Pesti Napló, 1914. november (65. évfolyam, 273–302. szám)

1914-11-08 / 280. szám

a pénzt most az új állami kötvényekbe fek­tethetné. És az a másik előny, hogy az új ér­tékpapírt majdnem teljes értékében — 75%­ erejéig — pénzzé teheti mindenki, anélkül, hogy el kellene azt adnia, szintén hatalmas vonzóerőt ad majd az új állami kötvényeknek. Tehát nemcsak érzelmi momentumok, de a közönség jól felfogott érdeke is hatalmas lendítő erővel viszik majd sikerre az első nagy nemzeti kölcsönünket Akinek egy kis meg­takarított pénze van, el fogja hozni és kölcsön adja az államnak. Meg fog ismétlőd­ni nálunk is, aho Németországban pár héttel ezelőtt tör­tént a nagy hadikölcsön kibocsátása alkalmá­val: el fognak jönni a kisemberek százezrei, akik mind előszedik rejtekhelyeiből hosszú évek­ fáradságos munkájának megtakarított eredményét, kis vagyonkájukat és fölajánlják azt a nemzeti kölcsön céljaira. És büszkén fog­juk majd mi is megállapítani, éppen úgy, mint szövetségestársaink, a németek, hogy a nem­zeti kölcsönt a nép milliói hordták össze. Alább közöljük a kölcsön­jegyzés részle­teire vonatkozó hivatalos jelentést Láthatni belőle, hogy az állam milyen messzemenő tá­mogatásban részesíti a polgárait, hogy meg­könnyítse számukra az új állami kötvények vásárlásának lehetőségét A magas kamatozás, a szelvények adó- és illetékmentessége, a könnyű fizetési feltételek, a moratórium fel­függesztése ama takarékpénztári és bankbeté­tekre, melyeket tulajdonosaik állami címletek vételére akarnak fordítani, a kötvények elzá­logosításának megkönnyítése és olcsóvá tétele, mind hozzájárulnak majd, hogy a nemzeti kölcsön sikere teljes legyen és fényes bizonyí­téka az ország hatalmas gazdasági erejének. •Az aláírás kezdete és módozatai Az aláírás előreláthatólag egy hét lefor­gása után veszi kezdetét és mint aláírási helyek az összes állampénztárak és adóhiva­talok, a postatakarékpénztár és közvetítő helyei s az összes számottevő hazai pénz­intézetek fognak szerepelni. A terv szerint az aláírási ár minden 100 korona névértékért 97 , 50­0 lesz, amely az aláírás alkalmával azonnal befize­tendő. A kötvények első szelvénye már 1915. évi május elsején kerül beváltásra, a folyó évi november 1-től az aláírási napig járó folyó kamatokat azonban az aláírónak nem kell megtérítenie, úgy hogy az aláírás pél­dául november 23-án történik, ez az aláíró­nak 100 koronánként 38 fillér megtakarítást jelent, vagyis a tényleges kibocsátási árfo­lyam 97 K 12 t, ami 6,18%-os kamatozásnak felel meg. Az aláírt kötvények árának kifi­zetésére azonban 100 K-t meghaladó jegyzé­seknél kedvezményes fizetési módozat lesz igénybe vehető olyképpen, hogy az aláírás­kor csak az aláírt névérték 10% -a lesz biztosítékképen leteendő, még­pedig vagy készpénzben vagy megfelelő értékpapírok­ban s a jegyzett összeg ezt követőleg lesz be­fizetendő olyképpen, hogy 40% az aláírási felhívás közzétételétől számított egy hónap alatt, a további 60% pedig két egyenlő rész­letben egy további hónapon belül lesz befi­zetendő. A biztosíték az utolsó részlet befi­zetése alkalmával lesz elszámolva, illetőleg visszaadva. Ez a kedvezményes fizetési mó­dozat minden 100 K névértéknél 50 J ka­matmegtakarítást jelentvén, az ily módon befizetett kötvények aláírási ára minden 100 K névértékért 98 K lesz. Az aláírási áron kívül az aláíró terhére sem folyó ka­mat, sem jutalék nem számítható fel. Tőke visszafizetési kedvezmény Az az aláíró, aki az általa jegyzett köt­vényeket zárolja s a zárolást öt éven át fel nem oldhatja, a kötvényen alapuló kö­vetelését legkésőbb 1919. évi november hó 1-én, ettől a naptól számított egy évre név­értékben leendő visszafizetésre, felmon­datja, viszont a pénzügyminiszter fentartja