Pesti Napló, 1914. október (65. évfolyam, 242–272. szám)
1914-10-21 / 262. szám
TítiüSpesf, szcrfla PESTI NAPLÓ T91?, akfBEer ^T: szSöfif Sikeres harcaink a San közöl Bécs, október 20. Hofer vezérőrnagy tegnap este kiadott jelentése megemlíti, hogy az északi San keletipartjain sikeresen nyomulunk előre. Bécsbe érkezett sebesültjeink nagyon örvendetesen egészítik ki a hivatalos jelentésnek ezt azérthető szűkszavúságát. A tegnap ideérkezett Sebesültek elmondták, hogy már napokkal ezelőtt eljutottak csapataink a San keleti partjaira és sikeresen folytatják előnyomulásukat •orosz területen. Janovnál és Andrejevonál azoroszok megpróbálták feltartóztatni előnyomuló csapatainkat, azonban mindkét helyen is sikeresen visszavertük őket és csapatainkfolytathatták előnyomulásukat azon az úton, amely a kraszniki diadalmas harctér felévezet. Hofer jelentése, amely az északi Sani keleti partjain történő sikeres előnyomulásunkról számol be — úgy látszik — a Janovés Andrejew melletti sikeres ütközeteket foglalja magában. A visszatérő katonák a legnagyobb elragadtatással beszélnek csapataink szelleméről és arról a nagy bizakodásról, amelylyel újabb offenzivánk megkezdése ótamindenki el van telve a táborban. EJC-5P*? (?mnaszépviváő Bécs, október 20. Malinovszki dumaképviselő, az orosz szociáldemokraták vezére, orosz lapok jelentése szerint 11 galíciai csatatéren elesett. Ördögi hadviselő? Bécs, október 20. A Zeit ördögi hadviselésnek nevezi Dimitriev tábornoknak Przemysl előtt folytatotttaktikáját. A Plevna ellen könnyelműen intézesett rohamok óta nem fordult elő, hogy emberek életét ilyen brutálisan és lelkiismeretlesknül áldozták volna fel. A jaroslaci hadifoglyok , Prága, október 20. Jaroslavból tegnap este 1200 hadifogoly érkezett Pardubitzba, ahonnan Josefstadtba szállították őket a háború idejére. A duxi polgármestert értesítették, hogy legközelebb kétezer hadifogolyt küldenek Duxba; ezeket régi beomlott szénbányák betemetésénél fogják alkalmazni. „Oranienbaum" (L. L.) A nagy háború legapróbb hírei között lehetett olvasni, hogy a névoroszosításon keresztülment orosz helységek között van egy falu — Szent Pétervár közelében — amelyet Rambovnak fognak hivni ezután. Eddigi a falu neve Oranienbaum volt. Oranienbaum, tudják mi ez? A narancsfának régi szép német neve. A zord északon, a tél nagy hazájában egy falu, amelynek neve arról a fáról hullott le, amelynek legillatosabb levelei között arany veres gyümölcsök érnek meg a nap heves csókjától. Narancsfának a régi orosz császárok valamelyike nevezhette el ezt a falut, valamelyik Péter vagy Pál hideg császár, aki vagy az apját ölte meg, vagy őt ölette meg a fia, aki kucsmában járt, nyerebőrű bundákban és faggyúgyertyával világított fenyőfaházban lakott, melynek olyan a szaga, Irónt a szárazra kitett csónaké. A legnagyobb császár sosem utazhatott a Nyugatra, amelyet a Puskin utáni reakciósok, Katkov és a többiek az ő nagy hazájuk végtelen charmejával rothadtnak neveztek. A cár sosem érkezhetett Versaillesbe például, mert hisz a szánkó nem vitt odáig és ha a messzi tengerekről érkezett hajósok Itáliáról beszéltek neki, ez országot biztosan összetévesztette a Szentírás igért földjével. És végtelen nosztalgiájának hideglázas álmaiban Jézust fiatal olasz hercegnek látta, a Madonnát bánatos szájú Medicis kisasszonynak és a manna és a narancs egyek voltak neki. A velencei köztársaság követe — aranyos nyaklánca hat fontot nyomott — egy izben egy igazi narancscsal szolgált a felséges császárnak, aki nagy ünnepségek közepetteogyggta el ezt argodalmát. És azután a német udvarmesternek megparancsolta, nevezne el e nemes gyümölcs fájáról egy orosz falut, szép idegen nyelven