Pesti Napló, 1914. október (65. évfolyam, 242–272. szám)

1914-10-11 / 252. szám

Budapest, vasárnap­PESTI NAPLÓ 1 914. október 11 (252. szám.) 7 . idején, mindenesetre azonban tény, hogy ma az üt­közetek Franciaország leggazdagabb, ipar és ke­reskedelmi gócpontjaihoz közel játszódnak le, me­lyek valószínűleg Soissins és Rheims sorsára fog­nak jutni. Dreyfus megsebesült Róma, október 10. Párisból jelentik, hogy Dreyfus ezredes a legutóbbi harcokban szintén súlyosan meg­sebesült. Angol humor Jüftttichet, Namurt, Antwerpent, Maubeuget vissza kell szerezni London, október 10. A Morningpost tegnapi vezércikkében a követ­kezőket írta: Minthogy a németek óriási tömegek­kel kezdték meg a harcot, az első időben előnyöket szereztek, amelyeknek ellensúlyozása a szövetsége­seknek óriási erőfeszítésébe és sok emberébe fog kerülni. Lütticht, Namurt, Antwerpent és Maubeu­get, valamennyit vissza kell szerezni. Amíg ezt nem lehet megkísérelni, addig a német hadsereget vissza kell szorítani. Ezeket a csapásokat el lehetett volna kerülni, ha a szövetségesek nagyobb csapattöme­gekkel kezdhették volna a háborút. Az az erő, amely Belgiumnak és a francia határnak megvédé­séhez elég lett volna, nem lesz alkalmas a néme­teknek az általuk megszállott területekről való ki­szorítására, úgy, hogy a késedelem nagyobb erőfe­szítést, nagyobb veszteségeket és nagyobb áldozato­kat fog igényelni, mint amennyire több óvatosság mellett szükség lett volna. A Morningpost egy haditudósítója a következő­ket írja: Egy fiatal angol katonától hallottam, hogy azt mesélték nekik, hogy a németek nem tudnak harcolni, pedig szavamra — úgy m­ond a katona — az aisnei csatában úgy harcoltak, mint démonok. Az ellenség hangulata általában nem rossz. Gyalog­ságát lövészsáncaikban énekelni halljuk. A Morningpost katonai tudósítója így ír: Hogy hol veszik a németek azokat a csapatokat, hogy arcvonalukat annyira kiszélesíthetik, miközben a Maastól keletre ellentámadásokat intéznek, az olyan titok, amely e pillanatban meg nem oldható. Természetszerű, hogy Németország katonai ereje még mindig nincsen teljesen felfejlődve. .A kikép­zett csapatok első és második osztálya és a népföl­kelők mögött még mintegy 100.000 félig kiképzett és 5 millió ki nem képzett emberük van, akik szükség esetén hadkötelesek. Adakozzunk a Magyar Vörös Kereszt egyletnek Guerilla-harcok tüzében Metz, október elején. A mi embereink, öreg népfölkelők, három nap óta egy nehéz végezi részletet ostromoltak. Elérkezik az este, a tiszteknek nagy cso­portja a három küzdő napnak eredményét vizs­gálgatja. A hadosztály-orvos csodálkozva említi az idősebb évjáratúak cselekvő­képességét. Egy vezérkari tiszt csillogó szemmel hallgatja ezt és hozzáfűzi: Igen, nagyszerű vén fiuk. * Az egyik faluból a visszamaradt franciák, akiket a lakosság elrejtett, lövöldöztek. Épp akkor érkezü­nk a faluba, amikor a tüzelés folyik, s végig éljük az árulás érzését, amely elfogja a csa­patot, amikor minden zárt ablak mögött ellensé­get sejt. — Kinyitni az ablakot! — hangzik föl s ahol a lakó nem engedelmeskedik, oda rögtön lesüvítenek a golyók. Egy robbanás, — egy pionír kézigránátot dobott a szobába. A háztetők ropog­tak a Süvítő golyóktól, mintha jégeső tombolna, mindenki visszafordult, hogy összegyülekezzenek , fedezet alatt vonulhassanak el. Egy