Pesti Napló, 1914. október (65. évfolyam, 242–272. szám)
1914-10-11 / 252. szám
Budapest, vasárnapPESTI NAPLÓ 1 914. október 11 (252. szám.) 7 . idején, mindenesetre azonban tény, hogy ma az ütközetek Franciaország leggazdagabb, ipar és kereskedelmi gócpontjaihoz közel játszódnak le, melyek valószínűleg Soissins és Rheims sorsára fognak jutni. Dreyfus megsebesült Róma, október 10. Párisból jelentik, hogy Dreyfus ezredes a legutóbbi harcokban szintén súlyosan megsebesült. Angol humor Jüftttichet, Namurt, Antwerpent, Maubeuget vissza kell szerezni London, október 10. A Morningpost tegnapi vezércikkében a következőket írta: Minthogy a németek óriási tömegekkel kezdték meg a harcot, az első időben előnyöket szereztek, amelyeknek ellensúlyozása a szövetségeseknek óriási erőfeszítésébe és sok emberébe fog kerülni. Lütticht, Namurt, Antwerpent és Maubeuget, valamennyit vissza kell szerezni. Amíg ezt nem lehet megkísérelni, addig a német hadsereget vissza kell szorítani. Ezeket a csapásokat el lehetett volna kerülni, ha a szövetségesek nagyobb csapattömegekkel kezdhették volna a háborút. Az az erő, amely Belgiumnak és a francia határnak megvédéséhez elég lett volna, nem lesz alkalmas a németeknek az általuk megszállott területekről való kiszorítására, úgy, hogy a késedelem nagyobb erőfeszítést, nagyobb veszteségeket és nagyobb áldozatokat fog igényelni, mint amennyire több óvatosság mellett szükség lett volna. A Morningpost egy haditudósítója a következőket írja: Egy fiatal angol katonától hallottam, hogy azt mesélték nekik, hogy a németek nem tudnak harcolni, pedig szavamra — úgy mond a katona — az aisnei csatában úgy harcoltak, mint démonok. Az ellenség hangulata általában nem rossz. Gyalogságát lövészsáncaikban énekelni halljuk. A Morningpost katonai tudósítója így ír: Hogy hol veszik a németek azokat a csapatokat, hogy arcvonalukat annyira kiszélesíthetik, miközben a Maastól keletre ellentámadásokat intéznek, az olyan titok, amely e pillanatban meg nem oldható. Természetszerű, hogy Németország katonai ereje még mindig nincsen teljesen felfejlődve. .A kiképzett csapatok első és második osztálya és a népfölkelők mögött még mintegy 100.000 félig kiképzett és 5 millió ki nem képzett emberük van, akik szükség esetén hadkötelesek. Adakozzunk a Magyar Vörös Kereszt egyletnek Guerilla-harcok tüzében Metz, október elején. A mi embereink, öreg népfölkelők, három nap óta egy nehéz végezi részletet ostromoltak. Elérkezik az este, a tiszteknek nagy csoportja a három küzdő napnak eredményét vizsgálgatja. A hadosztály-orvos csodálkozva említi az idősebb évjáratúak cselekvőképességét. Egy vezérkari tiszt csillogó szemmel hallgatja ezt és hozzáfűzi: Igen, nagyszerű vén fiuk. * Az egyik faluból a visszamaradt franciák, akiket a lakosság elrejtett, lövöldöztek. Épp akkor érkezünk a faluba, amikor a tüzelés folyik, s végig éljük az árulás érzését, amely elfogja a csapatot, amikor minden zárt ablak mögött ellenséget sejt. — Kinyitni az ablakot! — hangzik föl s ahol a lakó nem engedelmeskedik, oda rögtön lesüvítenek a golyók. Egy robbanás, — egy pionír kézigránátot dobott a szobába. A háztetők ropogtak a Süvítő golyóktól, mintha jégeső tombolna, mindenki visszafordult, hogy összegyülekezzenek , fedezet alatt vonulhassanak el. Egy