Pesti Napló, 1914. október (65. évfolyam, 242–272. szám)
1914-10-13 / 254. szám
fmrifApest. keH PESTI NAPLÓ 1914. október 15. (254. szám.) A monarkia háborúi Fölszabadított területen előre... rA Pesti Napló kiküldött haditudósítójától Sajtóhadiszállás, október 11. (Délelőtt 11 óra 30 perc.) Tegnap, — tizedikén — hajnalban autóba szálltam, hogy galíciai szállásunkról offenzívában lévő seregünkészakkeleti frontjához jussak. A gépkocsi egész a külsőjéig merül a duzzadó sárba. Mindezek az apró balesetek azonban nem zavarják ujjongó kedvemet, hiszen előre megyünk, katonáink nyomában. Tábori tüzeknek még égő zsarátnoka emlékeztet arra, hogy nemrég itt táboroztak csapataink, végtelen trónsor mellett haladunk el, két oldalt tőlünk letaposott mezőségek beszélnek az elmúlt napok eredményeiről. Amikor többenet elhagyjuk, Biecz irányában látom a magaslatokat, hol kozák előőrsök taposták a füvet. A falvak sivárak is elhagyatottak. Csak a legszegényebb elem és az öreg emberek maradtak házaikban, ahol az ajtókat óvatosan magukra zárták. Sok nemzeti színű szalagot látok a most már kibátorkodó aszszonyok hajában, Galíciában mindenki megtanulta az „éljen" szót. A népvándorlás útját elhagyott lövészárkok, üreskonzervdobozok és döglött lovak jelzik, mieink nyolc nap előtt jártak erre és e kedvezőtlen idő dacára lelkes hangulatban, énekelve vonultak előre. Imádni való, nagyszerű katonák a mieink, akika kedvét nem szegte a keserves időjárás, a bokáig érő hideg sár. Élelmet az egész vidéken nem kapni, mindent letarolt a háborújárás. Biecz egész kis város, mely ódon, romantikus vár tövéiben fekszik. Idáig jutottak el a kozák előőrsök. Tizennyolcan jöttek, éhesen,holtrafáradtan másztak fel a toronyba, onnan kémlelték ki az egész vidéket, aztán elvágtattak Jászló felé. Éjszaka a kettő még visszatért kenyérért. Nem bántottak senkit, a házak ablakaiba kitett szentképek előtt letérdeltek és buzgón imádkoztak. Bieczben kiszállunk az autóból, bemegyek egy emeletes ház kapuján. Az egész ház üres. Ügyvéd lakott benne: „Dr. Malicsovszky advokata. Régen elmenekült, ki tudja, merre járhat most szegény ember a családjával! Este Jaszloban vagyunk. Nagy vasúti állomás, villanyvilágítás, hotel, vendéglő, amelyben azonban nincs ennivaló,mindent elettek előlünk. Az utcák tele előrevonuló trónkocsikkal és szanitéc-szekerekkel. Bábeli nyelvzavar. Vannak itt magyar huszárok, alsóausztriai infanteristák, cseh tüzérek, horvát, lengyel katonák. Beszélek a polgármesterrel. A következőket mondja el: — Vasárnap mult két hete, hogy az oroszok bejöttek, miután a mieink zavartalanul elvonultak. Csak a hídon maradt kis magyar huszárcsapat, amely a vámház mögül tüzelt az ellenségre egy ideig, majd villámgyorsan ellovagolt. Pont délben orosz lovasok jelentek meg vezérkari ezredes vezetésével. A polgármester fogadta őket a tanács élén, kérte, hogy ne bántsák a békés város lakosságát. A küldöttség egyik tagja, városi főorvos, még hozzátette, hogy a városban járvány pusztít. Az ezredes kezét nyújtotta a pogármesternek és megígérte, hogy kímélni fogja az emberéletet, a vagyont és az erkölcsöket. Elegáns tiszt volt, beszélt németül, lengyelül, törve magyarul is. A járványra való tekintettel tizennyolc fősigi őrséget hagyott ott, míg a csapat a városon kívül, a szabadban ütött tanyát. A lakosság bent maradt a házakban, senki nem mutatkozott az utcán. Az első napon a zsidók a templomban istentiszteletet tartottak és imádkoztak a magyar huszárokért. A második napon megtörtént, hogy egy lovas patrull a zsidókat megállította, mindegyiktől megkérdezte, hány óra, és az elővett órát kikapva, ellovagolt. Ugyanígy tettek néhány pénztárcával is. Az ezredes parancsára a városi pék nyolcszáz kenyeret sütött, amelyet az ezredes aranynyal fizetett meg. A történt lopások miatt panaszt tett a polgármester; az ezredes durva viccnek minősíti az egészet, két kozákot ugyan kiköttet, de az órák és pénztárcák nem kerültek elő. Hosszú nap estéjét hirtelen pánik tört ki az oroszok közt, gyorsan nyergelnek és ellovagolnak Krosno irányában. Éjszakán bevonulnak a magyar huszárok, akiket a nép virágkoszorúval fogad. Harmadnapra nagy seregekkel vonulunk be a városba és dalolva vonulunk végig az ujjongó néptömeg közt. Amerre utam visz, mindenütt boldog arcok fogadnak. Csupa bizalom és remény itt mindenki, biztosra veszi egész Galicia tüneményesen gyors