vezérkari kapitány, akivel utazunk, a­­ szomszéd faluból népfölkelőket hoz, hogy az­­eletet ezekkel hajtsák végre. A népfölkelők örül­tek, a faluban úgy is túljártak az eszükön. Ami­kor azonban bevonulnak, úgy néznek ki, mint a sélányok. Valamennyi felső-bajororszászi paraszt, akik bár szívesen verekednek, de alapjában véve jóindulatú legények és nem szívesen játszák a hóhér szerepét. Csak a parancsra fognak hozzá s nem nagy kedvvel, visszatartva teljesítik köteles­ségüket: végrehajtják az ítéletet. * Egy árulót végeztek ki, egy ifjú franciát, valami tornaegyesület tagjai közül, akik kék—­ fehér—piros színekkel díszítik magukat, szegény fiatal fickók, akik vakságukban hősök akarnak lenni. Egy német csapat erdei úton halad, ahol egy fiatalembertől azt kérdik, várjon látott-e fran­ciákat. — Nem! — válaszolja. ötven lépés után már tüzelnek a golyók a fákról. Egy megsebesült altiszt elfogja a fiatal árulót s franciául kérdi tőle: — Tudta ön, hogy az erdőben franciák van­nak ? — Igen ! — válaszolja kemény hangon. Tehát azt akarta, hogy a német katonák az el­lenség fegyverébe rohanjanak, azt akarta, hogy meghaljanak. Semmi válasz. Kemény lépésekkel megy a táviró-póznához, amely zöldelő szőlő­serjék között áll, ott büszke, gőgös arckifejezéssel fogadja a „salve"-et. Kár volt a fölöslegesen elpocsékolt bátorságért. * Éjszaka van. Előttünk lángol egy falu. Az utiárkokban feküsznek a bátrak, akik már tizen­nyolc óra óta harcolnak. Éheznek, mert az út bi­zonytalansága miatt nem szállíthatták ide készletü­ket. Bárányok szaladnak ide-oda, senki sem törő­dik ezekkel, még akkor sem, amikor a pecsenyére figyelmeztetik őket, amelyet most oly könnyen meg-­ szerezhetnének. Csak akkor élnek az alkalommal, amikor egy hadnagy ezt vezényli : — Mészárost ide ! Oly mélyen gyökerezik embereinkben a tu­lajdonnak fogalma, hogy még a harc után is in­' kább éheznek, de a máséhoz nem nyúlnak. * A tisztikarnak különös ismertetőjele, hogy visszatartja magát az alkohol élvezetétől. Negyedli­ter bor az ebédhez , már ezt iszákosságnak tekin­tik. A legénység is féken tartja magát. Egyet sem láttam, aki többet ivott volna a kelleténél. Ezzel szemben a franciák éppen egy nemrég elfoglalt faluban egész nap a korcsmában dőzsöl­tek és csapatszámra hoztak magukkal nőszemé­lyeket. Általában igyekeznek a háborút a maguk szá­mára minél kényelmesebbé tenni. A lövészárkok­ban párnás székeket találtak a kényelmesebb ülés­hez. Élelmiszerekkel jól el vannak látva, de cipők-­­kel és ruházattal már kevésbbé. Kezdetben féltek a fogságtól. Egy fiatal huszár bőgött mint egy gyerek, mert valaki tréfából azt mondta neki, hogy először is a szemeit fogják ki­szúrni. Embereink megnyugtatták és megvigasztal­ták, hogy majd jól fog étkezhetni. Ez aztán hamar megnyugtatta, a gémet-orosz háború Hogy utazott a cár a harctérre? Kopenhága, október 10. A cár utazási terve a legnagyobb titokban ké­szült és a cár anélkül hagyta el Carskoje-Szelót, hogy távozásáról valakinek is tudomása lett volna. Még az elutazása előtti napon több vagyon szent­képet küldött a harctérre, hogy a katonák között szétosszák azokat. A grémei-aggel háború Lloyd George ámításai Berlin, október 10. Londonból e hónap 9-ikétől Krisztiánián át a „Berliner Tageblatt" a következő táviratot kapta. Lloyd George tegnap beszédében megjó­solta, hogy