Pesti Napló, 1914. október (65. évfolyam, 242–272. szám)

1914-10-03 / 244. szám

Budapest, szombat PESTI NAPLÓ 1914. október 3. (244. számj ) megfigyelésnek vetik alá, hogy a szerbiai ko­lera behurcolását megakadáyozzák. Mese a robbanó golyókról Bécs, október 2. A Politische Korrespondenz értesülése szerint fe közös kormány a semleges államok kormányai­hoz a következő szóbeli jegyzéket intézte: A nisi sajtóiroda egy közlést terjeszt, amely szerint valamennyi szerb parancs­nok értesítéséből kitűnik, hogy az osz­trák-magyar hadsereg valamennyi fron­ton robbanó golyókat használ. A gépfegy­verek tíz első sortüzét mindig robbanó golyókkal adták le és valamennyi osztrák és magyar katona muníciójának 20%-a robbanó töltény. Az osztrák-magyar pa­rancsnokok a legszigorúbb parancsot ad­ták ki annak megakadályozására, hogy ilyen muníció a szerbek kezébe kerüljön. A parancsnokok ugyancsak szigorúan el­rendelték, hogy az osztrák és magyar se­besülteket és halottakat az esetleg náluk található robbanó golyók eltüntetése cél­jából kutassák át. A közös kormány ezt a minden ala­pot nélkülöző feltevést, mint teljesen ha­mis vádaskodást, megütközéssel utasítja vissza és a legkategorikusabban tiltako­zik Szerbia ezen eljárása ellen, mely a közvélemény megtévesztését célozza. Szerbiai harcok Tábori posta, szeptember 24. Miután átkeltünk a Drinán, jó darabig ker­gettük a szerbeket magunk előtt, most azonban pár napja egy erődített állásukat vívjuk. Úgy be­ásták magukat egy magas hegynek a tetejébe, hogy a sáncok közül csak a koponyájuk látszik j ki, az is csak a­kkor, ha lőnek, aztán megint le­buknak. A magaslat mögött kitűnő országút és nagy darab síkság következik, ezt nem akarják ideadni. Nehéz ütegeink szakadatlanul dörögnek, s amint azt fővezérünk, Potiorek táborszernagy napiparancsban közölte, néhány napig nyugodtan megmaradunk állásainkban.­­ Az a zászlóalj, amelyhez én tartozom, Szera­jevótól Visegrádig vasúton ment és részt vett már Szokban a harcokban, amelyek a mi hegyeinket Pongrác­ vezérőrnagy vezetésével megtisztították az odatelepedő szerbektől. Támadásaink elöl a jjMWtBKPMSifr- '-M'-V!'.' MWUBClKUWJU^MgHMBMMMBBBBEMM^lMBWMMU U IMWJJiBWlMMH—PM—MjMBB Drina tahó partjára szorultak vissza. El kell azonban ismerni, hogy vitézül küzdöttek. Az én zászlóaljam majdnem szerencsétlenül járt. A hon­védek az utolsó pillanatban jöttek mentségül. A magyar honvédségről itt a közös tiszteik is nagy elismeréssel beszélnek. Nyolc napig álltunk a Drina partján őrszolgálatban, hogy a szerbeknek a Dri­nán való átkelését megakadályozzuk. Azóta új oldalról megtámadtuk a szerbeket. Borzalmas idő­járás volt. Nappal rekkenő hőség, éjjel zivatar, eső, szélvihar. Két nap óta azonban ismét barát­ságos az ég. A zsúfolt sebesültvonatok Szaloniki, október 1. Miután a szerbek a Herzog-cég Gevgheliben levő nagy dohányraktárait is megtöltötték sebesül­tekkel, most a zsúfolt sebesültszállító vonathat Monasztirba szállítják. (Monasztir az új szerb terület legalsó részén van már, a görög határ mellett.) Montenegró királya Nisben Bukarest, október 2. Nisből jelentik, hogy Péter montenegrói her­ceg a vezetése alatt álló csapatokkal Szerbiába in­dult. Nikita montenegrói király a legközelebbi nag­­pokban Nisbe utazik.