Pesti Napló, 1914. november (65. évfolyam, 273–302. szám)
1914-11-15 / 287. szám
Az oroszok Bukovinában A román lakosság szenvedései Hadvezetőségünk már több alkalommal megbélyegezte azokat az eszközöket, amelyekkel az oroszok a velük szövetséges államokban és a semleges külföld népei között hangulatot akarnak kelteni ellenünk és német szövetségeseink ellen. Szerencsére hadvezetőségünknek mindig sikerült az igazságnak ilyenfajta otromba elferdítését kimutatni és az orosz vádaknak éppen az ellenkezőjét bizonyítani, amint az legutóbb Bukovinában is történt. Az orosz hadvezetőséget egyik súlyos kudarc a másik után érte. A magyarországi betörés teljes vereséggel végződött; Przemysl ostromát kénytelenek voltak abbahagyni, pedig már az egész világnak kikürtölték, hogy az osztrák és magyar szorgalom és haditudomány e nagyszerű műve már csak rövid ideig tarthatja magát. Közép-Galíciát kénytelenek voltak menekülésszerűen kiüríteni. Mindezek után a katasztrofálisan súlyos veszteségek után kétszeresen nagy csalódást és megdöbbenést keltett Oroszországban az a hír, hogy derék csapataink Bukovina nagyobb részét felszabadították az ellenséges járom alól, annál is inkább,mert az oroszok minden eszközzel igyekeztek Románia irántunk tanúsított lojális magatartását megváltoztatni. A cár fellengzős ígéreteit Bukovina visszafoglalása a kellő reális alapra szállította le, de az oroszok még ezt a számukra olykedvezőtlen eseményt is megpróbálták ellenünk felhasználni és a monarkia csapatai sikereinek erkölcsi hatását Romániában meggyöngíteni. A legalálvalóbb gyanúsításokat szórták katonáinkra. Romániában azt a hitet terjesztették, hogy csapatainkBukovina román lakosságával szemben erőszakosan léptek fel és ezeket a hazug meséket a román közvélemény részben, sajnos, el is hitte. Azokkal a Romániában terjesztett hazug orosz híreikkel szemben, amelyek azt hirdették, hogy az osztrák-magyar katonák kegyetlenül bántak a viszszafoglalt Bukovina román lakóival, megdönthetetlen tények bizonyítják, hogy az orosz uralom idejeBukovina román lakossága számára valósággal a borzalmak korszaka volt. Az orosz csapatokkal együtt bejött Bukovinába egy nagy sereg oroszországi rutén paraszt. Az orosz katonák a szerencsétlen románok állatait, vagyonát elrabolták és ezek között, meg a bukovinai rutének között szétosztották. Később a fenyegetett román falvak népe a közeledő orosz sereg elől elmenekült és a mi csapatainknál keresett védelmet. Katonáink állataikat ellátták szénával, éjjeli szállást szereztek a menekülteknek és sokszor a maguk menázsiját osztották meg velük. A román papsággal is nagyon rosszul bántak, az ősz csernovitzi érseket szobafogságra ítélték és dolgozószobájában állandóan szuronyos őr állt. Az érseki palotában berendezett hadikórházban nemi betegeket helyeztek el, a mihalai pap házában mindent összezúztak. Storozives közelében, Majdani községben egy kormos, üszkös romhalmaz feketéllik , a feldúlt és elpusztított román iskola. A román lakosságú Novoszelica községet teljesen feldúlták, a kozákok minden nőt megbecstelenítettek. Mahala és Kohil Ostritza községekben néhány román földmivelőt felakasztottak, az asszonyokat meggyalázták. Csernovic elővárosában, Roschban minden román házat felgyújtottak. Kozák őrjáratok kirabolták Prevovrke, Stanestie és Grischeny román községeket. Tereschenyben felgyújtották Manescul Stefanovici román földmivelő majorságát. Stryrcében felgyújtották és elpusztították a görögkatolikus egyház hitalapjának birtokát. Karapezin román községet egészen kifosztották. Lovag Jancu Flondor, a régi híres Mavrocordatos hercegi család rokonának majorságát kirabolták. Majdan községben a román iskolát és több román földmivelő házát felgyújtották. Tanka községben lovag János J. gyönyörű kastélyát és majorságát teljesen elpusztították A rombolás előtt a tisztek elmentek sétálni és hagyták a legénységet rombolni, pusztítani. Rotte román polgármesterét kihallgatás nélkül halálra ítélték, az ártatlan embert egy véletlenül ma vetődő osztrák-magyar őrjárat szabadította a kozákok kezei közül. Jordaniskiben az oroszok, elpusztították lovag Jancu Grigoreia birtokát. Cudirban az oroszok pusztítani és rabolni kezdtek a románok házaiban, de egy osztrák-magyar csapat idejekorán elkergette a rablókat. Képeinken bemutatjuk lovag János J. kastélyát a rombolás előtt és az oroszok távozásaután. Ezek a képek mindennél ékesszólóbban hirdetik, hogy bántak az oroszok Bukovina román lakosságával. WWUWWUWWUWWWuWWWWWWAA Lovag János J. bukovinai kastélya az orosz látogatás előtt Amikor az oroszok kivonultak Séta a bőség palotájában * Holnap vasárnap lesz, elmentem tehát ma, szombaton, a vásárcsarnokba, hogy az ünneprevalót bevásároljam. Akármilyen komoly, időkben élünk is, különböztessük meg a vasárnapot azzal, hogy kerüljön asztalunkra jobb falat is és egy szál őszirózsa. Többször voltam már a csarnokban és így kissé eltompultam a bájai iránt. Ma azonban a földbe gyökerezett a lábam, amikor átléptem küszöbét. Amerre csak eltévedt a pillantásom, dúsan fölhalmozott élelmiszerek tornyosodtak: ízletes húsok, kívánatos libák, pompás tyúkok, fehérlő zsírhegyek, tengernyi tojás, frissre mosott burgonyahalmok, zöld, vörös, fehér és barna színben összeölelkező zöldségek, kerék nagyságú sajtok, hordókban illa ,tozó túródombok ... de ki győzné elsorolni mindazt, amit az emberi munka és szorgalom, Isten segítségével, oda összehordott?! A legfingásabb gyomor legszilajabb képzelete sem tud olyat elgondolni, ami ott ne volna. Nemcsak hogy ott ne volna, de amiből sok, nagyon, sok ne volna. Önkéntelenül fölsóhajtottam. — Teremtem, ez a bőség palotája. Némi lelkiismeretfurdalás is vegyült sóhajtásomba. Arra gondoltam, hogy ezer és ezer bátor katonánk boldog lenne, ha száraz kenyeret kapna és íme, én itt vagyok a bőség palotájában, ahol csak ki kell nyújtanom kezemet és a legizletesebbet megfoghatom. Megvallom őszintén, a lelkiismeretem nem sokáig háborgatott, mert az a gondolat hatalmasodott el rajtam, hogy valóban kinyújtom kezemet és megfogom, ha nem is a legizletesebbet, de legalább ami az én polgári asztalomra illik. Egy libára esett a választásom. Nem volt nagy, de kicsi sem. Frissnek látszott. Nagyon udvarias hangon megkérdeztem, mi az ára. — Tizenhat korona! — hangzott a l exiéL tszes válasz. II. _ ^. -J