Pesti Napló, 1914. október (65. évfolyam, 242–272. szám)

1914-10-17 / 258. szám

Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ 1914. október 18. (259. szám.) 11 SZÍNHÁZ, művészet (*) Filharmónia. Muzsikus lelkeknek ezer­szeresen nehezebb a világháború borzalmaiban el­helyezkedni, mint a kevésbé komplikált idegzetű embereknek. A zene birodalmában minden idők­ben a legliberálisabb nemzetköziség volt és alig valószínű, hogy muzsikus számára akár Debussy, vagy akár Rijinszkij-Korzakoff ellenség lenne most, mert hazafias érzéssel ellenségnek tudja a fran­ciákat és az oroszokat. Mikor a belga franktizőrök aljasságain felháborodunk, egyúttal szorongással gondolunk a derék brüsszeli kvartettre és mikor a máramarosi betörés csúfos kudarcán örvendünk, tagadhatatlan ellágyulást érzünk az orosz generá­lis iránt, aki egész éjjel a zongora mellett ült és­­— így jegyezték fel róla — Csajkovszky-poémái­kat játszott! A zene világában békés hangulatok vannak az ellenségeink muzsikái iránt is, nagy megfeledkezés, megnyugvás most e súlyos időkben a zene. Még­pedig nem is az, ami a normális élet­viszonyokban, a nyugalom óráiban igazi muzsiká­lás, az otthon való, magamagának zengő, hanem a nyilvánosság számára nyújtott zene, az kell most Berlinben, Bécsben felismerték már, milyen ötletszüksége az intellektuális publikumnak, az otthonmaradtak szintén igen fontos hadseregének a zene. Hangversenyek vannak, operaszínpadok is működnek. Nálunk, sajnos, túlságosan üzleti ala­pon fejlődött a zenei élet igényeinek a kiszolgá­lása és az üzleti óvatosság következtében szinte szünetel a publik­um számára való muzsikálás. Pedig, hogy mennyire életszükség ez, igazolja a Népopera zsúfolásig megtelt nézőtere, ahol pén­teken az idei első filharmóniai hangversenyre ha­talmas tömegű érdeklődés gyűlt egybe. A filhar­monikusok erre az estére minden tradíciójukat félretették. Olcsó helyészak mellett népszerű mű­sort játszottak és komoly szeretettel hallgatta ez a publikum is, amit nyújtottak- Néni a Vigadóból ismert­ törzsközönséget láttuk itt, csupa új arc, csupa új érdeklődő,­ akik olcsó helyárak mellett, szívesen élvezik a komoly zenét és Isten tudja, nem ma volt-e inkább kulturmisszió, amit a fil­harmonikusok végeztek, mint akkor, amikor a tradíciókat őrizték esztendők során át vigadóbeli estéken? A műsor nem volt a legszerencsésebb, de minden orkesztermuzsikának örülni tudtunk a hosszú böjtölés után. A Népopera kissé hideg, kissé szertefoszló akusztikájú termében eleinte nem tudott a zenekar hangja egészen kibonta­kozni, később Kerner István is lendületre kapott, a zenekar is felmelegedett. Goldmarck, Händel, Meyerb­eer, Liszt és Grieg művek voltak a műso­ron, merly ügyesebb összeválogatással persze von­zóbb leh­etett volna. A műsor közepén eljátszották a Himnuszt, a közönség állva hallgatta e gyönyörű muzsika nemes szárnyalását. Az este lelkes han­gulata új bizonyságot szolgáltatott arra, hogy mennyire szükség van a zenei élet feltámasztá­sára. Azokról is kell gondoskodni, akik változa­tosabb igényekkel vannak a muzsika iránt, mint amit a templomokban nyújtanak! Kerner Istvánt és orkeszterét úgy ünnepelték a mai szerény pro­dukciókért is, mint ahogyan igazán nagyértékű művészi tetteket szoktak jutalmazni. A filharmó­niának e népszerű estéket rendszeresítenie kell, persze feltétlenül jobb műsorral, mint a mai volt. (*) A Színművészeti Akadémia jótékonysági előadása. Az Országos Magyar Királyi Színművé­szeti Akadémia holnap, szombaton, sajá­t színpa­dán (Uránia) a hadsegélyző-hivatal javára fél­helyárak mellett jótékonycélú előadást tart. Ez alkalommal színre kerül: 1. „Az özvegy és fiai", Tompa Mihály költeménye, elmondja Lánczy Margit másodéves növendék. 