magának a jogot, hogy három havi felmon­dás mellett a kölcsönt — egészben vagy részben — névértékben visszafizethesse, a felmondás azonban 1920. évi november hó 1-ét megelőző időre nem fog eszközöltetni. A kölcsönre történő befizetésekre, a felmondási idő betartásával, átutalás útján igénybe vehetők az 1914. évi augusztus hó 1-e előtt betéti könyvre vagy folyó­számlára elhelyezett, egyébként moratórium alá eső betétek is s azok, akik a befizetésre ily be­tétjeiket kívánják igénybe venni, betétjük teljes összege erejéig az illető intézet köz­vetítésével jegyezhetnek s ezek az intézetek, amennyiben nem hivatalos aláírási helyek, a betétekből teljesítendő befizetéseket a hi­i­vatalos aláírási helyek valamelyikével fog­ják elszámolni Kölcsön a névérték háromnegyed részéig A kibocsátandó kötvényekre és pedig ugy a szabad, mint a zárolt darabokra, az osz­trák-magyar bank és a hadi kölcsönpénztár a mindenkori hivatalos váltóleszámitolási kamatláb mellett, amelyik jelenleg­­ fognak kölcsönöket nyújtani s ily kedvez­ményes kamatlábat legalább egy esztendeig fognak alkalmazni. Ugyancsak kedvezmé­nyes, vagyis a szabályszerűnél 5 %-kal ala­csonyabb kamatláb mellett, tehát jelenleg az állampapírok legnagyobb részére 5%, más megfelelő értékpapírokra 6%­ kamat mellett fognak előleget nyújtani ezek az in­tézetek, amennyiben a felveendő összeg az új kibocsátás jegyzésére szolgál. Az uj já­radékkölcsön kötvényeit ugy az osztrák­magyar bank főintézete és fiókintézetei,­ mint a szelvények beváltásával megbízott fővárosi pénzintézetek az 1915. év végéig költségmentesen fogják megőrizni. Ötven koronás kötvények Annak elérése végett, hogy ennek a ki-­ zárólag hadi célokra szolgáló kibocsátásnak­ jegyzése a kisebb embereknek is lehetővé té­tessék, a legkisebb kötvény névértéke 50 ko­ronában fog megállapíttatni. A kölcsön előnyös feltételei, a pénzpiac kedvező helyzete s annak a felismerése, hogy a kölcsön jegyzésében való minél na­gyobb részvétel az aláírók magánérdekei mellett a közérdeket is nagy mértékben szol­gálja, biztosítékai annak, hogy e kizárólag belföldi kölcsön jegyzésének eredményeiben­ az ország közgazdasági ereje impozánsan fog megnyilvánulni. A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége lelkes felhívást intézett tagjaihoz, hogy minél na­gyobb összegeket jegyezzenek a nemzeti kölcsönből. Egyedül a győzelem az, — mondja a felhívás, —­ mely a mi javunkat konzerválhatja s a fejlődést uj lehetőségeit nyithatja meg előttünk, ezt a győ­zelmet akaratunkkal, áldozatkészségünkkel ki kell dacolnunk. Munkáját, befektetéseit, jövő lehetősé­geit védi az, aki aláírja a kölcsönt. Bizalommal hívjuk fel a kölcsön aláírására a magyar gyár­ipart A pénzügyminiszter a hadi szükségle­tek fedezésére szükséges összegek beszer­zése céljából legközelebb kölcsönt fog ki­bocsátani. 6%-kal kamatozó adómentes já­radékkölcsön kibocsátása van tervbe véve, még­pedig nyilvános aláírás útján, kizáró­lag a magyar szent korona országai és Bosznia és Hercegovina területén. A pénz­ügyminiszter tehát közvetlenül fordul a kö­zönséghez, amint ez a német birodalomban is történt és a kölcsönkibocsátás összege a nyilvános aláírás eredménye alapján fog megállapíttatni, sejtette. Doromby édeskeveset törődött azzal, hogy mi van a kétalapok fölé írva, mert figyel­mét csak a hangok kötötték le és különösen az ő szólamai. A hárfa hangjára csak azért lett figyel­mes, mert a hárfa mögött megpillantotta a ve­télytársát, aki miatt megölte a feleségét. A hár­fás a világ legnyugodtabb arcával pengette a húrokat. Nem sejtett még semmit vagy csak tetette? Dorombynak ezer kérdés nyilatt a szí­vébe, de nem mert kérdezősködni. Félt, hogy elárulja magát. Aggodalmas, szorongó