az angol kereskedelem most párat­lan nekilendülésnek indul, minthogy a kül­földnek óriási szükséglete van olyan cikkek­ben, amelyek sehol másutt nem kaphatók. Mennél tovább halad a háború, annál nagyobb mértékben fognak szaporodni az angol iparral szemben támasztott követelések. Bizonyos iparágakban nemcsak minden munkás szá­mára lesz elegendő dolog, hanem még túlórá­kat is kell bevezetni. A gyapotipar az egyetlen, amely a háború miatt komolyan károsodik. Ennélfogva a közmunka miniszter a munká­sok képviselőivel meg fogja beszélni azokat az intézkedéseket, amelyekkel ennek az iparnak súlyos helyzetén segíteni lehet. Az angol gyapot­ipar pusztulása London, október 10. (Berlinen át) A „Times" jelenti, hogy Sir Charles Mi­cara a gyapotipar érdekében Londonban tar­tózkodik. Angliának egyik iparága sem szen­vedett annyit a háború folytán, mint a gya­potipar. Lancashiereben sok gyár beszüntette üzemét. Ha a kormány nem segít, úgy néhány héten belül minden ipar kénytelen lesz üze­mét beszüntetni. A manchesteri „Evening News" közli, hogy a gyapjúszövő ipartestület munkanélküli tagjainak hetenként 15.000 font sterlinget fizet ki. Az ipartestület titkára azt javasolja, hogy szerezzék be a gyapotot köz­vetlenül Amerika déli államaiból a Liverpooli gyapotcégek közbeeső kereskedelmének ki­kapcsolásával. Anglia egész gyapotipara pang,, mert néhány liverpooli spekuláns óriási new­yorki gyapotspekulációja nem sikerült. A düsszeldorfi léghajócsarnok bombázása a levegőbe! Berlin, október 10. A „Rheinisch Westphalische Zeitung" jelenti Essenből. A düsseldorfi léghajócsarnokra bombát dobó angol aviatikust már messziről látták és a léghajó­csarnokból shrapnel- és fegyvertü­zelés alá fogták. Az új léghajócsarnok közelében hirtelen esni kez­dett az aeroplán, úgy, hogy azt hitték, hogy a golyó találta. Nyilván azonban csak azt célozta, hogy ily módon kikerüljön az erős tüzelésből és jobb cél­­pontból dobhassa a bombát. A bomba a léghajó­csarnokot körülbelül középen találta. A robbanást óriási lángnyelv követte és mintegy tíz percig erős füstoszlop szállt fel. Kívülről a robbanásból semmi sem látszik. Azt hiszik, hogy a bombadobás árulás következménye, mert az aviatikusnak tudnia kel­lett, hogy három nap óta egy Zeppelin van a lég­hajócsarnokban. Szavahihető információ szerint a Zeppelin nem volt gázzal megtöltve. Világok harca A Balkán A román hadsereg demobilizálása Bukarest, október 10. Az Agence Roumaine közli a miniszter­tanácsból kifolyólag kiadott kormányrendelet szövegét a román hadsereg demobilizációjáról. A rendelet tudatja valamennyi hadtestparancs­noksággal és városi hatósággal, hogy az össz­pontosított csapatok demobilizálása október 8-án megindítandó. És­pedig először az összes csapatoktól haza kell bocsátani az őszi mezei­ munkák végzésére a tartalékosokat, azután ál­talában azokat, akik már 30 napot szolgáltak. Miután pedig a román állam magát semleges­ségre határozta el, semlegességének esetleg fegyverrel is leendő megvédése miatt szükség van arra, hogy fegyveres ereje a szükséghez képest gyorsan mozgósítható legyen. Ezért a demobilizált csapatok parancsnokainak uta­sítással kell ellátni a hazabocsátott katonákat, hogy maradjanak az európai háború tartama alatt készenlétben, hogy estleges újabb behí­vásra három nap alatt bevonulhassanak.

Next