2. „Dobó Katica, vagy az egri szép napok", Tóth Kálmán énekes színműve. A főbb szerepeket játszák: Ágh Erzsi, Berendi Katalin, Lenczi Hedvig, Abonyi Géza, Jávor Alfréd, Ivovách Ernő, Mihá­lyfi László,, Nagy István, Sebestyén Mihály, Zilahy Pál. (*­ A színházak hírei. A Királyszínház csü­törtökön, október 22-én az Auguszta Gyorssegély-alap javára z­angversenyestélyt rendez. Az estén közremű­ködik a dr. Förstner Gyuláné által szervezett Auguszta­zenekar Szikla Adolf karnagy vezetése alatt. A zenekar­­ egyes számát Hubait Jenő vezényli. Az estély kereté­ben előadják Verő György egyfelvonásosát a Leány­nézőt, amelynek szerepeit Fedák Sári, Verő Márta,­­ Gál Gyula és Papp Mihály játszák. Résztvesz az esté­­y­éven egy felolvasással Herczeg Ferenc. Egyes hang­versenyszámokat előadnak még: Fedák Sári, Jászai Mari, Medgyasszay Vilma és Hegedűs Gyula. Erre az előadásra rendes esti áron elővételi díj nélkül lehet jegyet váltani. Vasárnap délután fél négy órakor a Király-színházban rendkívül olcsó helyárakkal szinre­kerül Földes Imre egyfelvonásos élekképe, az Otthon és Vágó Géza vidám háborús darabja, a Nagy dolog a háború.­­ A Vígszínházban holnap, szombaton adják először .4 gépírókisasszonyt, amelyet Karinthy Frigyes alkalmazott magyar színre. A darab hősét, egy buda­pesti­­fiatal ügyvédet, Guth Sándor játsza, a hősnőt, egy kis gépirónőt Mészáros Giza. A másik női főszere­pet Gombaszögi Ella fogja kreálni. Különösen mulat­ságos figurát, egy kapzsi vidéki rokont személyesít Szerémy Zoltán, míg Vendrey Ferenc egy vidéki plé­bánost játszik. Vasárnap két előadás lesz. Este A gép­irókisasszonyt ismétlik, délután három órakor pedig leszállított helyárak mellett Jönnek a németek című vígjáték kerül színre. — A Népopera szombati Vörös­­ ördögök előadásainak három vendége is lesz. Föllép Pálmai Ilka, továbbá Komlóssy Emma és Kóczé Antal, aki szólószámokat hegedül. A vasárnapi előadásokon fél hat és fél nyolc órakor Hegedűs Gyula és Küry Klára együttes föllépése van soron. — Az Uránia­színház legközelebbi újdonsága a most folyó Világ­háború lesz. A darab három részből fog állani. A szerb harctér, a galiciai harctér és a német-francia hadi­szintér. A darab bemutatását e hónap végére tervezi az igazgatóság. (*) Művészdélutánt rendez a Lloyd Művész­társaság 1914 október 18-án, délután öt órakor a Lloyd Kaszinó dísztermében, V., Mária Valéria­utca 12, melynek teljes bevétele az Auguszta­ Gyorssegélyalapot illeti. Ezen művészdélutánon a főváros művészeinek színe-java lép fel. Belépőjegy ára személyenként 2 korona. FŐVÁROS * A főváros második hadikórháza. A fővá­rosi kórházbizottság pénteken délelőtt dr. Bódy Tivadar alpolgármester elnöklésével ülést tartott. Az ülés megnyitása után az elnök bejelentette, hogy a főváros a belügyminiszter felhatalmazása alapján a Gyáli­ úton 3580 ágyas barakkszerű kórházat épít sebesültek részére. Az építkezési munkálatok egy­két napon belül megindulnak s remény van rá, hogy tizenöt nap alatt már átadhatják rendeltetésének a kórházat. A kórház építési költségeit, valamint az ápolási költségeket is a hadügyi kincstár viseli. A kórház vezetésével dr. Wenhardt János főorvost bíz­tá­k meg. A bizottság a bejelentést tudomásul vette. Tárgyalás alá került azután a kórházi alapok 1915. évi költségelőirányzata. A költségelőirányzat 6 mil­lió 214.253 korona egyenleggel zárul. A költségelő­irányzatot a bizottság változatlanul elfogadta, vala­mint hozzájárult a kötőszerszükségletnek biztosítá­sára vonatkozó ügyosztályi javaslathoz is. A gyű­lésen megkérdezték dr. Magyarevits Mladen tiszti főorvost, hogy milyenek a főváros egészségügyi vi­szonyai ? A főorvos azt felelte, hogy a lakosság egészségi állapota kielégítő, a polgári lakosok kö­rében egy hét óta nem merült föl újabb kolera­eset. *" A máramarosi menekültek ellátása. Az oro­szoknak a Kárpátokon át való betörése alkalmával körülbelül háromezer menekült érkezett a fővárosba. Ezek közül azokat, akik magukat fentartani nem tud­ták, a főváros helyezett el. Az elhelyezettek száma körülbelül 2400 volt. A főváros ezek közül 650-et a Nemzeti Parkban, 400-at a Jardin de Paris-mulató­­­­ban, 500-at a Váci-út 4. szám alatt lévő régi posta­helyiségben, 750-et a Mester-utcai iskolában s egy­néhányat a Thököly-úton levő