lélek­kel, de külsőleg jáimbor, becsületes képpel fújta az orosz miarsot. Mikor már mindnyájan tudták és jól begyakorolták az indulót leül­tek egy asztalhoz sörözni. A karmester megtörülte a habos bajuszát­­és szólt: Ha este idejönnek az orosz tisztek, leg­alább tudjuk a cári marsot. A többiek hallgattak és még mélyebben mártották az orrukat a sörös poharakba. Do­romby titokban elkezdett reszketni, mint a nyárfalevél és a kíváncsiság csaknem megölte a szívét. Végre is nem tudta tovább állni és megkérdezte: Orosz tisztek jönnek ide ma este? A karmester szemöldöke az ámulattól fel­szaladt a homlokára és ott lebegett sokáig. — Még ezt sem tudod? — szólt. — Ta­lán azt sem hallottad, hogy háború van a nagy világon? A muzsikusok* hangosan összenevettek. Ismerték a brácsást, hogy azt a hangszerén és a feleségén kívül nem érdekli semmi a világ E85K igen beszél, tehát csakugyan megtörténhetett vele, hogy szót sem tud arról, amiről az egész világ beszél. A karmester is elmosolyodott és jóakara­túlag szólt Dorombyhoz: — Ma reggel jöttek be az oroszok. A vá­rosiházán már ők az urak. Galuska polgár­mestert haza küldték ebédelni. A karmester boldog volt, hogy végre olyan emberre akadt, akinek sejtelme sem volt sem­miről és akinek elmondhatta a városka leg­nagyobb meglepetését: — Tudtuk, hogy közel járnak az oro­szok, — beszélte — de hogy itt vannak a nya­kunkon, azt­­még akkor sem hittük el, mikor a mezőről hazaszaladtak az emberek, hogy kozákokat láttak... Menj csak fiam a piac­térre, ott találhatsz muszkát eleget. Nagy üs­tökben főzik a levest és enni adnak, aki kér tőlük. Nem is látszanak haragos embereknek. Dorombyval elkezdett forogni a világ. A karmesternek egy szavát sem hitte el, mert azt gondolta, hogy mindez csak titkos jeladás a többinek és csak a felesége megölésére vonat­kozik. A muzsikusok lassan kint kiszörpölték söreiket és egyenkint haza szállingóztak. Do­romby utolsónak maradt. Mikor látta, hogy senki sem tartóztatja, fölállt és elindult. Egye­nesen a piactérre ment, hol orosz kozákok nagy vasbográcsokban húslevest főztek. Mikor eléggé megbámulta a furcsa orosz világot, ha­zafelé indult. Útközben találkozott egyik szomszédjá­val, aki a városházán volt rendőr. Már nem tudta kiíselizni, kény­­esen vett szá­ba állani — Nem vagyok már rendőr — mondta a szomszéd. — Az oroszok hazakergették mind­nyájunkat. Ez a mundér csak azért van raj­tam, mert nincs még egyéb ruhám. Doromby még mindig habozott, hogy higgyen-e az embereknek? Nem szinlelnek-e előtte, nem figyelik-e meg titokban? Nem mert többé hazamenni. Este a Nem­zeti Énekkertben fújta a brácsát és várta az orosz tiszteket. A zenekar hiába készült az orosz indulóra, a város új urai közül egy sem mutatkozott Ha Doromby figyelmesebb ter­mészetű, meghallhatta volna, hogy a közönség egymás közt susog és egyik adja tovább a má­siknak a hírt, hogy az oroszok már nem so­káig lesznek a városban, sürgős postát kaptak, gyorsfutár hozta ... Doromby csak hajnal felé ment haza in­dulni. A házuk előtt sokáig járt föl és alá, nem tudott bemenni. Mikor az utca végéből lépések zaját hallotta, gyorsan elbújt a sötét mélyedésbe, amely a házuk melletti üres ház­helyre torkolt bele. Két polgár jött az úton és a ház előtt megálltak, fölnéztek. Az egyik körülnézett, hogy nem hallja-e valaki, aztán bizalmasan, félhangon mondta a másiknak: — A Doromby szomszéd feleségét is meg­ölték ... innen a harmadik házat is kirabol­ták ... a szatócs feleségével is csúnyán elbán­tak ... Rettenetes nép ez a kozákhadi Doromby fölbámult az égre, amelyen a születő reggeli szürkületben már sápadttá fo­gyott a hold és elbámult a ködbe, ami A­ két polgár cikint PESTI NAPLÓ 1914. november 8. (280. szánt? )

Next