Pesti Napló, 1914. október (65. évfolyam, 242–272. szám)

1914-10-03 / 244. szám

Bu­d­apest, szombat PESTI NAPLÓ 1914. október 3. (244. Szám.)1­3 d­ a dán Jütland felett. Az északi-tenger felé tartottak, ahol felderítő szolgálatokat végeztek kétezer méter magasságban. A Zeppelineket az angol hajókon látták is, de tehetetlenek vol­tak velük szemben. Anglia gazdasági hadjárata London, október 1. A „London Gazette" rendeletet közöl, mely szerint az angol kolóniák lakosainak megtiltják az ellenséges országból származó nyers vagy finomí­tott cukor bevitelét és az azzal való kereskedést. Angol szó Anglia veszedelméről Bécs, október 2. Az Economist című angol újság cikket közöl Hearst főszerkesztőnek, az angol semlegességi liga egyik vezetőjének tollából; a szerző tiltakozik Sir Edward Grey beszédei ellen, kijelent­vén, hogy nem ismeri azokat az okokat, amelyek Angliát erre a háborúra késztethették volna. A Németországba való kivitel, írja Hearst, a leg­utóbbi években több mint 1200 milliót tett ki. De nemcsak ez a kivitel szűnt meg, mert az Angliával kereskedelmi összeköttetésben álló többi ország is abbahagyta a vásárlást, Argentiniában moratórium­­an. Brazília megszüntette a fizetéseket, Egyiptom hadiállapotban van és Japán nagyon megérzi ka­tonai akcióját. Az Economist attól fél, hogy súlyos munka­válság áll be. A lap összehasonlítja Német­ország és Anglia bankjainak háborús készülődé­seit s utal arra, hogy Angliának meg kellett hosz­szabbítania a moratóriumot, holott Németország ilyet még egyáltalában nem is rendelt el. Az igaz­ságot, mondja az újság, föl kell ismerni, a dolgok igazi állását meg kell világosítani, frázisok, szó­noki formák és diplomáciai köntörfalazás nélkül. Az igazság az, hogy Anglia abban a veszedelemben forog, hogy oly rettenetes válságba fog sodródni, amilyenben még sohasem volt. Vigyázzon Anglia! Kalandjának rossz vége lehet! Elsülyesztett angol hajók Berlin, október 2. A Berliner Tageblatt egy amsterdami je­lentése szerint a Karlsruhe nevű kis cirkáló az Atlanti Óceánon két angol gőzöst sülyesz­tett el. Hartlepool, október 2. (Berlinen át.) A több mint háromezer tonna szénnel megrakott Selby nevű hajó Lieldsből Antwer­penbe menet tegnap éjjel az éjszaki tengeren aknára futott és elsülyedt. A hajó húsz főnyi legénysége csónakokba szállt. A legénységet egy Lovestofti hajó vette fel és ma reggel Lo­vestoftban partra szállította. Harctereken át.. . Egy kapitány naplójából Szedántól nyugatra, hajnali ötkor. A harc nyolcadik napján, rózsás hajnal­pirkadáskor megújultak a borzalmak — az ágyúdörgés tegnap óta szakadatlanul tart. Naplementekor az ellenség szemébe nézünk és azután órák hosszán át lövegekkel hintjük be a harcteret. A történelem csak kevés oly példát tud mutatni, hogy egy hadsereg nyolc napon keresztül ennyire állandó heves küz­delemben állott volna. Legborzasztóbb volt ez a tisztekre. Egy hanaui hatos ulánustisztet nyakán ért a golyó, rögtön kiszenvedett. Atyja — ezred­parancsnok — véletlenül épp azon a falun vonult keresztül, ahol mi bajtársunkat el akartuk temetni. Ekkor értesült a borzasztó csapásról. Szinte megkövülten állott. Az egész tiz percig tartott, majd­ felhangzott a vezényszó: — Ezred indulj! A kemény katona tovább lovagolt a har­cokba, mig a fia békességben nyugszik. Tegnap gyilkos küzdelem volt Szedán körül. Órák hosszán át dörögtek az ágyuk. A franciák kitűnően céloznak. A sebesülé­sek