Pesti Napló, 1914. október (65. évfolyam, 242–272. szám)

1914-10-21 / 262. szám

Budapest, szerdai PESTI NAPLÓ 1914. október 21. (262. szám.). 5 Törökország­ ­ londoni török nagykövetség vezetője elhagyta Londont Róma, október 2. Londonból jelentik. Haleki pasa, aki a londoni török nagy­követség ügyeinek vezetője volt, október 17-én elutazott Londonból. A szultán tiltakozása az egyiptomi angol kormányzat ellen Milánó, október 20. Itteni lapok jelentik Konstantinápolyból, hogy a török szultán, mint Egyiptom szuve­rénje, az összes nagyhatalmakhoz erélyes til­takozást intéze­tt az Egyiptomban lévő angol katonaság által gyakorolt felségjogok további gyakorlása ellen. Ezen tiltakozás alapján a khedive felszólította az angol kormányt, hogy szüntesse be kormányzati ténykedéseit Egyiptomban. ft görög-török konfliktus kīc'or®dése A török flotta folytatja hadikészülődéseit München, október 20. Odesszából táviratozzák a Neueste Nachrich­ten-nek. Az odesszai lapok közlik a h­a'Jó...'­­ egy hirdetését, amelyben figyelmezteti a lakossá­got, hogy Németország, úgy látszik, végleg kötőfékre vette Törökországot és Törökország kalandokba akar bocsátkozni. Könnyen meg­eshetik tehát, hogy a török flotta a Fekete- tenger partján valahol csapatokat fog partra­szállítani, Odessza területét sem véve ki. De ez ne aggassza a lakosságot, mert az orosz fekete-tengeri flotta harcra kész és egyenlő erejű a török flottával, sőt nemsokára jelenté­kenyen erősebb lesz amainál. Tekintettel arra, hogy esetleg török csapatokat szállíta­nak partra orosz földön, értsék meg a part­vidék népei, hogy nagyobb arányú hadműve­leteket a Fekete-tenger mellékén nem lehet végrehajtani a terület uralma nélkül. Az idézett lap ehhez megjegyzi, hogy a török flotta, tekintet nélkül a fenyegető­ a háborúban fekve, folytatja hadikészülődéseit. Újabban a porta a legnagyobb barátsággal felszólította az oekuméniai pátriárkát is, hogy távozzék el Konstantinápolyból, mert a török-görög vi­szony napról-napra feszültebbé válik és a porta nem akarja, hogy kénytelen legyen a pátriárkát kiutasítani. Mozgósítva az egész török haderő Konstantinápoly, október 20. A török kormány már közvetlenül az európai konflagráció után elrendelte a török haderő részleges mozgósítását. A helyzet az entente és Törökország között mind feszül­tebbé vált. A török mozgósítás is mind na­gyobb méreteket öltött. Első­sorban a tiszta muzulmánokból álló anatóliai hadtesteket hívták zászló alá, amelyeknek létszáma 800.000 sorkatona a megfelelő műszaki csa­patokkal. Az anatóliai hadtesteket az északi határ védelmére rendelték ki. Ez alatt pedig a mozgósítás teljes rendben folyt tovább. A helyzet most az, hogy az orosz határra kiren­delt ázsiai hadtestek felvonulása is be van fejezve. Ma már úgyszólván az egész török haderő mozgósítva van. A haderő új fővezért is kapott. A szultán a napokban kiadott irodé­jában az egész török haderő főparancsnokává Limann von Sanders pasát, a török hadsereg német származású reorganizátorát nevezte ki, aki eddig a konstantinápolyi hadtest és az európai török seregek parancsnoka volt. Enver pasa vezeti a­ pániziám mozgalmat Athén, október 'M. Konstantinápolyi hírek szerint Enver vasa bi­zottságot alakított a pániziám mozgalom vezetésére..