vezérkari kapitány, akivel utazunk, a szomszéd faluból népfölkelőket hoz, hogy azeletet ezekkel hajtsák végre. A népfölkelők örültek, a faluban úgy is túljártak az eszükön. Amikor azonban bevonulnak, úgy néznek ki, mint a sélányok. Valamennyi felső-bajororszászi paraszt, akik bár szívesen verekednek, de alapjában véve jóindulatú legények és nem szívesen játszák a hóhér szerepét. Csak a parancsra fognak hozzá s nem nagy kedvvel, visszatartva teljesítik kötelességüket: végrehajtják az ítéletet. * Egy árulót végeztek ki, egy ifjú franciát, valami tornaegyesület tagjai közül, akik kék— fehér—piros színekkel díszítik magukat, szegény fiatal fickók, akik vakságukban hősök akarnak lenni. Egy német csapat erdei úton halad, ahol egy fiatalembertől azt kérdik, várjon látott-e franciákat. — Nem! — válaszolja. ötven lépés után már tüzelnek a golyók a fákról. Egy megsebesült altiszt elfogja a fiatal árulót s franciául kérdi tőle: — Tudta ön, hogy az erdőben franciák vannak ? — Igen ! — válaszolja kemény hangon. Tehát azt akarta, hogy a német katonák az ellenség fegyverébe rohanjanak, azt akarta, hogy meghaljanak. Semmi válasz. Kemény lépésekkel megy a táviró-póznához, amely zöldelő szőlőserjék között áll, ott büszke, gőgös arckifejezéssel fogadja a „salve"-et. Kár volt a fölöslegesen elpocsékolt bátorságért. * Éjszaka van. Előttünk lángol egy falu. Az utiárkokban feküsznek a bátrak, akik már tizennyolc óra óta harcolnak. Éheznek, mert az út bizonytalansága miatt nem szállíthatták ide készletüket. Bárányok szaladnak ide-oda, senki sem törődik ezekkel, még akkor sem, amikor a pecsenyére figyelmeztetik őket, amelyet most oly könnyen meg- szerezhetnének. Csak akkor élnek az alkalommal, amikor egy hadnagy ezt vezényli : — Mészárost ide ! Oly mélyen gyökerezik embereinkben a tulajdonnak fogalma, hogy még a harc után is in' kább éheznek, de a máséhoz nem nyúlnak. * A tisztikarnak különös ismertetőjele, hogy visszatartja magát az alkohol élvezetétől. Negyedliter bor az ebédhez , már ezt iszákosságnak tekintik. A legénység is féken tartja magát. Egyet sem láttam, aki többet ivott volna a kelleténél. Ezzel szemben a franciák éppen egy nemrég elfoglalt faluban egész nap a korcsmában dőzsöltek és csapatszámra hoztak magukkal nőszemélyeket. Általában igyekeznek a háborút a maguk számára minél kényelmesebbé tenni. A lövészárkokban párnás székeket találtak a kényelmesebb üléshez. Élelmiszerekkel jól el vannak látva, de cipők-kel és ruházattal már kevésbbé. Kezdetben féltek a fogságtól. Egy fiatal huszár bőgött mint egy gyerek, mert valaki tréfából azt mondta neki, hogy először is a szemeit fogják kiszúrni. Embereink megnyugtatták és megvigasztalták, hogy majd jól fog étkezhetni. Ez aztán hamar megnyugtatta, a gémet-orosz háború Hogy utazott a cár a harctérre? Kopenhága, október 10. A cár utazási terve a legnagyobb titokban készült és a cár anélkül hagyta el Carskoje-Szelót, hogy távozásáról valakinek is tudomása lett volna. Még az elutazása előtti napon több vagyon szentképet küldött a harctérre, hogy a katonák között szétosszák azokat. A grémei-aggel háború Lloyd George ámításai Berlin, október 10. Londonból e hónap 9-ikétől Krisztiánián át a „Berliner Tageblatt" a következő táviratot kapta. Lloyd George tegnap beszédében megjósolta, hogy