­­ Muzulmánok harcai a szerbekkel Konstantinápoly, október 2. Az Osman Lloyd reprodukálja több muzul­mán előkelőség nyilatkozatá­t. Az illetők szerdán érkeztek ide Szalonikin át és a következőket, mondották: — Djakovában, Ipekben, Prizrendben,­ Üszkübben és Kocsaniban a muzulmánok; fegyvert fogtak a szerbek ellen és három had­osztályt alakítottak, amelyek létszáma kilenc­venezer ember. A szerbek három zászlóaljat küldtek ellenük, amelyeket azonban, mielőtt még rendeltetési helyükre értek volna, az albá­nok körülzártak. Két szerb zászlóalj teljesen megsemmisült. Egy albán vezér húszezer al­bán önkéntessel Üszkük ellen vonult és köve­­­telte a város megadását. A monasztiri albánok szövetkeztek a reznai bolgárokkal, akik Petkov volt bandavezér parancsnoksága alatt állanak. Bolgár bandák megszállották a Bigliszte-szo­rost, hogy megakadályozzák epiroláknak Ma­cedónián való átkelését. Monasztirban muzul­mánok és csendőrök között összeütközésre ke­rült a sor s tizenkét szerb csendőr meghalt. 1iz olaság MO MO MO A haragvó tűztenger fölé a tengerentúlról Woodrow­­Wilson tudós és demokrata keze, a Szent Péter kupolája alól pedig Della Chiesa márki halászgyűrűs, arisztokratikusan finom keze nyújtotta majdnem egyidőben a béke olajágát. Wilson már átlátta és ki is jelen­tette, hogy tévedett, a békére még nem értek meg a lelkek. Az infallibilis XV. Benedek nem vonta még vissza békeajánlatát, ő Istenben bízik, akinek jóságos szeme talán egyszer mégis kegyelmesen le fog tekinteni a küzdő, vergődő emberiségre és békét teremt közöttük-Meddig fog tehát még tartani a földet rengető népek csatája? A háborúnak nem a háború a célja, hanem a béke és most az emberek, akik belefáradtak már a tér­képek és hadállások tanulmányozásába — amihez különben édeskeveset értenek — azzal az elmeszórakoztató játékkal foglal­koznak, hogy meddig tart még a világháború és hogy mikor jön meg a béke, amelyet csak diadalmasnak tudunk elgondolni. Jósok most fölösszámmal akadnak és mindenki esküszik vagy mérget vesz terminusra, amelyre a békét föltétlen bizonyossággal várja. Azok, akiknek joguk van kimondani a végső szót a háború vagy béke dolgában, egy­előre a legharciasabb, legintrazigensebb nyilat­kozatokat tették. A németek addig nem akar­ják pihentetni fegyvereiket, amíg olyan békét nem köthetnek, amely Németország és a monarkia nyugalmas fejlődését hosszú évtize­dekre biztosítja. Az en­ente-hatalmak viszont hivatalosan is közzéteszik azt a régebbi meg­állapodásukat, hogy külön-kü­lön nem kötnek békét, hanem csak együttesen. Valóságos gigászi­ sziklákat hengergettek a békés kiegyen­lítés útjába. Szeptember 30-án kiragadták a fran­ciáktól Roge és Fresnoy magaslatokat No­yontól északnyugatra. Saint Mihietől délkeletre október 1-én visszautasították az ellenségnek Toulból intézett támadásait. A franciák e­közben súlyos veszteségeket szenvedtek. Mindez az embereket nem háborgatja abban a mulatságban, hogy mégis higyjenek a béke közelálló lehetőségében és már előre ki­kombinálják az olajágas napot. Ezek nagy, örömmel vették tudomásul annak a cigány­asszonynak a jóslását, aki a hadüzenettől szá­mított tizenkettedik hét után való harmadik napra, tehát október 21-ikére helyezte kilá­tásba a békét, amely a mi fényes diadalunk­kal érne véget. Madama de Thébes, a reklá­mos jóslás királynője szintén közeli békét jósol és minthogy Párisban él, természetesen az entente javára. A jósokkal szemben, akik állításuk szerint transzcendentális szellemekkel állnak érintke­zésben, vannak a pozitivisták, akik előre ki­kombinálható eseményekkel, sőt számokkal és adatokkal magyarázzák, hogy a béke sokkal közelebb van, mintsem hinnék. Leginkább arra szeretnek hivatkozni, hogy egy-egy fegy­verben álló hadsereg naponkint milyen