Pesti Napló, 1914. október (65. évfolyam, 242–272. szám)
1914-10-21 / 262. szám
Budapest, szerdai PESTI NAPLÓ 1914. október 21. (262. szám.). 5 Törökország londoni török nagykövetség vezetője elhagyta Londont Róma, október 2. Londonból jelentik. Haleki pasa, aki a londoni török nagykövetség ügyeinek vezetője volt, október 17-én elutazott Londonból. A szultán tiltakozása az egyiptomi angol kormányzat ellen Milánó, október 20. Itteni lapok jelentik Konstantinápolyból, hogy a török szultán, mint Egyiptom szuverénje, az összes nagyhatalmakhoz erélyes tiltakozást intézett az Egyiptomban lévő angol katonaság által gyakorolt felségjogok további gyakorlása ellen. Ezen tiltakozás alapján a khedive felszólította az angol kormányt, hogy szüntesse be kormányzati ténykedéseit Egyiptomban. ft görög-török konfliktus kīc'or®dése A török flotta folytatja hadikészülődéseit München, október 20. Odesszából táviratozzák a Neueste Nachrichten-nek. Az odesszai lapok közlik a ha'Jó...' egy hirdetését, amelyben figyelmezteti a lakosságot, hogy Németország, úgy látszik, végleg kötőfékre vette Törökországot és Törökország kalandokba akar bocsátkozni. Könnyen megeshetik tehát, hogy a török flotta a Fekete- tenger partján valahol csapatokat fog partraszállítani, Odessza területét sem véve ki. De ez ne aggassza a lakosságot, mert az orosz fekete-tengeri flotta harcra kész és egyenlő erejű a török flottával, sőt nemsokára jelentékenyen erősebb lesz amainál. Tekintettel arra, hogy esetleg török csapatokat szállítanak partra orosz földön, értsék meg a partvidék népei, hogy nagyobb arányú hadműveleteket a Fekete-tenger mellékén nem lehet végrehajtani a terület uralma nélkül. Az idézett lap ehhez megjegyzi, hogy a török flotta, tekintet nélkül a fenyegető a háborúban fekve, folytatja hadikészülődéseit. Újabban a porta a legnagyobb barátsággal felszólította az oekuméniai pátriárkát is, hogy távozzék el Konstantinápolyból, mert a török-görög viszony napról-napra feszültebbé válik és a porta nem akarja, hogy kénytelen legyen a pátriárkát kiutasítani. Mozgósítva az egész török haderő Konstantinápoly, október 20. A török kormány már közvetlenül az európai konflagráció után elrendelte a török haderő részleges mozgósítását. A helyzet az entente és Törökország között mind feszültebbé vált. A török mozgósítás is mind nagyobb méreteket öltött. Elsősorban a tiszta muzulmánokból álló anatóliai hadtesteket hívták zászló alá, amelyeknek létszáma 800.000 sorkatona a megfelelő műszaki csapatokkal. Az anatóliai hadtesteket az északi határ védelmére rendelték ki. Ez alatt pedig a mozgósítás teljes rendben folyt tovább. A helyzet most az, hogy az orosz határra kirendelt ázsiai hadtestek felvonulása is be van fejezve. Ma már úgyszólván az egész török haderő mozgósítva van. A haderő új fővezért is kapott. A szultán a napokban kiadott irodéjában az egész török haderő főparancsnokává Limann von Sanders pasát, a török hadsereg német származású reorganizátorát nevezte ki, aki eddig a konstantinápolyi hadtest és az európai török seregek parancsnoka volt. Enver pasa vezeti a pániziám mozgalmat Athén, október 'M. Konstantinápolyi hírek szerint Enver vasa bizottságot alakított a pániziám mozgalom vezetésére..2. Antwerpen bevételének és az oroszok lengyelországi'^ kudarcainak hire a németbarát török lakosságban,nagy lelkesedést keltett Az orosz alattvalóknak tilos Konstantinápolyon át utazni Bécs, október 20. Oroszországnak és Törökországnak egymáshoz való viszonyára jellemző a következő orosz intézkedés: Az orosz