­­2. Antwerpen bevételének és az oroszok lengyelországi'^ kudarcainak hire a németbarát török lakosságban,­nagy lelkesedést keltett Az orosz alattvalóknak tilos Konstantinápolyon át utazni Bécs, október 20. Oroszországnak és Törökországnak egy­máshoz való viszonyára jellemző a következő orosz intézkedés: Az orosz kormány azoknak az orosz alattvalóknak, ak­ik Dedeagacsnál partra szállnak, hogy hazájukba visszatérje­nek, megtiltotta, hogy Konttantinápolyon ke­resztül utazzanak. Az ilyen orosz utasok tehát Dedeagacsból vasúton Burgaszba vagy Vár­nába mennek és csak ezekről a helyekről szállhatnak hajóra, hogy­ Oroszországba me­­­hessenek. A perzsa kormány jegyzéke Oroszországhoz Konstantinápoly, október 20. Az Ikdam megbízható értesülések alapján köz­zéteszi annak a jegyzéknek a szövegét, amelyet a perzsa kormány intézett Oroszországhoz. A lap in­formációi szerint a jegyzék a következő négy pon­tot tartalmazza: először: követeli Perzsia, hogy Oroszország tartsa meg a régi perzsa-orosz szerződést, amely szerint Oroszország kezeskedik Perzsia integri­tásáért és kötelezi magát, hogy sohasem igyekszik­ Perzsiában befolyásra szert tenni; másodszor: Perzsia semmisnek tekinti az 1008-ban és 1911-ben létrejött angol-orosz meg­állapodást, amelyben Oroszország és Anglia meg­­állapítja azokat a perzsiai területeket, melyeken befolyásukat kívánják érvényesíteni; a harmadik pontban azt követelik Orosz­országtól, hogy Észak-Perzsiában összevont csa­patait vonja vissza és negyedszer: azt kívánja, hogy Oroszországg tartózkodjék összes pénzügyi és gazdapárti ügyeibe­ való beavatkozástól. A jegyzék négy pontjából Oroszország hármat el is fogadott, a negyediket azonban teljesen figyel-­ men kívül hagyta. Az Ikdam ehhez az értesüléséhez most hozzáteszi, hogy Törökország és Perzsia kö­zött nemcsak a mohamedán szolidaritás áll fenn, hanem a két birodalomnak közös érdekei is vann­énak, amelyek azt követelik, hogy Perzsiában sem­miféle idegen befolyás ne jusson érvényre. A cár az örményekhez Konstantinápoly, október 20. Mese a kis hivatalnokról és a nagy színésznőről XM MO 4M MW " EJSre is kijelentem, kedves olvasóim, hogy amit itt elmondok, az nem is igaz, ez csak mese, közönségesen kitalált mese, úgy találtam ki egy szép, szomorú, háborús napon, az újságot ol­vasva, itt a szobában. Hát volt egyszer régen, nagy­on régen, még a háború előtt, tehát ősidőben, volt egyszer egy k­alsike-picinyke kis hivatalnok. De az olyan kicsi kis hivatalnok volt, hogy abban a nagy hivatal­ban, melyben számfejtett ,Cssak a közvetlenül kö­rülötte dolgozók tudtak róla. Például az öreg por­tásnak odalent a kapuban ő mindig alázatosan, kalaplevéve köszönt, de a portás vagy két ujját emelte sipkásíhoz, vagy egyet, feleletül. A kis hiva­talnok semmit se számított, igazán csuda, hogy­ fizettek neki. Még hívni is Szürke Vilinek h­ívták. De azért Szürke Vili mégse volt szerencsét­len. Szerelmes volt Szürke Vili. És nem bánta, hogy otthon az anyja és a két nővére mindig elé­gedetlen, rosszkedvű volt, sem­mit se bánt, ha csak elmehetett a színházba, minden vasárnap délután. Mert amilyen becsületes gyerek volt máskülönben, de tíz koronát minden hónapban letagadott a fi­zetéséből, Isten bocsássa meg neki. Egyszer ugyanis, hogy, hogy nem megjavították a fizetését havi­ negyven koronával és ő abból csak harmin­cat vallott be otthon. Mert az a tíz korona, az kellett neki. Abból járt színházba. Otthon, vasárnap délután azt hit­ték, hogy 6 football-versenyre megy, hatvan fil­lérért­­ pedig ő színházba ment százhúsz fillér­ért és szilapot is vett magának, meg egy anzix­kártyát, melyen abban az illető szerepben rajta volt ő, a nagyszerű, legnagyobb színésznő, az 5 . szerelme. Akit ő, húszéves Szürke Vili, kis hiva­talnok jobban szeretett a maga többi életénél. Sze­rette, nemcsak a szépségéért, hanem az okosságá­ért, temperamentumáért is, tudta, hogy: jó, tudta, hogy: kedves és