Pesti Napló, 1914. október (65. évfolyam, 242–272. szám)
1914-10-03 / 244. szám
Budapest, szombat PESTI NAPLÓ 1914. október 3. (244. számj ) megfigyelésnek vetik alá, hogy a szerbiai kolera behurcolását megakadáyozzák. Mese a robbanó golyókról Bécs, október 2. A Politische Korrespondenz értesülése szerint fe közös kormány a semleges államok kormányaihoz a következő szóbeli jegyzéket intézte: A nisi sajtóiroda egy közlést terjeszt, amely szerint valamennyi szerb parancsnok értesítéséből kitűnik, hogy az osztrák-magyar hadsereg valamennyi fronton robbanó golyókat használ. A gépfegyverek tíz első sortüzét mindig robbanó golyókkal adták le és valamennyi osztrák és magyar katona muníciójának 20%-a robbanó töltény. Az osztrák-magyar parancsnokok a legszigorúbb parancsot adták ki annak megakadályozására, hogy ilyen muníció a szerbek kezébe kerüljön. A parancsnokok ugyancsak szigorúan elrendelték, hogy az osztrák és magyar sebesülteket és halottakat az esetleg náluk található robbanó golyók eltüntetése céljából kutassák át. A közös kormány ezt a minden alapot nélkülöző feltevést, mint teljesen hamis vádaskodást, megütközéssel utasítja vissza és a legkategorikusabban tiltakozik Szerbia ezen eljárása ellen, mely a közvélemény megtévesztését célozza. Szerbiai harcok Tábori posta, szeptember 24. Miután átkeltünk a Drinán, jó darabig kergettük a szerbeket magunk előtt, most azonban pár napja egy erődített állásukat vívjuk. Úgy beásták magukat egy magas hegynek a tetejébe, hogy a sáncok közül csak a koponyájuk látszik j ki, az is csak akkor, ha lőnek, aztán megint lebuknak. A magaslat mögött kitűnő országút és nagy darab síkság következik, ezt nem akarják ideadni. Nehéz ütegeink szakadatlanul dörögnek, s amint azt fővezérünk, Potiorek táborszernagy napiparancsban közölte, néhány napig nyugodtan megmaradunk állásainkban. Az a zászlóalj, amelyhez én tartozom, Szerajevótól Visegrádig vasúton ment és részt vett már Szokban a harcokban, amelyek a mi hegyeinket Pongrác vezérőrnagy vezetésével megtisztították az odatelepedő szerbektől. Támadásaink elöl a jjMWtBKPMSifr- '-M'-V!'.' MWUBClKUWJU^MgHMBMMMBBBBEMM^lMBWMMU U IMWJJiBWlMMH—PM—MjMBB Drina tahó partjára szorultak vissza. El kell azonban ismerni, hogy vitézül küzdöttek. Az én zászlóaljam majdnem szerencsétlenül járt. A honvédek az utolsó pillanatban jöttek mentségül. A magyar honvédségről itt a közös tiszteik is nagy elismeréssel beszélnek. Nyolc napig álltunk a Drina partján őrszolgálatban, hogy a szerbeknek a Drinán való átkelését megakadályozzuk. Azóta új oldalról megtámadtuk a szerbeket. Borzalmas időjárás volt. Nappal rekkenő hőség, éjjel zivatar, eső, szélvihar. Két nap óta azonban ismét barátságos az ég. A zsúfolt sebesültvonatok Szaloniki, október 1. Miután a szerbek a Herzog-cég Gevgheliben levő nagy dohányraktárait is megtöltötték sebesültekkel, most a zsúfolt sebesültszállító vonathat Monasztirba szállítják. (Monasztir az új szerb terület legalsó részén van már, a görög határ mellett.) Montenegró királya Nisben Bukarest, október 2. Nisből jelentik, hogy Péter montenegrói herceg a vezetése alatt álló csapatokkal Szerbiába indult. Nikita montenegrói király a legközelebbi nagpokban Nisbe utazik. Muzulmánok harcai a szerbekkel Konstantinápoly, október 2. Az Osman Lloyd reprodukálja több muzulmán előkelőség nyilatkozatát. Az illetők szerdán érkeztek ide Szalonikin át és a következőket, mondották: — Djakovában, Ipekben, Prizrendben, Üszkübben