az angol kereskedelem most páratlan nekilendülésnek indul, minthogy a külföldnek óriási szükséglete van olyan cikkekben, amelyek sehol másutt nem kaphatók. Mennél tovább halad a háború, annál nagyobb mértékben fognak szaporodni az angol iparral szemben támasztott követelések. Bizonyos iparágakban nemcsak minden munkás számára lesz elegendő dolog, hanem még túlórákat is kell bevezetni. A gyapotipar az egyetlen, amely a háború miatt komolyan károsodik. Ennélfogva a közmunka miniszter a munkások képviselőivel meg fogja beszélni azokat az intézkedéseket, amelyekkel ennek az iparnak súlyos helyzetén segíteni lehet. Az angol gyapotipar pusztulása London, október 10. (Berlinen át) A „Times" jelenti, hogy Sir Charles Micara a gyapotipar érdekében Londonban tartózkodik. Angliának egyik iparága sem szenvedett annyit a háború folytán, mint a gyapotipar. Lancashiereben sok gyár beszüntette üzemét. Ha a kormány nem segít, úgy néhány héten belül minden ipar kénytelen lesz üzemét beszüntetni. A manchesteri „Evening News" közli, hogy a gyapjúszövő ipartestület munkanélküli tagjainak hetenként 15.000 font sterlinget fizet ki. Az ipartestület titkára azt javasolja, hogy szerezzék be a gyapotot közvetlenül Amerika déli államaiból a Liverpooli gyapotcégek közbeeső kereskedelmének kikapcsolásával. Anglia egész gyapotipara pang,, mert néhány liverpooli spekuláns óriási newyorki gyapotspekulációja nem sikerült. A düsszeldorfi léghajócsarnok bombázása a levegőbe! Berlin, október 10. A „Rheinisch Westphalische Zeitung" jelenti Essenből. A düsseldorfi léghajócsarnokra bombát dobó angol aviatikust már messziről látták és a léghajócsarnokból shrapnel- és fegyvertüzelés alá fogták. Az új léghajócsarnok közelében hirtelen esni kezdett az aeroplán, úgy, hogy azt hitték, hogy a golyó találta. Nyilván azonban csak azt célozta, hogy ily módon kikerüljön az erős tüzelésből és jobb célpontból dobhassa a bombát. A bomba a léghajócsarnokot körülbelül középen találta. A robbanást óriási lángnyelv követte és mintegy tíz percig erős füstoszlop szállt fel. Kívülről a robbanásból semmi sem látszik. Azt hiszik, hogy a bombadobás árulás következménye, mert az aviatikusnak tudnia kellett, hogy három nap óta egy Zeppelin van a léghajócsarnokban. Szavahihető információ szerint a Zeppelin nem volt gázzal megtöltve. Világok harca A Balkán A román hadsereg demobilizálása Bukarest, október 10. Az Agence Roumaine közli a minisztertanácsból kifolyólag kiadott kormányrendelet szövegét a román hadsereg demobilizációjáról. A rendelet tudatja valamennyi hadtestparancsnoksággal és városi hatósággal, hogy az összpontosított csapatok demobilizálása október 8-án megindítandó. Éspedig először az összes csapatoktól haza kell bocsátani az őszi mezei munkák végzésére a tartalékosokat, azután általában azokat, akik már 30 napot szolgáltak. Miután pedig a román állam magát semlegességre határozta el, semlegességének esetleg fegyverrel is leendő megvédése miatt szükség van arra, hogy fegyveres ereje a szükséghez képest gyorsan mozgósítható legyen. Ezért a demobilizált csapatok parancsnokainak utasítással kell ellátni a hazabocsátott katonákat, hogy maradjanak az európai háború tartama alatt készenlétben, hogy estleges újabb behívásra három nap alatt bevonulhassanak.