tudta, hogy ő, Szürke Vili, soha, de sohase beszélhet majd vele. És hiába olvasta el az ünnepi újságok mellékleteinek összes novel­láit, sohase talált olyan szituációkra, melyek arra kényszerítettek volna egy nagy színésznőt, hogy szóba álljon holmi hozzá hasonló kis hivatalnok­kal. Igen, más színészek, újságírók, híres előke­lőségek, azok beszélhetnek vele. De ő? Ő, akinek még a postás se fogadja köszönését... Ő csak csak tapsolhatott és anzixokat vehetett és virág­üzletek elött eltűnődhetett, ha nagyon gazdag volna, milyen virágokat küldene neki. Most azon­ban az egész fizetése rámenne egy olyan virágko­sárra és akkor miből fizetné a mamája a házbért, mosást és miből venne ő sárgacipőt, nyakkendőt és főleg­ színházjegyet. No de persze aztán — hiszen mostanában minden novellámban szerepel — aztán jött a há­­­ború. Jött a háború és Vilit besorozták, kiképezték, elvitték katonának. És Vili harcolt becsületesen, szép serényen a sorban, ahogy azelőtt számfej­lett, most úgy harcolt, és persze hogy megsebe­sült. Amint lehetett, hazahozták Pestre, a kór­házba, a mamája sírt, testvérei is sírtak, pedig közben megtalálták Vili szekrényében az ingek alatt a színlapokat és az anzixokat és ezért tu­lajdonképpen haragudtak rá és békeidőben ebből t­­­ragédia lett volna, de most mindent megbocsá-s tottak neki. És Vili ott feküdt a kórházi ágyon átlőtt vál­lal és lázas volt. Legalább is ő azt hitte, hogy lá­zas. Mert hogy az ápolónőnek, aki ott sürgött­forgott körülötte, épp olyan arcát látta, mint az Az örmények között orosz ügynökök azt be­szélik, hogy a cár proklamációt adott­ ki, amelyben­­felhívja az örményeket, hogy függetlenségüket­­ küzdjék ki az ő segélyével. Jól informált örmény körökben apokrifnak tartják ezt a cári proklamá­­­ció!­ Még az örmény egyház feje, Ecsmiadsin érsek, a „katholikosz" sem tud semmit a cár kiáltványá­ról. A legtekintélyesebb örmény újság, a Pasantidiu­s ideáljának. És olyan volt a hangja is, a moz­dulata. — Milyen lázas vagyok — gondolta Vili — az ápolónőben is a nagy művésznőt látom. Biztos, hogy meghalok. De nem baj, mert azt hiszem, út van itt, a közelemben. És mikor föléje hajolt az ápolónő, hogy pár­náját megigazítsa, Vili mosolygott és elkezdett a színházról beszélni. És ő válaszolt, mindent tu­dott, az összes darabokat ismerte,­­ Vili pedig­ azt hitte, hogy álmodik, lázas és álmodik. De másnap, mikor megint bejött hozzá édes­anyja meg a két testvére, az ő beszédükből meg­tudta Vili, hogy nem lázálomban látja mindig­ az ideálját, hanem a valóságban. Igen, ő az, ai n­agy színésznő... És Vili, szegény, aki most csak„még jobban" imádta szerelmét — szótlan és szomorú lett. Úgy tisztelte, úgy szerette és most még messzebbre el­távolodott tőle . .. Alig-alig válaszolt az­­ ápolónő vidám, bátorító kérdéseire, és most már tudta,­­ hogyha újra visszamegy a harctérre, neki hősnek­­ kell lennie, hogy valahogy méltó legyen az ideál­jához. És amikor ezt elhatározta — húszéves kis­hivatalnok Szürke Vili — megint ragyogott az arca és most már ő is vígan, bátran beszélt az ideáljával, mint a kis mesebeli szabólegény a, vi­lágszép királykisasszonynyal. Elmegy ő,­­mindenki veszedelemmel dacol­ó, a csatában hős lesz ési dicsőséget szerez ő, aztán visszajön és azt mondja a királykisasszonynak: „érted küzdöttem''. Ilyen rendkívüli időkben minden lehetséges ám Szegény kis húszesztendős Szürke Vilik, —»í , mily sokan vagytok, akiknek a hazán kivíl még­ csak más ideáltok sincs ... A mese befejezésével adós maradok. Ő-hagyott a képzeletem, — de ugy­e, sem veszed oly szigorúan az­ ilyesmi olasóm?

Next