azonban nagyrészt könnyebb természe­tűek voltak. A magaslatokat elfoglalták és éjjel az ellenség visszavonult. Nem képzelem, hogy még jobban elfa­julhat a küzdelem. A szegény embereknek pihenni is kell. A többi hadsereg ehez ké­pest jelenleg alig van „foglalkoztatva". A „nagy egység" gondolatának exisz­tenciájáért küzdünk és ezt átérzi minden ember, mintha csak belénk oltották volna. Saját szememmel láttam, mikor tíz ember száz ember ellen harcolt, de mégis keményül megállták helyüket. Egy tiszt és két katona elesett, de az ellenség meghátrált, és a zászlót, ezt a szentséget, magasan lobogtat­ták. A sebesültek között nagyon ritkán ve­hető észre a kétségbeesés. Nemesen viselik fájdalmukat ,egyik sem panaszkodik. Az autremonti katedrálisba tegnap a küz­delem után több sebesültet szállítottak. Réhn tanár a főoltáron végezte súlyos feladatait. Há­rom operációs asztal volt felállítva. Az orvosok egész éjszaka dolgoztak. A nagy csillárban az összes viaszgyertyák égtek — misericordia Domini — mély hallgatás volt ezen a képen, amely amúgy is fölkorbácsolt idegeimet még jobban felizgatta. Az én tevékenységem igen változatos. Egy­szer a hátsó küzdőoszlopoknál, majd a szár­nyaknál, kórházaknál dolgozom, mint ordo­nánc- és autótiszt. A legérdekesebb hivatás. Kevés pihenés. Leginkább kellemetlen az éjszakai utazá­sok. Idegen országokban ködön és sötétségen keresztül. Vad, felizgatott néptömeg, égő fal­vak. Saját magunkat kell leküzdeni ennél a gyakran oly felelősségteljes hivatásnál, mert sokszor minden egy parancstól függ. Tegnap este, mint mindig, szalmán feküd­tem egy iskolaszobában tíz úrral. Olvasnivaló nem volt semmi. Élelmezési kocsijaink még a Maason túl vannak és a szárnyak elállják az útját, így tehát mindenkinek az jut, amit épp talál. Ilyen esetben mindig a legénységhez me­gyek, mert ezeknél mindig van bőven eleség. Itt a harctéren az értékek elenyésznek. Amint a legnagyobb, az istentől teremtett élet nem jelent semmit, és ugy elenyészik másról alkotott érték­fogalmunk is. Az utakon szerte­széjjel hevernek a hadifölszerelési tárgyak.­ Lovaik száz számra. Falvakban, városokban minden letarolva. Berendezési tárgyaik az utcán feküsznek. Minden széttörve, szétrombolva, vagy a legutolsó kőig leégetve. Ezt a francti­zeuroknak köszönhetik, akik a katonákat pusz­tításra kény­szerítették. Az egyik faluban még öt ház épen áll. Tá­jékozódni akartam és bementem valamelyikbe. Egy fiatal madonna szépségű asszony feküdt az ágyban. Kezét nyújtotta felém. — Oh mon officier, vous n'est pas bar­bare, n'est ce pas ne nie Utes pas. A szerencsétlen ép egy gyermeknek adott életet. Férjét a harctéren lőtték agyon. Az utcán vad kiáltozás. Éppen öreg apját kötözték meg, mert az ablakból a huszárokra lőtt. Lövés dördül és neki is vége volt. Az ajtó előtt öreg anyóka ül mint egy megkövült kép. Mindent látott, mindent halott, férjét büntet­ték halállal... De hála az Istennek, mulatságos dolog is történik. E nélkül nem is bírnák ki. Egy fiatal ulánustiszt csákóját tegnap srapnell-szilámik érte. Leütötte a fejéről, anélkül, hogy megse­bezte volna, csak félóráig eszméletlenül fe­küdt. Ami­kor fölébredt, egy szál ingben fe­küdt, körülötte csupa francia. Magához tért, halottnak tetette magát, addig várt, míg elvo­nulnak. Ezután a búzaföldöm keresztül elme­nekült egy karabéllyal fölszerelve. Az éjszakát ott töltötte. Másnap szerencséjére egy őrjárat rábukkant. Világok