Mikade-vendéglőben he­lyezett el. A menekü­ltek élelmezéséről is a főváros gondoskodott, a Nemzeti Parkban azonban a park tulajdonosa és családja gondoskodott a menekültek ellátásáról. A tanács Meinhardt Kurz és Rikárd igaz­gatóknak és a többieknek is ,akik hozzájárultak a menekültek elhelyezéséhez, köszönetet szavazott. * A sószü­kséglet kielégítése. A pénzügymi­niszter leiratban tudatta a fővárossal, hogy gon­­­­doskodott róla, hogy a háború tartama alatt az­­ ország különböző helyein, de különösen a főváros­­­­ban a sószükséglet kielégítését biztosítsa. E célból intézkedett, hogy a bányából Buda­­­­pestre a sószállítások lehetővé tétessenek, a sóke-­­­reskedők magukat megfelelő sókészletekkel ellás-­­­sák. Nehogy esetleg egyesek a sóhivatal készletét­­ megvásárolva, a só árát tetszés szerint szabhassák­­ meg, a sóhivatalt arra utasította a miniszter, hogy­­ további rendelkezésig a só kiszolgáltatását úgy kor­­­­látozza, hogy magánfeleknek legfeljebb egy méter-­­ mázsát, pékeknek henteseknek és más hasonló fog­lalkozású egyéneknek tíz métermázsát és a sóőrlés­sel foglalkozó nagykereskedéseknek száz, illetve százötven métermázsát szolgáltassanak ki egyszer­re. A sóhivatal a sóárakat a törvényes rendelkezé­sek alapján julius 1-től 1915. junius végéig terjedő érvénynyel megállapította s ugy az alak- és darab­sót, mint a durván őrölt sót métermázs­áskint 23 korona 33 fillérért árusát­ja. Nem emelték fel a só nagybani eladási árát a sóörléssel foglalkozó nagy-, kereskedők sem, ezért nincs semmi elfogadható ok arra, hogy a kisebb kereskedők a sót kilogrammon-­ kint az eddigi 26—28 korona árnál drágábban áru­sítsák. A tanács a pénzügyminiszter szóban levő rendeletét az összes elöljáróságokkal, az államrend­őrséggel, a vásárcsarnok igazgatóságával és a vá­­ sárigazgatókkal közölte, a hírlapok útján pedig tu­domására hozza ezt a közönségnek abból a célból, hogy a só kicsinybeni eladási árának indokolatlan, felemelése által elkövethető visszaélések ellen oro­­voslást találhassanak. * A Városi Vasút és a munkanélküliség. Noha a székesfőváros szociális ügyosztályának kimu­tatása szerint sok ezerre rúg a munkanélküliek száma a fővárosban, a Városi vasút a közzétett felhívások da­cára sem tud elegendő munkaerőhöz jutni, pedig fő­képpen kocsivezetőkben és kalauzokban, sőt műhely­munkásokban is- még mindig hiányt szenved. A mun­kanélküliek, akik tisztes keresetért dolgozni akarnak, forduljanak a Városi vasúthoz, amely szívesen alkal­maz kalauzokat és kocsivezetőket, ha a megkívánt nem túl nagy óvadékkal rendelkeznek. /VVVVWVWWVVW­/VVU\AVW\AA/\/VVVS^ M­ILTTER Ezen rovat alatt közléttekért a szerkesztőség nem vállal felelősséget. A katona barátja e háborúban az újság, amely elviszi neki a naponkinti üzenetet az elha­gyott otthontól. A nyomtatott Betűben benne dobog a szive a hazának, amelyért a katona küzd. Aki ezt a barátot meg akarja szerezni harcoló hozzá­tartozójának, fizessen elő a Pesti Naplóra Előfizetési ára egy hóra 2 ko­rona 80 fillér. A tábori posta részére a hó bármely napján elő lehet fizetni a Pesti Napló kiadóhivatalában Budapest, VI., Vilmos császár-ut 55. sz. A Pesti magyar kereskedelmi bank igazgatósága és tisztikara mély meg­illetődéssel jelenti, hogy az intézet hivatalnokai közül hősi halált haltak a harctéren: a 4-ik tüzérezred hadnagya, kit Labacnál kar­tácsszitánk ért; fáissup József a 62-ik gyalogezred kadettorrmestere, a Bosnia­visegrádi ütközetben esett el; Bonyhárd Sándor az 52-ik gyalogezred hadnagya, az északi harc­téren súlyosan megsebesült és a munkácsi köz­kórházban meghalt; Kob­ély Elemér a 31-ik gyalogezred hadnagyát, az északi harc­téri ütközetben szívén találta a golyó; népfelkelő hadnagy, Belgrád mellett esett el; Tontsch Rudolf a 64-ik gyalogezred hadnagya, az északi harc­téren esett el; Weifer­ György a 78-ik gyalogezred kadettőrmestere, a Drina­melletti ütközetben esett el. Bajtársaink a hazáért h­unytak e­; k­ralit­k­ás­k­:djákemlékiket, melyet késő nemzedékek hitája övez!

Next