renge­teg összegbe kerül és hogy ezt egy állam sem bírja el bizonyos időn túl. Ezek számokat ír­nak le, szoroznak, osztanak és végül egészen pontosan kiszámítják, hogy eddig és eddig tarthat a háború, tovább nem. Elfelejtik, hogy egy olyan sokágú, sokfelé bonyolult há­borúban, mint ez a mostani, történhetnek olyan események, amelyeket ma még nem tud­hatunk, előre nem láthatunk és amik mégis döntőleg fognak hatni és fölfordíthatnak min­den kombinációt. Azzal sincsenek tisztában ezek a „pozi­tivisták", hogy egy világháborúról, amilyen a mostani, sohasem lehet tudni előre, hogy egyetlen békével befejezést nyer-e? Miért ne történhetnék meg például, hogy amikor már Európában béke, rend és nyugalom lesz, odaát Amerikában esetleg még folyni fog, vagy még erősebben ki fog törni a bábom mondjuk az Egyesült­ Államok és Japán közt? Egyáltalán va-e emberi elme, amely már ma is át tudni fogja azt a sok problémát, azt a sok bonyodalmat, azt a rengeteg nyílt kérdést, amit ez a háború fölvetett és amelyre felele­j­tet keres. Még arra nézve sincs támasztó­pontunk, hogy egyáltalán meddig tarthat el egy háború ?! A világ legrövidebb háborúja hét napig tartott, a leghosszabb pedig, mint ismeretes, harminc évig. E két véglet közt tessék aztán kombi­i­nálni! A modern háborúk közül ugyan egyik­ sem tartott túlságosan hosszú ideig és ez na­gyon biztató jel, de viszont az általános had­kötelezettség óta ez az első nagy európai há­ború és még­hozzá olyan világot átfogó mére­í­vekben, hogy nincs is rá precedens, ami a­ kombinálást még nehezebbé teszi. A hozzáértők általában hajlanak arra a­ felfogásra, hogy téli háborúra van kilátás, amely azonban tavaszra okvetetlenül véget fog érni. De kit lehet ma szakértőnek tekinteni ebben a kérdésben? Ki láthatja ma előre azo­kat az eseményeket, amelyek még a jövő mé­hében vajúdnak? Ki ismeri a jövő törvényeit és ki állapíthatja meg már ma, hogy várjon még csak egy hétig, vagy két évig fog-e tar­tani a világ legnagyobb háborúja? Csupa bi­zonytalanság, csupa „non putarem" a jövő és­ a mai világ legnagyobb sztratégái sem tudná­nak ma még talán körülbelül bizonyosat sem mondani. A kombinálás társasjátékának tehát eljött már az ideje, de a lehetősége még nem.­ Szemlátomást nagy események történnek kö­rülöttünk, de várjon ez a dolgok elejét, avagy a végét jelentik-e? ! Ennyi sok kétség, háborgás, nyugtalanság közepett az élet bölcseségének csak egy arany-­ szabálya marad. Készüljünk okosan és óvato­­­san a legrosszabbra, de bízzunk, higgjünk a lehető legjobb fordulatban. Bizakodjunk ren­,­dületlenül a saját ügyünkben, mert a bizalom már félgyőzelem is. Szini Gyula: Németország háborít! A flémet-fran­cia­bel Sa­mborsi Újabb német győzelmek A német offenzíva sikere — Visszavert fran­cia támadás — Antwerpen ostroma Berlin, október 2. .4 nagyvezérkar jelenti október 1-én este 10 órakor. Antwerpen ellen a támadás eredmé­nyesen halad előre. A keleti hadiszíntéren nincs változás. Berlin, október 2. Antwerpenből jelentik, hogy a Waelden-erőd körül a németek levegőbe röpítették a katonai lő­poros raktárt és hír szerint a vízvezetéket is elpuszt­­tították. Lier és Herensthal várakat a németek meg­­ szállották. Új harcmódszer Berlin, október 2. A Camp de Romain záróerőd körül folyt har­cokról még a következőket jelenik. A franciák hősiesen védekeztek. A német utászok minden eszközükkel elő­rehaladtak a nehezen kivívott utakon. A futóárkokban kézi gránátokkal és gyújtó-­ csövekkel dolgoztak, amelyekkel kifüs-t.

Next