nevezze el azt, nehogy a népek is tudják az értelmét. Mert ami nagyon szép és amit nagyon szeretünk, azt nem adják oda mindenkinek. Vagy császárné volt, német eredetű, aki a nagy urak traktátuma folytán került a magas északra és álmélkodva nyitva felejtette a száját, ha néha (gyakran) ráemlékezett hazájára, amelyet nem láthat viszont sohasem. A Fekete Erdőből jött e távoliercegnő, ahol a gyermek-Duna még nem kék, hanem zöld, mint némely szerelmes asszonyok szeme, nagyon örült, amikor házasságának tizedik esztendejében a rut északon is kivirágzott végre egy rózsatő, amit az elsőben ültetett el, külön kozákot állított e májusi fa őrizetére és amikor valami nagyon szépet akart a jeges főváros közlében, Oranienbaumnak nevezett el egy falut. Ezután semmit sem művelt többet életében e császárné. Mindez persze nem igaz és meg sem történt. A szép dolgok egyáltalán nem történnek meg és ha a falu nevének, immáron legyilkolt német nevének eredetét komolyan kutatnók, azt lehetne hinnünk, hogy Nagy Péter, aki járt Hollandiában, nevezte azt el így az ott uralkodó dinasztia, az Orániai ház tiszteletére. Vagy III. Páltól eredne e név, a szenvedélyes német imádótól, aki hogy Nagy Frigyes iránti hódolatból önzetlen hitszegésben támadta meg a porosz király ellenségeit és egész hadseregét német egyenruhába öltöztette. I. Sándorra is lehet gondolni, aki szivében költő volt és byronista, életében bolondos és szerencsétlen. De mindegy is, hogy mely romantikus véletlenből jutott a hagymatornyu orosz faluhoz e név, amely — valljuk be — ábrándos és sz^pvelgő. ««Őt egy JBUU s^zaíai tájként.a A fontos a barbárság, amely ezt a nevet most lemosta az orosz földabroszról. Vannak nevek, amelyekre jobban kellene vigyázni, mint a rheimsi székesegyházra. Az emberivágy és képzelem gyengéd építményei e nevek és legfőbb varázsuk abban van, hogy amikor kimondjuk, idegen, értetlen nyelv muzsikáját halljuk egyben. Életem legnagyobb fájdalma volt például, amikor egyes szép idegen földrajzi nevek értelmi jelentőségét megtudtam. A madridi Escurial, mi szép ez például, ám tudni, hogy az escurial szó udvart jelent tulajdonképpen. Reggio di Calabria — százszor el lehet mondani, hogy majdnem száraz közigazgatási értelme van: a calabriai környék. Miért tudjam mindig, hogy a San Pietro Fuori le mára csak pontos helyrajzi megjelölés volt Szent Péternek a város falain kívül épített templomára, száraz, gyakorlati értelmű meghatározás. Milyen barbárság volna a Montebello hercegeket Schönbergnek hívni például, állandóan, valahányszor a Fitzroyt kimond- juk, arra gondolni, hogy az király fattyát jelent. Kitchener lordról állandóan tudjuk, hogy Koch, Bloomfieldről, hogy Blumenfeld, Gambetta szép zengésű nevéről, hogy olaszul az eltorzított kicsiny lábat jelenti és az igézetes Pietranera hercegnőről (a Stendhal legszebb regényében szenvedőről), hogy — Schwarzstein. És még az értetlen szláv nevek között is mily szépek vannak. Carszkoje Szelő — de ha tudjuk, hogy Császárfalvát jelenti, Caribrod Császárhidát, Starigrad Óvárost például — vége a varázsos igézetnek. Hatalmas császár, Alexandrovics Nikoláj, milyen falelkű, milyen balga ember is vagy. Körömmel vakartad ki a szótárból, ahelyett, hogy egész nap mondtad volna — meg sem értve, mit is mondsz — Oranienbaum, Oranienbaum— . ."