harca Olaszország A pápa békét akar közvetíteni Levelet irt a királynak Köln, október 2. A Kölnische Zeitung jelenti Rómából. A „Times" jelentése szerint a pápa szemé­lyesen fáradozik a béke helyreállításán. Erre vonatkozólag már levélváltás is történt közte és I. Ferenc József közt. Olaszország hű marad szövetsé­geseihez Róma, október 2. Az olasz lapok közlik Giacomo Barzelotti olasz szenátor nyílt levelét, amelyet a Tribuna román lap hasábjain helyezett el és amelyben az olasz kormány kötelességeiről szól. Barzelotti kijelenti, hogy az olasz közvé­lemény teljesen tisztában van az ország azon kötelességével, hogy a semlegességet a legszo­rosabban be kell tartani. Egyedül néhány irre­dentista és nacionalista politikus beszél más­ként és azt akarná, hogy Olaszország meg­szegje szövetségi kötelezettségét és elárulja ha­talmas barátait. A többség, a mérsékelt pártok azonban mind rendíthetetlenül a kormány mellett állanak. Általában véve az intelligens Itália nagy része egyáltalában még vitába sem bocsátkozik, amikor Olaszország szövetségi hűségéről van szó. Bartelotti a következőkben fejezi be cikkét: — Lelkiismeretben kötelességemnek tar­tom figyelmeztetni hazámat és a kormányt, hogy egy percre se vegye figyelembe azon ko­molytalan és könnyelmű agitátorokat, akik a semlegesség útjáról el akarják terelni őket. — Vagy semlegesség, vagy háború a szö­vetségesek mellett! Rómában aggódnak az úszóaknák miatt Berlin, október 2. A „Berliner Lokalanzeiger" cenzúrázott római jelentése közli, hogy az elszórt úszó­aknák okot adtak az olasz kormánynak arra, hogy kérdést tegyen a bécsi külügyminiszté­riumban. A kérdés rendkívül barátságos és fölötte udvarias hangú, ésannyira, hogy sem­miképpen sem tekinthető tiltakozásnak. Ausztria-Magyarország, hír szerint, lehetőleg számolni fog ebben az ügyben a jogos kíván­ságokkal. Mivel kétségtelenül vis maiorról van szó, nem lehetséges, hogy emiatt nehézségek támadjanak. Rómában az osztrák-magyar hadsereg galíciai offenzívája még a legbefolyá­sosabb katonai körökben is mély benyomást kelt. Úgy ítélik meg a helyzetet az északi harctéren, hogy a német sereg támadó had­műveletei lényegesen megkönnyítik az osz­trák-magyar sereg feladatát. Az olasz lapok harcias kedve, még az irredentistáké is, alább hagyott. Róma, október 2. Idevaló lapok gróf Berchtold külügyminisz­ternek Avarna herceg bécsi olasz nagykövet előtt az úszóaknák dolgában tett nyilatkozatát közlik minden kommentár nélkül. Aknára futott olasz halászbárkák Róma, október 2. Az itteni lapok jelentése szerint Pesarónál 8, Rimininél 9 olasz halászbárka aknára futott és le­vegőbe röpült. Az aknák valószínűleg az osztrák­magyar hadihajók által a dalmát tengerpartok vé­delmére elhelyezett aknák közül szabadultak el s az áramlat által űzve, az olasz partok közelében most még a halászbárkák útját is veszélyeztetik. A Balkán A bolgár kormány felszólítása a szerb kormányhoz Szófia, október 2. A nisi bolgár követ, Csolakandics, a kor­mánya nevében felszólította a szerb kormányt, hogy sürgősen szüntesse meg a macedóniai tarthatatlan állapotokat, melyek a bolgár köz­véleményt állandó izgalomban tartják és köny­nyen azt eredményezhetik, hogy a macedóniai bolgár testvérek elnyomatása miatt megmoz­dul a nép ellenszenve. A bolgár követ hang­súlyozta, hogy ha Macedóniában a mostani állapotok tovább tartanak, úgy ez jelentéke­nyen megnehezíti a bolgár kormánynak azt az

Next