felszabadulását. Lázár Miklós fenségtől, a nyugalom minden vonalon helyreállott. Máramarosradget, október 12. A Máramaros megyébe betört oroszok most a Kárpátokon át menekülni igyekeznek. Folytonos hátrálásban vonulnak a határ felé és utolsó maradványaik Kőrösmezőtől nyugatra állnak. Beszterce-Naszód és Szolnok-Dobokavármegyék már teljesen tiszták az oroszoktól. E két felső erdélyi vármegyébe betört orosz csapatok, amelyeknek az volt a hivatásuk, hogy a máramarosi betörést baloldalról biztosítva, egyúttal Erdély elárasztását is előkészítsék, szétszórva menekülnek és keresik az utat, hogy a máramarosi sereg maradványával egyesülhessenek. De hős katonáink meghiusítják ezt a menekülési kísérletet és eddig sok eredménynyel igyekeztek a futó orosz seregeket átkarolni és bekeríteni. Máramaros megyében eddig hat ütközetet vívtunk az oroszszal és mindegyiknek az eredménye a mi javunkra dőlt el. A Magyarországra rándult orosz csapatok katasztrófája kétségbevonhatatlan. Az orosz harctérről A visszavert kárpáti betörés Az oroszok veresége teljes — Beszterce-Naszódot és Szolnok-Dobokát is megtisztították az oroszoktól Haast, október 13. A Máramaros vármegyében szétvert orosz derékhad egyes menekülő részei folyton hátrálnak s a harcot egyáltalán föl sem veszik a mi csapatainkkal. Támadó mozdulatunkra egyszerűen megfutamodnak. Utolsó maradványaik menekülésük közben Kőrösmezőtől nyugatra Teresulka mellett, egészen a határ szélén állnak s ormán igyekeznek a határon túl biztosabb területre. A máramarosi veszedelem tehát megszűntnek tekinthető. Az elmaradozott kisebb osztagokra, hogy ha maguktól ki nem takarodnak, a biztos pusztulás veszedelme vár. A polínai, técsői és huszti járásokban már újra megkezdődött a közigazgatási tisztviselők mankója. Beszterce-Naszód vármegyében is befejezéshez értek már azok a katonai műveletek, amelyeknek célja a vármegyében portyázó oroszok kiűzése volt. Hős csapataink ezekkel az osztagokkal is alaposan elbántak, kikergették őket a határon s üldöző hadseregünk kedvező pozícióban foglalt állást. Az ellenség veresége teljesnek mondható, a fenyegetett vármegyék megtisztultak az el Auffenberg tábornok számfölötti állományban Bécs, október 12. A hadsereg rendeleti közlönye mai számának élén a következőket közli: a c. és apostoli kir. felsége a következő legfelsőbb kéziratot méltóztatott a legkegyelmesebben kibocsátani: Kedves lovaa Auffenberg, gyalogsági tábornoki Valamint örömöm tett benne, hogy negyedik hadseregem Zamoscenál és Komaróvnál való győzedelmes vezetéséért különös elismerésemet nyilváníthattam , valamint szívesen emlékezem a zavaruska—magierovi harcokba való hatásos beavatkozására, úgy igen sajnálom, hogy egészségi állapota azt a kötelességet rója önre, hogy hosszabb ideig kímélje magát. Eszerint megelégedésem nyilvánítása mellett a számfeletti állományba helyezem és fentartom magamnak újból való alkalmazását. Bécs, 1911. október 9. Ferenc József, s. k. Az orosz ostrom katasztrófája Przemyslnél Bécs, október 11. Tegnapi kelettel jelentik a hadisajtószállásról. Przemysl ostrománál az oroszoknak óriási veszteségeik voltak. Mindjárt az első napokban rohamot intéztek a vár egyik erődszakasza ellen és ez az egy roham körülbelül tizenötezer orosz katona életébe került. Miután ilyen keservesen fizették meg, hogy fejjel rohantak a falnak, az orosz sereg parancsnoka kénytelen volt beérni a rendszeres ostrommal. E közben a przemysti védősereg Kuzmanek altábornagy vezetése alatt több izben bravúros kirohanásokat intézett az ellenség ellen s mindannyiszor temérdek orosz foglyot ejtett és az orosz hadsereg sok hadiszerét elzsákmányolta. Az orosz offenzíva teljes öszszeomlása, amely offenzíva kezdettől fogva bátortalan és vontatott volt, három körülményre vezethető vissza: 1. a borzalmasan rossz időjárásra, amely a múlt héten úgy megdagasztotta a folyókat, hogy azokon nem lehetett átkelni és az utakat feneketlen sártengerekké változtatta át; 2. a kolera. hir szerint, rettenetesen dühöng az orosz seregben; és 3. az elhasznált lőszer pótlása hihetetlen nehéz-sségekkel jár, teljességgel lehetetlen új lőszerkészletet vinni a harcvonalba. Visszavonulásuk közben, amely inkább veszett futás, az oroszok többé nem fejtenek ki ellentállást, csak olyankor, amikor a sártengerben megfeneklett nehéz ágyúik megmentése ütközetre kényszeríti őket. Orosz hadifoglyok mondják, hogy Pétervárott V