•. i 1 A kárpáti betörés Magyarország területén nincs ellenség Az oroszokat nagy veszteségekkel Galíciába vetették vissza Kőrösmező, október 20. A megvert oroszok elhagyták Kőrösmezőt és futásukban csak a Tatárszorosban álltak meg és itt foglaltak el új pozíciót. Csapataink parancsnokának hajnali négy órakor jelentették a huszárok, hogy az oroszok kivonultak Kőrösmezőről, erre reggel hat órakor sűrű ködben a mieink bevonultak a községbe. A pályaudvar egészen elhamvadt, a menekülő oroszok ezt és a nagy gőzfűrészt is fölgyújtották. Délelőtt tíz óra után csapataink egy része elhagyta Kőrösmezőt és hihetetlen gyorsasággal nyomult előre, hogy a Tatárszorosból is kiverje az ellenséget. Máramarossziget, október 20. Az oroszok kárpáti kalandja ma reggel véglegesen befejeződött. Ma délben Kőrösmezőről azt jelentették, hogy az oroszokat az ő tetemes veszteségükkel ismét galíciai területre vetettük vissza. Ezzel a magyar állam területéről az orosz inváziónak utolsó maradványa is kitakarodott. Az aknasztinai harc Aknaszlatina, októjig 20. Aknaszlatina község Mórasnexnérsziget közelében, a Tisza jobbpartján van. Közte és a város között folyik el a Tisza és még közbül esik Faluszlatina is. Aknaszlatina híres bányatelep, amely nyáron a szigetiek kedvelt kirándulóhelye. Amikor az oroszok Máramarosszigetet megszállották, Aknaszlatinára is eljutottak. Néhány napos ottartózkodásukról Kovács Ferenc, a község érdemes jegyzője a következőket mondotta el: — Október 2-án délután átszaladt hozzám Szigetről az édesapám és menekülésre szólított fel. Én azonban kijelentettem, hogy községem érdekeinek megvédésére az utolsó leheletemig kitartok. Az értelmiség köréből négyen maradtunk a faluban: a római katolikus plébános, a gyógyszerész, a községi bíró és én. Mindnyájan feszülten vártuk az elkövetkezendő eseményeket. Egyszerre észrevettük, hogy Kabolya-Polyána-fürdő felől katonaság közeledik- Menszelátón megálapítottuk, hogy saját katonáink vannak ott. Néhány perccel később a bíró futott hozzánk és jelentette, hogy az oroszok már a falu alatt vannak. A plébánossal és a gyógyszerészszel a három-négyezer főnyi orosz katonaság elé mentem és felkértem a parancsnokló lisztet, kímélje a községet, melyben csak békés polgárok laknak. Az orosz kapitány ezt meg is ígérte. Az orosz katonák leszereltek, bekvártélyozták magukat a házakba és parancsnokuk az orosz muníciókészlet, valamint a község őrizetével hármunkat, a plébánost, a gyógyszerészt és engem bízott meg. A tisztikar a plébános házába költözködött és ott teljes három napja nagyy dáridát csapott. Az orosz katonák csak élelmiszert harácsoltak. Ilyen volt a helyzet október 6-ig, amikor csapataink váratlanul három oldalról megtámadták Aknaszlatmán az oroszokat. A csatát egy hársfa mögül néztük végig. Egy srapnell leszakította házam egyik szögletét, egy másik pedig bedöntötte a templom falát. Az oroszok nagy veszteséggel visszavonultak, a mi győztes katonáink pedig bevonultak a községbe és lefoglalták az oroszok által otthagyott 200 mázsa rabot, 27 lovat Foglyul ejtettek egy sebesült orosz tisztet, akinél 12.000 korona értékű orosz és magyar pénzt találtak. Az ütközetben katonáink közül csak kevesen sebesültek meg. A 75 népfelkelő kiszakadott az orosz fogságból. Az oroszok aknaszlatínai tartózkodásuk idején összerongálták a sóbányák gépeit és visszavonulásuk közben felgyújtották a Szigetre vivő Tisza-hidat. A faluszlatinai bíró azonban több községi lakókkal eloltotta a tüzet, miközben sürvve égett sebet szenvedett. A magyar népfölkelők dicsérete Berlin, október 20. A Vossische Zeitung irja: Újra bebizonyult, hogy az osztrák és magyar hadsereg mily hatásosan segíti és támogatja a közös hadvezetést. Az együttműködés első sikere a lengyelországi Visztula-vonal teljesen keresztülvitt megszállása. A szövetségesek saját kezelésükbe vették át Lodzban és Kielcében a vasutakat. A Kárpátok tövében a magyar népfölkelők sikeres előnyomulása veszélyeztette az orosz állásokat és az orosz seregnek hátrafelé húzódó összeköttetéseit Adakozzunk a Magyar Vörös Kereszt egyletnek