zimony elesett és a szerb sereg feltartóztatlanul vonul Szabadka, illetve Szeged felé. Sok képtelenséget írtak össze. Megírták, hogy őfelsége súlyosan megbetegedett, a horvátok, oláhok, szerbek és rutének fellázadtak és pusztítják a városokat. Legtöbbet az álgyőzelmekről írtak. Szinte humoros volt, amilyen komolysággal jár evetek a harctérről A Pesti Napló kiküldött haditudósítójától Élet a főhadiszálláson Hadisajtószállás, okt. 9. (Érkezett este 10 órakor.) Az egyik galiciai város olyan, mint a másik, ez is, ahol most járok: főhadiszállásunk második székhelye. Csurog az eső. Az egyetlen rendes úton, a főutcán autók kergetik egymást, többnyire H betűvel jelzett magyar gépek. A hotelek és kávéházak zsúfolva lisztekkel. Minden középület csakis katonai célt szolgál. Rendkívül nagy a mozgalmasság , és mégis végtelen nyugalom látszik, mintha a háború valami más földrészen folynék. Egy autón fiatal főhadnagy robog elő. Elegáns szőke férfi. Azt mondják, legjobb pilótánk. Most indul a körülzárt Przemyslbe. Megállítja egyik ismerőse — vezérkari tiszt. — Also morgen Abend in Kaffel — megállapodnak a randevúban, mintha csak egyszerű kirándulásra indulna a fiatal tiszt. Ebédidő... A főhadiszállás középponti épülete előtt állok. Lengyel gimnázium volt. Most az udvarán iskolapadokban diákok helyett dragonyosok ülnek és pörköltet esznek jóizűen. A gimnázium előtt széles park ... Négy német tábornok sétál ott és pálcájukkal verik a száraz faágakat. Nyugodtan mondja az egyik: — Antwerpen wird in diesen Woche erledigt. — Szóval az erős belga város nem sokáig marad az entense csapatok kezében ... Magas szekér gördül a ház elé. Rajta igen elegáns emberek. Aztán egyszerű sáros hadiautón trónörökösünk érkezik. Utoljára Hetzendorfban láttam. Közvetlen szívélyességgel, mosolygó arccal, a régi kedves módon fogadja a tisztelgéseket. Károly Ferenc József főherceg minden reggel más frontot keres föl. A hadsereg rajong érte, a magyarok éljennel fogadják. A legénységgel is igen gyakran beszélget. Egész külseje bizalmat és kitartást sugárzó. Délután ... Hötzendorfi Konrád a helyettesével, Höferrel — akinek fontos értesítéseit otthon oly nagy és mélységes érdeklődéssel várják — épp velem szemben jönnek. A komoly ősz férfi karján fekete szalag, hős fiát gyászolja. Keményen lép. Markáns homloka az erős gondolkodót jellemzi; mozdulatai energikusak; olyan jelenség, aki a jelenlétével megnyugtat, akinek fölényes és befolyásolhatatlan intézkedéseiben igazán hinni lehet Csöndesen beszélget Hoferrel. Ez magasabb, daliás, pirospozsgás arcú, választékos férfi. Sokáig elnéztem őket, akiknek kezében a jövőnk, a sorsunk, az életünk. Bementek a cukrázdába és ott külön teremben kávéztak. A főutcán korzó tarkállik. Karcsú lengyel nők, ruganyosan járó tisztek, forgalmas üzletek, pezsgő élet, világvárosi forgalom. A boltokban különösen sok téli bundát és csizmát adnak el. Sokféle áru, mint például csokoládé vagy gyertya, már egyáltalán nem kapható. Most hosszú csapatban magyar bakák vonulnak el a sáros úton. Könnyen sebesültek, már gyógyultan mennek vissza a harctérre. Az egészben reményteljes hangulatot kitűnő hírek fokozzák. Nem csorbítja ezt az sem, hogy megint zuhog az eső. Elhal a szó-Katonáinkra gondolunk. Éjszaka. .. Még világosak a középponti épület ablakai. Csak egy traktus sötét, a Hötzendorfi Konrádé. Azt mondják, lepihent néhány órára. Lábujjhegyen megyek, föl ne ébresszem. Az álma legyen nyugodt, frissre edző. hu Lázár Jondos