és Kocsaniban a muzulmánok; fegyvert fogtak a szerbek ellen és három hadosztályt alakítottak, amelyek létszáma kilencvenezer ember. A szerbek három zászlóaljat küldtek ellenük, amelyeket azonban, mielőtt még rendeltetési helyükre értek volna, az albánok körülzártak. Két szerb zászlóalj teljesen megsemmisült. Egy albán vezér húszezer albán önkéntessel Üszkük ellen vonult és követelte a város megadását. A monasztiri albánok szövetkeztek a reznai bolgárokkal, akik Petkov volt bandavezér parancsnoksága alatt állanak. Bolgár bandák megszállották a Bigliszte-szorost, hogy megakadályozzák epiroláknak Macedónián való átkelését. Monasztirban muzulmánok és csendőrök között összeütközésre került a sor s tizenkét szerb csendőr meghalt. 1iz olaság MO MO MO A haragvó tűztenger fölé a tengerentúlról WoodrowWilson tudós és demokrata keze, a Szent Péter kupolája alól pedig Della Chiesa márki halászgyűrűs, arisztokratikusan finom keze nyújtotta majdnem egyidőben a béke olajágát. Wilson már átlátta és ki is jelentette, hogy tévedett, a békére még nem értek meg a lelkek. Az infallibilis XV. Benedek nem vonta még vissza békeajánlatát, ő Istenben bízik, akinek jóságos szeme talán egyszer mégis kegyelmesen le fog tekinteni a küzdő, vergődő emberiségre és békét teremt közöttük-Meddig fog tehát még tartani a földet rengető népek csatája? A háborúnak nem a háború a célja, hanem a béke és most az emberek, akik belefáradtak már a térképek és hadállások tanulmányozásába — amihez különben édeskeveset értenek — azzal az elmeszórakoztató játékkal foglalkoznak, hogy meddig tart még a világháború és hogy mikor jön meg a béke, amelyet csak diadalmasnak tudunk elgondolni. Jósok most fölösszámmal akadnak és mindenki esküszik vagy mérget vesz terminusra, amelyre a békét föltétlen bizonyossággal várja. Azok, akiknek joguk van kimondani a végső szót a háború vagy béke dolgában, egyelőre a legharciasabb, legintrazigensebb nyilatkozatokat tették. A németek addig nem akarják pihentetni fegyvereiket, amíg olyan békét nem köthetnek, amely Németország és a monarkia nyugalmas fejlődését hosszú évtizedekre biztosítja. Az enente-hatalmak viszont hivatalosan is közzéteszik azt a régebbi megállapodásukat, hogy külön-külön nem kötnek békét, hanem csak együttesen. Valóságos gigászi sziklákat hengergettek a békés kiegyenlítés útjába. Szeptember 30-án kiragadták a franciáktól Roge és Fresnoy magaslatokat Noyontól északnyugatra. Saint Mihietől délkeletre október 1-én visszautasították az ellenségnek Toulból intézett támadásait. A franciák eközben súlyos veszteségeket szenvedtek. Mindez az embereket nem háborgatja abban a mulatságban, hogy mégis higyjenek a béke közelálló lehetőségében és már előre kikombinálják az olajágas napot. Ezek nagy, örömmel vették tudomásul annak a cigányasszonynak a jóslását, aki a hadüzenettől számított tizenkettedik hét után való harmadik napra, tehát október 21-ikére helyezte kilátásba a békét, amely a mi fényes diadalunkkal érne véget. Madama de Thébes, a reklámos jóslás királynője szintén közeli békét jósol és minthogy Párisban él, természetesen az entente javára. A jósokkal szemben, akik állításuk szerint transzcendentális szellemekkel állnak érintkezésben, vannak a pozitivisták, akik előre kikombinálható eseményekkel, sőt számokkal és adatokkal magyarázzák, hogy a béke sokkal közelebb van, mintsem hinnék. Leginkább arra szeretnek hivatkozni, hogy egy-egy fegyverben álló hadsereg