kormány azoknak az orosz alattvalóknak, akik Dedeagacsnál partra szállnak, hogy hazájukba visszatérjenek, megtiltotta, hogy Konttantinápolyon keresztül utazzanak. Az ilyen orosz utasok tehát Dedeagacsból vasúton Burgaszba vagy Várnába mennek és csak ezekről a helyekről szállhatnak hajóra, hogy Oroszországba mehessenek. A perzsa kormány jegyzéke Oroszországhoz Konstantinápoly, október 20. Az Ikdam megbízható értesülések alapján közzéteszi annak a jegyzéknek a szövegét, amelyet a perzsa kormány intézett Oroszországhoz. A lap információi szerint a jegyzék a következő négy pontot tartalmazza: először: követeli Perzsia, hogy Oroszország tartsa meg a régi perzsa-orosz szerződést, amely szerint Oroszország kezeskedik Perzsia integritásáért és kötelezi magát, hogy sohasem igyekszik Perzsiában befolyásra szert tenni; másodszor: Perzsia semmisnek tekinti az 1008-ban és 1911-ben létrejött angol-orosz megállapodást, amelyben Oroszország és Anglia megállapítja azokat a perzsiai területeket, melyeken befolyásukat kívánják érvényesíteni; a harmadik pontban azt követelik Oroszországtól, hogy Észak-Perzsiában összevont csapatait vonja vissza és negyedszer: azt kívánja, hogy Oroszországg tartózkodjék összes pénzügyi és gazdapárti ügyeibe való beavatkozástól. A jegyzék négy pontjából Oroszország hármat el is fogadott, a negyediket azonban teljesen figyel- men kívül hagyta. Az Ikdam ehhez az értesüléséhez most hozzáteszi, hogy Törökország és Perzsia között nemcsak a mohamedán szolidaritás áll fenn, hanem a két birodalomnak közös érdekei is vannénak, amelyek azt követelik, hogy Perzsiában semmiféle idegen befolyás ne jusson érvényre. A cár az örményekhez Konstantinápoly, október 20. Mese a kis hivatalnokról és a nagy színésznőről XM MO 4M MW " EJSre is kijelentem, kedves olvasóim, hogy amit itt elmondok, az nem is igaz, ez csak mese, közönségesen kitalált mese, úgy találtam ki egy szép, szomorú, háborús napon, az újságot olvasva, itt a szobában. Hát volt egyszer régen, nagyon régen, még a háború előtt, tehát ősidőben, volt egyszer egy kalsike-picinyke kis hivatalnok. De az olyan kicsi kis hivatalnok volt, hogy abban a nagy hivatalban, melyben számfejtett ,Cssak a közvetlenül körülötte dolgozók tudtak róla. Például az öreg portásnak odalent a kapuban ő mindig alázatosan, kalaplevéve köszönt, de a portás vagy két ujját emelte sipkásíhoz, vagy egyet, feleletül. A kis hivatalnok semmit se számított, igazán csuda, hogy fizettek neki. Még hívni is Szürke Vilinek hívták. De azért Szürke Vili mégse volt szerencsétlen. Szerelmes volt Szürke Vili. És nem bánta, hogy otthon az anyja és a két nővére mindig elégedetlen, rosszkedvű volt, semmit se bánt, ha csak elmehetett a színházba, minden vasárnap délután. Mert amilyen becsületes gyerek volt máskülönben, de tíz koronát minden hónapban letagadott a fizetéséből, Isten bocsássa meg neki. Egyszer ugyanis, hogy, hogy nem megjavították a fizetését havi negyven koronával és ő abból csak harmincat vallott be otthon. Mert az a tíz korona, az kellett neki. Abból járt színházba. Otthon, vasárnap délután azt hitték, hogy 6 football-versenyre megy, hatvan fillérért pedig ő színházba ment százhúsz fillérért és szilapot is vett magának, meg egy anzixkártyát, melyen abban az illető szerepben rajta volt ő, a nagyszerű, legnagyobb színésznő, az 5 . szerelme. Akit ő, húszéves Szürke Vili, kis hivatalnok jobban szeretett a maga többi életénél. Szerette, nemcsak a szépségéért, hanem az okosságáért, temperamentumáért is, tudta, hogy: jó, tudta, hogy: kedves és tudta, hogy ő, Szürke Vili, soha, de sohase beszélhet majd vele. És hiába olvasta el az ünnepi újságok mellékleteinek összes novelláit, sohase talált olyan szituációkra, melyek arra kényszerítettek volna egy nagy színésznőt, hogy szóba álljon holmi hozzá hasonló kis hivatalnokkal. Igen, más színészek, újságírók, híres előkelőségek, azok beszélhetnek vele. De ő? Ő, akinek még a postás se fogadja köszönését... Ő csak csak tapsolhatott és anzixokat vehetett és virágüzletek elött eltűnődhetett, ha nagyon gazdag volna, milyen virágokat küldene neki. Most azonban az egész fizetése rámenne egy olyan virágkosárra és akkor miből fizetné a mamája a házbért, mosást és miből venne ő sárgacipőt, nyakkendőt és főleg színházjegyet. No de persze aztán — hiszen mostanában minden novellámban szerepel — aztán jött a háború. Jött a háború és Vilit besorozták, kiképezték, elvitték katonának. És Vili harcolt becsületesen, szép serényen a sorban, ahogy azelőtt számfejlett, most úgy harcolt, és persze hogy megsebesült. Amint lehetett, hazahozták Pestre, a kórházba, a mamája sírt, testvérei is sírtak, pedig közben megtalálták Vili szekrényében az ingek alatt a színlapokat és az anzixokat és ezért tulajdonképpen haragudtak rá és békeidőben ebből tragédia lett volna, de most mindent megbocsá-s tottak neki. És Vili ott feküdt a kórházi ágyon átlőtt vállal és lázas volt. Legalább is ő azt hitte, hogy lázas. Mert hogy az ápolónőnek, aki ott sürgöttforgott körülötte, épp olyan arcát látta, mint az Az örmények között orosz ügynökök azt beszélik, hogy a cár proklamációt adott ki, amelybenfelhívja az örményeket, hogy függetlenségüket küzdjék ki az ő segélyével. Jól informált örmény körökben apokrifnak tartják ezt a cári proklamáció! Még az örmény egyház feje, Ecsmiadsin érsek, a „katholikosz" sem tud semmit a cár kiáltványáról. A legtekintélyesebb örmény újság, a Pasantidius ideáljának. És olyan volt a hangja is, a mozdulata. — Milyen lázas vagyok — gondolta Vili — az ápolónőben is a nagy művésznőt látom. Biztos, hogy meghalok. De nem baj, mert azt hiszem, út van itt, a közelemben. És mikor föléje hajolt az ápolónő, hogy párnáját megigazítsa, Vili mosolygott és elkezdett a színházról beszélni. És ő válaszolt, mindent tudott, az összes darabokat ismerte, Vili pedig azt hitte, hogy álmodik, lázas és álmodik. De másnap, mikor megint bejött hozzá édesanyja meg a két testvére, az ő beszédükből megtudta Vili, hogy nem lázálomban látja mindig az ideálját, hanem a valóságban. Igen, ő az, ai nagy színésznő... És Vili, szegény, aki most csak„még jobban" imádta szerelmét — szótlan és szomorú lett. Úgy tisztelte, úgy szerette és most még messzebbre eltávolodott tőle . .. Alig-alig válaszolt az ápolónő vidám, bátorító kérdéseire, és most már tudta, hogyha újra visszamegy a harctérre, neki hősnek kell lennie, hogy valahogy méltó legyen az ideáljához. És amikor ezt elhatározta — húszéves kishivatalnok Szürke Vili — megint ragyogott az arca és most már ő is vígan, bátran beszélt az ideáljával, mint a kis mesebeli szabólegény a, világszép királykisasszonynyal. Elmegy ő,mindenki veszedelemmel dacoló, a csatában hős lesz ési dicsőséget szerez ő, aztán visszajön és azt mondja a királykisasszonynak: „érted küzdöttem''. Ilyen rendkívüli időkben minden lehetséges ám Szegény kis húszesztendős Szürke Vilik, —»í , mily sokan vagytok, akiknek a hazán kivíl még csak más ideáltok sincs ... A mese befejezésével adós maradok. Ő-hagyott a képzeletem, — de ugye, sem veszed oly szigorúan az ilyesmi olasóm?