naponkint milyen rengeteg összegbe kerül és hogy ezt egy állam sem bírja el bizonyos időn túl. Ezek számokat írnak le, szoroznak, osztanak és végül egészen pontosan kiszámítják, hogy eddig és eddig tarthat a háború, tovább nem. Elfelejtik, hogy egy olyan sokágú, sokfelé bonyolult háborúban, mint ez a mostani, történhetnek olyan események, amelyeket ma még nem tudhatunk, előre nem láthatunk és amik mégis döntőleg fognak hatni és fölfordíthatnak minden kombinációt. Azzal sincsenek tisztában ezek a „pozitivisták", hogy egy világháborúról, amilyen a mostani, sohasem lehet tudni előre, hogy egyetlen békével befejezést nyer-e? Miért ne történhetnék meg például, hogy amikor már Európában béke, rend és nyugalom lesz, odaát Amerikában esetleg még folyni fog, vagy még erősebben ki fog törni a bábom mondjuk az Egyesült Államok és Japán közt? Egyáltalán va-e emberi elme, amely már ma is át tudni fogja azt a sok problémát, azt a sok bonyodalmat, azt a rengeteg nyílt kérdést, amit ez a háború fölvetett és amelyre felelejtet keres. Még arra nézve sincs támasztópontunk, hogy egyáltalán meddig tarthat el egy háború ?! A világ legrövidebb háborúja hét napig tartott, a leghosszabb pedig, mint ismeretes, harminc évig. E két véglet közt tessék aztán kombiinálni! A modern háborúk közül ugyan egyik sem tartott túlságosan hosszú ideig és ez nagyon biztató jel, de viszont az általános hadkötelezettség óta ez az első nagy európai háború és méghozzá olyan világot átfogó méreívekben, hogy nincs is rá precedens, ami a kombinálást még nehezebbé teszi. A hozzáértők általában hajlanak arra a felfogásra, hogy téli háborúra van kilátás, amely azonban tavaszra okvetetlenül véget fog érni. De kit lehet ma szakértőnek tekinteni ebben a kérdésben? Ki láthatja ma előre azokat az eseményeket, amelyek még a jövő méhében vajúdnak? Ki ismeri a jövő törvényeit és ki állapíthatja meg már ma, hogy várjon még csak egy hétig, vagy két évig fog-e tartani a világ legnagyobb háborúja? Csupa bizonytalanság, csupa „non putarem" a jövő és a mai világ legnagyobb sztratégái sem tudnának ma még talán körülbelül bizonyosat sem mondani. A kombinálás társasjátékának tehát eljött már az ideje, de a lehetősége még nem. Szemlátomást nagy események történnek körülöttünk, de várjon ez a dolgok elejét, avagy a végét jelentik-e? ! Ennyi sok kétség, háborgás, nyugtalanság közepett az élet bölcseségének csak egy arany- szabálya marad. Készüljünk okosan és óvatosan a legrosszabbra, de bízzunk, higgjünk a lehető legjobb fordulatban. Bizakodjunk ren,dületlenül a saját ügyünkben, mert a bizalom már félgyőzelem is. Szini Gyula: Németország háborít! A flémet-franciabel Samborsi Újabb német győzelmek A német offenzíva sikere — Visszavert francia támadás — Antwerpen ostroma Berlin, október 2. .4 nagyvezérkar jelenti október 1-én este 10 órakor. Antwerpen ellen a támadás eredményesen halad előre. A keleti hadiszíntéren nincs változás. Berlin, október 2. Antwerpenből jelentik, hogy a Waelden-erőd körül a németek levegőbe röpítették a katonai lőporos raktárt és hír szerint a vízvezetéket is elpuszttították. Lier és Herensthal várakat a németek meg szállották. Új harcmódszer Berlin, október 2. A Camp de Romain záróerőd körül folyt harcokról még a következőket jelenik. A franciák hősiesen védekeztek. A német utászok minden eszközükkel előrehaladtak a nehezen kivívott utakon. A futóárkokban kézi gránátokkal és gyújtó- csövekkel dolgoztak, amelyekkel kifüs-t.